Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

A

szovjet állam fennállásának ötven esztendeje alatt tán a társadalmi és gazdasági élet minden területét érintő tudomány fejlődött a legrohamosabb léptekkel. Kétségtelen, hogy a szovjet állam vezetői kezdettől fogva fokozott figyelmet szenteltek a tudományok fejlesztésének, a tudományos élet átszervezésének, amely többé nem kapitalista érdekeket szolgált, hanem minden erejét a szocialista országépítés meggyorsítására fordította. Közismert tény, hogy a Szovjetunióban a tudományos dolgozók valóságos hadseregét képezték ki viszonylag rövid időn belül. Annak ellenére, hogy a földkerekség első szocialista államának különböző külső és belső nehézségekkel kellett megküzde nie - a fejlődés minden szakaszában, sőt a háború legnehezebb éveiben is kellő feltételeket biztosít a kutatómunka folyt

atásá

hoz, hatékonyságának állandó fokozásához. A szovjet tudomány kimagasló eredményei, az űrkutatásban elért történelmi jelentőségű sikerek méltán kelte .ék fel a világ közvéleményének érdeklődését. A sokrétű kutatómunka természetesen az élet valamennyi területére kiteljed, mindig és midenkor humanista célokat követ, a- embert, a kommunista országépités céljait szolgálja. Am ner feledkezhetünk meg arról sem, hogy a szovjet tudományos intézetek mindenkor önzetlen segítséget nyújtanak a szocialista társadalomközösség országainak, ugyanakkor támogatják a fejlődő országok tudományos életének kibontakozását. Ebben a momentumban nyilvánul meg többek között a proletár nemzetköziség elveinek érvényesülje a szovjet tudományos életben. Nem vitás az sem, hogy 3 szovjet tudomány - a világszínvonal élvonalába kerülve az egész emberiség boldogabb jövendőjét szolgálja. FÉL ÉVSZÁZAD MÚLTÁN... Kazahsztánban jelenleg 700 000 szakember rendelkezik főiskolai vagy pedig középiskolai végzettséggel. Ez a jelentős erő biztosítja a tudományos-műszaki fejlődést, a kulturális előrehaladást. A szocialista forradalom előtt mindössze 22 kazah végzett főiskolát. A Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság Tudományos Akadémiája az ország tudományos központja, mely a tudományos dolgozókat összpontosítja. Az akadémia intézeteinek tervei szervesen összefüggnek a köztársaság kommunista építésének feladataival. A kérdések túlnyomó részét a termelésben dolgozó szakemberek, a kivitelező vállalatok és a főiskolák kutatóintézeteinek szoros együttműködésével dolgozzák ki. Az akadéínia dolgozói nemcsak a Szovjetunió köztársaságainak tudósaival végeznek közös kutatómunkát, hanem együttműködnek a szocialista tábor országainak tudományos kutatóival is. A Kazah Tudományos Akadéťnia jelentős elméleti és gyakorlati sikerekkel köszönti a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulóját. Dolgozói eredményesen fejlesztik tovább az egyes tudományágakat, megalapították az atomfizikai intézetet, amelyet a legkorszerűbb berendezésekkel szereltek fel. Az intézet tudományos kutatómunkát végez a magfizikában, a gyakorlati atomfizikában, a szilárd anyagok, a félvezetők és a sugárzás fizikájában. Jelentős eredményeket mutathat fel az intézet a kozmikus sugárzás kutatásában is. Kazahsztán természeti kincseinek felkutatásában nagy részt vállalt magára a Szatpajev akadémikusról elnevezett geológiai intézet. Az általuk feltárt lelőhelyeken hatalmas üzemek létesültek. Az utóbbi időben a geológusok széles körű kutatásokat végeznek a kőolaj- és földgáz-lelőhelyek feltárásában. Nagy kőolajkészletekre bukkantak a Mangislak-félszigeten, ahol egyre fokozódik a kőolaj felszínre hozása. A hldrogeológusok az artézi kutak és a talajvizek gazdasági célokra történő felhasználásának lehetőséget kutatják, ami rendkívül fontos a száraz éghajlatú területek termővé tétele szempontjából. A bányaipar a szovjet hatalom évei alatt a népgazdaság egyik fő ágazatává fejlődött. A bányászok munkáját csaknem teljes mértékben gépesítették. Kazahsztán legnagyobb érclelőhelyein az ércfejtésre modern önjáró berendezéseket használnak. Kazahsztánt teljes joggal nevezik a Szovjetunió színesfém-kohászata fő bázisának. A kutatómunka eredményei alapján a legmodernebb módszerekkel bányásszák és olvasztják a színes