Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-19 / 221. szám, kedd
A mérnök A szakszervezeti munka színvonalának emeléséért Szigorúan ragaszkodik az örök igazsághoz: két pont között legrövidebb távolság az egyenes. Ezt az iskolában tanulta. Felnőtt ésszel, de annál alaposabban, mert az igazság érvényességét könnyen felismeri ai életben is, nemcsak a tervrajzokon. Nincs fontosabb annál, mint felismerni és megtenni mindent, ami tőlünk telik, hogy a körülöttünk levők egytől egyig jobbak legyenek, és tudni, hogy ez elősegíti a ránk bízott nagy ügy sikeres megvalósítását. Ezt még előbb tanulta. Ifjú korában, amikor a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség politikai iskolájában megtanulta, mit is jelent szocialista módon vezetni. Sokat tanult, mert már gyermekkorában sejteni kezdte: a tudás hatalom. Ö ugyanis csak annyit értett a világból, hogy ősei emberemlékezet óta pásztorok voltak, egyik nagyapja részt vett a dudások versenyén, melyet Kodály Zoltán szervezeti Ipolyságon. Különben szülőfalujának sorsát mindig az urak intézték, gróf Eszterházy, For- gách Miklós, később gróf Breu- ner Ágoston. Viszont Fényes Sándor bácsi — aki jelenleg is a pártszervezet elnöke —, meg a kommunisták lépten-nyomon így beszéltek előtte: „Elérkezett a mi időnk, pártunk és kormányunk vezet, tanulj gyerek, úgy lesz belőled valaki...! Ma Pásztor János mérnök, s közel tíz év óta szülőfaluja, Preset any nad Ipľom (Pereszlény f község földművesszövetkezetének elnöke. Ismeri őt jól a falu népe, hisz szemük előtt nőtt fel, lett mérnökké, elnökké, vezetővé. Maguk között fani, de ha idegen vetődik a faluba mind járt úgy emlegetik, hogy az elnök, s néhány mondat után hangsúlyozzák: Pásztor János mérnökről van szó. így becsü lik a személyében önmagukat is, büszkék rá. Jól ismeri őt a falu népe. Tudja, hogy mikor kell az elnöki, a mérnöki tekintélyét latba vetni, mikor kell szigorúbb hangsúlyt használni, mikor kell leülni a traktor hágcsójára, hogy úgy szólván egy magasságban le gyen a traktorossal, rá kell gyújtani és merőn a szemébe nézve elbeszélgetni vele, bensőséges szavakkal. Tudja, hogy mikor kell rendelkezni, utasítani, és mikor kell a szövetkezet pincéjéből csingert, bort méretni a határban dolgozók számá ra. Szereti faluját. Mosolyog, hogy „szöcskések“ néven emlegetik másnál a falubelieket, mert volt valamikor olyan bírája a falunak, aki szó szerint értelmezte a megyei utasítást: be kell söpörni a szöcskéket az Ipolyba. Persze a szöcskék visz- szafelé ugráltak a seprők elől, befelé a faluba. Nem röstelli, hogy „harangborotválóknak“ hívják a község lakosait más falvakban. Sőt, a falu népének forradalmi magatartását látja abban, hogy leverették az adományokból öntetett harangról azoknak a gazdagoknak a nevét, akik egy fillért sem adtak, de megkívánták volna nevük megörökítését. A közösség gondját személyes gondjának vallja. 852 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik a szövetkezet. Ebből 563 hektár szántó. A többi rét, mely gyenge minőségű, savanyú szénát terem, hisz az Ipoly árterülete. Ráadásul a rétek talaja kavicsos. Az Egeres- dűlőben akármilyen modern művelési módszert alkalmaznak is, a terméshozam alacsony, alig kifizetődő a munka. Összehasonlítja az elért eredményeket más, majdnem hasonló természeti viszonyok között gazdálkodó szövetkezetek eredményeivel. Folyó mentén, a Ga- ram mellett gazdálkodnak Kál na nad Hronom (Kálna) község szövetkezeti tagjai is. Ott, átlag 12—13 ezer korona jövedelmet biztosít egy-egy hektár. Ök is megadják a földnek azt a meny- nyiségű trágyát, műtrágyát, munkát, az átlagos jövedelem mégis csak 7—8 ezer korona hektáronként. Szigorúan ragaszkodik az örök igazsághoz: két pont között legrövidebb távolság az egyenes. A fejlődés egyik jelentős pontjának tartja a helyzetet, ahol most tart a szövetkezet. Másik fontos pontnak tartja, amikor más, környékbeli szövetkezetekkel