Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-19 / 221. szám, kedd
Belpolitikai kommentár Az íd^megtakarítós keresése Az államigazgatás végrehajtása racionalizálásának kulcs- problémája a munkaidő kihasználása a szervekben. Két nézőpontot állíthatunk egymás mellé közvetlen összefüggésben: a munkaidő jó kihasználása az állami és gazdasági szervekben, a másik pedig a munkaidő megszabása oly módon, hogy a lakosság, az ügyfelek úgy intézhessék hivatalos ügyeiket, hogy az ügyintézés ne menjen az intézők munkaideje rovására. A nemzeti bizottságokon és más szerveken is hétfő és szerda volt a félfogadó nap, emellett szerdán később kezdtek dolgozni és a kora esti órákban fejezték be a munkát. Az intézkedés küldetése az volt, hogy munkaidő után is lehetővé tegye a lakosság ügyintézését. Ezt a célt sokan nem értették meg. Előfordult, hogy például a jnb-re az ügyfelek szerdán már 7 órakor megérkeztek, aztán bosszankodtak amiatt, hogy a jnb dolgozói kilenc órakor kezdték meg a munkát. A munkahelyeken a mesterek és a vezető dolgozók minden további nélkül megengedték, hogy az alkalmazottak munkaidő alatt intézzék el hivatalos ügyeiket, és nem figyelmeztették őket a szerda délutáni félfogadásra. Így aztán a szerdai lehetőséget — amint az a felmérésekből is kitűnik —, csak szórványosan használták ki. Az SZSZK kormánya ezért felhatalmazta a kerületi nemzeti bizottságokat, hogy a konkrét helyzet alapján ismét módosítsák a félfogadó napokat és órákat. Az esetek túlnyomó többségében a gyakorlatban ez azt jelentette, hogy azokban a szervekben, ahol fél négykor vagy négy órakor ér véget a munka, visszatértek a régi munkaidőkhöz. így tehát a lakosság továbbra is munkaidő alatt intézi hivatalos dolgait. Ez viszont nem mehet állandóan így. Fel kell hívni a figyelmet további tényezőkre is, amelyek az adott helyzet következményeit még kedvezőtlenebbé teszik. Nehezen mondható helyesnek például a racionalizálás olyan tartalma, hogy erre hivatkozva csökkentik az alkalmazottak számát, azonban nem biztosítanak kellő számú dolgozót az államigazgatásnak azokon a szakaszain, ahol százak, sőt néha ezrek fordulnak meg. A végrehajtó apparátus racionalizálását ugyanis nem lehet csak a szervezeten belül elért esetleges munkaidőmegtakarítás alapján megítélni. Tekintetbe kell venni a következményeket is. Ha tehát például a nemzeti bizottságok lakásügyi osztályain, az építésügyi osztályokon, vagy pedig az útlevélhivatalban eggyel csökkentik a dolgozók számát, az irodák előtt pedig hosszú sorokban várnak az emberek, hogy elintézhessék kérelmeiket, s ezáltal távol maradnak munkahelyüktől, milyen haszon származik az illető szerv alkalmazottainak létszámcsökkentéséből, vagy az adott szakaszon dolgozók hiányos számából. Ilyen esetben nehezen beszélhetünk sikeres racionalizációs intézkedésről. Felhozhatunk egy további példát is: az államigazgatásnak csaknem minden ténykedése egybekötődik valamilyen illeték fizetésével, általában okmánybélyeg formájában. Az okmánybélyeg árának nagysága attól függ, hogy milyen a kérvény vagy a határozat jellege. Okmánybélyeg azonban csupán néhány bíróságon kapható. Nemzeti bizottságon tudtommal sehol. Minden járási nemzeti bizottságon azonban alkalmaznak tájékoztató dolgozót, akiről nem állíthatjuk, hogy megterhelő munkát végez. Nem lehetne összekötni munkáját az okmánybélyegek árusításával, amit a lakosság az időmegtakarítás szempontjából bizonyára örömmel fogadna. El kell gondolkoni továbbá afölött is, hogy a lakosság túlnyomórészt panaszokkal megy személyesen az illetékes hivatalba. Beadványaikat, kérvényeiket csaknem minden esetben személyesen nyújtják be. Miért? Hiszen a továbbításával időt veszít az illető állampolgár, átvételével pedig a hivatal dolgozója. Ezt a problémát semmilyen intézkedéssel sem oldhatjuk meg egyik napról a másikra, viszont elgondolkoztató. Az időmegtakarítás keresésekor nem lehet észrevétlenül hagyni a hosszúra nyújtott és a fölösleges értekezleteket sem. Tudjuk, hogy a megbeszélésekre szükség van. A döntő problémákat közösen kell megítélni, és az intézkedések teljesítését is kollektív módon kell ellenőrizni. Viszont nem egyszer alakult a helyzet úgy, mintha az értekezlet cél lenne, nem pedig a feladatok megoldásának az eszköze. A jnb tanácsa néhol szinte maratoni üléseket tart, rendszeresen 13—14 napirendi pontot tárgyal meg. Sok esetben előfordul az is, hogy a felelős dolgozók alibizmusa miatt a kollektív vezetés elé terjesztenek olyan beadványt is, amelyet az illető dolgozó egyedül is elintézhetett volna. Ezen a téren a választások után sem javult a helyzet. Elhangzott olyan vélemény is, hogy a szervek ülését egyáltalán nem kellene munkaidő alatt tartani. Az elv kimondása azonban nem módosította a gyakorlatot. Néhol — például a Pov. Bystrica-i Jnb-n — ezt az elvet következetesen megtartják, máshol viszont teljesen mellőzik. Nem volna hasznos az egységes, kötelező módosítás? Előfordul továbbá az is, hogy az alkalmazottak értekezletét félfogadó napokon és a félfogadási órák alatt hívják össze. Az ügyfélnek aztán nyugodtan azt mondják, hogy az illető elvtárs értekezleten van. Azonban a félfogadó napok és órák éppen arra valók, hogy az illető elvtárs, ha csak nem beteg, az ügyfelek rendelkezésére álljon. Ehhez ragaszkodnia kellene minden végrehajtó szerv vezetőségének. A hosszúra nyújtott, legtöbbször magántelefonálások, a kiadós tízóraizás, a meddő vita, távozás a munkahelyről azzal, hogy „megyek, vár a barátom“ stb., nem kis tartalékokat jelentenek a végrehajtó szervek dolgozói munkaidejének kihasználásában. Az említettek azután a kérelmek hosszas s gyakorta helytelen elintézésében mutatkoznak meg a lakosság ügyeivel kapcsolatban. Az idő valóban hiánycikké válik, éppen ezért még racionálisabban kell vele gazdálkodni a hivatali dolgozók és a lakosság részéről egyaránt. S az, hogyan gazdálkodnak az idővel mind az egyik, mind a másik esetben az eddiginél jobban és rendszeresebben érdekelhetné a munkahelyek vezetőségét is. JAROSLAV MEŠKO A távolsági gázvezeték első szakaszán már november 1-én megkezdik a vezeték feltöltését. A nyomáspróbák végzésén kívül a szakasz komplettizálásának szentelnek figyelmet. A legnehezebb munkák egyike a csapok szerelése. A magas műszaki színvonalú berendezések üzemzavar esetén automatikusan elzárják a csövet. A csapokat Dolný Benešovban gyártották. Súlya több mint 23 tonna. (Felvétel: J. Lofaj — CSTK) Mi készül a prágai Lenin Múzeumban? A prágai Lenin Múzeum Közép-Európa egyik legnagyobb és legjelentősebb múzeuma. Nem csoda, hogy a fennállása óta eltelt majdnem húsz esztendő alatt látogatóinak száma meghaladta az egymilliónyolcszázezret. A hazai és a külföldi turisták rendkívüli érdeklődése természetesen a múzeum dolgozóinak is az érdeme, akik V. I. Lenin életének és halhatatlan művének szemléltetésével fontos nevelőmunkát is végeznek elsősorban az ifjúság körében. A prágai Lenin Múzeumot Klement Gottwald jelenlétében 1953. január 21-én nyitották meg ünnepélyes keretek között. Azóta többször is átrendezték, de most először került sor az épület és a termek tatarozására. A munkálatok a Műemlékvédő Hivatal dolgozóinak gondos felügyelete alatt máris javában folynak, úgyhogy a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére megrendezendő ünnepségekre ismét feltárulnak a látogatók előtt a múzeum kapui. Az új kiállítás szövegkönyvéből a 26 terem mondanivalójára is következtethetünk már. Az első emeletén levő 14 helyiség V. I. Lenin életével és munkásságával összefüggő adatokat öleli majd fel, egészen a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig. Előtérben a kulcsfontosságú események emlékei lesznek, mint pl. az 1905-ös forradalom, a prágai konferencia és az 1917. évi világtörténelmi eseményeké. Egy további teremben a Szikra szerkesztőségének munkájával az illegális tevékenység nehézségeivel ismerkedünk majd meg. A kilencedik terem a lenini sajtó, elsősorban a Pravda jelentőségét hangsúlyozza. A kiállítás második része Lenint, mint a szocialista társadalom megszervezőjét és munkájának eredményeit mutatja be. A további rész Leninnek a nemzetközi kommunista mozgalomban kifejtett tevékenységéből számol majd be, és a Lenin tanaiból kiinduló, azokat valóra váltó Szovjetunió békeoffen- zíváját szemlélteti. A befejező rész bemutatja, hogyan ünnepelte meg a világ Lenin születésének századik évfordulóját. A felbecsülhetetlen értékű kiállítás történelmi eseményeket idéz, melyeknek tanulsága elévülhetetlen, s ezért állandóan meríthetünk belőlük munkánkhoz. —km— 1972. IX. 19. képző arányuknak el kellene érniük a 75—90 százalékot. A műszaki-gazdasági dolgozók számára minden ágazatban egységes bértarifa-tételeket állapítottak meg, emellett a mélyművelésű bányaüzemekben a bértétel 10 százalékkal magasabb lesz. Az üzemi technikusok és a mesterek anyagi érdekeltségének fokozása érdekében alapfizetésük 10 vagy 20 százalékkal lépheti túl az illetékes bér- kategória felső határát, szem előtt tartva a munkásokra érvényes bértételeket. A műszakigazdasági dolgozók bértarifái kb. 20 százalékkal növekednek. A bértarifák módosítása során néhány változást hajtanak végre a bérpótlékok szakaszán is. Ezek a bérpolitikai intézkedések arra törekednek, hogy az alapbérekben fokozottabban, kifejezőbben érvényesüljenek a szakmai képesítésekben, az egyéni adottságokban és az elért munkaeredményekben megmutatkozó különbségek a dolgozók minden csoportjában és ezáltal fokozzák, a dolgozók felelősségtudatát és igényességét. Egyidejűleg javítják a normatívák színvonalát, növelik a bórformák hatékonyságát, egyszerűsítik a bérezési rendszert és megszigorítják a bérfegyelmet. A munka ésszerűsítésének és a bérezési rendszer tökéletesítésének alapelvei abból indulnak ki, hogy nem a bérproblémák elszigetelt megoldása a feladat, hanem ez a komplex racionalizálás része. A kitűzött célokat csak akkor érjük el, ha a bérezés módosításával egyidejűleg tökéletesítjük az irányítást, javítjuk a termelés és a munka szervezését, feltárjuk a tartalékokat és emeljük a normák színvonalát. Ez azt jelenti, hogy a szervezetekben mélyrehatóan elemezzük a termelés szervezését, a vállalat belső gazdálkodását, az új technika és technológia bevezetését, a szervezés szerkezetét, a dolgozók szakmai képesítésének kihasználását, az irányítás és igazgatás gazdaságosságát, ke- ressük'a nyersanyagigény csökkentésének és a gyártmányok műszaki és gazdasági paraméterei növelésének a lehetőségeit. Bonyolult, de elkerülhetetlen feladat a munkanormák színvonalának minőségi javítása, mivel megfelelő, alátámasztott normák nélkül nem értékelhető helyesen a munka eredménye és nem határozható meg a társadalmilag és gazdaságilag indokolt díjazás sem. Hangsúlyozni kell, hogy a magasabb bérköltségeket a vállalatoknak a saját eszközeik, bői kell fedezniük. Ezért szükséges, hogy a fenti intézkedések minden vállalat és üzem racionalizációs programjának részei legyenek, mivel csak ilyen alapon tökéletesíthető a bérezési rendszer és fokozható a hatékonysága, és csak így biztosítható a nominálbérek és a reálbérek növekedése. A fenti módszerrel Szlovákiában 28 olyan ipari, építőipari, mezőgazdasági és élelmezés- ügyi, erdőgazdasági és vízgazdálkodási üzem kísérletezett, amelyeket politikai, termelési- műszaki, szervezési, gazdasági feltételeik alapján választottak ki és bíztak meg azzal, hogy ez év május 1-től valósítsák meg a bérezési rendszer racionalizálásának elveit. A vállalatokkal szemben támasztott igények abból indultak ki, hogy a feladat a kom- lex szocialista racionalizálás és a népgazdaság hatékonyságát növelő intenzív tényezők része és nem csupán bérpolitikai intézkedések összessége, ami az igényes eljárásnak már az utolsó láncszeme. A szervezetek, amelyek következetesen betartották a jóváhagyott alapelveket, többnyire pozitív eredményeket értek el. Az előkészületekbe bekapcsolódtak a vezető gazdasági dolgozók, valamint a párt alapszervezetei és az üzemi bizottságok. jelenleg az állami, gazdasági párt- és szakszervezeti szerveknek arra kell törekedniük, hogy a kiválasztott vállalatokban ellenőrizzék a feladatok végrehajtását, mivel a teljesítés minősége határozza meg neon csak a politikai és a gazdasági eredményeket, hanem a munka ésszerűsítésének és a bérezési rendszer tökéletesítésének fokozatos elterjedését is. A kísérleti időszak legfontosabb politikai-gazdasági célja az, hogy ellenőrizze, milyen mértékben felel meg az új bérezési rendszer a termelés fejlődése igényeinek, milyen befolyása van az intenzív tényezők kihasználásának a gazdaság növekedésére és a bérezés szocialista elveinek következetes érvényesítésére. Lényegében arról van szó, hogy a szervezetek következetesen teljesítsék az elfogadott ésszerűsítési intézkedéseket. Ezek teljesítése egyaránt érdeke a vállalatok vezetőinek, mérnökeinek és műszaki dolgozóinak. Megkülönböztetett megközelítési formát követel a középkáderek, különösen a mesterek és műhelyvezetők problémája, mivel erősíteni kell a termelés irányításában elfoglalt helyzetüket. A tárca továbbra is nagy gondot fordít e probléma megoldására és igyekszik érvényesíteni az anyagi érdekeltség elvét is. Az ellenőrzés időszakában minden bizonnyal kialakulnak más termelő vállalatokban is a munka ésszerűsítésének és a bérezési rendszer tökéletesítésének a feltételei. E feltételek között igen fontosak a termelés racionalizálását, valamint a termelés és a munkatermelékenység növekedését célzó olyan intézkedések, amelyeknek előkészítése és megvalósítása hosszabb időt igényel. Az ellenőrzés eddigi eredményei láttatják, hogy a bérezési rendszer ésszerűsítése rendet teremt a díjazásban, elősegíti a tartalékok feltárását az élőmunka-szükségletben és növeli az anyagi érdekeltség hatásfokát. A továbbiakban az eddiginél nagyobb mértékben kell népszerűsíteni a bérezési rendszer tökéletesítésének és a munka ésszerűsítésének előkészítését és eredményeit az üzemi lapokban, a napilapokban és a hírközlő eszközökben. A jövő évben részletesen értékelik a kísérletbe bevont vállalatok tapasztalait és az igényes termelési-műszaki és gazdasági mutatók teljesítése alapján engedélyezik fokozatosan a módszer előkészítését más termelő vállalatoknak. Feltételezzük, hogy az ötödik ötéves tervidőszak végéig az alapvető termelési ágazatokban teljesítik a bérezési rendszer racionalizálásának a feladatát. A munka racionalizálása és a bérezési rendszer tökéletesítése igényes politikai és gazdasági feladat. Politikai azért, mert érinti minden dolgozó érdekeit és az a célja, hogy fokozza a termelési és irányítási dolgozók elkötelezettségét és megszilárdítsa a szocialista bérezés elveit. Őszintén meg k ell mondani, hogy a munkatermelékenység növelése nélkül az új bérezési rendszer bevezetése irreális, de emellett ki kell emelni, hogy nem akadályozzák a bérek gazdaságilag alátámasztott növekedését, Az a szervezet, amely a tervhez viszonyítva növeli a termelést és a munkatermelékenységet, emelheti a béreket is. Mindenkinek világosan és közérthetően meg kell magyarázni, hogy csak a becsületes és szorgalmas munkáért, a magasabb teljesítményért, a - jobb munkaeredményekért kaphat magasabb bért. Ennek az elvnek a következetes érvényesítése, a munkaeredmények erkölcsi értékelésével együtt, bonyolult feladat, azonban az egyetlen lehetőség a dolgozók helyes értékelésére és arra, hogy le* leplezzük azokat, akik érdem* telenül élveznek előnyöket. Ezért a bérezési rendszer ész- szerűsítésének előkészítése és megvalósítása során olyan társadalmi légkört kell kialakítani, amelyekben az egyén anyagi helyzetének meghatározó tényezője a végzett munka és azok az eredmények, amelyekkel saját szervezetét és a szocialista társadalmat gazdagítja.
