Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-20 / 222. szám, szerda
A Kelet-szlovákiai Knb üléséről I Kétnapos ülést tartott a Kelet-szlovákiai Knb plénuma, melyen részt vett dr. Pavol Király, az SZSZK igazságügyi minisztere is. Az első napon Vladimír Cir- bes, a knb alelnöke beszámolója alapján a kerület nemzeti bizottságai kulturális-nevelő tevékenységével kapcsolatos feladatokról és problémákról, majd a gazdaságfejlesztési tervről és a költségvetésről tárgyalt a plenáris ülés. Cirbes professzor beszámolójában rámutatott, hogy Kelet- Szlovákiában a gyors ütemű gazdasági fejlődéssel párhuzamosan fokozódik a lakosság műveltsége. A kerület iskoláiban közel 10 000 diák tanul s a továbbképző tanfolyamokon több mint 80 ezer dolgozó vesz részt. A népművelés és népművészet legkülönbözőbb szakaszain csaknem 10 000 ember dolgozik. Nagyot fejlődött a könyvtárak, múzeumok tevékenysége is. A plenáris ülés megállapította, hogy a gazdaságfejlesztési tervet aránylag sikeresen teljesíti a kerület. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva az idén 8 hónap alatt az ipari termelés 9,6 százalékkal, az építővállalatok munkateljesítménye pedig 15,8 százalékkal növekedett. Az évi tervet az ipari vállalatok 65,4, az építőipari vállalatok pedig 67,6 százalékra teljesítik. A mezőgazdasági üzemek Is magasan túlteljesítik a tervezett feladatokat mind a növény- termesztés, mind az állattenyésztés szakaszán. Az év elejétől 4761 lakást — 521-gyel többet mint tavaly ilyenkor — adtak át a kerületben. A költségvetés teljesítése sikeresnek mondható, a bevételek 241,5 millió koronával meghaladják a kiadásokat. Tegnap, a plenáris ülés második napján Branislav BiroS, a kerületi nemzeti bizottság elnöke számolt be a szocialista törvényesség és fegyelem betartásával kapcsolatos helyzetről a kerületben. Megállapítást nyert, hogy a kerület lakosságának túlnyomó többsége helyesen értelmezi a szocialista törvényesség betartásának szükségességét. De sajnos elég nagy számban vannak olyanok is, akik megsértik a szocialista törvényességet s megkárosítják a szocialista társadalmat. Sajnálatos tény, hogy az utóbbi években növekszik a kerületben a fiatal törvénysértők száma. A plenáris ülés konkrét Intézkedéseket határozott el arra vonatkozólag, hogy a bírósági és társadalmi szervek az eddiginél hathatósabb megelőző és nevelőtevékenységet folytassanak a szocialista törvényesség betartása érdekében. (ik) MEGKEZDŐDÖTT A KENDER FELVÁSÁRLÁSA Az Ivanka pri Nitre-i (Nyitra- ivánka) kender- és lenfeldolgozó üzemben e napokban megkezdték e fontos ipari növény felvásárlását. Anton Červenský gyárigazgató tájékoztatásából kiderült, hogy a szövetkezetek ez idén gazdag termést takarítanak be annak ellenére, hogy az aratás idejének kitolódása miatt csak későbben foghattak hozzá a kaszáláshoz. A gyár termelési körzetében elsőnek a nevericei (Néver), az ivánkai, a zemnéi (Szimő) és a pereši szövetkezet kezdte meg a kender szállítását. Terméshozamaik mindenütt felülmúlják a várakozásokat. Nem ritka a 100 mázsás hektáronkénti hozam, ami a szövetkezetek számára az egységnyi területre 16 000 korona jövedelmet jelent. Az ivánkai üzem termelési tervét — az év elejétől — a legjobbak között 109,9 százalékra, árutermelési előirányzatát 112,8 százalékra teljesíti. Ez a siker segítette az üzemet ahhoz, hogy eddig 427 000 koronával teljesítette túl nyereségi előirányzatát. (th) ■ Több mint tizenkétezer látogatója volt a bratislavai növénykertnek fennállásának jubileumi, harmicadik évében. A világ különböző tájairól származó 1500 fa és növény közül a legnagyobb érdeklődést az Alba Regia, a magnólia, az orchidea és az Atlantica Cédrus keltette. A kommunista eszmékhez mindig híven 70 ÉVE SZÜLETETT VLADIMÍR CLEMENTIS Vladimír Clementis a forradalmi munkás és kommunista mozgalom jelentős személyiségei közé tartozik; pontosabban a két háború közti időszak egyik legfigyelemreméltóbb politikusa, publicistája és elméleti szakembere. 