Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-20 / 222. szám, szerda
MEZŐKAPUBAN AZ OLVA9Ö VÉLEMÉNYE A SAJTÓ SZEREPÉRŐL A sajtó nevelő, emberformáló szerepe már nagyon régen ismert, Valamikor az írolt szöveg volt az ember egyetlen hírszerzési és tájékozódási eszköze. A távíró, a rádió és a televízió elterjedése kissé megtépázta a sajtó „egyeduralmát“', mert gyorsabban — az eseménnyel egyidejűleg — tudja az embereket tájékoztatni. Ismeretes és ma is igaz azonban az a szólásmondás, hogy „a szó elszáll, a betű megmarad". Ez az szerintem, ami a sajtót, az újságot mindig életképessé, sőt versenyképessé teszi a többi tömegtájékoztatási eszközzel. A sajtó segítségével szerezhetjük a legtartósabb információkat, f A fontos eseményt közlő újságot megőrizhetjük, vagi/ a számunkra fontos cikkeket kivágjuk és eltesszük.f Ezért a ma emberének élete — a rádió és televízió világában is — elképzelhetetlen a sajtó nélkül. Sőt, a televízió által a helyszíni közvetítésben megismert esemény sajtóvisszhangjára még kíváncsiabbak vagyunk. Hányszor hallhattuk már pl. izgalmas labdarúgó mérkőzés televíziós közvetítése közben, hogy „kiváncsi vagyok, mit lógnak írni e mérkőzésről a holnapi újságok“. És valóban, a televíziós közvetítés hatására másnap általában többet is olvasunk. A televízió tehát nem szorítja ki a sajtót — és a jövőben sem szoríthatja ki — az ember életéből. Meggyőződésem, hogy jelenleg az emberek több újságot olvasnak, mint a televízió feltalálása és elterjedése előtt. Utazás közben pl. — mert az emberek jelenleg nagyon sokat utaznak — talán mindenkinél van valamilyen újság, vagy folyóirat. A több órás utazás ma már új- sáqolvasás nélkül szinte elképzelhetetlen. Ez így is helyes, hiszen a csendben olvasó ember mindig kellemesebb útitárs, mint a tranzisztoros rádiót, vagy a magnetofont bömböltető. Sajnos, az utóbbiak egyre ijesztőbben szaporodnak, és az olvasó utasok rémeivé válhatnak. Mindezekből kiviláglik, hogy a sajtó szerepe nem csökken, sőt az emberek sajtó iránti érdeklődése állandóan növekszik. Ezt bizonyítja az a nagy bosszúság is, ha valamilyen oknál fogva nem kapjuk idejében kézhez megszokott újságjainkat. Ezért a jövőben az újságokat úgy kell szerkeszteni, hoqy az olvasók sajtóba vetett bizalma még jobban elmélyüljön. A sajtónap alkalmából azt kívánom, hogy a jövőben a sajtó legyen a marxista—leninista eszmék még következetesebb terjesztője, és a szocialista ember hatásosabb nevelője. Legyen a szocialista sajtó „az ú j ember kovács a". MAG GYULA Az írott szó erejével Ezzel a címmel mutatta be új műsorát a CSEMADOK KB SZŐTTES népművészeti csoportja a Nová scéna színpadán. A névadás rendkívül találó, ugyanis a „mezőkapu“ — mely a falunak azt a részét jelöli, ahol a határba igyekvő és onnan visszatérő emberek egymással találkoznak, csoportokba verődnek — itt szimbólum: sok száz település, táncoló, zenélő, nótázó és regélő lakosainak gyülekezési helye a történelem tükrében. A műsor összeállítói évszázadokon keresztül felhalmozódott folklórkincsünk legjavának egy részét sorakoztatták egymás mellé. A táncok és a kísérőze nék, melyeknek túlnyomó több sége Quittner János koreográfus és Ág Tibor művészeti vezető nevéhez fűződik, fáradságos, gyűjtő- és alkotómunka eredményei. A népben gyöke réznek, ezért mentesek minden mesterkéltségtől. A „Nyitó csárdás", melynek zenéjét Ág Tibor Behár György „Lakodalmas“ című zeneművéből dolgozta fel kamaraformára, valamint a műsor végén látott, az előző tánccal egy kompozíciót alkotó „Három erdélyi tánc“ csárdása, ka- rikázója és verbunkosa a magyar népi táncok gazdag repertoárjának legjellegzetesebbjei. A „Karikázzunk, karikáz- zunk ..című, akademikusan felépített szimfonikus tánc ritmusának gyakori váltakozása miatt igényes. Nagy megterhelést ró a lányokra. A „Kapuvári verbunkos“ újszerű, játékos tánc. Zenéjében van valami megkapó, magával ragadó. A „Csalogatás csárdásban“, melyet Bungyi Erzsébet és Spalek Ferenc szólista adott elő, a folklórban megtalálható sajátos intim jelleg jut kifejezésre. A csoport kamarajellege itt erősen érezhető. Az „Üveges, lassú és friss csárdás“ című tánc■ EUROPA LEGNAGYOBB KÖNYVTÁRA épül Lyonban. A tizenhét emeletes toronyban minden a könyv tárolásának a legmodernebb eszközeivel van berendezve. Az olvasók például apró fűtőberendezéseket találnak minden asztalon; a iyoni könyvtárban senki sem készít majd jegyzeteket, hanem azt a szövegrészt fényképezi ki, amelyre éppen szüksége van. kompozíció üveges tánca egyike a Szőttes legújabb és legnehezebb táncainak. A lányok itt nemcsak „sétálnak“, hanem „táncolnak“ is, méghtjzzá olyan üvegekkel, melyeknek kicsi és nem homorú az aljuk. Tehát „oda kell figyelniük", hogy az üveg le ne essék, és „oda kell figyelniük“ a fiúknak is a kalocsai alapanyagú gyorscsárdásnál, hogy a színpadra helyezett üvegek a helyükön maradjanak. A „Bodrogközi szvit“ röpke pillanatú, stilizált karikázó táncból, átdobálós, tükör-, valamint nyitott és zárt formájú csárdásból áll. Igazi bodrogközi hangulatot teremt. Az „Alkony“ című tánc, mely egy lédeci karikázó töredékére épült, lassú- gyors-lassú ritmusfelépítésével a lenyugvó, majd a hegyek mögül felbukkanó, s a következő pillanatban végleg elenyésző n^p teremtette hangulatot érzékelteti: este van, a legényeknek és a lányoknak egy napra el kell válniuk egymástól. A „Csallóközi hangulatok“ című tánckompozíció egy lakodalomba nyújt bepillantást. A szólótáncosoktól a többiek által átvett táncfigurák mintha azt érzékeltetnék, hogy az egyéntől a közösség elfogadja mindazt, ami szép és jó. Talán ebben a táncban mutatkozik meg leginkább a csoport kamarajellege. A „Fordulj, botom, fordulj...“ címűben szilicei verbunkos és borzovai botostánc olvad egybe. A furulyázás, a botforgatás és a dalolás itt a pásztorember életéből száműzi a magányt. A „Verbunkos és trescsák" című szlovák tánc, melyet Sill Ilona és Sípos Károly adott elő, látványos, a közönségnek imponáló párostánc. A „Húzd, prímásom, húzd“ című kompozíció Erdély népi táncaiból ad ízelítőt. Igényes táncaiban a minden népet egyformán szerető ember nagysága jut kifejezésre. A táncosok közül a férfiak szinte hibátlanul táncoltak, a lányok egy árnyalattal gyengébben szerepeltek. A zenekar tisztán, összhangban játszott. Tagjai hivatásos zenészek a javából, azonban a szakemberek szerint a művészeti vezetőnek több szólóhangszert kellett volna velük megszólaltatnia. A zeneszámok közül a madárcsicsergést utánzó — bár itt funkciója volt — kissé megszokottnak tűnt, s az egyik táncos által megszólaltatott, üzletben vásárolt furulya hangjánál kellemesebben hatott volna egy pásztorfurulyáé. A három ballada közül kettő szorosan a műsorba illet, a „Sírdogáló János“ címűt azonban csupán a jó előadás mentette meg attól, hogy ne váljon esztrádjellegűvé. A népdalok a kiválasztás és az előadás szempontjából nemcsak a nézők, hanem a szigorúbb kritikájú szakemberek igényeit is kielégítették. A konferálók — Katarína Martinfiáková és G. Molnár László — kiválóan vezették az előadást. Szövegük a műsor kompakt formáját megadó nyitó- és zárózene azonossága miatt szükségszerűen rövid volt, azonban néhánysza- vas mondataikban ott rejlett a nevelési cél: a népművészet iránti szeretet felkeltése. A szereplők ruhái színesebbek, változatosabbak is lehettek volna. Végezetül elmondhatjuk, hogy a kis kamaracsoport — néhány kisebb hibától eltekintve — nagyszerű teljesítményt nyújtott. Nem a más együttesektől „elkoptatott“ úton indult, — újat választott, nehezet, felfedezőt. TŐZSÉR LAJOS Kováčova [Kovácspatak] üdülőtelepén a sajtónap alkalmából kedves ünnepség zajlott le, melyet az olvasók-levelezők bevonásával a Nové Záraky-i (Érsekújvár) járási lap szerkesztősége rendezett. Az ünnepi beszámolót Ottilia Szilágyiová, a Naše novosti és a Heti Hírek főszerkesztője tartotta. Kiemelte az írott szó erejének jelentőségét, rámutatott a kommunista sajtó társadalomformáló erejére és a járási lap további terjesztésére, színvonalának emelésére buzdította a jelenlevő olvasókat-levelezőket, akik