Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-28 / 229. szám, csütörtök
JÖVŐ IE BIZTATÓ SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA Eszmény, valóság, ifjúság Régebben Veľký Krtíš (Nagykürtös) a Kürtös-patak völgyében elterülő kis falucska volt. Jelentősége akkor nőtt meg, amikor a közeli szénbánya dolgozói részére a község feletti dombon lakótelepet építettek, így is 1968-ig, a területi átszervezésig, egyszerű bányásztelepülés maradt. Szürke, hétköznapi, három-négyemeletes, különösebb építkezési stílust nél-" külöző épületek sorakoztak egymás után, hogy lakóhelyet, lakást biztosítsanak a Dolina Bánya dolgozói számára. Az így többszörösére növekedett község életét jelentősen megváltoztatta a területi átszervezés: járási székhely lett. Egymás után települtek ide a hivatalok. Kisebb-nagyobb átalakításokkal irodahelyiségeket hoztak létre, megteremtették a feltételeket — ha nem is a leg- ideálisabbakat — a járási szervek munkájához. Aki ma a járási székhelyen jár, örömmel állapítja meg, hogy örvendetes változások történtek. A várossá válás nemcsak névleges, sok-sok tényező bizonyítja, hogy a helység fejlődése jelentős, bővült az üzlethálózat, sokoldalúbbá váltak a szolgáltatások, fejlődik a közművesítés, újabb munkalehetőségeket teremtettek, felépült a járási kórház, az új kilencéves alapiskola, gimnázium létesült stb. Ma a városka területén egyre több a gondosan ápolt zöldövezet, a szakértelemmel kezelt virágpad. A főutcát illatozó rózsaligetté varázsolták. Szobrot is kapott a város — a Szlovák Nemzeti Felkelés szobrát —, mely 'körül kedves kis parkocska alakult ki. A felsoroltak mellett mégiscsak a lakásépítés érdemel figyelmet. Az egyszerű, régi falusi házak szomszédságában 11- emeletes toronyházak sorakoznak, hatalmas 5—6-emeletes lakótömbökkel tarkítva. Az új lakótelep építésével kapcsolatban kerestem fel Ján Kokavec elvtársat, a járási nemzeti bizottság építésügyi szakosztályá- *iak vezetőjét, aki tájékoztatott a lakásépítés jelenlegi helyzetéről és a további tervekről. — A város bíztató jövő előtt áll — mondta. — A járási székhelynek 2000-ben mintegy 12 és fél ezer lakosa lesz. Természetesen akkor már beleolvad Modrý Kameň [Kékkő) és Malý Krtíš (Kiskürtös) is. Ez a komoly városfejlesztési terv megköveteli, hogy a lakásépítésnek ÍGY IS LEHET Cigány polgártársainkról sokan elfogultan beszélnek, s nemegyszer megjegyzik: „Kutyából nem lesz szalonna.“ Csakhogy mint az ujjaink, ők sem egyformák. Igaz, szép számban akad köztük raun- kak.rülő, élősködő. Ám nem ritkaság, hogy közülük többen középiskolai, illetve főiskolai végzettséget szereznek, szakmát ta- aulnak, becsületes dolgozókká válnak. Az utóbbi állítást támasztja alá a Slovnaftban az Ondrej Baláž vezette 60-tagú munkaközösség is. Tagjai — s vezetőjük is — cigányállampolgárok. A kollektíva 1970 óta versenyez a szocialista műn- kabiigád címért. Persze a kezdet nem volt könnyű, mert nemcsak munkatársaik előítéletével, hanem a munkaerő-toborzással is meg kellett küzdeniük, ha azt akarták, hogy elhatározásuk ne maradjon csak papíron. Egyszóval: sok nehézséggel kellett megküzdeniük, amíg eljutottak a mához, az első eredményekig. Ez idei első félévi tervüket 110,8 százalékra teljesítették. S míg azelőtt egy vasúti teherkocsi kirakása 4 óráig tartott, ma csak 1,5 óráig. S mivel a vagonok rend- szertelenül érkeznek, munkaidőn kívül is az üzem segítségére slet- n k. Kül nbőző szaktanfolyamodat rendezne v. Munkakörnyezetük szebbé tétele érdekében az év első felében 303 brigádórát dolgoztak le. Számos beszélgetést szerveztek, az SZNF nyomában címen kirándulást rendeztek stb. Ilyen ez a kollektíva. Fényesen bizonyítja, hogyan kell rendszerünkben élni és dolgozni. —né— fokozott figyelmet szenteljünk. Már csak azért is, mert ai város területén és környékén egyre gyorsabban épülnek a különféle üzemek, köztük olyanok, mint a LIAZ, a Piéta, amelyeknek mindegyike egy-kétezer dolgozó számára biztosít munkát. Nekünk pedig lakást kell építenünk számukra. Az ötéves terv végéig 1390 lakást, s ebből 1972 júliusáig 204 már el is készült. Megtudtam tehát, hogy a lakásépítés jó ütemben halad. Jelenleg munkaerő-probléma sincs. Nehezíti és gátolja azonban az építkezéseket az. hogy nincs a járás területén épületelemeket, építőanyagokat gyártó üzem. Mindent távolról kell ideszállítani. S ha figyelembe vesszük még azt a tényezőt is, hogy a járásnak vasútja sincs — kivéve a bánya számára épített mintegy 7 km hosszú vonalat —, akkor láthatjuk csak igazán, milyen komoly problémát kell leküzdeni az építkezés és az építőanyag szállítása terén. Az egyéni lakásépítés szintén jó ütemben halad. Bár ezen a téren is hátráltatja a megkezA CSKP KB plénuma idei áprilisi ülésén, amikor a mező- gazdasági termelés fejlesztéséről tárgyalt, behatóan foglalkozott a termőföld védelmének kérdésével s elégedetlenségét nyilvánította afelett, hogy indokolatlanul egyéb célokra használják fel az egyre csökkenő mezőgazdasági földterületet. Kelet-Szlovákia az utóbbi években rohamos fejlődésének korszakát éli. Az ipari üzetmek, társadalmi jellegű intézmények, lakások stb. építése, az erdőterületeknek a termőföld rová- sára történő bővítése jelentősen befolyásolta a mezőgazda- sági földterület körül az amúgy is kedvezőtlen helyzetet. Az utóbbi évtized alatt Kelet- Szlovákiában több mint 45 ezer hektárral csökkent a mezőgazdasági földterület. Például a poprádi járásban 13 000, a micha' lovceiben 11 000 hektárral kevesebb ma a termőföld területe. A szakemberek számításai szerint ezen a kerületben „elvesztett“ területen 26,9 mázsás átlaghozam mellett közel 7500 vagon terményt lehetne kitermelni, dett építkezések befejezését az építőanyag hiánya. Azért már három utcányi családi ház felépült eddig is. A lakosságnak nyújtott szolgáltatások terén komoly javulás várható: már épül a közszolgáltatási üzemek új háza. És ebben az ötéves tervben szerepel egy modern nagyáruház felépíiése is, mintegy 20 millió korona beruházással. Említést kell tenni egy bosz- szantó jelentőségről: az új kultúrház építéséről. Ez a létesítmény 1959 óta „épülget“, de átadására, úgy fest a helyzet, még jócskán várni kell. Jelenleg a Cebovcei (Csáb) Efsz 6— tagú építőbrigádja dolgozik az építésén. Bármilyen szorgalmasan dolgoznak is, időre nem tudják befejezni. A tei'vek szerint 1973 végén kellene átadni az épületet rendeltetésének, de hogy sikerül-e, vagy ez az időpont is csak papíron marad, majd elválik. Mindent egybevetve: a kisebb-nagyobb problémák ellenére a város szépen halad a fejlődés útján. Tervszerűen folyik építése. Szükséges, hogy ezt lakosai is észrevegyék, s igyekezzenek a fejlődését segíteni, a meglevő szépet őrizni, ápolni. BÖJTÖS JÁNOS ami bizony nem megvetendő mennyiség. Több mint fele annak, amennyit az idén a kerületben felvásároltak. Meg kell említeni, hogy maguk a mezőgazdasági üzemek sem bánnak minden esetben gazdaságosan a termőfölddel. Nagyon sok olyan gazdaságot lehetne említeni, ahol „méreten felüli“ bekerített gazdasági teleppel rendelkeznek, vagy a kiöregedett, hasznavehetetlen rozsdás gépek foglalnak el jelentős területet. A nemzeti bizottságok nem nézhetik tétlenül, hogyan sorakoznak a középületek, családi házak a legjobb termőterületeken. Joguk, lehetőségük van rá, sőt kötelességük is, hogy a termőföld védelmét szabályozó törvény értelmében mindezt megakadályozzák. A termőföld védelme — a CSKP XIV. kongresszusának és az efsz-ek Vili. országos kongresszusának állásfoglalásai szerint Is — fontos társadalmi feladat. Hiszen a termőföld társadalmunknak az életszínvonal növelését szolgáló egyik igőti hasznos eszköze. (ik) A romantikus és az eszményi utáni vágy az ifjúságot lelkesedést és hősiességet igénylő tettekre sarkallja. Ez a tény kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy a fiatalokat fennkölt erkölcsi ideálokkal vértezzük fel, bátorságra, önfeláldozásra, a rosszal való könyörtelen leszámolásra neveljük. Az érmének azonban két oldala van, tehát az előnye mellett ennek megvan az árnyoldala is. A vonzó, a szokatlan, a rendkívüli dolgok iránti vágy ugyanis társadalmi szempontból káros formában is megnyilvánulhat (huliganizmus, gátlástalanság). Másrészt a fiatal maxi- malizmusra való törekvése, szélsőséges Ítélőképessége gátolja a valóság és a tények helyes és Józan megítélését. A „fennkölt“ és irreális ideál tükrében a valóság kilátástalanná válhat, s ez nem serkenti a ténykedést, hanem elfojtja, s a pesszimizmus, kiúttalanság érzetét váltja ki. Az ifjúság eme problémája igen égető, mert nemcsak az egyes emberekhez, hanem általában az élethez való viszonyulásról vaLi szó. A fiatalkorú, aki még csak a helyét keresi az életben, nem tekinti önmagát a társadalmi kapcsolatok szubjektumának, hiszen voltaképpen még nem is nevezhető annak. Hogy az élet ura legyen, ahhoz még értenie kell. Az ifjúság aktivitásának szociális formája ezért gyakran a szociális kritika formáját ölti. A fiatal mintha elfelejtené, hogy ő is ennek a társadalomnak a szülöttje, s figyelmét arra összpontosítja, ami nem elégíti őt ki, ami nem felel meg eszményeinek. Az elégedetlenség önmagában véve természetes jelenség és történelmileg indokolható, hiszen az alkotó munka és az átalakulás előfeltétele. Ha valamely nemzedék teljesen elégedett lenne életkörülményeivel, s az örökölt értékekkel, ez a fejlődés és haladás végét Jelenthetné. A nehézség abban van, hogy az ifjúság elégedetlensége töbnyire elvonatkoztatott és szubjektív jellegű s elég gyakran valamilyen negativizmus megnyilvánulása. Az ifjúság az életet többnyire a saját maga alkotta társadalmi-politikai és erkölcsi eszményei szemszögéből nézi. Ha észreveszi, hogy ez az eszmény nem egyezik a valósággal, az az érzése, hogy az idősebbek nem ismerik el személyiségét. Előfordul az is, hogy hű marad a maga alkotta ideálokhoz, ám nem talál kellő eszközt és megfelelő formát ezek realizálásához. Gyermekhez hasonlóan elutasítja a világot, mint egészet, nem lát lehetőséget a javulásra, magába zárkózik, önmaga felé fordul. Az életet azonban nem lehet nem „elfogadni, vagy „elutasítani“, mert tele van ellentmondásokkal, melyben az új harcol a régivel. Az erős -jellemű ember, az egyéniség nem tér ki a harc elől, a valósághoz való józan hozzáállás viszont még nem jelent jeliemtelenséget. Az illúziótól megfosztott eszmények az erős jellemű embereknél irányt mutatnak a gyakorlati tevékenységhez. Az „én“ iránti fokozott érdeklődés, az egocentrizmus, mely számos fiatal magányérzetét és a meg nem értés érzését okozza, az esetek többségében még nem jelent önizoláltságot. Ellenkezőleg, a kollektíva az emberi élet egyetlen szakaszában sem játszik olyan nagy szerepet, mint éppen a felnövekvő nemzedéknél. Ez teljesen érthető. A fiatal életében ekkor nyer először bizonyos önállóságot a szüleitől s ezt a „szabadságot“ féltve őrzi. Belső világa azonban még meglehetősen zsenge, önállótlan, s csak kortársai körében érzi magát erősnek és szabadnak. Csak egyenrangú partnerei között tudatosítja egyéniségét. A serdülőkorban rendkívül nő a barátság jelentősége és szerepe. A barátság igénye erősebb a szeretet szükségleténél. A barátokkal folytatott bizalmas beszélgetések során formálódik a fiatalok világnézete és erkölcsi meggyőződése, kompletizálód- nak távlati terveik. A formálódó személyiség tá-* maszt keres nemcsak a barátok között, hanem a hasonló korúak kollektívájában is. A fiatalok megfelelő pszichológiai alapot képeznek az ifjúsági szervezetek tevékenysége számára, melyeknek az a feladata, hogy a párt vezetése alatt neveljék és egyesítsék a fiatalokat. Ez viszont távolról sem automatikusan létrejövő folyamat. A kollektíva iránti vágy még önmagában nem alakítja ki a közösség helyes eszinei irányultságának feltételeit. A kollektivizmus, a barátság az ifjúság számára gyakran öncélúnak tűnik. Sokszor hangoztatják, hogy ezt mind így csinálják, s ez a kijelentés nemcsak igazolja és indokolja ténykedésüket, hanem nagyobb súllyal bír, mint bármely erkölcsi vagy logikai érv. S ez így van nemcsak a divattal kapcsolatban, melyben a többség szava valóban döntő, de az élet fontosabb területein is, olyan kérdésekben, melyek önálló döntést kívánnának. A kortársak körében való népszerűség vagy a kollektíva elismerésének kiérdemlése cselekvésük egyik legfontosabb motívuma. Gyakran „hamis“ barátságok szemtanúi is lehetünk, amikor a kollektíva értékítéletének szinte kizárólagos kritériuma a tagok fenntartás nélküli támogatása, a cselekvés jellegére való tekintet nélkül. Ügy tűnik, hogy ez a fenntartás nélküli azonosulás a kollektívával és az egyénnek ez a teljes alárendeltsége a szociális kapcsolatok kialakulásában normális tünet, a fegyelem fenntartása szempontjából elkerülhetetlen. Veszélyes ez viszont akkor, ha a kollektíva helytelen elvekhez igazodik. Ilyen esetben a fiatal veszélyes destruktív erővé válhat. Az elvszerűség a szélsőséges összeférhetetlenség, sőt a tekintetnélküliség jellegét ölti, s a hőstettek iránti vágy „emberfeletti“ kultusz kialakulásához vezethet. Ez nem más, mint a helytelenül értelmezett férfiasság és erő következménye. Más esetben szigorú fegyelmezettség és felelősségérzet kialakulását eredményezheti, mely a kollektív élet rendszeres ritmusának az alapja. Ennek remek példáját Makarenk® rajzolta meg. A csoportosulás iránti vágy helyes irányítás nélkül társadalomellenes szervezetté formálódhat. Ezt a tényt igyekeznek kihasználni a nyugati fasiszta szervezetek, melyek „romantizrausba“ csomagolva programjukat, emberek iránti gyűlöletet szítanak. Ezeket a ténye-ket szem előtt tartva érthető a nevelők és a szülők munkájának bonyolultsága és felelősségteljessége. Egyrészt szükséges, hogy óvakodjunk a kisszerű hajbókolástól, mely már önmagában véve is negatív hatást vált ki a fiatalok között és csökkenti kezdeményező képességüket, másrészt a dolgokat nem bízhatjuk sorsukra, s nem hagyhatjuk, hogy ösztönösen alakuljanak. Ez nemcsak a családi nevelésre, de az iskolákra és az ifjúsági szervezetekre is vonatkozik. Már Lenin hangsúlyozta, hogy többek közt kötelesek vagyunk feltétel nélkül támogatni az ifjúsági szövetségek szervezési önállóságát s ezt nemcsak azért, mert ettől az önállóságtól félnek az opportunisták, de elvi okokból is. Mert teljes önállóság híján az ifjúság nem fejlődhet jó szocialistákká és nem készülhet fel ania, hogy előbbre vigye a szocializmus ügyét. Lenin egyidejűleg felhívta a figyelmet a hibák elvszerű bírálatának szükségességére is, arra, hogy mennyire fontos ezeket fokozatosan kijavítani és főként a meggyőzés erejével, nem pedig harccal... Az ifjúságnak nem szabad bókolnunkl A nevelőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a serdülő fiatal személyiségét elsősorban a kortársak kollektívája formálja. Ezért ügyelnie kell azon feltételek kialakítására, hogy az egyén bekapcsolódhasson a csoportba, s egyidejűleg függetlenségre és a társadalmi, valamint erkölcsi kritériumok kritikai elbírálására kell őt nevelnie. Dr. MÁRIA VALLAŠEKOVÁ (igor Grossman felvitele) A TERMŐFÖLD VÉDELME TÁRSADALMI FELADAT 1972. IX. 28. Ô