1925-ben lépett a CSKP-beés az évek múlásával egyre jelentősebb funkciókat töltött be a pártban és a mozgalomban is. Mi azonban elsősorban Clemen- tis gondolataival, ezek közül pedig a ma Is időszerű, ma is tanulságos állásfoglalásaival akarunk foglalkozni. A személyiség nagysága hagyatékában, gondolkozásának mélységében, a ma is időszerűsíthető nézetekben és tettekben rejlik. Vladimír Clementis hazafi volt. Hazaszeretetre nevelték már fiatal korában . Rövidesen kikerült a romantikus hazafiasság rabságából és a marxista világnézet elsajátításával magáévá tette azt a hazafiságot, ami elgondolkoztatta őt az ország szükségletei felett és aktív harcra ösztönözte e szükségletek megvalósításáért. Egyúttal megtanulta, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni más nemzetek és nemzetiségek érdekeit. A kommunizmus gondolatát, az internacionalizmus eszméjét, a világ proletárjai egyesülésének eszméjét sajátította el. Tisztelte a többi nemzetet, közeledni tudott más nemzetiségek tagjaihoz, barátjuk, harcos társuk tudótt lenni. Meg tudta különböztetni a hazaszeretetei a nacionalizmustól anélkül, hogy nihilista vagy kozmopolita lett volna. Számos cikket írt például az 1918 előtti magyarosításról, a magyar irredentizmus és Horthy rendszere ellen. Azonban Steiner Gábor születésének 50. évfordulóján nagyra értékelte a kommunista mozgalom neves magyar képviselőjének nehéz és áldozatos munkáját. Amikor Csehszlovákia létezésének vége felé kiéleződtek a nemzetiségi ellentétek és a nemzetiségi kisebbségek jogos követelései gyors ütemben összekapcsolódtak az urak hataloméhes fondorlataival, Clementis, aki egész létével harcolt Csehszlovákia 1972. IX. 20. zást, negatív következményei voltak, ebben és a hasonló esetekben a társadalmi munkamegosztásból eredő objektív ellentétekhez azok az ellentétek is csatlakoztak, amelyek a szubjektív hibák és az irányítás fogyatékosságainak következményei voltak. A társadalmi érdekek elsődlegességének helyes hangsúlyozása nem mindig a valóságból Indult ki, hanem inkább csak a szubjektív kívánságokból. Az arról a kérdésről folytatott vita, hogy mi az össztársadalmi érdek, a feladatok helytelen kitűzése, az egyes ágazatokban végrehajtott elhamarkodott strukturális változások ahhoz vezettek, hogy az objektiven felmerülő ellentétek, elsősorban a társadalmi munkamegosztás következtében keletkezett érdekellentétek nem mint az általános ós az egyedi érdekegységek szerepeltek. Ennek oka volt többek között az is, hogy nem indultak ki minden esetben az egyén és a társadalom dialektikus kapcsolatából; az egyént egyes esetekben a szocialista társadalom építése kis részének, kis téglájának tekintették. Az osztályszempont lényege Az 1948. februárja után végbement osztályváltozások jelentőségének túlbecsülése következtében a társadalmi jelenségek értékelésével fokozatosan mellőzték az osztályszempontot. Tudományos konferenciákat rendeztek a szocializmusból a kommunizmusba való átmenetről, de a társadalom konkrét égető problémáit nem oldották meg. A jobboldali erők, a revizio- nisták, az úgynevezett „alkotó marxisták" kihasználták mindezt, így például elítélték a munkásosztály vezető szerepét és társadalmunk vezető erejének az értelmiséget tekintették. Pavel Machonin például a burzsoá szociológia bírálatától fokozatosan áttért Parsons és más burzsoá szociológusok dicsőítéséhez, tanításuk kritikátlan magaszta lás á hoz. A marxizmus—le- ninizmust strukturális funkcionalizmussal, pozitivizmussal, empirizmussal, különböző téves koncepciókkal és elméletekkel helyettesítették. „Az alkotó marxisták“ elmélete, ahhoz ve-; zetett, hogy kétségbe vonták a munkásosztály és pártja vezető szerepét, a forradalmi harc osztálylényegét és a szocializmus alapelveit. Machonin 1968- ban a Nová Mysl 4. számában ezt írta: „Társadalmunk haladása csakis úgy valósítható meg, mint a teljesítőképes, szakképzett, elkötelezett embereknek, a munkások, parasztok, értelmiségiek és hivatalnokok hagyományos szociális kategórián belül történő öntudatos egyesülésének eredménye. A inai társadalom értékelésénél nem mellőzhetjük a vezető szerep bizonyos fokig bizonytalan fogalmát, mivel ellenkező esetben ez a jellemzés az egyes hagyományos szociális kategóriánál jobban, a ma keletkező progresszív társadalmi alakulatra vonatkozna.“ Machonin tehát a munkásosztály vezető szerepét „egy nem hagyományos“ szociális kategóriának ítélte, amelynek „progresszivitása“, mint ismeretes, ellenforradalmi kísérlethez vezetett. j. Smrkovsky, a jobboldal egy másik ismert vezetője 1968 tavaszán egy ifjúsági gyűlésen olyan állítással lépett fel, melyet már egyesek is hangoztattak (például Michňák, Hurbá- nek „A társadalmi osztály" című munkájukban, mármint hogy társadalmunkban megszűntek az osztályok. Az előbb említett szerzők azt állították, hogy a marxizmus csakis antagoniszti- kus osztályokat ismer. Szerintük a nem antagonisztikus osztályokat csupán a dogmatikusok találták ki. Csehszlovákiában szerintük a hatvanas évektől osztálynélküli társadalom van, mivel az antagonisztikus osztályokat megszüntették. A nép egysége állandó hangsúlyozásának nem volt semmi köze az igazi egységhez. Ez csupán szubjektív kívánság volt, az egység nem dialektikus értelmezését jelentette. Nincs ugyanis absztrakt, örök érvényű. ellentmondás nélküli egység, a szocialista társadalom egységéért nap mint nap harcolni kell. Lenin nem véletlenül Irta Gorkijnak: „Biz’ isten, igaza volt Hegelnek, a filozófusnak: az élet ellentmondásokon át halad előre, és az élet eleven ellentmondásai sokkal gazdagabbak, sokoldalúbbak, mint azt az emberi elme eleinte gondolná“ (Lenin művei 34. kötet 412. oldal). A szocialista társadalom fejlődése objektív ellentmondásainak tagadása, kendőzése és megoldásuk halogatása elősegítette, hogy a jobboldali elemek terjeszthessék anti- marxista nézeteiket. Társadalmunk fejlődésének válságos helyzete szemléletesen megmutatta, hogy a szocializmus építése során objektív és szubjektív ellentétek is előfordulnak. A szocializmus nem jelenthet „földi paradicsomot“, a szocializmus nem eUentétmentes társadalom. Az ellentéteket nem szabad elhallgatni, figyelmen kívül hagyni. A helyes marxista —leninista hozzáállás megköveteli ezek leleplezését és időben történő megoldását. Csak így alakítható ki a nép igazi erkölcsi-politikai egysége, csak így építhetjük sikeresen a szocialista társadalmat. LADISLAV HRZAL védelméért a német agresszió ellen, a magyar visszaható erők ellen, cikket írt a Slovenské zvestiben, a CSKP központi saj- tószervében a nemzetiségi kisebbségek nyelvhasználati jogának védelmére. Támadta azt a törekvést, hogy meg akarják félemlíteni a magyar és a német kisebbség egyszerű képviselőit, s a Szlovákiában, valamint a köztársaságban élő összes nemzetiség haladó képviselőihez fordult. „Nekik is csatlakozniuk kell a nemzetiségek közti ellentétek elleni harchoz ugyanúgy, mint az összes nemzet valódi egyenlőségéért folytatott harchoz" írta 1937. szeptember 11-én. Meg kell említenünk Clementis küzdelmét az 1931 májusi kosúti tüntetés szlovák és magyar részvevőinek üldöztetése ellen. Clementis társaival együtt a becsületes emberekhez fordult, figyelmeztetett, hogy Kosö- tyban három ártatlan szegény ember élete hunyt ki. Clementisnek gyakran kellett állást foglalnia a csehszlovák kapcsolatok kérdésében. Még nagyon fiatal volt, amikor állást foglalt a nemzetiségi problematikához, bírált, vitatkozott, figyelmeztetett. Néha tévedt Is, maga vagy az egész mozgalommal együtt, de őszintén arra törekedett, hogy megértse a bonyolult szlovák kérdést. Mások is írtak és harcoltak, de Clementisnek igazságos és érzékeny szíve volt, bő ismeretekkel és nagy tudással rendelkezett. Tolla éles volt ott, ahol érezte, hogy igaza van. Számos harcias cikke jelent meg a szlovákok érdekeinek védelmére, de ugyanannyi olyan, amelyet áthat a jó szándék, az együttműködésre való hajlandóság. Eljött az az idő, amikor so- kaa tanácstalanok voltak. Ez szorosan München előtt volt. Az emberek természetesen semmit sem tudtaík konkrétan Münchenről, de úgy, mint a feszült történelmi Időkben lenni szokott, ekkor is leegyszerűsítették állásfoglalásukat, a lehetőségek száma leszűkült, s Szlovákiában az emberek a nacionalizmus felé hajlottak. Mintha nem lett volna történelmileg igazságosabb út: a Csehszlovák Köztársaság egységének megőrzéséért és ugyanakkor a szlovákok, valamint a nemzetiségi kisebbségek követeléseinek gyors kielégítéséért folytatott harc útja. A CSKP az 1936. évi VII. kongresszuson kitűzött irányvonala, valamint a gazdasági, szociális és kulturális fellendítés 1937-ben beterjesztett terve pontosan meghatározta a szlovák kérdés megoldásáért folytatott harc irányvonalát úgy, hogy ne legyen ellentétben a csehszlovák társadalom központi érdekeivel. Nem tudta minden párttag megvalósítani ezt az irányvonalat. Clementis azonban tudta. Éleslátása, megfontoltsága társaival együtt olyan útra vezette, amelynek nem minden szakaszán voltak biztos útjelzők. Ugyancsak hatásosak voltak a Szovjetunióról szóló előadásai és cikkei. A CSKP tagjainak és a rokonszenvezőknek nagyon forró kapcsolatuk volt a Szovjetunióhoz, mint a kommunista eszméket elsőként megvalósító országhoz. De nem mindenki írt olyan sok cikket és riportot, mint Clementis. Cikkei felkeltették a közömbösek figyelmét is. A Szovjetunió iránti kapcsolattól csak egy lépés választ el attól a kérdéstől, amely minden párttagot minden bonyolult társadalompolitikai helyzetben érdekel. Hogyan fejezte ki ós védelmezte Clementis kommunista meggyőződését? Mindig elvszerűen, büszkén és imponás- ló fölénnyel. Gyakran emlegetik Clementis kijelentését: „Tudatában vagyunk azoknak a nagy nehézségeknek és áldozatoknak, melyeken keresztül vezet az űt a szocializmushoz. Tudatosítjuk azonban azt is, hogy ez az egyedüli ismert út, amely menekülést jelent abból a mai bonyodalomból, amely az egész civilizált világot pusztulással fenyegeti.“ Clementis, a forradalmi értelmiség tagja, ügyvéd volt. Nap nap után találkozott a nem kommunista értelmiség tagjaival. Szociális származását illetve közülük sokhoz hasonlított, de nem folytatott kétarcú politikát. Becsülte önmagát, hű maradt szívéhez és eszméihez. Amikor 1925-ben úgy döntött, hogy csatlakozik a mozgalomhoz és a CSKP-hoz, mindjárt feltételezhető volt, hogy nem hagyja el a pártot az első válságos időszakban és amint az tragikus körülmények között be is bizonyosodott, meggyőződéséért meg is hal. Személyisége nem zárta ki a tévedések lehetőségét, de teljesen Idegen volt számára az opportunista hitszeZDENKA HOLOTlKOVA Szovjet tengerész szobro a komárnói porkbon. (I. Grossmann felvétele^
