Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-28 / 229. szám, csütörtök
Belpolitikai kommentár Az iskola se legyen mostoha Az iskolák nagyobb javítására a tanév idején, sajnos, nincs lehetőség, mert a javításokkal járó zajok (dübörgések) lehe* tetlenné teszik a tanítást. Így a legcélszerűbb — és sajnos, egyedüli — megoldás, hogy minden nagyobb javítást, mint pl. festés, központi fűtés szera- lése stb. — a kéthónapos nyári szünidőben végezzenek el. Ez a követelmény nem az iskolaigazgatók különcködése, hanem a több száz tanuló nyugodt körülmények között való tanulási feltételeinek a biztosítása. Ezt kellene tudatosítaniuk az épít- tővállalatok vezetőinek és dolgozóinak egyaránt. Sajnos, az „építő“ elvtársak nagyon mostohán kezelik járásunkban az „alma mater“-t. Úgy látszik, minden fontosabb és előbbre való, mint az iskolák igényeinek a kielégítése. Ennek okát hosszú évek töprengései folyamán sem tudtam megfejteni. Talán egyetlen építőmunkásnak sincs iskolás gyermeke? Nem, ez lehetetlen! Vagy valamilyen gyerekkori rossz emlék tartja távol, idegeníti el az embereket járásunkban az iskolától. Talán az sem igaz minden esetben. Akkor mivel magyarázzák a Királyhelmeci Építővállalat dolgozói, hogy a Bélyi Kilencéves Alapiskolában 1971. (ezer- kilencszázhetvenegy) szeptam- berétől mind a mai napig nem tudták rákötni az új kazánt a központi fűtésre. Pedig nagyon jól tudják az elvtársak, hogy az elmúlt évben szinte „éjfél előtt öt perccel“ személyesen utaztunk Sninára a központi fűtéshez szükséges kazánokat gyártó VIHORLAT üzembe, ahol a legnagyobb megértésre találtunk, és soron kívül megkaptuk a kazánt. E szállítás után hosz- szú huzavona után a Királyhelmeci Építővállalat dolgozói kijöttek és megkezdték a beszerelést. A kazánt szépen beállították az eredeti helyére, de már a pár napi munkát igénylő központi fűtés csövozetékei- h3z való bekötést nem végezték el. Nagy hirtelen elmentek a múlt év októberében azzal, hogy 1971 decemberéig minden munkát befejeznek. Sajnos, lassan már a második december is erősen közeleg, és azóta a JÉV királyhelmeci részlegéről — a sok személyes és írásbeli sürgetés ellenére sem — néztek felénk. Az elmúlt fűtési időszakot egy régi — és sajnos, egyre erősebben folyó lyukas kazánnal „vészeltük“ át. És hogy nem nagyon fáztunk meg (mármint az iskolában tanuló 551 kisdiák és 32 tanító), azt a tavalyi rendkívüli anyhe télnek köszönhetjük, nem a helmeci építővállalatnak. De hol van az előírva, hogy az idén is a tavalyihoz hasonló „meleg téllel“ fog a természet bennünket megajándékozni? A jelenlegi rendkívül hűvös őszi napok legalábbis nem erre engednek következtetni! Hiszen az északra néző tantermekben már néha- néha egy kis „tűz“ most sem ártana. Több hivatalban tapasztaltam, hogy kellemesen fűJURIJ GAGARINNAK IS JÁTSZOTTAK Ji presovi pionír zenekar. A Szocialista Ifjúsági Szövetség szlovákiai kongresszusán figyeltem fel rájuk. Ott voltak ők is, a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában. A tanácskozás szünete előtt már mind elfoglalták helyüket a színpadon, és amikor a küldöttek, valamint a vendégek leültek az asztalhoz, hogy elfogyasszák az ebédet vagy a vacsorát, ők negyvenhatan rázendítettek. Igen, pontosan így. Rázendítettek olyan