Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-24 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó

CEsmamm i hei s no m dm CSAK PÁRTÁBAN? Egy alkalommal Lučenec? n [Losoncon), a „Hviezdában“ reggeliztünk. Amikor fizetésre került a sor, blokkfüzettel a kezében és a pin­cérek mindannyiunk által jól ismert pénztárcá­jával a köténye zsebében főpincéri minőségben egy lány állt meg az asztalunknál. A vendég­lőkben, kávéházakban többnyire ugyan lányok sürögnek-forognak az asztalok között, hordják a vendégeknek a megrendelt ételt, italt, de ha fizetésre kerül sor általában egy férfi bukkan elő. Ezért nyomban meg is kérdeztem Darina Kvetkovát, hogyan lett főpincér? — A „Hviezdában“ tizenegyen vagyunk pin­cérek. Ebből tíz nő. Érthető tehát, hogy lányok töltik be a főpincéri állásokat. Itt a lányok bebizonyíthatják, hogy nők is alkalmasak ennek a munkának az elvégzésére. — Ez igaz, de nemcsak a rátermettségen mú­lik, hogy valaki főpincér lehessen. Ha nő az illető, akkor azon is, hogy lány-e vagy asszony. ??? — Ha egy lány elvégezte a hároméves ipari- tanuló-iskolát, 3 azonkívül két-három éves gya­korlata is van, akkor semmi akadálya, hogy fő­pincér lehessen. Azok közül viszont, akik férj­hez mennek, sokan nemcsak, hogy abbahagyják a főpincérkedést, de szakmájukat is otthagy­ják. A legtöbben azért mennek el, mert nem tudják lehetővé tenni számukra, hogy egy mű­szakban dolgozzanak. Van ugyan egy kényszermegoldás. Több pin­cérnő, aki miután férjhez megy, vagy gyer­meke születik, elárusító bódéban dolgozik. A Hviezda üzemnek ö. ilyen kioszkja van a vá­ros különböző pontjain elhelyezve, s legkésőbb este hatig tartanak nyitva. Anyáknak, felesé­geknek ilyen munkahelyen megfelelőbb dolgoz­ni, mint kávéházakban, mert hamarabb hazatér­hetnek a családjukhoz. Otthon várják őket a második műszakkal járó teendők. S ez a mű­szak néha éjfélig is eltart. így azután alvásra nem sok idejük maiad, mert reggel hatkor vagy hétkor újra nyitni kell a kioszkot. Viszont Darinka, ha éjfélig szolgál, reggel nyugodtan tovább alhat, mivel csak másnap délután megy dolgozni. Most még ezt is meg­engedheti magának de egyszer ő is férjhez megy ... — Még nincs komoly ismeretségem — mond­ja. — De ha férjhez megyek, azután is mint főpincér szeretnék dolgozni. Reméljük, kívánsága nem marad csupán óhaj, és addigra megteremtődnek a feltételek ahhoz, hogy egy nő ne csak addig lehessen főpincér, amíg pártában van, hanem férjhez menés után is. KOVÁCS ELVIRA BOCI-NAP Sajnos, már közhelynek szá­mít, ha arról beszélünk, hogy a dolgozó anyának mennyire nincs ideje kisgyermeke számá­ra. A sajtó, a televízió, tudomá­nyos előadások és félelmetes időhiány számos káros hatásá­val. De mit tegyünk mi, dolgozó anyák, akik hivatásukhoz is, s a kettős keresettel kivívott ma­gasabb életszínvonalunkhoz is ragaszkodunk, de féltő szerete­tünk a kisgyermekünké, és min­dennél jobban szeretnénk őt ki­egyensúlyozott embernek látni. Közel sem jutottam a megol­dáshoz, de egy gondolatsor használható ötlethez juttatott. Kisfiam délután, Vi 5-lg óvo­dában volt. Ott bizonyára jól érezte magát. A közösségben- élés alapvető, szinte egész élet­re szóló szabályait ott tanulta meg. Szerette a társait, kötő­dött az óvónénikhez, de dél­utánjait már a szülővárás iz­galma fűszerezte. „Ki jön ér­tem? Mikor jön értem?“ üzeket a kérdéseket meg tudta fogal­mazni, és kérdezte is, de az, hogy: „Milyen hangulatban jönnek értem, mennyi ideje lesz tnyukámnak rám?