Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó
A ugusztus második felében az iraki Kurd Demorata Párt küldöttsége Moszkvában járt. A küldöttséget a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága hívta meg és Mihail Szusz- lov az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottsága titkára fogadta. A találkozóról kiadott közlemény szerint mindkét fél azonos álláspontot képviselt az izraeli agresz- sziós hódítás elítélésében, az arabok demokratikus nemzeti felszabadító mozgalmának támogatását illetően. A kurd küldöttség hitet tett a szovjet— arab barátság mint az arabok igazságos felszabadító mozgalmának szilárd alapja és garanciája mellett. Mindkét fél helyesléssel nyilatkozott a bagdadi kormány június 1-i intézkedéséről, amellyel államosította az IPC olajmonopóliumot. A közlemény azt is leszögezte, hogy a kurd kérdést csakis demokratikus módon, az 1970. március 11-i kurd-arab megállapodás alapján lehet megoldani. TÖRTÉNELMI KÉRDÉS A kurd kérdés fogalma igen régi keletű, és sokkal bonyolultabb bármilyen más kérdésnél. Először is lássuk, kik azok a kur- dok. Ez a több mint 2200 éves történelmi múlttal rendelkező vitéz nép az indoeurópai népek iráni nyelvcsaládjához tartozik. Az egyes törzseket egyesítő kurd fejedelemségek a vérzivataros középkorban is megőrizték függetlenségüket. Ha harcnak nem volt értelme, ajándékokkal, kedveskedéssel nyerték meg nagy szultánok kegyeit s őrizték meg így függetlenségüket. Fénykorukat az erbili születésű, szinKöztársaság bukása után (hadügyminisztere voltj 12 éven át a Szovjetunió vendégszeretetét élvezte. Ám élt a gyanúperrel, nem fegyvereztette le embereit. Valóban, Kasszem hitszegőnek bizonyult, és kiújult a harc az északi kurdiakta települések ellen. Az elhúzódott testvérháború fékezte a kurd vidékek fejődését, de semmilyen téren nem eredményezet sikert a bagdadi kormánynak, amely állandóan rettegett északi olajlelőhelyeiért. Kasszemet még jobboldalibb nacionalisták döntötték meg, majd a Baath Párt jobbszárnyának terrorja idején a kommunistákkal együtt a kurdokat is halálra keresték. A kur- dok szerencséje volt a sok viszontagság között, hogy iraki településeik 2 ezer méter tengerszint fölötti magasságban, sziklák között bevehetetlen „darászfészkeknek“ bizonyultak, amelyek ellen az iraki hadsereg hegyi ágyúi is tehetetlenek voltak. Könnyűfegyveres katonaság pedig nem mert behatolni e vitéz, harcias nép településeire, mert ez azt jelentette, hogy egyenesen a halálba sétálnak. MIÉRT A KURDOK? A kurdok történelmi üldöztetése, még a királyság után következő iraki köztársasági rendszerekben is, különféle okokkal magyarázható. Első helyen említhetnénk az olajmezők kérdését — ezek ugyanis kurdiakta vidéken terülnek el. Másodszor a kurdok olyannyira különböznek a szomszéd népektől, hogy mindenütt gyanakvást keltettek. Annak ellenére, hogy zömükben mohamedánok, nem tartanak meg sok olyan szokást, amely az aradok közös hazája, s ezt minden hivatalos alkalommal dokumentumban kifejezik, Irak területe egységes, s ennek keretében a kurdok autonómiát kapnak, arányos képviseletet nyernek a kormányban, a törvényhozó szervekben, s az állam alelnöke mindig kurd lesz. A kormány megfelelő arányú eszközöket fordít az északi területek gazdasági fejlesztésére. Eredményesen folyik e megállapodás pontjainak végrehajtása. Természetesen, még nem minden teljesült úgy, ahogyan azt a megállapodásban rögzítették, de kurd részről is türelmet tanúsítanak. A bagdadi kormány objektum építésében vesz részt, jelentős mértékben olajipari művek berendezésében, különösen a kurdiakta vidéken, olajvezetékek építésében. Az iraki kormány lépéseit, természetesen, fékezi a közel-keleti helyzet megoldatlansága, s az arab egység érdekében tett lépéseit a kurdok is megértik és teljes mértékben támogatják, mint ezt legutóbb Moszkvában is leszögezték. A reakciónak az a propagandája, hogy a kurdok meg akarják bontani Irak területi egységét, „Nagy-Kurdisz- tán" létrehozására törekszenek, egyBarzani sejk (baloldalt) legközelebbi munkatársaival. Irak olajlelőhelyei és kurdiakta települései. 