összefogva, együttműködve, magasabb szinten, ésszerűbb munkamegosztás alapján, mint egy nagyobb gazdasági egység része dolgozik majd a szövetkezet tagsága. Már megkezdte működését a megvalósítás érdekében a kooperációs bizottság. Talán 1974 januárjában majd sor kerül a tervezett összefogásra. Sokat tanult Pásztor János amíg elérte, hogy ő vezeti szülőfalujának gazdaságát, amíg elérte, hogy maguk között Janinak emlegetik, de mások előtt mérnöknek, elnöknek tisztelik a faluban. Nem titkolja azt sem hogy azóta is sokat tanult. Könyvekből, mások és maga tapasztalatából, munkatársaitól, a falu népétől. Tudja azt is, hogy szüntelenül tanulni kell, mert igazság az, amit gyermekként megsejtett. Valahogy úgy magyarázza, hogy a mérnök azért mérnök, mert mér, fontol, ösz- szehasonlít, tervez mielőtt dönt, s döntését csak a tények, az igazságok befolyásolhatják. HAJDÚ ANDRÁS (Folytatás az 1. oldalról) szervezetei, miiképpen tudják tovább fejleszteni az „FSZM akti- vizálási programjának“ kedvező eredményeit. Áz FSZM egyik alapvető feladata a VIII. kongresszus után is az alapszervezetek tevékenységének megjavítása és a szakszervezeti munka színvonalának emelése. Az FSZM alapszervezeteiben az egységes szakszervezeti politika tervszerű és céltudatos megvalósításához az első lépéseket az évzáró taggyűléseken és konferenciákon tették meg. Az alapszervezeteik szerveibe mintegy hatvan százalékban új tagokat, nagyrészt munkásokat és az eddiginél nagyobb számú nőt és 30 éven aluli fiatalt választottak be. Többnyire lelki- ismeretes és tettre kész tisztségviselők ezek, sokuknak azonban a szakszervezeti munkában még nincs megfelelő elméleti és gyakorlati tapasztalata. Ezeket a funkcionáriusokat kellőképpen fel kell készíteni a IX. szak- szervezeti kongresszusig megvalósításra váró igényes feladatok teljesítésére. Egyes járási szakszervezeti tanácsok már megtartották az üzemi bizottságok tagjai és a lektorok rövid tartamú iskolázását, a további tanfolyamok most valósulnak meg. A nagyobb szervezetek üzemi bizottságai megszervezik a szakszervezeti nevelés központjait, a járási szakszervezeti tanácsok pedig helyi központokat létesítenek a kisebb alap- s ze rve ze te k t is z tség v ise 1 ő iné k iskolázására. A nevelés igényes feladatainak megoldására Szlovákiában a járási szakszervezeti tanácsok mellett 4900 lektor, a felsőbb szervek mellett pedig 2600 lektor készült fel. Az alapszervezeteik egyik fontos feladata az FSZM funkcionáriusainak és tagjainak rendszeres nevelése, ezért a szeptemberi és októberi taggyűléseken és konferenciáikon jóváhagyásra kerülő intézkedésekben számolni kell vele. Szem előtt kell tartani a VIII. sziakszerve- zeti kongresszus határozatából az alapszervezetekre háruló további fontos feladatokat is. A felsőbb szakszervezeti szervek és az FSZM üzemi bizottságai mindenekelőtt a szakaszbizottságok és a szakaszbizalmiak me g se g í tésé re öss zpon tos í t j á k figyelmüket. Ezek a szervek és dolgozók mindennapos kapcsolatban vannak a szakszervezeti mozgalom tagjaival. Szükséges, hogy képesek legyenek a kollektíva politikai vezetésére, a CSKP politikájának és a szakszervezeteik feladatainak megvilágítására, s a dolgozókat meg tudják nyerni e politika megvalósításának. Az intézkedésieknek magukba kell foglalniuk a gazdasági politika kérdéseit is. Most ez különösen fontos feladat, mivel az 1973. évi tervet, és ezzen összefüggésben a kollektív szerződést készítjük elő. A munkakez- deményezésnöik, a szocialista munkabrigádok versenyének a feltalálók, ésszerűsítők és újítók tevékenységének kei lene befolyásolnia például a „Mindenki szocialista módon“ néven ismert mozgalmat, amely jelentős politikai és nevelő feladatot teljesít. Az FSZM alapszervezeteibeii a VIII. szakszervezeti kongresz- szus határozatainak megtárgyalásánál ügyelni kell a gazdasági fejlesztésről és a szociális politikáról való gondoskodás ösz- szehangolásiára. Az üzemekben még sokat kell tenni az emberek szociális és munkakörülményeinek további megjavításáért. Egyes üzemek példájára mindenütt, ahol ehhez kialakították a szükséges feltételeket, meg kellene kezdeni a szociális program kidolgozását, amely a kollektív szerződés és a szakszervezeti alapszervezet egész programjának szerves nésze lenne. Az alapszervezetek taggyűléseinek és konferenciáinak a VIII. szakszervezeti kongresszus szellemében igen részletesen ki kellene dolgozniuk a szakszervezetek lenini elveken alapuló offenzív eszmei-nevelő és kulturális munkájának fejlesztésére irányuló feladatokat. Az egységre, a szocialista öntudatosságra, a szocializmustól idegen jelenségek leküzdésére irányuló igyekezetnek nemcsak helyet kell kapnia az intézkedésekben, hanem meg kell nyilvánulnia a sza ks ze rve ze 11 funkc loná r i usok aktívájának mindennapi tevékenységében is. Az SZKT elnöksége szervezési intézkedése értelmében az októberi plenáris ülés feldolgozza a VIII. szakszervezeti kongresszus tárgyalásaiból az 1973* évre szóló feladatokat. Ez minden bizonnyal arra vezeti majd a szakszervezeti szerveket, hogy pontosabbá tegyék saját intézkedéseiket és szüntelenül emel* jék az FSZM alapszervezetei — a szervezeti felépítés legfontosabb láncszemei — munkájának színvonalát. (gál| Élénk forgalom a bratislavai személykikütöben. (Tóthpál Gyula felvétele) A MUNKA RACIONALIZÁLÁSA ÉS A BÉREZÉSI RENDSZER TÖKÉLETESÍTÉSE Irta: KROCSÄINIY DEZSŐ, az SZSZK munkaügyi és népjóléti minisztere A CSKP XIV. kongresszusának irányelveiben rögzített egyik feladat az, hogy az ötödik ötéves tervidőszakban fokozatosan javítani kell a bérezési rendszert és növelni kell a bérezési formák és a bértarifa-rendszer hatékonyságát. E feladat teljesítése ez év május 1-én kezdődött. A rendkívül nagy horderejű és széles körű polititikai és gazdasági feladat abból ered, hogy a népgazdaság és a szocialista társadalom fejlődése megköveteli, hogy a bérrendszert és az egyéni anyagi ösztönzőket céltudatosan tökéletesítsük, a fejlődés egyes szakaszainak feltételeire alkalmazzuk és a népgazdasági tervekben konkrét formában rögzítsük. A szocialista építés eddigi fejlődése során a bérezési módszer a következő alapelvekből indult ki: — következetesen érvényesült a munka szerinti elosztás elve, ami megfelel a szocialista termelési viszonyoknak, — az anyagi érdekeltség az elosztás és az életszínvonal növelésének meghatározó tényezője volt, — kihasználták és megerősítették a bér aktív szerepét az állami gazdaságpolitika megvalósításában. Ezeket az elveket a szocialista társadalom építésének egyes szakaszaiban a termelés és a népgazdaság fejlődésének feltételeivel és szükségleteivel összhangban érvényesítették. Csehszlovákia Kommunista Pártja mindenkor abból indult ki, hogy a bérezés az egyik olyan terület, amelyen a dolgozókat közvetlenül érinti a párt politikája, mivel a munkabérként kifizetett összeg a lakosság jövedelmének jelentős része. A munkásbérek legutóbbi — 1959—1962. évi — átalakítása felújította a bérek ösztönző funkcióját és az anyagi érdekeltség komponensei között erősen hangsúlyozta a szakmai képesítés és a munkatermelékenység növelését. Ugyanakkor élesebben elhatárolta a munkát az egyes ágazatok és szakmák szerint, kifejezőbben különböztette meg a szakmunkát és javította a munkanormák és a bérezési formák színvonalát is. Azonban a negyedik ötéves tervidőszakban — a termelés szerkezeti változásai, a központi irányítás gyengülése és a névleges bérek (nominálbérek) gyors növekedése következtében — a bérezési rendszer szabályozó és ösztönző szerepe elsorvadt. Az 1968—1969-es évek pedig bizonytalanná tették a tervszerű és arányos népgazdasági fejlődést célzó sokévi igyekezet eredményeit és a bérezési rendszer tovább deformálódott A bérezési rendszer részleges módosításának gyakorlati eredménye az volt, hogy a bértarifákban mintegy 40 bértételt alkalmaztak, a bértarifák elavultak, bérképző szerepük csak 60—70 százalékban érvényesült. Emellett a munkások munka- beosztása és a műszaki-gazdasági dolgozók funkciós beosztása ágazatközileg összehasonlíthatatlan és a szakmai tarifák már nem felelnek meg a műszaki fejlődés és a munka- megosztás követelményeinek. Ez azt jelenti, hogy a bértarifák alapján nem lehet megbízhatóan kialakítani a bérek arányát. Romlott az ésszerű munkaerőgazdálkodás és valamennyi norma színvonala is, az utóbbiak közül a munkanormák fejlődése már hosszabb idő óta nincs összhangban az elért termelési színvonallal. A műszakilag és gazdaságilag alátámasztott normák aránya állandóan csökkent és ezért a norma megszűnt a végzett munka értékelésének és díjazásának megbízható mércéje lenni. Mivel a normák elmaradtak a termelés műszaki-szervezési feltételei mögött és tudatosan időfelesleget bújtatnak, a fő termelési ágazatokban a feladatokat 106 —160 százalékra, sőt egyes feladatokat több mint 200 százalékra teljesítenek. A jutalmazásban is számos olyan probléma és hiányosság van, ami csökkenti az ösztönzés hatásfokát. A munkások és a műszaki-gazdasági dolgozók bérezésében nivellálódási törekvések érvényesülnek. Ezért a CSKP XIV. kongresz- szusa határozata értelmében olyan alapvető intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek megerősítik a díjazás elveit és hatékonyságát. Azonban a határozat hangsúlyozza, hogy a bérezési rendszer tökéletesítése és a munka ésszerűsítése az egész komplex szocialista racionalizálás szerves része. A munka racionalizálásának és a bérezési rendszer tökéletesítésének politikai-szervezési elveit a szövetségi kormány 1971. évi 101. sz. határozatával hagyta jóvá. A bérezési rendszer ésszerűsítésének gazdasági célja olyan tökéletesebb bérezési rendszer kialakítása, amely a népgazdaság jelenlegi és távlati szükségleteivel összhangban pozitív módon befolyásolja a gazdasági fejlődést, a dolgozókat pedig a szakmai képesítés és a teljesítmény növelésére serkenti. A politikai cél annak szilárd tudatosítása hogy társadalmunkban a becsületesen végzett és hatékony munka minden dolgozó társadalmi és gazdasági helyzetének alapja. Emellett az erkölcsi ösztönzőkkel együtt hivatott kialakítani a munkakezdeményezés kölcsönösen kiegyensúlyozott rendszerét. A bérezési rendszer racionalizálását célzó konkrét bérpolitikai törekvések és változások lényege az, hogy lehetővé tegye a munkások és a műszaki-gazdasági dolgozók munkájának kimondottan objektív értékelését és a bérosztályok ágazatközi összehasonlítását. A munka- értékelés új módszerét alkalmazták, amely a munkás-foglalkozások és a műszaki-gazdasági funkciók egységes elvéből indul ki és biztosítja az ágazatközi egybevetést. Minden munkatevékenység és funkció közös mércéje a szakmai elméleti előképzés, a szakmai gyakorlat, valamint az anyagi éš erkölcsi felelősség. A munkásfoglalkozások értékelésének további tényezői a munka energiaigénye, a balesetveszély és a különleges követelmények, a műszaki-gazdasági funkcióknál pedig az irányítás igényessége, a munka összetettsége, a munkához való viszony és az egyéni adottságok. Ezzel az analitikus értékelő módszerrel központilag értékelték valamennyi fő termelési ágazat munkatípusaij: és megteremtették az új ágazati szakmai katalógusok alapját. A bértarifák bértételeinek nagyobb szerepük van, mert ezek a társadalmilag és gazdaságilag indokolt keresetek központi szabályozói, amelyek lehetővé teszik a differenciálást az egyes ágazatok és szakmák között. A bértarifák bértételeit is új módszerrel különböztetik meg, éspedig olyan szempontok szerint, amelyek objektiven jellemzik az eltéréseket a munka termelési, társadalmi és szociális feltételei között. E szempontok érvényesítésével a termelési ágazatokat négy csoportba osztották és a munkások számára négy alapvető bértételt állapítottak meg. Az eddigi helyzethez viszonyítva 15—30 százalékkal nőnek a bértarifák és bér1972. IX. 19.