“ — megfo- galmazatlan maradt. S a szülő? — Mondjuk az anya, aki esetleges munkahelyi bosszúságok után, egy nagymo­sás előtt, és vásárlás-főzés köz­ben megy a gyerekéért, ő mit tud ígérni, milyen személyhez, gyerekhez szóló, egyedi vala­mit, mikor a délutáni találkozás az óvoda előszobájában megtör­ténik? Ezt próbáltam feloldani a Bo­ci-nappal. (Fiam Zoltán névre hallgat, de óvodás korában Bo­cinak hívtuk). Közösen talál­tuk ki, együtt fektettük le a já­tékszabályokat, és természete­sen nagyon szigorúan tartottuk is magunkat hozzá mindketten. A Boci-nap lényege: kinevez­tünk egy napot, történetesen a csütörtököt, gyereknapnak. Ak­kor nem volt nagymosás, ablak- tisztítás, akkor csak Boci volt. Erre a napra közösen készül­tünk. Kis programokat állítot­tunk össze: sok-sok kérdés-fele­let, sótálgatás kézenfogva, szem­lélődés, és a jelszó: „mindenre ráérünk“ volt. Sétáltunk a park­ban, új meg új játszótereket fe­deztünk fel. Szándékosan nem szerepelt programjainkban a mozizás, és a tévé gyermekmű­soraival sem törődtünk ezen a napon. Ez a kapcsolat napja volt, anya és kisfia között, ebben a rohanó, ideges, szorongásokkal teli világban. Megálltunk minden kikötött, várakozó kutya előtt, ha a gye­rek barátkozni akart vele, és fi­gyeltük a közlekedési lámpák ki.°iyúlását, változását, az autó­márkákat, és körbejártuk az utunkba eső szobrokat. És Boci-napkor kapott a le­gény egy tábla csokit. Lakásle­választásban voltunk éppen, eléggé szűkös anyagi viszonyok között, és ez volt a rendkívüli édességmeanyiség, amit a gye­reknek hetente biztosítani tud­tunk. Ennek az volt az előnye, hogy nyugodtan vihettem őt vásárolni a boltba [hivatkozva az állandó heti adagra), nem nyafogott csoki után, kínos jele­netet okozva, másrészt a csoko­ládé emelte a Boci-nap az „ő napja“ fényét. Teltek a hetek, hónapok, s a Boci-nap bevált. Maradt. Ismer­tük egymást. Az együtt töltött órák, baktatások bensőséges hangulatára már mindketten számítottunk. Talán ennek kö­szönhető, hogy még csak eszem­be sem jutott soha veréssel vagy más erőszakos eszközzel hatni a gyerekre a nehéz hely­zetekben sem — a szép emberi szó mindig használt. Természetesen nem annak akarok propagandát csinálni, hogy a hét hat napján hanya­goljuk el a gyerek nevelését, a vele való foglalkozást, mert a hetediken úgyis kipótolhatjuk. A Boci-nap megteremtésével azt vettem inkább megadóan tudo­másul, hogy a megalkuvások idejét éljük, lényegében a dol­gozó anyák első generációja va­gyunk, nincsenek ilyen körül­mények közötti gyermeknevelési hagyományok. így született ez a gyarlónak tűnő megoldás, hogy a hét egy napján a kisgyerme­kem mellé guggolok, és csak ve­le törődök, senki mással. (gy) Olajfoltos munkaruha mosása A munkaruha mosása külö­nösen nehéz feladat. Sokan ezért folyamodnak a benzin használatához, ez azonban nagyon veszélyes, a felrob­bant benzin vagy benzingőz számos halálos kimenetelű balesetet, sebesülést és ko­moly anyagi károkat is oko­zott. A nagyon szennyezett ru­hák számára ezért a követ­kező mosási tanácsot adhat­juk: a ruhát először át kell dörzsölni kenőszappannal, különösen az olajfoltos ré­szeket. Utána forró szódás vízzel le kell forrázni, és az edényt lefedni. Ha már a víz langyos, a ruhát egy desz­kán vagy asztalon jól át kell kefélni, és meleg vízben át­mosni, majd a forrázást megismételni, és jól átöblí­teni. Az étkezés egészségtana Bár furcsán hangzik, de nem mindegy, hol, hogyan és mikor étkezünk. Erről a legfontosabb tudnivalók: • Az étkezésre mindig szánjunk elegendő időtl Ne hör- pmtsük ki állva reggelinket, és az utolsó falatokat ne a lép­csőházban, rohanás közben kapjuk bel • Amennyire lehetséges, határozzuk meg étkezéseink idő­pontját! A mai tipikus család általában este van együtt, tehát a vacsorát fogyassza együtt a családi Ez az együttlét miatt is nagyon lényeges. A több műszakban dolgozó családtagoknál az időpont természetesen változó, de a vasárnapi családi étke­zésre még mindig van lehetőség. © A háziasszony feladata, hogy az ételt olyan hőállapotban adja az asztalra, hogy az fogyasztható legyen. Ha mégis forró, türelmesen várjunk, amíg kissé kihűli Az ételt nem illik fújni, forrón enni pedig nem tanácsos, mert árt a fogzománcnak és a gyomornak is. ® Ugyanígy