Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-23 / 225. szám, szombat
A jó kezdet nemcsa kféi siker JÓFORMÁN még csak fél esztendeje, hogy Hruštínban ünnepélyes alakuló gyűlést tartottak a Dolný Kubín-i járás legnagyobb földművesszövetkezetének tagjai. Hat hónap semmiképpen sem számíthat hosszú időnek. Ezért bizonyára nem igen csodálkoznánk azon, ha mondjuk tíz legalább valameny- nyire hozzáértő ember közül kilencen úgy vélekednének, hogy még aligha lehet elismerést érdemlő sikereket, eredményeket felsorolni. Igaz, látszatra szinte teljesen lehetetlennek tűnik az ilyesmi: — Tavasszal még mi sem mertünk reménykedni abban, hogy sikerekkel tudjuk majd zárni az első gazdasági évet — mondta felidézve a kezdet nehezét Juraj Liner mérnök, a 2660 hektáros efsz fiatal elnöke. — Most már egészen más a helyzet. Szinte biztosra vehető, hogy az évzárásig hátralevő idő alatt valamivel túl fogjuk teljesíteni a termelési terv néhány mutatóját. A szövetkezet megalakítása óta ugyanis már közel ötvenezer liter tejet és több mint kétszáz mázsa húst adtunk a közellátásnak, pedig az állatállomány nagyobb része egyelőre még a szövetkezeti tagok nem éppen korszerű istállóiban van. Talán fölösleges is felsorolni, mennyi gonddal, nehézséggel jár ilyen körülmények között a takarmány széthordása, a tej összegyűjtése. vagy a hízóállatok súlygyarapodásának rendszeres ellenőrzése. MÁRCIUS MÁSODIK FELÉBEN, amint valamelyest felmelegedett az idő, egyszeriben mindenütt megsokasodott, a munka. Csaknem egyidejűleg kellett hozzáfogni az építéshez, a talajmunkákhoz, a vetéshez, a rekultiváláshoz, valamint a vizes területek lecsapolásához. A korábban részletesen kidolgozott ütemtervek valódi értékét csak akkor ismerték fel a fiatal szakemberek, amikor már minden szakaszon belelendültek a dologba. A kőművesbrigád tagjai először egy műtrágyarak- tárat építettek fel. Ezzel kapcsolatban csak mellékesen jegyezte meg az elnök, hogy az eredetileg öt napra tervezett alapozási munkákat két hosz szúra nyújtott műszakban végezték el az emberek. Ahogy fedél alá került az udvaron tárolt műtrágya, azonnal megkezdték egy 200 férőhelyes korszerű berendezéssel felszerelt tehénistálló építését. — Természetesen egyéb gondjaink is vannak — folytatja az elnök. — Egyelőre még kevés munkagéppel rendelkezünk. A sík vidéken jól bevált termés-betakarító es^közöket alig lehet sikeresen alkalmazni itt. Szinte nem is volt még olyan munkanapunk, hogy ne törött-szakadt volna valamilyen alkatrész a gépeken. Az is sok nehézséget okoz a növénytermesztésben, hogy vizes a szövetkezet földjeinek egy része, összesen 800 hektárnyi rétet kell még alagcsövezni, lecsapolni. Körülbelül hasonló nagyságú területen vált szükségessé a rekultiváció is, amit háromszáz hektáron végeztünk el eddig. 370 ÁLLANDÓ DOLGOZÓJA van az egyre terebélyesedő, erősödő földművesszövetkezetnek. A fontosabb munkaszakaszokon mindenütt többségben vannak a nők. A korántsem könnyű brigádvezetői feladatokat ugyancsak az asszonyok vállalták. Hamar elsajátították az alapvető tudnivalókat. Kora reggel részletesen meghatározzák az egyes csoportok munkabeosztását. Napközben a csoportvezetők együtt dolgoznak a többiekkel. — Valamennyien kiváló munkaszervezők. Például a széna- begyűjtés idején több mint kétszáz asszony szorgoskodott mindennap a domboldalakon. Amikor úgy hozta a szükség, közülük többen még a kaszát is megfogták. Mindenképpen az ő érdemük tehát, hogy idejében került kazalba a mintegy 175 vagon jó minőségű széna. A gereblyézők után talán még egy kisebb batyura való maradékot sem lehetett volna összeszedegetni. — A szövetkezeti tagok szorgalmát illetően nircs nálunk semmi baj — véleményezte később Vladimír Vrška mérnök- agronómus is. — Munkaszerető dolgos nép lakja ezt a vidéket. Ha néha úgy adódik, hogy valahol sürgős a munka, nem kell különösebben biztatni az embereket. Legtöbbször csak sötétedés után indulnak hazafelé az asszonyok, bármennyi is legyen a ház körüli tennivaló. Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy mindannyian megtalálják a számításukat. A nők 1100, a férfiak 1700—1800 koronát keresnek átlagosan. Jövőre bizonyára vastagabbak lesznek majd a fizetési borítékok. Érthető, hogy elégedettek a tagok. A szövetkezet megalakítása előtt úgyszólván semmi munkalehetőségük nem volt a faluban. A mindennapos utazgatást pedig a fiatalok sem vállalják szívesen. Az idei nyáron aratott először kombájn a falu határában, összesen 204 hektár gabonája volt a szövetkezetnek. Főleg zabot és árpát termesztettek. A sok csapadék és az erős viharok következtében csak huszonkét mázsát sikerült betakarítani hektáronként. Az egyénileg gazdálkodók 18—20 mázsás átlagterméséhez viszonyítva azonban már ez is szép eredménynek számít. Amikor a Trstenái Gép. és Tra ktorá llomás kom- bájnosa a dűlőútról ráfordította a gépet az árpatáblára, sok kíváncsiskodó verődött össze a parcella szélén. Később az idősebbek kettesével-hármasával jártak a kombájn után. Elhul- lajtott szemeket, keresgélve több helyen is szétkotorták a szalmarendet. Aztán dolgukra indulva, útközben mondogatták, bizonygatták a szembejövőknek, milyen nagyszerűen dolgozik a gép. AZ EGYÉNILEG GAZDÁLKODÓK 150 hektár földet művelnek még a falu határából. Mindössze tizenheten vannak, kivétel nélkül egy utcában laknak valamennyien, szegről-vég- ről talán rokonok is. Az utóbbi hetekben mindegyikük járt már a szövetkezet elnökénél, „hivatalosan“ is érdeklődtek a közös dolgai, eredményei felől. A legnagyobb dologidőben saját lovaikkal, szerszámaikkal segédkeztek a széna, a gabona és a szalma betakarításánál. Most a burgonya szedésből is kiveszik részüket. Kérés, hívás nélkül mentek segíteni valameny- nyien. Ügy hírlik, hogy rövidesen egy emberként aláírják a belépési nyilatkozatot. Az ősz végéig egybeszántják az utolsó keskeny parcellákat is. LALO KÁROLY K everőgép forgatja a betont, munkások tolják a talicskát, kőművesek sürögnek- forognak most a várudvaron, ahol egykor páncélos lovagok lovainak patkója csattogott. A várhegy utolsó szakaszának meredek, esőtől felázott útján nagy teherkocsi próbálja feljuttatni építőanyag-rakományát a renoválókhoz. Négyszer, ötször is nekirugaszkodik a száz és egynéhány méteres emelkedőnek, de a fele útnál nem jut tovább. Néhány pillanatig egy helyben forognak hátsó kerekei, aztán a sofőr leveszi a gázt és a gépmonstruin óvatosan visz- szaereszkedik az alsó térségre. Hiába a sok lóerő a motorban, ha a kerék nem tudja „megvetni a lábát“. Modern korunk technikai alkotásának erőlködése láttán akaratlanul is az óriási, omladozó várfalakra siklik a tekintetem és elismeréssel gondolok azok mérhetetlen kitartására, akik a felépítésükhöz szükséges tengernyi követ, fát és egyéb anyagot az akkor rendelkezésükre álló primitív eszközökkel a hegytetőre hordták. Lublóvár a tatárjárás után, a tizenharmadik század második felének kezdetén épült. Történetéről Andrej Cepiššák, a múzeum igazgatója ad áttekintő tájékoztatást, aztán kezembe adja Jozef Vojtas 1969-ben kiadott könyvecskéjét, hogy ha a részletek is érdekelnek, akkor tanulmányozzam azt. A tájékoztatásból megtudom, hogy a vár a terngerszínt felett 711 méter magasan épült. Négy várudvara lépcsőzetesen emelkedik egymás fölé, legrégibb része, a felsővár a román építészeti stílus jegyeit viseli magán. Végleges kiterjedését körülbelül négy évszázad folyamán nyerte el. Eredeti rendeltetése az volt, hogy védelmezze az országot a tatárok északi irányból várható újabb betörése elől. Lublóvár helyén valószínűleg már azelőtt ószláv erődítmény állott a Dél-Európát a Balti-tenger mellékével összekötő Poprád folyó erdős völgyén keresztül haladó úgynevezett Borostyánkő út védelmezésére. A vár alapítójának Solivarský (Sóvári) György sárosi és Ber- zeviczy Kokos szepesi hűbér- urat tartják. A vár később a Berzeviczy család ősi ellensége, a Görgeyek birtokába került, A sajtó-, a rádió és televízió napjáról Rimavská Sobotán (Rimaszombat) is megemlékeztek. Az SZLKP járási bizottságának ideológiai osztálya ebből az alkalomból ünnepi gyűlést hívott össze. Az ünnepélyen Lacik elvtárs, a járási pártbizottság titkára beszámolót tartott a kommunista sajtó múltjáról, jelenlegi feladatairól és a tömegtájékoztaHuszonkilencen követték egymást a helytartói székben, s közülük nem egynek a nevéhez az elzálogosított vidék lakosságának kegyetlen kizsákmányolása fűződik. A vár további történetét is viharossá tették a korabeli küzdelmek, hatalmi harcok. Legtovább a Lubomirszky grófi család birtokolta, Szaniszló 1642—1647 között reneszánsz stílusra építette át a várat. Amikor aztán hosszas huzavona után (a lengyel urak ugyanis nem akartak lemondani a busás hasznot hajtó városokról) Mária Terézia visszaszerezte a sze- pessségi városokat, egy ideig magyar helyőrség költözött Lublóvárba, aztán több tulajdonos váltotta egymást a stratégiai fontosságát immár elvesztett helyen. 1880-ban villám csapott az őrtoronyba és a fazsindellyel fedett épületet felgyújtotta. Ezután a várat Ölubló városa vette meg, majd egy lengyel család, a Zamoyskyk tulajdonába ment át a hozzá tartozó földekkel és a híres Vyšné Ružbachy gyógyfürdővel együtt. A család utolsó sarja 1944-ben a közeledő front elől Spanyolországba távozott. D ióhéjban ennyit a romantikus nevű várról, amelyet a nép állama műemlékként gondjaiba vett és jelentős anyagi eszközöket áldoz arra, hogy megmentse a további enyészettől. A vár jelenlegi „gazdája“, a már említett Andrej Cepiššák múzeumigazgató. Jóval túl van már a hetedik ikszen, de szellemi és testi frissesége töretlenül megmaradt. Ősz szakállal keretezett hosszúkás arcával, magas sovány alakjával klasz- szikus típusa lehetne a régészek regénybeli vagy filmbeliábrázolásának. Ottjártamkor épp egy népes magyar turista(Igor Grossmonn felvétele) A sajtónap alkalmából tó eszközök tudatformáló ere* jéről. A beszámolót követően kitüntették azokat, akik a legjobb eredményeket érték el A pártsajtó terjesztésében, a járás területén levő postahivatalok és a Postai Hírlapszolgálat legjobb dolgozóit. Az ünnepi gyűlésen jelen voltak az Oj Szó levelezői, tudósi* tói is, akikkel szerkesztőségünk munkatársa munkaértekezletet tartott. -kvcsoportot kalauzolt a múzeumban. Nem gépiesen „darálta leA az ilyen helyen szokásos szöveget, inkább elbeszélgetett a látogatókkal a múltat idéző emlékekről. Érezni, hogy szívügyé itt minden. Nem csoda, hiszeA valamennyi tárgyban, emlékben benne van az ő munkájá is, amellyel összegyűjtötte, megszerezte, megóvta és rendezte a múzeum anyagát. Eredetileg nem régésznek készült, 1934-től 1954-ig a Stará Ľubovňa-i posta vezetője volt. Szabad idejének legnagyobb részét azonban a régi emlékek és a néprajzi hagyományok kutatásának szentelte. Gazdag anyaggal rendelkezett a városi levéltár. Sok neves író dolgozott ezen a környéken. A többi között Krúdy Gyula is a közeli Podo- linec községből merítette a Po- dolíni kísértet című regényének anyagát. Andrej Cepiššák postavezető nem állhatja meg szó nélkül, hogy a gazdag kulturális és egyéb anyag elkallódik, az illetékes helyen szót emelt megmentésükért. A közbenjárás megértésre talált és mint legalkalmasabbat, őt bízták meg á múzeum létesítésének irányításával. 1959-ben kezdte meg ezt a munkát, az anyagot először Stará Ľubovňán abban az épületben gyűjtötte össze, amely ä lengyel elzálogosítás idején az úgynevezett tartományi ház volt. 1966-ban aztán a múzeum a második várudvarban rendbehozott kastélyban kapott helyet. Az értékes képeken és régi leleteken kívül berendezésénél elsősorban arra törekedtek, hogy a vidék egykori lakosainak életmódját, munkáját szemléltessék. A hazai és külföldi turisták részéről nagy érdeklődésnek örvendő Lublóvár nagyarányú renoválásán a žilinai Műemlékvédő Vállalat alkalmazottai dolgoznak. Már eddig is jelentős munkát végeztek el. A többi között kijavították a bejárati kaput, a második várudvart, a falak egy részét. Hozzáfogtak a négyemeletes kastély újjáépítéséhez is, utána a nagy őrtorony renoválását kezdik meg. Úgy tervezik, hogy a múzeum a jelenlegi egyemeletes épületből a nagy kastélyba költözik majd át és mostani helyiségeit turisztikai célokra használják ki. GÁL LÁSZLÓ SZOVJET KÖNYVEK A Szovjetunióban percenként 2500 könyv és brosúra hagyja el a nyomdákat, egy év alatt tehát 1,3 milliárd kö tét kerül forgalomba. A nép szerű kiadványok sorozatában jelenik meg a Politikai Könyvkiadó számos könyve: „Az SZKP XXIV. kongresszusa és a pártépítés“, „Az SZKP harca a népjólét emeléséért“, „A munkásosztály és a parasztság életszínvonala“, „Harcban a tudományos-műszaki haladásért“. A politikai irodalom ban vezető helyet foglalnak el a marxizmus—leninizmus klasszikusainak munkái, az időszerű elméleti problémákat elemző írások, a kommunizmus építését és a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait összegező és bemutató munkák. 1972-ben került a könyvesboltokba a Lenin-életrajz 3. kötete, továbbá Dimitrovnak, a nemzetközi kommunista mozgalom nagy alakjának a 90. születése napjára írt, tanulmány, szovjet és bolgár szerzők tollából és megjelent egy válogatás Dimitrov cikkei, bői és beszédeiből. Számos könyv ismereteti a szocialista közösség országainak testvéri együttműködését. A szovjet könyvkiadás nagy figyelmet szentel az új ötéves terv feladatairól és a népgazdaság távlati fejlesztéséről szóló témáknak. A szerzők bemutatják a szocialista népgazdaság jelenlegi fejlődésének sajátosságot. A Közgazdasági Kiadó gondozásában jelent meg a közgazdasági kérdésekkel foglalkozó könyvek egész sora, köztük „A fejlett szocialista népgazdaság lényege és jellemzői“. A Tudományos Kiadó jelenteti meg ez év végén. „Az alapvető termelőeszközök komplex felhasználásának közgazdasági problémái“ c. kötetet, továbbá „A tudományos-műszaki forradalom és a vezetés“ c. művet. Sok könyv foglalkozik a gazdasági reformmal, a terve zés és a gazdasági ösztönzés gyakorlatának tökéletesítésével. Több száz kötet készül a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulójára. Ukrajnában 3 kötetes művet adnak ki „A barátság koszorúja“ címmel. A Politikai Kiadó „A soknemzetiségű szovjet állam megalakulása és fejlődése“ és „A leninizmus és a nemzeti kérdés a jelenkorban“ c. munkákat adja közre. A Szépirodalmi és Művészeti Kiadó gondozásában jelennek meg a szocialista országok sorozatai. Ezek egy- egy testvéri ország irodalmi és művészeti életét mutatják be. A bolgár irodalmat bemutató sorozat 10, az NDK legjelentősebb irodalmi alkotásait tartalmazó sorozat 4 kötete kerül az olvasóhoz. Ugyancsak 1972-ben indul a Csehszlovák Irodalom és a Magyar Irodalom Könyvtára sorozat is. (APNJ LUBIOVAR 1972 IX. 23. 4 utána a tizennegyedik század első évtizedének vége felé Csák Máté szerezte meg, majd az oligarchák hatalmát megtörő Károly Róbert adta vissza hívének, Berzeviczy Kokosnak. Amikor Zsigmond magyar király 1412- ben II. Jagelló Ulászló lengyel királynál elzálogosította a sze- pességi városokat, Lublóvár lett a lengyel helytartók székhelye.