eddig is sokat tettek a lap népszerűsítésére. Utána a levelezők mondották el a lappal kapcsolatos észrevételeiket és kötelezettséget vállaltak új olvasók megnyerésére. Bartha István elvtárs, az SZLKP Növő Záimky-i Járási Pártbizottságának ideológiai titkára a kommunista sajtó fejlődéséről, feladatairól és a járási lap hatékonyságának kérdéseiről beszélt. Az ünnepségen megjutalmazták a járási lap legjobb levelezőit, köztük Gábris József elvtársat, a legrégibb és legaktívabb levelezőt. Az ünnepséget a jelenlevők baráti eszmecseréje zárta be. (tlr) Az SZKP Központi Bizottságának a XXIV. kongresszusán elhangzott beszámolója leszögezte, hogy az egész szocialista világ mozgásban van állandóan tökéletesedik. A különböző belső ellentétek megoldása közben az új és a régi harcában fejlődik. A tapasztalatok segítik a testvérpártokat az ellentétek helyes és időben tör ténő megoldásában. Országunk a közelmúltban nehéz próbát állt ki. Az ellenforradalmár erők kihasználták a pártban és a társadalomban felgyülemlett ellentéteket és megkísérelték megmásítani a fejlődés irányvonalát. Az elmúlt időszak elemzése megmutatta, hogy a szocializmus építésének útja országunkban nem könnyű, nem ellentétmentes, akadályok és nehézségek kísérték. A feladat újdonságából és bonyolultságából eredő nehézségek mellett szubjektív hibák Is előfordultak a szocializmus építése során. Ezek az önelégültségben, a pártélet és a pártmunka lenini elveinek következetlen érvényesítésében, az osztályszempont mellőzésében és a fejlődés egyes szakaszainak figyelmen kívül hagyásában nyilvánultak meg. A szocialista rendszer előnyei Teljesen természetes és törvényszerű volt, hogy 1948-ban, a februári győzelem után az elméletben és a politikai gyakorlatban Is elsősorban azokat a jellemvonásokat emeltük ki, amelyek a szocialista társadalmat minőségileg megkülönböztették a kapitalizmustól. Elsősorban a szocializmus előnyeiről beszéltünk, arról, mit hoz a szocialista jövő a munkásosz tálynak és az összes dolgozónak. Nem volt szó üres ígéretekről, sem illúziókról. A CSKP XIV. kongresszusa számos tény alapján bizonyította, hogy társadalmunk milyen sikereket ért el a szocializmus építésében, hogyan emelkedett a nép anyagi és kulturális színvonala. Csehszlovákiában a munkás- osztály a CSKP vezetésével történelmileg nagyon rövid idő alatt meggyőzően bebizonyította, hogy a szocializmus összehasonlíthatatlanul igazságosabb és haladóbb rendszer, mint amilyen a München előtti burzsoá köztársaság volt. Az 1948 utáni helyzet egyúttal szemléletesen bizonyította, hová vezet a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeinek figyelmen kívül hagyása, hová vezet az elért eredmények feletti túlzott elégedettség, milyen következményekkel jár a társadalom erkölcsi-politikai egységének idealizálása és a fejlődés megelőzésére irányuló szubjektív követelések. Az egység alkotó fellege A párt elméleti és Ideológiai munkájának lebecsülése ahhoz vezetett, hogy a gyakorlatban sok mindent nem használtunk ki abból, amit Marx, Engels és Lenin a szocialista társadalom építéséről megállapított. Az an* tagonisztikus osztályok megszüntetését, a szocialista termelési kapcsolatok győzelmét ágy tüntették fel, mint a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet alapvető feladatainak megoldását. A szocializmus építésében elért eredményeket úgy jellemezték, hogy olyan társadalmat építettünk fel, melynek egysége ellentmondás mentes. Az egység elért fokát tartósnak, maradandónak tartották. Amennyiben felmerültek valamilyen ellentmondások, ezeket többnyire úgy jellemezték, mint szubjektív hibák és fogyatékosságok eredményeit, vagy pedig a kapitalista termelési kapcsolatok csökevényét, olyan ellentéteket, melyeknek nincs objektív alapjuk társadalmunkban. A szubjektív hibák és fogyatékosságok, valamint az emberek tudatában tapasztalt csökevények bizonyára hozzájárultak a szocializmus építése során felmerülő ellentmondásokhoz, de a szocialista társadalom ellentmondásait nem redukálhatjuk kizárólag a szubjektív okokból eredő ellentmondásokra. Mint ismeretes, országunkban aránylag fejlett kapitalista ipar létezett, de 1948. februárja nem változtatta meg és nem is változtathatta meg a termelőerők színvonalát, ez nem valósítható meg egyik napról a másikra, ehhez idő kell és nagyon sok anyagi feltétel. Február nem változtathatta meg a társadalmi munkamegosztás fokát, nem küszöbölhette ki oly rövid idő alatt a falu és a város, a fizikai és a szellemi munka közti ellentmondást. Helyesen hangsúlyoztuk a szocialista társadalom és az előző kizsákmányoló társadalmi rendszerek közti minőségi különbséget, de ugyanakkor rá kellett mutatni ,,a kapitalizmus anyajegyei e“ is, amelyek a szocialista iársada- lomban, különösen építése kezdetén, objektívan korlá oztáka szocializmus lehetőségeit Tudományos hozzáállás Marx kiemelte azt a tényt, hogy a kommunista társadalom a kapitalista társadalomból indul ki, így tehát minden téren gazdasági, erkölcsi és szellemi szempontból magán viseli annak a régi társadalomnak az anya- jegyeit, amelyben született. Lenin is több ízben beszélt arról, hogy a szocializmus, vagy „a kommunista társadalom első szakasza“ nem teljes kommunizmus, „gazdaságilag még nem lehet teljesen érett, nem lehet mentes a kapitalizmus hagyományaitól és nyomaitól“. Ennek az objektív ténynek a mellőzése, annak figyelmen kívül hagyása, hogy a szocializmus a kapitalizmusból fejlődik, e szükséges fejlődési szakasz szubjektív átugrása ahhoz vezetett, hogy emélyültek az ellentétek, melyeket nem oldottak meg, lényegük leleplezése helyett úgy tüntették fel őket, mint az emberek tudatában tapasztalható csökevényeket. A harc formális volt és gyakran csak ideológiai területen folyt. A kívánságot tényként tüntették lel, így például egyoldalúan hangsúlyozták, hogy az új termelési kapcsolatok már teljesen megváltoztatták a munka jellegét, elsősorban a munka már nem ipo^él^o'^sl eszköz életszükségletté vált. A valóság azonban más volt. ŕ. :>■ :■■■*• lési eszközök társadalmi’ íulaj dnnba való átmenete r > gyón keveset változtatott például az egyhangú, szalagmu : • a gén. Csak fokozatosan küszöböljük ki a nehéz fizikai munkát és számos munkafolyamat még mindig az egyszerű mozdulatok egyhangú mechanikus ismétlését jelenti. Az a tény, hogy ezt a munkát az emberek elsőrendű szükségletének nevezték a valóséiban a marxizmus—lejlinir- mus diszkreditálásához vezetett. Az erkölcsi tényezők egyoldalú kiemelése a jutalmazásban megnyilvánuló egyenlősdi, az anyagi érdekeltség lebecsülése kedvezőtlenül hatott a munkatermelékenységre és társadalmunkban elmélyültek az ellentétek. Objektív érdekek Csak kis mértékben respektálták Leninnek azt a felismerését, hogy az osztályok teljes megszűnéséhez nemcsak a kizsák- mányolókat, földbirtokosokat és kapitalistákat kell megdönteni, nemcsak vagyonukat kell kisajátítani, hanem meg kell szüntetni a termelőeszközök bármilyen magántulajdonát, teljesen meg kell szüntetni a város és a falu. valamint a fizikai és a szellemi munka közti különbséget. Lenin hangsúlyozta, hogy nagyon hosszú folyamatról van szó, amelyet a termelőeszközök fejlődésében elért haladás foka feltétele?. Az antagonisztikus osztályok megszűnte ősével, a kapitalista kizsákmányolás kiküszöbölésével megszűnt a vezetők és az ir-iny ttot lak közti anfcago- nisztikus ellentmondás, ameJy a tér » m oazközökkel szembeni egyenlőtlen kapcsolatból eredt. Megszűnt az antagonizmus, de nem szint meg a vezetők és az irányítottak közti ellentét, amely minden társadalmi termelésben előfordult. A két csoport egyforma kapcsolata a ter- meUíeszköz íkhöz és a javak differenciált elosztása nem a szük- sé^’elek, hanem a munka meny. *s minősége szerint, tulajdonképpen egyenlőtlen jutalmazást jelent annak ellenére, hogy az adott szakaszban ez az egyedüli és helyes lehetséges mód. Az ol an irányításnak, amelyben k' T'on'Hag és nem minden esetben l"»^okoítan előnybe helyeztek egy bizonyos foglaiko1972 IX. A SZŐTTES táncosnői (Prandl Sándor felvételei