isten igazából Nekik nem volt szükségük hangerősítőkre, mert olyan lelkesen fújták ezek a presovi pionírok, hogy a zene minden technikai segédeszköz nélkül betöltötte a nagytermet. Egymást követték az ismert zenekari művek. Cseh, szlovák, magyar melódiákat játszottak a prešovi pionírház mellett működő zenekar ifjú tagjai. A kongresszust előkészítő bí.i zottság őket választotta ki, hogy a három nap alatt Szlovákia legjobb SZISZ tagjainak is bemutassák tudásukat. Amikor Tarjányi Vilmos, a zenekar vezetője és alapítója letette a karmesteri pálcát, a Í yerekek fegyelmezetten fel* Utak, és várták a további utasítást. Ekkor a zenekar tagjainak szünet következett mert azok, akik hallgatták őket, a SZISZ szlovákiai kongresszusának küldöttei, folytatták a tanácskozást. Tarjányi Vilmos elmondotta, hogy a zenekar 1959-ben alakult. Sajnos, a tagok váltogatják egymást, kinőnek a pionírkorból. Sokan közülük már kikerültek az életbe, és hivatásos zenészek lettek. Kétszer hetente tartanak próbát, de az egyes csoportokkal naponta foglalkoznak. A vezető egyedül nem is bírná ezt a sok munkát, hiszen a próbákon kívül még zenét is tanít a kilencéves iskolán. Illetve a zenetanítás a főfoglalkozása, a másik, a zenekarvezetés inkább szenvedély. Munkájában sokat segít Michal Olejarník és Anton Petrik, aki hangszereli az egyes műveket. Számos belföldi sikert értek el eddig. Részt vettek a különböző fúvós zenekari versenyeken és ifjúsági találkozókon. Szívesen emlékeznek vissza a rovištai pionír találkozóra, amelyen részt vett Jurij Gagarin, és megkérte őket, hogy játsszák el a Silentium című művet. Eljátszották, és sikert arattak ott is. Jártak már a Német Demokratikus Köztársaságban és Angliában. A zenekar összetétele nem tipikusan fúvós, hanem inkább hajlik a szimfonikus zenekar felé. Amit játszanak, az a kelet-szlovákiai folklórból indul ki, de műsorukon szerepelnek klasszikus zenekari művek és munkásindulók. Tarjányi Vilmos, ez az 57 éves tanító, egyben a zenekar krónikása is. Három könyvet Irt már tele a zenekar történetéről. Eredményes munkájuk hű tükörképe a krónika. Terveik, vágyaik? Minél többször szerepelni a nyilvánosság előtt, és eljutni a Szovjetunióba, valamint Magyarországra, hogy ott is bemutathassák tudásukat. Bízunk abban, hogy ezek nem is olyan távoli tervek. Eddig végzett munkájukkal már nagyon sokszor bizonyítottak. Ezt tették Bratislavában is a Szocialista Ifjúsági Szövetség szlovákiai kongresz- szusán. CSIKMÁK IMRE tött helyiségben üldögélnek a felnőtt dolgozók, pedig a meghűlés veszélye sokkal nagyobb a fiatal, 6—15 éves gyerekeknél, mint az idősebb, felnőtt korosztálynál. A gyerekek egészséges fejlődése, a több tudás megszervezésére való feltétel megteremtése szocialista társadalmunk egyik legfontosabb feladata. E cél teljesülése elé tornyosulnak a bélyi iskolában akadályok, melyek megszüntetése eddig csupán a jóindulat hiányán múlott. Bízom abban, hogy e rövidke írás megjelenése nem haragot és bosszúállást, hanem a pár napi munkát igénylő fogyatékosság megszüntetését fogja eredményezni. A tollat a ránk bízott majdnem hatszáz tanuló érdeke adta a kezembe. Remélem, hogy az építővállalat dolgozói megemberelik magukat és az eddig mostohán kezelt iskolákat ezután „édes gyermekükké“ fogadják. Ha így lesz, akkor a jövőben sokkal kellemesebb légkörben „találkozhatunk“, mindannyiunk kölcsönös megelégedésére. MAG GYULA Csak termelők számára Csak termelők számára főz pálinkát Dolné Saliby (Alsószeli) községben a szeszfőzde, melynek vezetője Pancza Gás- párné. A gyümölcstermelők, a szövetkezetek, az állami gazdaságok és az őstermelők javát szolgálja a szeszfőzde munkája: a bérben való feldolgozás, a kellő fokra való palackozás. Harminc éve, 1942 óta működik ez a szeszfőzde. Üstjeit Mayer István bajai rézműves készítette. A felszabadulás előtti években természetesen magántulajdonként üzemeltette a főzda alapítója, a jelenleg nyugdíjas, 72 esztendős Pancza Gáspár bácsi. A felszabadulás után másfél évtizeden keresztül még ő vezette az államosított kis szpszfőzdét. Talán ezért illetik ma Is a környékbeliek „Pancza-pálinka“ névvel az itt főzött kisüsti pálinkát. Valóban kicsi ez a főzde: egyetlen személy a főnök, a dolgozó, a raktáros. Alkalmi szak- tanácsadó Gáspár bácsi, aki még mindig szívesen segít feleségének a munkában, és alkalmi segédmunkás-ellenőr, akit a szövetkezetből, vagy az állami gazdaságból küldenek ide „főzetni“. Akár sörös valaki, akár boros, vagy éppen alkoholellenes, egyaránt kíváncsi arra, hogy milyan a teljesítménye ennek a szeszfőzdének. Nos, 1969-ben 25 000 litert főztek, 1970-ben 20 000 litert, tavaly pedig 10 000 litert. Az idei teljesítményt a gyümölcstermés minősége határozza majd meg. A termelők azonban nem is annyira a mennyiséget, mint a minőséget tartják fontosnak. Azt, hogy milyen íze, zamatja van a „főzetnek“, ezért ragaszkodnak ennek a szeszfőzdének a munkájához. Még más járásokból is itt főzetnek. Amikor megnéztük a főzde működését, éppen a Hroboňovóí (Alistál) Efsz barackjából főzték a pálinkát. Tény, hogy hagyományos munkamódszeraivel, egyenletes, jó minőségű főztjével, s nem utolsósorban szilárd, meghatározott munkabérével a termelők érdekeit szolgálja a szeszfőzde. Nem mellékes körülmény az sem, hogy államilag ellenőrzött főzésrő' van szó, s így bizonyos mértékig állami hasznot is jelent a szeszfőzde üzemeltetése. A termelők persze azért részesítik előnyben a szeszfőzde munkáját, mert bőséges választékot biztosít minőségi szempontból, lehetővé teszi, hogy a kisüsti pálinkát kedvelők ízlésük szerint válogathassanak. Ennyi előnyt ncdig magérdemelnek a termelők más fogyasztókkal szemben, hisz ami a fogyasztást illeti, mindenki számára okos tanács a költő szava: „Okkal-móddal meg nem árthat a szeszi.“ Arról nem a főzde, nem a termelő tehet, hogy sokan még erre a tanácsra sem Ügyelnek. HAJDÜ ANDRÁS KIT VÉD A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG? Az utóbbi napúkban a sajtó két megdöbbentő bűncselekményről számolt be: bandákba tömörült huligánok két súlyos merényletet követtek el békés állampolgárok ellen és az áldozatok egyike valóban világhírű sportember. Hangsúlyozni kell, hogy az ilyen jellegű támadás nem elszigetelt jelenség, hanem igen gyakori és ma már sajnos ott tartunk, hogy a békés, becsületes állampolgár este tíz óra után nem szívesen megy végig Bratislava egyes utcáin. Kétségtelen, hogy a huligánok bűntetteinek mindegyike ellentétes a társadalmi együttélés szabályaival, minden esetben közösségellenes. Az is kétségtelen, hogy a fent említett két támadás tettesei elkövették a garázdaság és a súlyos testi sértés bűntettét és esek példaként említem meg, hogy az utóbbi bűncselekmény büntetésének felső határa öt évi szabadság- vesztés (BTK 221. § 3. bek.) Törvényhozók, bűnüldöző szervek, bíróságok és ügyészségek dolgozói évek óta vitatkoznak a huliganizmus megelőzéséről, törvényeket, jogi normákat módosítanak, szigorúbb intézkedéseket foganatosítanak, de a jelek szerint mindez nem szavatolja az állampolgárok biztonságát, nem nyújt hatékony védelmet az erőszakos támadások ellen. A közelmúltban újságírók és magas rangú rendőrtisztek vitatkoztak erről a kérdésről. A csirkefogót, a garázda huligánt, a naplopó, antiszociális (és antiszocialista!) elemet, a nihilistát, az anarchistát védi a szocialista törvényesség, a rendőr csak legvégső esetben használhatja a gumibotot (és erről köteles jegyzőkönyvet felvenni), vagy a könnygázt, az állampolgár — akinek fegyverviselési engedélye van — ha fegyverrel védekezik az agyonverés ellen, esetleg börtönbe kerül, mert — amikor öt-hat mindenre elszánt munkakerülő útonálló dorongokkal verte — „nem tartotta be a lőfegyver használatát szabályozó jogi előírásokat“, a bíróságok — a Kerületi Bíróság elnökének utasítása ellenére — a legalacsonyabb büntetést róják ki a tettesekre, a sajtó nem közli a durva bűncselekmény tettesének a nevét, mert a tettes fiatalkorú és ez minden gazságra enyhítő körülmény! Mi nagyon jól tudjuk, hogy a szocialista biintetőpolitika az általános politikának az a része, amely a bűnözés területén, illetve’ az ellene folytatott harc tekintetében a marxizmus—leninizmus elmélete, valamint a társadalmi gyakorlat tapasztalatai alapján meghatározza a bűnüldözés és a bűnmegelőzés általános módszereit és eszközeit. Viszont azt is tudjuk, bogy az élethez, a testi épséghez és az egészséghez fűződő fontos személyiségi jot»ok teljes érvényesülését is elsősorban a szocialista társadalmi és gazdasági viszonyok biztosítják és ennek a mindenkire kiterjedő fokozott védelemnek a szocializmust építő társadalom büntető kódexének rendelkezéseiben is tükröződnie kell! A bűn liberális pönalizálá sa, az alacsony taxáció, a bűnüldöző szervek „kesztyűs kéz“ módszere nem adnak lehetőséget a hatékony prevencióra. A szocialista törvényességei nem az állampolgárok ellen, hanem a becsületesen dolgozó milliók, a szocializmust építő társadalom védelmében kell érvényesíteni! Az éjszakai utcák hosszú hajú lovagjainak, a békés járókelők testi épségét veszélyeztető „erős fiúknak“ végre már meg kell tanulniuk, hogy a társadalom erősebb náluk! Az ököljog, a fenevad-er- kölcs a nyugati életforma kelléke, a testi erő lehet a tőkés társadalmakban az ember mércéje, de a mi hazánkban, a szocialista Csehszlovákiában, a becsületesen végzett munka, a szocialista emberi magatartás a mindenkire egyaránt kötelező norma. A vadállatoknak pedig — ketrecben a helyük! PÉTERFI GYULA A Szlovák Nemzeti Felkelés 28. évfordulója alkalmából Považská Bystricán leleplezték a SZNF emlékművét. Alkotói Vojtech Ihriský szobrász és Štefan Lukačovič műépítész. Az emlékmű két 24 méter magas pilonból áll, amelyeken négy dombormű ábrázolja a felke Löket. (Felvétel: S. Petráš — CSTK] 1972. IX. 28.