ártalmas a túl hideg ital. Rontja a fogzomán­cot. A felhörpintett jéghideg italtól légcsőhurutot, mandula­gyulladást lehet kapni. • Ne siessünk az evéssel, mert kapkodva nem tudjuk az ételt jól megrágni, darabokban nyeljük le, és ez gyomorbán- tateakat okozhat. Esztétikai szempontból sem szép az ételt habzsolni. © Ne vacsorázzunk túl későn! A vacsorát általában lefekvés előtt két-három órával fogyasszuk el! Minél korábban vacso­rázunk, annál jobb, mert tele gyomorral lefeküdni nem egész­séges. (-8) Kerek árvácskás terítő Az eredeti mintadarab 60- as horgolófonálból készült, átmérője 20 cm. A MINTA LEÍRÁSA Először az árvácskákat készítjük el. „A“ pontnál kezdjük a horgolást. Első sor: 11 láncszem, a negyedik láncszembe vissza- öltve, egymás mellé 4 egy- ráhajtásos pálcát, majd 7 láncszemet horgolunk és visszafordulunk, 4 pálcát horgolunk, ismét 7 láncsze­met. majd újabb 4 pálca után 11 láncszemet, és kezd­jük újra a 3 ívet és a 3 pálcacsoportot. (5 kis cso­port alkotja az árvácskát.) Az utolsó csoportnál horgol­juk meg a póklábakat, a kö­vetkezőképpen: 3 láncszem, 4 ráhajtás, a negyedik cso­port ívébe öltünk, és két rá- hajtást lehorgolunk. Ismét kettőt ráhajtunk a tűre, és a harmadik ívbe öltünk, majd két ráhajtást lehorgo­lunk. Ezt ismételjük, amíg 5 póklábat kapunk. Utána 3 láncszemet készítünk, és 4 pálcával befejezzük az ötö­dik kis csoportot, majd 1 rö­vidpálcával összekapcsoljuk a mintát, összesen 10 mintát készítünk. Az összekapcso­lás két-két ívnél történik. Ezután a belső szalagot horgoljuk meg. „C“ pontnál kezdünk. A külső íveket si­mán (1 rövidpálcával) kap­csoljuk az árvácskás sor íveihez, két minta találko­zásához pedig 1 háromrá- hajtásos pálcát öltünk. A KÖZÉPCSILLAG ELKÉSZÍTÉSE Első sor: 7 láncszem, 1 egyráhajtásos pálcával az első láncszembe öltünk, majd 4 láncszem után 1 egy- ráhajtásos pálcával ismét az első láncszembe öltünk, így készítünk 5 ívet. Második sor: Minden ívbe kétszer 3 egyszerre befeje­zett kétráhajtásos pálcát te­szünk, minden pálcacsoport között 6 láncszemmel. Harmadik sor: 2 egyráhaj­tásos pálca, 6 láncszem, is­mét 2 egyráhajtásos pálca ugyanabba az ívbe, majd láncszem nélkül átöltünk a következő ívbe, és sor ele­jétől ismételjük. Negyedik sor: 7 láncsze­met 1 rövid pálcával a 6 láncszemes ívbe öltünk, majd 7 láncszemet 1 rövid­pálcával az előző sor 4 pál­cája közé. Ezt ismételjük körben. Az utolsó ívet 3 láncszemmel és 1 egyráhaj­tásos pálcával horgoljuk meg, ezáltal a sort az ív közepén fejezzük be. Ötödik sor: 4 láncszemet 1 egyráhajtásos pálcával a szalag ívébe öltünk, 4 lánc­szem, 1 rövidpálcával az elő­ző sor ívébe öltünk. 4 lánc­szem, 1 egyráhajtásos pál­cával a szalag következő ívébe öltünk, majd ismét 1 egyráhajtásos pálcát teszünk a szalag következő ívébe. 4 láncszem, 1 rövidpálcával a csillag ívébe lépünk. A sor elejétől körben Ismételünk, felváltva kapcsolva a szalag egy és két ívét. Ezután a külső szalagot horgoljuk, a „B“ pontnál kezdve. A szalag belső olda­lán levő első ívet 1 három- ráhajtásos pálcával kapcsol­juk a két minta találkozásá­hoz, majd a külső oldalon 1 kettes kapcsolás követke­zik. Ezután a belső oldalon két ívet simán kapcsolunk, majd ugyanitt kettes kapcso­lást készítünk, amelynek közepéből 1 kétráhajtásos pálcával a két kis csoport közé öltünk. A belső oldalon ismét két ívet simán kapcso­lunk, és a mintát a sor ele­jétől ismételjük. Végül a térítőt körbe hor­goljuk: Első sor: ív közepéből In­dulunk. 7 láncszem, 1 kétrá­hajtásos pálcával visszaöl­tünk a kezdő ívbe, 4 lánc­szem 1 kétráhajtásos pálca a következő ívbe, Ismét 4 láncszem, 1 kétráhajtásos pálca az előbbi pálca mellé. Ezt Ismételjük körben, a kettes kapcsolásokba azon­ban csak egyszer öltünk be­le. Második sor: minden pál­cába egy rövidpálcát te­szünk, közöttük 7 láncsze­met horgolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom