Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-28 / 229. szám, csütörtök

Nincs párja a plzeni Prazdrojnak A plzeňi Prazdroj — néme­tül Urquell, magyarul ősforrás — fogalom az egész világon. Ha nem így lenne, nem talál­koztam volna külföldi baran­golásaim során oly gyakran ez­zel a védjeggyel, jobban mond­va némileg módosított védje­gyünkkel, például így: Pilsner Urbier, esetleg Urpilsner, vagy akár Pilsner Urbräu. A felje­lentéseket és a bírósági pere­ket megelőzni igyekvő vállalko­zók elővigyázatosságára és ki- tűnő üzleti érzékére jellemző ez az enyho csalás, mellyel — úgy vélik — a plzeňi Prazdroj- nak nem ártanak, viszont a sa­ját zsebüknek feltétlenül hasz­nálnak. A legtöbb sörjvó ugyan­is aligha képes ellenállni e sokat ígérő reklámnak, még ha a nedű kortyolgatása köz­ben csalódottan is kell megálla­pítania, hogy nem minden arany, ami fénylik: a plzeňi Prazdroj ízét ugyanis 1260 óta sehol a világon senkinek sem sikerült még utánoznia. Nyilván ezzel magyarázható a világhírű Plzeň városunk iránti rendkívüli érdeklődés, kü­lönösen a nyugati országokból hazánkba látogató turisták ré­széről. A legtöbben dehogyis mulasztanák el az alkalmat, hogy el ne látogassanak a sör- gyárba, ahol figyelemmel kísér­hetik a komló és a maláta út­ját a hatalmas kádakon, főző­üstökön és a több száz hek­toliteres hordókon keresztül egészen az automatákig, ame­lyek emberi kéz érintése nélkül fáradhatatlanul töltögetik az aranyságra, habzó italt a vég­nélküli sorokban, katonás rend­ben felvonuló címkés üvegek­be. A korszerű gépek jóvoltá­ból az üvegek lezárása és cso­magolása sem igényel már be- avakozást, csupán némi ellen­őrzést, az esetleges fennakadá­sok elkerülése végett. Aki nem látta, el sem tudja képzelni, milyen tisztaság és rend uralkodik mindenütt. A munka is úgy megy, mint a ka­rikacsapás. A sör minőségesem okoz különösebb gondot, hiszen a technológiai folyamat, vagy ha úgy tetszik: a sör előállítá­sának szigorúan őrzött recept­je, csakúgy mint a kitűnő plze­ňi víz, melyet sokan a sör leg­fontosabb alapanyagának tar­tanak, évszázadok óta változat­lan. Igaz, valamikor több baj volt a minőséggel. A gyár közelében levő múzeum a sörfőzés törté­netét idézi, azokat az időket, amikor ez az iparág néhány fur­fangos nemesúr kiváltsága volt. Naponta személyesen ellenőriz­ték a sör minőségét, mely ál­lítólag akkor ütötte meg a mér­cét, ha a kiöntött folyadékra ülő jobbágyaik bőrnadrágja a pádhoz ragadt. Ha a kísérlet nem sikerült, a jobbágyak nyil­ván nem tartottak be az előírá­sokat, tehát figyelmetlenségük következménye nem maradha­tott el: mindegyiknek huszon­ötöt vertek a fenekére. Ma már ilyesmi nem fordul­hat elő. A termelés korszerűsí­tésének és a vállalat öntudatos dolgozóinak köszönhető a foko­zatos fejlődés. A munkaterme­lékenység tervszerű növekedé­sét célzó — állandó munka- módszerként meghonosított — racionalizációs intézkedések egész sora, s ennek következté­ben a terv lényeges túlteljesíté­se jellemzi a plzeňi Prazdroj és a Gambrinus üzemet. A befek­tetéseknek a számítások sze­rint 4,5 éven belül kell megté­rülniük. De a megtakarítások sem lebecsülendők: az önköltsé­get évente 6 millió koronával, a munkaerők számát — akikben országos problémáról lévén szó, itt is hiány mutatkozik — 75 fővel csökkentik. Kétségtelenül biztatók ezek az eredmények, melyek a már kidolgozott, igényes tervjavaslat szerint a jövő évben lényege­sen fokozhatók lesznek. A gaz­dasági intézkedések nagy része a CSKP KB februári plénumá- nalj határozataiból kiindulva, a termelés hatékonyságára, a nyeresanyagok, az energia, a fűtőanyag és az idő megtakarí­tására, valamint a beruházások célszerűségére helyezi a fő súlyt. Ugyanakkor a vállalat szo­ciális programját biztosító ak­ciók sem szorulnak háttérbe. A vezető dolgozók a szakszer­vezettel együtt ugyanis a dol­gozók iránti gondoskodást — nagyon helyesen — ma már az irányító munka szerves részé­nek tekintik. Tisztában vannak azzal, hogy ez a munkaerők sta­bilizálásának, munkájukhoz és üzemükhöz való ragaszkodásuk­nak egyik legfőbb feltétele. A vezető dolgozók előrelátásának köszönhető az is, hogy az öt­éves terven túlmenően távlati fejlesztési tervüket sem fedi már homály. Tudják, hogy a Prazdroj és a híres barnasört előállító Gambrinus üzemnek 1980-man mintegy 35 százalék­kal kell több árut előállítania, mint 1972-ben. Természetesen a dolgozóktól, lelkiismeretes munkájuktól függ, sikerül-e valóra váltaniuk a nagyratörő terveket, sikerül-e megteremteniük a feltételeket ahhoz, hogy a helyükbe lépő fia­talok a Prazdroj és a Gambrinus sokéves hagyományait folytat­va egyre nagyobb mennyiségű, jó minőségű sörrel lássák el a hazai és a világpiacot. Mert a plzeňi Prazdroj a jövőben is keresett exportcikkünk marad külföldön, mindaddig, amíg az ottani sörgyáraknak nem sike­rül hozzá hasonló minőségű, íz­letes nektárt előállítaniuk. Már­pedig ezzel hiába spekulálnak, üzleti fogásaik felesleges fá­radságnak bizonyulnak, mert az az igazi sörivó szakember a javá­ból, aki nem ,,dől be“ a hamis reklámnak. Azonnal észreveszi a csalást, mert tudja, hogy a plzeňi Prazdrojnak nincs párja. Utolérhetetlen a maga nemé­ben. KARDOS MARTA Hagyomány és minőség 1972. IX. 28. A sörfogyasztás gyors növe­kedése az egész világon érezhe­tően fokozza a söripari nyers­anyagok, főleg a maláta és a komló kivitelét. Egyes orszá­gokban megőrzik a régi tech­nológiai eljárásokat (például az NSZK-ban és Svájcban), ezért itt a maláta utáni kereslet gyorsabban növekedik, mint máshol. A sörgyárak jelenleg a ha­gyományos malátán és komlón kívül általában más keményítő­tartalmú nyersanyagokat is fel­használnak. Ezek az űj irányza­tok azonban nemcsak a nyers­anyagok összetételét és a tech­nológiát változtatják meg, ha­nem a gyártott sör jellegzetes­ségét is. De ennek ellenére, hogy a külföldi sörgyárak egész sora a maláta helyett más anyagokat is használ, ezek­hez az alapanyagokhoz, leg­alább részben, jó minőségű ma­látát is juttatnak. A csehszlo­vák maláta iránti érdeklődés tehát a jövőben sem csökken. 1971-ben malátatermelésünk 43,4 százalékát szállítottuk kül­földre. Az 1950. évi kivitelhez viszonyítva 218 százalékos nö­vekedést értünk el. Főleg a szlovákiai malátakivitel növe­kedett, amely ma az egész cseh­szlovák malátaexport 44,5 száza­lékát biztosítja. A csehszlovák malátának számos hagyományos külföldi megrendelője van. Svájc kivite­lünk 8 százalékát, az NSZK 9 százalékát, a Szovjetunió 25 százalékát, Jugoszlávia és Kuba 10—10 százalékát veszi át, de exportálunk malátát Japánba, Brazíliába, Olaszországba, Hol­landiába, Belgiumba, az NDK- ba és Romániába is. A szocialista államokkal kö­tött távlati kereskedelmi szer­ződések és évi egyezmények, a kapitalista piacoktól függetle­nül is, egyenletes kiviteli prog­ramot biztosítanak. A kapitalis­ta államokkal kapcsolatos ke­reskedelemre kihatással van számos politikai-gazdasági té­nyező, amelyek gyakran nega­tívan hatnak az elérhető árakra és egyéb kereskedelmi feltéte­lekre. Feltételezhetjük, hogy a fejlő­dő országok növekvő életszínvo­nalával kapcsolatban a sörfo­gyasztás is fellendül és ezzel párhuzamosan a söripari nyers­anyagok utáni kereslet is növe­kedik. Ezekben az országokban többnyire nincsenek megfelelő éghajlati és egyéb feltételek a malátatermeléshez, ezért a jövő­ben szintén jelentős kereskedel­mi partnereinkké válhatnak. Milyenek a hazai malátater­melés fejlesztésének feltételei? Köztársaságunk néhány terüle­tét, főleg a Haná vidéket és az Elba parti területeket a minő­ségi sörárpatermesztés legfőbb otthonának tartjuk. Igazolást nyert, hogy Európa legjobb ár­pafajtái közvetlenül vagy köz­vetve valamelyik eredeti cseh vagy morva tájfajtából származ­nak. A csehszlovák malátakivitel számára jó garanciát jelent, hogy e termesztett sörárpák saját, hazai fajtáink. 1971-ben a gyártott maláta évi mennyisé­ge elérte a 471040 tonnát. A hazai sörárpatermesztés és ma- látaipar jó hírneve még a Mo­narchia idejéből származik, s a jó hagyományt a mai napig megőriztük és tovőbb fejlesz­tettük. A második világháború után a csehszlovák malátaipar két irányban fejlődött. Csehor­szágban főleg a régi üzemek átépítésére került sor, így pél­dául Prostéjovban, Ivanovicén, Litovelben, Chrudimben és Olo- moucon, Szlovákiában pedig egész sor új malátagyárat épí­tettünk fel, például Trnaván, TopoICanyban (az új sörgyár­ral együtt), Michalovcén és Ri­mavská Sobotában (Rimaszom­bat), és egyike a legnagyob­baknak a hurbanovói (Ógyalla) új sörgyárral együtt épített ma­látaüzem. Jelenleg Levicén (Lé­va) épül új malátaüzem s to­vábbi új üzemet is terveznek a nyugat-szlovákiai kerületben. A dél-morva kerületben, Znojmó környékén épül hazánk legna­gyobb malátagyára, a hodonicei üzem, melynek évi kapacitása eléri a 40 000 tonnát. A jnaláta megnövekedett ha­zai és külföldi keresletét azon­ban sem az őtépítésekkel, sem az új üzemekkel nem tudnánk fedezni, ha nem korszerűsítet­tük volna a malátagyártás technológiáját. Az új üzemek felépítése előtt csaknem kizá­rólag a szérűs malátiagyártást alkalmazták. A gépesítés és az automatizálás a malátagyártás­ban a pneumatikus eljárások­ban érvényesült. Csehszlovákiá­ban a „továbbított rakások“ rendszerét kezdtük alkalmazni, amely kisebb beruházási költsé­gek mellett jó minőségű malá­tát eredményez. A kivitelre való tekintettel azonban több üzem­ben továbbra is alkalmazzák a hagyományos szérűs eljárást. Megállapíthatjuk tehát, hogy a csehszlovák malátagyártás lé­pést tart a technikai fejlődés­sel, és a maláta hagyományos minőségi szempontjait is figye­lemmel kíséri. A maláta tovább­ra is jelentős kiviteli cikkünk maradhat, melynek kizárólagos szállítója, a Koospol állandóan sžem előtt tartja a külföldi pia­cokon mutatkozó helyzetet és főleg az olyan lehetőségek után kutat, amelyeknek malátakivi­telünk szempontjából biztos távlati jelentősége van. F. J. Üveggyári munkás. (Igor Grossman felvétele) (Huszár Tibor felvétele) eredményes pArtoktatás A komunisták mindig köteles­ségüknek tartották tudásuk ál­landó gyarapítását. Ez a köve­telmény ma érvényesebb, mint valaha, hiszen az egyre igénye­sebb feladatoknak csak akkor tehetünk maradéktalanul ele­get, ha a marxizmus—leniniz­mus ismereteivel felvértezve, alapos tudással látunk hozzá feladataink teljesítéséhez. A kommunisták ismeretei bővíté­sének a legbeváltabb formája a pártművelődés. A CSKP szervei és szervezetei a pőrtoktatás alapos megszervezésével gon­doskodnak a kommunisták esz­mei és politikai neveléséről. A pártoktatás megszervezé­séről a komárnói (Komárom) járásban Vrábel Vendeltől, a járási pártbizottság dolgozójá­tól érdeklődtünk. Vrábel elvtárs elmondotta, hogy az elmúlt év­ben minden tekintetben eredmé­nyesebb volt a járásban a párt­oktatás, mint az előző eszten­dőben. A pártoktatás is hozzá­járult a választások sikeréhez. A pártoktatás témáinak kivá­lasztása nagyon helyesnek bizo­nyult. Az alapszabályzat meg­tárgyalása elősegítette a párt­fegyelem megszilárdítását. Ez különösen a tagoknak az évzáró taggyűléseken való megjelené­sében mutatkozott meg. A párt gazdaságpolitikájának elemzése a pártoktatás keretében a járás gazdasági eredményeinek foko­zásához járult hozzá. A barát­ság politikájának megtárgyalá­sa az internacionalista szellem elmélyítését eredményezte. Nagy gondot fordított a járási párbizottsóg az új párttagok és tagjelöltek iskolázására. Szá­mukra az elmúlt pártoktatási évben egy szlovák és egy ma­gyar osztályt nyitottak. A 180 új tag, illetve tagjelölt minden második hónapban egész napos összejövetelen vett részt. Ez idén minden hónapban lesz ösz- szejövetelük. Az első évfolyam végén vizsgáztak is a hallga­tók. Méghozzá nagyon jól, hi­szen a 81 lehetőből átlagban 70 pontot értek el. Az előadáso­kat a járási pártbizottság lek­torai tartják. Az első évfolyam­ban az alapszabályzatról és a pártéletben való érvényesítésé­ről, valamint a társadalmi fejlő­dés törvényszerűségeiről hang­zanak el előadások. A II. évfo­lyam témái a szocialista társa­dalom alapvonásai, a CSKP har­ca a munkásosztály és a többi dolgozó érdekeiért. A kétéves iskolázáson a résztvevők meg­jelenése kötelező. A tagjelölte­ket a rendes pártoktatásba csak a kétéves iskolázás után sorolják be. A járási pártbizott­ság az alapszervezeteket arra serkenti, hogy a tagjelölteket még a kétéves iskolázásra való besorolás előtt készítsék fel a párt soraiba való felvételre. A felvétel előtt a járási pártbi­zottság illetékes titkárai is el­beszélgetnek velük. Pl. ha a me­zőgazdaságban dolgozik a kisze­melt fiatal, akkor a mezőgazda- sági, ha az iparban, akkor az ipari titkár beszélget el vele. A párttagok túlnyomó része az alapkörökben vesz részt a pártoktatásban. Tavaly 242 alap­kör létesült. A középfokú körök száma 9 volt — kettő a világ­nézeti nevelés alapjaival, hét pedig a marxizmus—leninizmus alapjaival ismerkedett. Ebben az évben a középfokú pártoktatás résztvevői külön-külön csoport­ban a marxizmus—leninizmus alapjaival, a pártmunka marxi— lenini elveivel, a párt gazdaság- politikájával, a világnézeti ne­velés kérdéseivel foglalkoz­nak ... A felsőfokú pártoktatás résztvevői a hároméves esti egyetem és a kétéves propagan- dista-tanfolyam hallgatói. Az esti egyetemnek két első és két második, a propagandatanfo­lyamnak pedig egy második év­folyama lesz. Az idei témákkal kapcsolat­ban már most elmondhatjuk* hogy kiválasztásuk nagyon he­lyes volt. Az 1972—1973. évi pártoktatás megkülönböztetett figyelmet szentel a CSKP gaz­daságpolitikájának. Az alapkö­rök kétévre szóló anyaga gaz­dasági alapismereteket nyújt. Ez az anyag mezőgazdasági és ipari részből áll. A központilag kiadott témák ismertek. Ebben az évben a komárnói járásban is megkezdi működé­sét a politikai művelődés háza, mely a lektorcsoportokon ke­resztül tartalmilag és metodi- kailag irányítani fogja a párt­oktatást. Feladata lesz továbbá a pártaktíva előkészítése a párt- munkára, szemináriumok szer­vezése, az agitációs központok „Figyemünket elsősorban a párt gazdaságpolitikájának kér­déseire irányítjuk" — mondja Vrábel Vendel elvtárs, a járási pártbizottság ideológiai osztá­lyának dolgozója. (A szerző felvétele) irányítása és anyagokkal való ellátása. A politikai művelődés háza a járási pártbizottság mel­lett létesül. Nemrég a járási pártbizott­ság ideológiai osztálya az alap­fokú pártoktatás propagandistái számára kétnapos iskolázást rendezett. Az iskolázáson előbb a szlovák, majd a magyar nyel­ven előadó propagandisták vet­tek részt — összesen 310-en. A résztvevők többsége már a múlt évben is propagandistaként te­vékenykedett. Az iskolázás résztvevői megismerkedtek az idei pártoktatás alapelveivel, előadást hallgattak a szocialis­ta világrendszer s a nemzetkö­zi munkás- és kommunista moz­galom megszilárdításáról, a tu­dományos világnézetre való ne­velés formáiról, a párt gazda­ságpolitikájának érvényesítésé­ről a XIV. kongresszus után stb. Az egyes előadásokat vita kö­vette, melynek során a résztve­vők saját tapasztalataikról is beszámolhattak. Mind a kommunisták aktivitá­sa, mind a járási pártbizottság és az alapszervezetek gondos felkészülése az idei évre, mind pedig az elmúlt esztendő hasz­nos tapasztalatainak felhaszná­lása azt sejteti, hogy a komár­nói járásban ezúttal is eredmé­nyes lesz a pártoktatás. FÜLÖP IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom