Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

M ukalla utcáin fiatal, hosszú hajú, mezítelen felsőtesíű fiatal­ember járkál, öve mögül har­ciasan kandikál lei tőrének markolata. Beduin, aki azért Jött a Jemeni Népi Demokratikus Köz­társaság második legnagyobb városába, hogy a piacon eladja kecskéit. Hosszú nemzeti viseletben asszonyok haladnak el melletünk — arcukat nem is látni, csak egy-egy sötét szempár fénylik az arcukat rejtő sötét szöveten kivágott két nyílás mögül. A férfiak többségé­nek arca afrikai típusú. Valaha a rab­szolgakereskedők Szomáliábói, Szudán­ból. Zanzibárról... szállították ide az „élő árut". Ritkán villan fel jellegzete­sen délarab típusú arc. Terepjáró au­tók tűnnek fel az utcán, köztük szama­rak poroszkálnak, amelyek nyergében festői turbános öreg parasztok ülnek. A taxikban európai öltözetű tisztviselők mellett lefátyolozott nők is láthatók, így fest a mai Dél-Jemen és népe, amellyel a köztársasági kormány szo­cialista társadalmat épít. Dél-Jemen mintegy 300 ezer négyzet­kilométer területű. Az ország másfél millió lakosából 285 ezer a fővárosban, Adenban él. Az 1830-ban elhódított vá­ros 1967-ig angol gyarmat volt. Az or­szág többi részének „pacifikálását" azonban csak a második világháború kezdetéig sikerült befejezniük a gyar­matosítóknak. London mindenképpen erősítette a helyi szültánok hatalmát, mert hódító politikájának megvalósítá­sában rájuk támaszkodott. Az ország 1967-ben nyerte el függet­lenségét, és két, teljesen ellentétes vi­egy nap alatt 500 személyt kellett fo­gadnom. De hogy utasíthatom vissza őket? Látniuk kell, hogy mi nem hi­vatalnokok, hanem forradalmárok va­gyunk, akik valóban a népet szolgáljuk. A prefektus naponta végigrobog te­repjárójával a poros utakon, végigláto­gatja az „új farmokat", a kormány ál­tal létesített parasztgazdaságokat. Kéré. seket hallgat meg, tanácsokat osztogat, kiemelve a hatóságok politikai és gaz­dasági döntéseinek politikai leientősé­gét. Egyes farmokon teraszokat létesí­tenek, máshol kutakat fúrnak, másutt meg mezei munkákat végeznek vagy építkeznek. A prefektus társaságában több száz új telepessel ismerkedtünk meg. Valaki a megígért szivattyút kö­vetelte, más vetőmagot akart... Sokan életük első termését takarítják be — azelőtt nomád állattenyésztők voltak. — Felkeresem a beduinokat, egyene­sen a hegyekben, és igyekszem meg­győzni őket, hogy itt az ideje, teleped­jenek le a síkságon, Most már biztosak benne, hogy nem kerülnek a sejkek ha­talmába, és hajlandók földművelőkké válni, — mondja a prefektus. Az új földművesek között azonban kisebbségben vannak a beduinok. A pa. rasztok többsége is azelőtt béres volt a helyi feudálisoknál. A földreformtör­vény értelmében a hűbérurak földjét el kell kobozni azok javára, akik meg­művelik, a valóságban azonban ez nem olyan egyszerű dolog. A 4. kormányzóság területén (a gya­korlatban egész Beihant felöleli) kez­detben csak 294 feddan (egy feddan 0,42 hektárral egyenlő) földet koboz­tak el. Többet nem sikerült: a feudáli­sok a hivatalos intézkedést megelőzve IMá£M M MHUMMHI Az építészetéről híres Mukalla, az 5. tartomány székhelye. itt a karvák — számkivetettek sajátos al­sóbbrendű kasztjának a tagjai. Egyik törzshöz sem tartoznak, és valamelyik helyi törzsfőnök védnöksége alatt álló jövevényeknek tekintik őket. A „véd­nökségért" évente bizonyos összeget fizettek. A „védnökök" földjeit a karvák művelték meg, s ezért megélhetésük­höz alig elégséges terményt kaptak. Ha a sejk szeme a befogadottak között megakadt egy szép lányon, minden for­malitást mellőzve, magáévá tette őt.. A beihani karvák mind részt vettek az 1971 júliusi parasztmozgalomban, amelyet földszerzésért a prefektus irá­nyított. patok és a népfelkelők utat törtek ide, és háromnapos harcokban súlyos csa-i pást mértek a zsoldosokra, akik ha­lottakban és foglyokban több mint száz embert vesztettek. A köztársasági­ak 75 mm kaliberű ágyúkat, gépfegy­vereket, tonnaszámra hadifelszerelést zsákmányoltak. Ennek egy részét lát­tuk is. A köztársasági hadsereg zömét ma egyszerű parasztok alkotják. A hadse­reg régebben kizárólag beduin törzsek­ből állott. Most paraszthadsereget hoz­nak létre, földet adnak az egységek­nek, hogy műveljék meg, és gondos­kodjanak ellátásukról. Gordian Tröller és Claude Defarge adeni riportja lágból áll — egy korszerű kereskedővá­rosból és a többi országrészből, ame­lyen a lakosság életmódja és erkölcse, a termelési mód szinte érintetlen ma­radt a bibliai idők óta. Itt van a világ legunalmasabb sivatagja, a Rub el-Kha­li, vannak azonban zöldellő hegynyúl­ványok és termékeny völgyek is, ame­lyeket negdermedt, óriási íávaáradatok védenek a homok terjeszkedésétől. Az ország ősidők óta közvetítő volt a Kelet és a Nyugat kereskedelmében. Valaha Hadramaut tartomány területén keresztül vonult a nagy karavánút, ame­lyen tömjént és kínai porcelánt, indiai árukat és malájföldi fűszereket szál­lítottak. Az idegenbe szakadt dél-jeme­niek száma meghaladja az országban maradtakét. Öregkorukra rendszerint hazatérnek, hogy talpalatnyi földet vá­sároljanak, ós itt éljék le életüket. , 3EIHAN Engedélyt kaptunk, hogy bejárjuk az országot. Katonai repülőgép vitt ben­nünket Beihan városába. A repülőté­ren a prefektus fogadott. A vállán pus­ka, a terepjárót személyesen vezeti, utasításainak civilek és katonák egy­aránt engedelmeskednek. A prefektus a vendégházba visz bennünket. Még meg sem melegedtünk, máris turbános, fegyveres férfiak rontanak be. össze­hajtott papírlapokon terjesztik elő ké­relmeiket, s a prefektus a hátlapjukra mindjárt rá is írja válaszát. Láttuk, hogy a következő napokban csak ezzel foglalatoskodott. — Előfordult — mesélte, — hogy családtagjaik között osztották el föld­jüket. Ezek után nagyon kevés „fölös­leges földjük" maradt, amely a törvény értelmében elkobzás alá esett. A kormány 1969 tavaszán hadat üzent az új törvény megkerülésére spekuláló nagy és kis kizsákmányolóknak. A fel­adat lényege az volt, hogy ne a „fö­lösleges földeket" vegyék el tőlük, ha­nem bérmunkások alkalmazásának le­hetőségétől fosszák meg őket. Kampány indult az új földek megműveléséért és kutak fúrásáért. Gyakran nem is kellett új kutat fúrni, elég volt megtisztítani a homoktól a régieket. Ezen a tájon rengeteg ilyen elhagyott kút van sza­naszét. Nem mintha kiszáradtak volna, hanem azért, mert a törzsi viszályko­dások, a beihani emir despotizmusa olyan légkört alakított ki, amelyben mindenki rettegett a maga biztonságá­ért, és senki sem törődött a kutakkal. Láttuk El-Ainában, amint — nyilván kétezer évi szünet után — a parasz­tok vizet meregettek kővel kirakott ku. takból. A Szalmin Központban (Szalmin volt az illegális fedőneve Szalem Rubein Ali jelenlegi köztársasági einöknek) lát­tuk, hogy vagy negyven ember egy kő­épület építésénél szorgoskodott. A pa­rasztok a „Népházat" építették földjü­kön. Ez a központ mintegy 500 embert fog egyesíteni. Itt gyűlnek össze, hogy írni tanuljanak, megvitassák a közös terveket, katonai kiképzést kapjanak a népfelkelők. Alig tíz embernek van fegyvere, a többi fegyverzete szekeres, sarló. A szerénynél is rosszabb a ruhá­zatuk, mezítlábasok. Megmagyarázzák nekünk, hogy ezek falvakjan Jíég a bivalyok Jelentik a fő' igavonó •rőt. INTIFATHA Utazásunk során szintén naponta hal­lottuk ezt a szót. Így nevezik azt a sa­játos mozgalmat, amely ma már futó­tűzként elterjedt az egész országban. A mozgalom követői ellenőrzésük alá ve­szik a feudálisok földjeit, a magánvál­lalatokat, a mozikat, szállodákat. A bei­hani vezetők elmondták, hogyan bon­takozódott ki ez a mozgalom. „Júliustól szeptemberig készültünk: faluról falura jártunk, magyaráztuk a parasztoknak, hogy félelem nélkül le­leplezhetik a feudálisokat, a nagybir tokosokat és tálpnyalóikat, akik segít ségükre vannak a törvények megkerü­lésében. A parasztok beismerték, hogy az általuk megművelt föld termésének gyakran csak tíz százalékát kapját. A törzsfőnökök élethalál urai voltak. A legbátrabb parasztok felfegyverkeztek, és egyszeriben letartóztatták a helyi sejkeket. A lakosság elképedt: hisz eze­ket az embereket érinthetetleneknek tartották. Vakon hitték, hogy aki kezet emel egy sejkre, nyomban meghal. Most pedig ezek a „magas méltóságok" bör tönben ülnek, mégsem történt semmi! Ezek után sokan beléptek a parasztszö­vetségekbe." A parasztszövetségek földet osztanak a szegényparasztoknak. Minden föld­részt hét családból álló csoportnak ad­nak át, amely közösen fogja megmű­velni, és települést létesítenek rajta. Aki kilép a csoportból, köteles „földjét visszaadni a kormánynak". Ha a fia maradni kíván, megkapja apja részét, de örökösödési Jog nélkül. Egy család­ra rendszerint öt feddan föld jut. S mi történt a bebörtönzöttekkel? 1972 februárjáig 82 ember közül 27 ma­radt börtönben. A szabadon bocsátottak egy része otthon üldögél, és sehol sem mutatkozik. Egyesek sofőrködnek, vagy valahol szolgálnak. Sokan azonban in­kább elhagyták az országot, és a köz­társaság ellenségei, a zsoldosok sorait töltötték fel. — Kik ezek a zsoldosok? — kérdez­tük a prefektustól. — Ezek az emberek külföldi pénzen képesek háborút viselni forradalmunk ellen, ezek a hadseregből kizárt sze­mélyek, földjüktől megfosztott nagybir­tokosok. Vannak köztük egyszerű dol­gozók is, akiket csalással vagy meg­vesztegetéssel felfegyvereznek, és el­lenünk küldenek harcolni. A beihaniak büszkén emlegetik, ho­gyan morzsolták fel tavaly ősszel a zsoldosok táborát. A zsoldosok a nehe­zen megközelíthető hegyvidéken vetették meg a lábukat, de a köztársasági csa­SZÖVETKEZETEK ÉS KASZTOK Lahedzs oázis gazdag vidék, ősidők óta földművelés folyik itt. Elbeszélget, tünk egy új szövetkezet tagjaival, akik éppen a gyapot betakarításával foglala­toskodtak. Zaidah közelében terül el a Lenia Állami Gazdaság. A parasztok Itt mun­kabért kapnak, a zöldségtermesztés tu­dományos alapon folyik, nagyobb a termelékenység, mint a szomszédos szö. vetkezetek ben, mert a műszaki ellátott­ság is nagyobb. A Nemzeti Front vezető­sége úgy véli, példát kell mutatniuk a lahedzsi parasztgazdaságoknak. Dél-Jemen valósága nagyon bonyolult. Mukallában tlz napot töltöttünk azzal, hogy eligazodjunk az ottani kasztok út­vesztős rendszerében. Mukalla-Hadra­maut kikötővárosa. Ä sötétkék tenger és a vörös hegyek közé szorulnak a fehérre meszelt, magas, keskeny abla­kú házak, kék csipkék díszítik a ml" nareteket. Sárga ruhás asszonyok ko­sárral és seprűvel róják az útcákat. Ké­sőbb jöttünk rá, hogy ők a városi sze­metesek sajátos céhjének tagjai.. Mukallában mintegy kétezer halász él, s a halászat jövedelmező népgazda­sági ág. Éppen ezen a téren nyújt a Szovjetunió műszaki segítséget Dél-Je­mennek. Mukallában egy kis szovjet tudományos kutatóintézet működik, amely az Adeni-öböl halgazdaságát ta­nulmányozza. Közös szovjet—jemeni ha­lászati társaság létesül. A mukallal kórházban is működnek szovjet szak­emberek. Hadramaut tartomány mélyén, az ősi karavánút mentén pálmaligetekkel kö­rülvett városok terülnek el. Itt látha­tók a szultáni család palotái is. A pa­loták elnéptelenedtek, tulajdonosai kö­vették a szultánt a száműzetésbe. A régi szolgák és a kivénhedt ágyasok maradtak, vigyáznak az épületekre, mintha remélnék, hogy uruk valaha is visszatér. Hadramaut helybéli nemessége is kü­lön kasztot alkot. Mohamed közvetlen leszármazottjainak tartják magukat. A szejedek nagy tőkével rendelkeznek. Külön problémát jelentenek a hadra­mauti beduinok. A hatóságok a sejkek megkerülésével közvetlenül a legszegé­nyebb törzstagokhoz fordulnak. Az itte­ni törzsfőnökök ugyanis az „ötödik hadoszlopot" alkotják. Közreműködé­sük nélkül a zsoldosok nem vethették volna meg a lábukat a hegyekben. A hamumi törzs területén viszont azt lát­tuk, nagy a Nemzeti Front befolyása nagy, és beduin aktivistái is vannak. A hatóságok nagyon jól kijönnek a helyi nomádokkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom