Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-10 / 239. szám, kedd

Uj feladatok előtt Az 1972/73 -os pórtoktotási év sikeréért ^ A propagon­disták jelentős szerepe # Használjuk ki a tapasztalato­kot, tanuljunk a hibákból Csehszlovákia Kommunista Pártjának a társadalomban be­töltött vezető szerepéből adódik az a feladata, hogy állandóan gondoskodjon a forradalmi mozgalom eszmei színvonalá­nak emeléséről. A jelenlegi idő­szakban a párt jelentős felada­ta fokozni a munkásosztály és a többi dolgozó szocialista ön­tudatát, új ösztönző erőt adni a marxizmus—leninizmus elsajátí­tásához és gyakorlati alkalma­zásához. A pártmunka sikerének alap­vető feltétele a rendszeres ideo­lógiai munka. A kommunista párt ideológiai munkájának fel­adata a szocialista társadalom osztály- és politikai öntudatá­nak biztosítása és fokozása a marxista—leninista elmélet is­merete alapján. A marxizmus—leninizmus alapjainak és pártunk politiká­jának ismerete egyre inkább életszükséglet hazánk minden polgára, de elsősorban a kom­munisták számára. Ezzel párhu­zamosan növekszik a pártokta­tás jelentősége, mivel a mar­xista—leninista elmélet alkotó tanulmányozása és pártunk je­lenlegi politikájának teljes is­merete a kommunista építés és a szocialista nevelés oszthatat­lan része. Pártunk a párttagság és pár­tonkívüliek nevelését MINDIG DÖNTÖ TÉNYEZŐNEK tekintette. Több évtizedes gya­korlata azt bizonyítja, hogy ha a pártoktatást jól előkészítik, és szoros kapcsolatban áll az. élettel, nagy hatást gyakorolha/: társadalmi életünk minden sza­kaszára. Pártunk 1949-ben rend­szeresítette a pártoktatást, és azóta a pártoktatás elősegíti a párt akció- és eszmei egységét, a pártszervek és pártszerveze­tek politikai, szervező és neve­lőmunkájának szerves részévé Vált. A hatvanas években a párt­tagság marxista—leninista szel­lemben történő nevelésében olyan komoly fogyatékosságok jelentkeztek, mint a formaliz­mus, az öncélúság, elszakadás a gyakorlati élettől és felada­toktól. A pártoktatás rendszere 1968­ban teljes mértékben felbom­lott. A marxista-leninista szel­lemben történő rendszeres ne­velés a jobboldali opportuniz­mus hívei szerint fölöslegessé vált, és megnyitotta az utat a revizionizmus és opportunizmus elméleti behatolása előtt. Az -1969 áprilisában megvá­lasztott új pártvezetés határőr zottan felújította a pártoktatási rendszer tartalmi irányát. A CSKP KB 1970. június 15-i hatá­rozata visszaállította a pártok­tatás rendszerét és "kellő tartal­mi alapot adott az ideológiai nevelésnek. Az 1970-ben helyreállított pártoktatási rendszer továbbfej­lesztésében az elmúlt két okta­tási év alatt jelentős eredmé­nyeket értünk el. Ma már le­szögezhetjük, hogy a párttag­ság és a többi dolgozó politikai művelődésének rendszere teljes mértékben felújult, és a párt­bktatási rendszer újjáépítésé­hek első időszaka befejeződött. Az első időszak lezárásával azonban felszínre kerültek olyan politikai-szervezési fo­gyatékosságok, melyek eltávolí­tása azélkövetkezendő időszak­ban vár ránk. A PÁRTOKTATÁS HÁROM FOKA önálló egységet képez a párt­oktatás rendszerében. Az alsó fok magába foglalja a párttag­ság legszélesebb tömegeinek politikai művelődését. A közép­fokú pártoktatás hallgatói már bizonyos politikai ismeretekkel rendelkeznek. A felsőfok a mar­xizmus—leninizmus esti egyete­me melynek az a feladata, hogy a járási pártszervek nómenkla­túrájához tartozó káderekét marxista—leninista elméleti is­meretekkel vértezze fel. Szlovákiában az alapfokú pártoktatást az 1971/72-es év­ben a párttagság 78,2 százalé­ka, valamint 67 034 pártonkívü­li látogatta. Átlagban 20—25 hallgatóra esett egy propagan­dista. Az a feladat vár a járási pártszervekre, hogy politikai­szervező munkával tovább bő­vítsék a propagandisták sorait, ami egyben megköveteli, hogy elgondolkodjanak a propagan­disták rendszeres továbbképzé­sének rendszere felett is. A középfokú pártoktatást Szlovákiában a párttagság 10,97 százaléka és 4893' pártonkívüli látogatta. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pártszervek kevés figyelmet szenteltek az esti iskoláknak. Kevés jól fel­készített lektorral rendelkez­tek. Többek között ez az oka annak, hogy nem mindenütt si­került befejezni a megkezdett oktatást. Ezen a fokon meg kell követelni a marxizmus—leniniz­mus klasszikusainak egyéni ta­nulmányozását. A pártoktatás másik fogyaté­kossága, hogy az egyes párt­szervezetek nem tulajdonítanak kellő jelentőséget a párttagok és pártonkívüliek besorolásá­nak a pártoktatás egyes alaku­lataiba. Az 1972/73-as oktatási évben nagyobb mértékben kell ügyelni arra, hogy minden kommunista besorolása megfe­leljen műveltségének és fejlett­ségének. Biztosítani kell a fo­kozatosság elvének betartását. Bár a járási pártszervek és szervezetek az elmúlt oktatási évben felelősségteljesen ellen­őrizték a pártoktatást, nem minden esetben sikerült teljes képet kapni az oktatásról. Szük­séges lesz SZÉLESEBB JÁRÁSI AKTÍVA BEVONÁSA ebbe a munkába. A pártappará­tus tagjain kívül bekapcsolód­hatnak ebbe a munkába a párt­bizottságok plénumának, reví­ziós bizottságainak, ideológiai bizottságainak tagjai is. A párt­szervezetekben a pártoktatás ellenőrzése a pártvezetőség ez­zel megbízott tagjának a fel­adata. A pártoktatás rendszerében jelentős szerepük van a propa­gandistáknak és előadóknak. Az 1971/72-es évben Szlovákiában 16 553 propagandista és 10 528 lektor vett részt az oktatásban. Elméleti és módszertani szín­vonaluk nagyon eltérő volt. Egy részük nem rendelkezett kellő propagandista tapasztalat­tal, ismeretlenek előttük a pe­dagógia, módszertan és a pszi­chológia alapvető kérdései. Nin­csenek kellően felfegyverezve elméleti és tartalmi ismeretek­kel. Elgondolkoztató, vajon a jövőben elegendő lesz-e a szá­munkra rendezett két-háromna­pos szeminárium. Košice kör­nyékén például hozzáfogtak már a propagandisták egyes té­makörök szerinti szakosításá­hoz. Ezen a téren jó tapaszta­latokat szereztek az elvtársak a Rimavská Sobota-i járásban is. További fontos feladat a gaz­dasági vezetők bekapcsolása a propagandista munkába. Míg például a közép-szlovákiai ke rületben ezen a területen nem a legjobb a helyzet, a dunaszer dahelyi járásban sikeresen old­ják meg ezt a feladatot. A pártoktatás rendszerében a harmadik fokozat — a mar xízmus—leninizmus esti egyete­mei. A hároméves tanfolyamot az elmúlt évben 6036 hallgató: látogatta, közülük 5262 párttag Az SZLKP KB által végzett fel­mérés azt mutatja, hogy míg az első évfolyamban az előadáso­kon, a szemináriumokon és gyakorlatokon való megjelenés 85—90 százalékos, addig a har­madik évfolyamban jóval ala­csonyabb. A hároméves tanfo­lyam időszaka alatt nagyfokú a hallgatók lemorzsolódása. Az el­ső évfolyamot átlagosan 55—60 hallgató kezdi meg, a harmadik évfolyamot alig 50 százalékuk fejezi be. Bár az elmúlt évben valami javulás következett be, a hallgatók kiválasztásában még mindig ALACSONY A MUNKÁSKÁDEREK ARÁNYSZÁMA. Még kedvezőtlenebb a helyzet a mezőgazdasági káderek bevo­nását illetően. Vannak olyan mezőgazdasági járások, mint Zvolen, Senica, Trnava, Nitra, Trebišov, ahol a három évfo­lyamban egyáltalán nem talál­ható szövetkezeti elnök, vagy pedig számuk nagyon alacsony. Természetes, hogy az ő bevoná­suk körül objektív nehézségek is felmerülnek, de ez nem in­dokolja az alacsony százalékot. A járási pártbizottságoknak ezen a téren gyors intézkedése­ket kell végrehajtaniuk. A már megkezdett járási ideológiai konferenciák előtt az a feladat áll, hogy kellő be­vezetőt jelentsenek a pártokta­tás megindulásához. A járási pártbizottságok ismerik az el­múlt pártoktatási év eredmé­nyeit. Tudják, mely pártszerve­zetek végeztek jó munkát. Is­merik a propagandistákat és lektorokat. Tudják, kik azok, akik a múltban jó munkát vé­geztek. Ismerik a fogyatékossá­gokat. . Szükséges, hogy ezeket a kérdéseket alaposan megvi­tassák az ideológiai konferen­ciákon. Ki kell emelni azokat a propagandistákat, akik jó munkát végzetek. Nem feled­kezve meg a jutalmazásukról, nem szabad elhallgatni a hiá­nyosságokat sem, mert csak ezekből okulva érhetünk el még jobb eredményeket párt­tagságunk eszmei-politikai fel­készítésében, hogy ezáltal is elősegítsük az ötéves terv fel­adatainak teljesítését. PÉK VENDEL A .avnisíigi gázvezeték mojmírovcei 4. számú kompresszorállomásán most végzik a befejező mun­kálatokat. (Felvétel: J. Lofaj — CSTK) Hazánk szá­razföldi kikötő, je, a csehszlo­vák—szovjet— magyar hármas­határ mentén fekvő Čierna nad Tisou (Ti. szacsernyő), egy negyedszá­zada igen fon­tos feladatot teljesít népgaz. daságunk életé­ben s a nem­zetközi gazdasá­gi együttműkö­dés területén is. Nem a vélet­len folytán lé­tesült ez a ra­kodőállomás, s azok címére, akik még .ma sem képesek fel mérni jelentősé­gét, röviden csak annyit mondhatunk: ez a létesítmény szolgálja a Szov­jetunió és ha­zánk gazdasági szerződéseinek gyakorlati meg­valósítását, öregbíti és erő­síti a csehszlo­vák és szovjet népnek a közös ellenség ellen vívott harcok­ban megpecsételődött őszinte, megbonthatatlan barátságát. Hazánk határain túl még dúl­lak a harcok, a szovjet nép ret­tenetes szenvedéseket élt át, de képviselői útján már 1943 de­cemberében szerződésben kö­telezte magát a népünk irán­ti barátságra, a kölcsönös se­gítségnyújtásra és a háború utá­ni együttműködésre. Ennek az egyezménynek későbbi szülött­je hazánk legnagyobb száraz­földi kikötője is. Annak idején Csop felöl egyetlen sínpár vezetett Bod­rogközbe. A visszavonulásra kényszeritett német fasiszták 1944 őszén azt is tönkretették, a vasút melletti épületeket fel­robbantották. A kis őrház — melynek helyén ma modern ál­lomásépület ékeskedik — a vé­letlen folytán épen maradt. Az őrházon kívül semmi más nem volt ott, csak szántóföld, belát­hatatlan síkság, a „Tiszahát" ... A szovjet segítséggel helyre­Népgazdaságunk vérkeringésének • • • r r utoere Bodor Imre, a Čierna nad Tisou-i átrakóállomás főnöke építkezés megkezdésétől, amU kor 1947. november 28-án befu. tott a számunkra létkérdést je­lentő, búzával megrakott szov­jet szerelvény. Nálunk nagy aszály volt abban az időben, komoly éhínség fenyegetett, de az őszinte barát segített bajba­jutott társán. Jó szomszédunk, hűséges ba­rátunk, a Szovjetunió kezdettől fogva becsülettel teljesíti a csehszlovák—szovjet barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződésben vállalt kötelezett­ségeit. Ezt bizonyítják a Szov­jetunióból a rakodóállomáson át hazánkba érkező, egyre igé­nyesebb munkát követelő szál­lítmányok. Az elmúlt tizenkét esztendő alatt nyolcvan millió tonna vasérc, két és félmillió tonna hengereltáru, két millió tonna öntvény, kétszáznyolc­vanöt ezer tonna réz, kétszáz­ezer tonna alumínium, hétszáz­ezer tonna gyapot, közel húsz millió tonna gabonanemű, ren­Megérkeztek a közkedvelt Zsigulik (Molnár János felvételei) állított sínpáron Kráf. Chlmec (Királyhelmec) felől csak Bieí (Bély) községig közlekedett egy rövid szerelvény, egyetlen sze­mélyszállító kocsival. 1946 őszén ezzel érkezett ide Ivan Tyimofe­jics Nyesztyerov mérnök és kis csoportja. Bélyből gyalog foly­tatták az utat a mai rakodóál­lomás irányában, majd a meg­határozott helyen sátrakat ver­tek, s munkához láttak. Mértek, rajzoltak esőben, sárban. Ned­ves ruhájukat sistergő vizes fa tüzénél szárítgatták. 1947 tavaszán megkezdődött az állomás építése. A mezőben, a sínpárok mentén barakk volt az ideiglenes első állomásépü­let. — Ekkor került be a tisza­csernyői állomás első ízben a menetrendbe és jelezték a va­súti térképen — hangsúlyozza vendéglátóm, Bodor Imre ál­lomásfőnök, aki szintén 1947­ben kezdte el itt szolgálatát. — Számomra — és azt hiszem minden becsületes ember szá­mára örökre emlékezetes ma­rad az 1947-es esztendő. Április 12-én megnyílt a forgalmi szol­gálat a normális vágányon. Há­rom nappal később érkezett az állomásra az első szovjet moz­dony. Alig egy év telt el az geteg gép és személygépkocsi stb. érkezett tranzitáruként a rakodóállomásra. Az 1970-es év­hez viszonyítva 1990-ig a Szov­jetunióból szállított rakományok mennyisége 90 százalékkal nö­vekedik. Am hazánk legnagyobb szárazföldi kikötője nem lesz képes megbirkózni az áruk to­vábbjuttatásával kapcsolatos fel­adatokkal. Ezért intézkedések történtek a' rakodóállomás te­hermentesítésére. Közelében, Dobra határában modern gabo­natároló és rakodó, a Kelet­szlovákiai Vasmű központi érc­rakodója mellett pedig hatal­mas személygépkocsi-átrakodó épül. Ezen kívül, tekintettel a rakodőállomásra háruló, egyre inkább növekvő feladatokra, je­lentős beruházások időszakát éli Čierna nad Tisou (Tiszacser­nyő). Tavaly közel harmincöt millió koronát, az idén ennek csaknem kétszeresét és 1975-ig megközelítőleg ötszáz millió ko­ronát fordítanak Kelet-Szlová­kia átrakodókapacitásának bő­vítésére, korszerűsítésére. Erre bizony nagy szükség van, mert a Szovjetunióval foly­tatott, kölcsönösen előnyös, sok­rétű együttműködésünk lehető­ségei kedvezően alakulnak. KULIK GELLÉRT

Next

/
Oldalképek
Tartalom