fémeket. Az akadémia mellett működő biológiai kutatóintézetek segítenek megoldani a mezőgazdaság fejlesztési problémáit, kutatásaik eredményeit felhasználják az élelmiszeriparban és az orvostudományokban. Az intézet dolgozói feltérképezték Kazahsztán talajöszszetételét, ami a gazdaságos kihasználás lényeges előfeltétele. A geológusok olyan területeket fedeztek fel, amelyek rizstermelésre alkalmasak. Az akadémia dolgozói számos eredményt értek el közgazdasági, történelmi, filozófiai, jogi, irodalmi és nyelvi munkásságuk folyamán. A Kazahsztáni Tudományos Akadémia számára rendkívül fontosak kapcsolatai a szövetségi köztársaságok tudományos intézeteivel. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája által irányított együttműködés keretében a kazah tudományos dolgozók néhány száz tudományos probléma megoldásában vesznek részt. (APN) „ÉPlTŐ" HULLÁMOK A Fekete-tenger hullámai hatalmas erővel ostromolják a partokat védő betonkockákat és pilléreket, de itt megtörik az erejük, és megszelídülve simogatják a homokos partokat. V. Vasziljev, a földcsuszamlások megakadályozásának munkálataival megbízott igazgatóság szakembere értékes tájékoztatást adott a fekete-tengeri hullámok eróziós tevékenységéről. A hullámok e káros tevékenységének elhárítására hatalmas betontömbökből hullámtörőket építettek ki a partok védelmére. Első pillanatásra nehéz felismerni azt a rendszert, amelyet a tudósok és építészek pontos számításai támasztották alá a partvédő rendszer kialakításában. A látszólag kusza összevisszaságban heverő betontömbök épp ezzel a rendszertelen elhelyezéssel szolgáljág legjobban céljukat. Minden kockát a lehető legelőnyösebb helyre tettek, kiszámították valamennyi tömb és pillér hatósugarát, alakját, helyét és elhelyezési szögét. Némelyik víz alatt rejtőzik, egyik-másik a hullámok fölé emelkedik. Vasziljev szerint a fekete tengeri partvédő munkálatok páratlanok kivitelezésükben, és terjedelmükben egyaránt. A tervezők és kivitelező építészek szerint eleinte csak a víz eróziós tevékenységét igyekeztek megakadályozni. A hullámok megszelídítésére mólókat, hullámtörőket építettek. Mivel minden tengernek megvannak a maga sajátságos tulajdonságai, az építkezés során a kivitelezők nem használhatták fel mások tapasztalatait, hanem kizárólag saját tudásukra támaszkodhattak. Miközben a partokat erősítették, a szakemberek úgy döntöttek, hogy az ember szolgálatába állítva a szilaj hullámok erejét, homokos partok építésére használják fel a víz energiáját. A kaukázusi folyók durvább és finomabb szemcséjű homok formájában kitűnő anyagot szállítanak a Fekete-tengerbe. A tengerbe nyúló mólókra merőlegesen hullámtörőket építettek, amelyek eltérítik a folyók homokját szállító áramlatok irányát. A hullámok most már nem a nagy mélységek falé szállítják a sárga homokot, hanem védőgátul rakják le a partok mentén. A legnagyobb fekete-tengeri fürdővárosok partjait már a szovjet hatalom első éveiben megerősítették. A háború félbeszakította ezeket a munkákat, ami elég volt ahhoz, hogy Szocsiban a hullámok egész a város színházáig elmossák a partot. Az elmúlt 15—20 év leforgása alatt ismét intenzíven dolgoztak a víz eróziós tevékenységének megakadályozásán. A védőrendszerek ma már 155 kilométeres szakaszon védik a partot. Az így keletkezett festőien szép sárgahomokú tengerpart ezer és ezer dolgozónak nyújt megérdemelt pihenést és felüdülést. A megszelídült ezüstös hullámok elveszítve régi erejüket, lágyan simogatják a partok aranyló homokját. (APN) ELEKTRONIKUS SZEMEK Moszkvában tartotta legutóbbi ülését az az UNESCO mellett működő szervezet, amelynek fő célja a vakok anyagi szükségleteinek biztosítása. Az értekezlettel párhuzamosan bemutatták a vakok számára készült elektronikus, akusztikai és ultrahangos műszereket. A vakok a Braille-féle írás segítségével írhatnak, olvashatnak, és kezelhetik az író- és számológépeket. Erre a rendszerre alapozták a Szovjet Tudományos Akadémia szverdlovszki intézetének dolgozói az általuk szerkesztett műszert, a lapos nyomású sajtó olvasását is lehetővé tevő polifonikus berendezést. A műszer legfőbb célja az, hogy „megtanítsa" a csökkent látásúakat és vakokat a könyvek, újságok, folyóiratok olvasására. Az elolvasandó anyagot optikai berendezés alá helyezik, a berendezés „agya", amely felismeri a betűket, melodikus csengést haillat. Minden betűnek különböző hosszúságú és magasságú hangjel felel meg. Aki elsajátítja ezeket, a hangjeleket betűkre változtathatja, s a betűkből természetesen szavakat alkothat. A műszernek még vannak hibái is, de alkotói szorgalmas munkával fáradoznak tökéletesítésén. Nyikolaj és Fjodor Mascsenyikov berendezése a nyomtatott írást nem hangjelekre, hanem a Braille-féle írásra változtatja át. A könyvek nyomtatott szövege tehát az elektronika segítségével pontírásos szöveggé változik. A Braille-féle pontírásnak köszönhető, hogy a csökkent látásúak és vakok a legbonyolultabb számítási műveleteket is elvégezhetik az olyan számológépeken, amelyeknek klaviatúráját Eraille-féle jelekkel látták el. Az orvosi műszerek kutatóintézetében sok érdekes és hasznos műszert fejlesztettek ki. Több szovjet intézet szakemberei együttműködésének eredményeiről Vasziiij Gudov, a műszaki tudományok kandidátusa, az intézet állami díjas vezetője így nyilatkozott: „A kutató kis, televízióval összekötött csövet nyomott a kezembe, arra kérve, hogy nézzék bele. A kis ablakocskán lényegében azt láttam, amit a képernyőn, csak sokszorosan kicsinyítve, sokkal élesebben és világosabban. A gyenge szemű emberek látásának élessége 0,2 és 0,005 egység között változik. Ez azt jelenti, hogy 25 centiméternél nagyobb távolságra már semmit sem látnak. A kezemben tartott kis csőben miniatűr kineszkóp a kicsinyített és felélesített képet a szem szivárványhártyájára vetíti." A „látócsövecske" két változatban készült, az egyik a helyhez kötött, a másik hordozható, és tranzisztoros televíztóhoz kapcsolva városon kívül is használható. A technikusok most olyan hordozható elektronikus műszert mutatnak be, amelyet járás közben is lehet használni. Az apró berendezés televíziós képernyővel van ellátva, ez értesíti a készülék hordozóját környezetéről. Az eddig felsorolt műszerek az erősen csökkent látásúak számára készültek, de a kutatók nem feledkeztek meg azokról sem, akik teljesen elvesztették szemük világát. Rendkívül érdekes elméleti kutatások folynak a látóingerek közvetlenül az agyba juttatásával kapcsolatban is. Az egészséges ember szemgolyójának recehártyája felfogja a tárgyakról visszaverődött fénysugarakat. A fényenergia ezután elektromos impulzusokká változik, amelyeket a látóideg közvetít az agy látóközpontjába. Ezek a jelzések aztán megalkotják a látott tárgy megfelelő képét. A vakoknál e láncolat első szeme kiesik. A tudósok szerint nincs más megoldás, mint gyenge elektromos impulzusokkal ingerelni az agy látóközpontját. Az először kísérleti állatokon, majd pedig emberen elvégzett kísérletek eredményei igazolták az elgondolás helyességét. A kísérleti alany világos foltokat kék, sárga köröket „látott". Annak érdekében, hogy az agy teljesebb képet „rajzolhasson", egyszerre több helyen kell hatni az agyhártyára. A megfelelő miniatűr elektronikus részek hiánya, a bonyolult sebészi beavatkozást igénylő műtét nehézsége sokáig gátolta a kísérletek folytatását. A kutatások tehát jelenleg elsősorban a miniatűr elektronikus szerkezetek előállítására irányulnak. Jó eredmények esetén lehetővé vá'ik a televíziós készülék rendszerén alapuló műszer megalkotása. A tudósok bíznak abban, ha néhány száz elektródot használhatnak fel, a vakok akár az ABC egyes betűit is képesek lesznek felismerni. (APN) 1. A Szovjetunióban egyre több, korszerűen felszerelt obszervatórium épül. Nos, a szupermodern csillagvizsgálók mellett hasznos szolgálatot tehetnek még a régebbiek is. A pulkovói obszervatórium, amelynek már a XIX. században is nemzetközi híre és jelentősége volt, a gazdag hagyományokat folytatva, ma is rendkívül sokrétű kutatómunkát végez. (ČSTK—TASZSZ j 2. A rjazani olajfinomító sok gondot okozott a szovjet szakembereknek, szennyezte ugyanis az Oka folyó vizét. A korszerű tisztitóállomás felszerelését kö.vctően az olajfinomít') „szennyvizét" akár inni is lehetne. Az üzem tehát megbékélt a folyóval, hatalmas reflektorai szikrázva csillannak az Oka sima tükrén. (CSTK—TASZSZ 1