1972. IX. 17. tén kurd származású Nagy Szaladin uralkodása idején érték el. A XVI. századi török hódításnak azonban a kurdok sem tudtak ellenállni, s így az ottomán birodalom szerves részét alkották. 1848-ban ismét az ottomán birodalom és Perzsia osztozkodott a kurdok földjén. Azóta, a XIX. század második felétől létezik az ún. kurd kérdés, amely mindig a változó helyzetnek megfelelő formában merült fed, de lényege mindig azonos volt: a kurdok nemzeti és közösségi életének, területi és gazdasági egységének megőrzése. SZÁMKIVETETTEK Hol élnek a kurdok? Naivan ilyen meghatározással lehetne válaszolni: Kurdisztánban. De hol van Kurdisz- tán? S egyáltalán létezik-e? Ez a kérdés veleje. Kurdisztán jelenleg képzeletbeli fogalom. A kurdok ugyanis szétszórtan élnek. A legtöbben vannak Törökországban és Iránban, számuk itt mintegy három-négymillió, Szíriában kb. félmillió, Afganisztánban 200 ezer kurd él, a Szovjetunióban letelepedett kurdok száma pedig 60 ezer. Az Irakban élő két és fél millió kurd nemzeti és közigazgatási szempontból a legösszefüggőbb települést alkotja, több jogot élvezve törökországi és iráni vértestvéreikhez viszonyítva. A második világháború után kísérlet történt egységes kurd állam létrehozására, de a Kurd Demokratikus Köztársaság, amely a szövetségesek által megszállt Irán kurdiakta vidékéből és Irak északi részéből állott, tiszavirágéletűnek bizonyult. Bukása után Iránban véres megtorlással üldözték a kurdokat, akik kénytelenek voltak felhagyni mindennemű szabadságmozgalommal. Az Irakban élő kurdok sorsa sem volt rózsás, a reakciós királyi rendszer kegyetlenül elnyomta őket, vezéreik pedig külföldre menekültek. Kasszem tábornoknak a monarchiát megdöntő 1958. évi forradalma a kur- dokban is reményt keltett, hogy sorsuk végre megoldódik. Kasszem bíztatására hazatért számkivetéséből Mulla Musztafa Barzani, az iraki kurdok elismert vezére, aki a Kurd Demokrata boknál szinte törvényszerű. Társadalmi berendezésük sokkal szabadabb, demokratikusabb, mint az a Koránból következne. Az asszonyok nem viselnek fátylat — akadályozná is őket munkájukban —, szabadon fogadhatják a vendéget stb. Persze, ez nem vall valamilyen, hithű' muzulmán szemében „laza erkölcsökre“, mert például egy örökké fegyveresen járó kurd véresen megtorolná a hitvesi hűség megszegését. A marcona megjelenésű, nyers életmódhoz szokott kurdok körében sajátos törvények uralkodnak, bizonyos értelemben a természet, a hegyek fiainak nevezhetjük őket. A kurdok demokratizmusa más téren is megnyilvánul. Például annak ellenére, hogy mohamedánok, vallási és politikai türelmességet tanúsítanak másokkal szemben. Vannak köztük katolikus és zsidó hitű kurdok is, sőt 90 ezer tagot számlál a jezidi ördögimádó szekta. Irakban a kurdok jelenleg négy tartományban, livában élnek, ezeknek székhelye: Moszul, Kirkuk, Erbil és Szulaimaniya. A két nyelvjárás, a klasszikus kurmandzsi és a modernebb szorani közül az utóbbit használják Irakban. Általában elmondhatjuk, a kurdok természetes demokratizmusuk miatt váltak a különféle jobboldali vagy demokratizálódás közben útkereső rendszerek üldözésének szenvedő alanyává. A MEGBÉKÉLÉS ÜTJÄN Az iraki arabok döntő része felismerte, hogy a nemzeti egység kérdése megvalósíthatatlan a kurdokkal való békés kiegyezés nélkül. Ennek útjában azonban sok akadály állott, és sokáig tartott, míg a Baath Párt, Irak kormányzó pártja megtisztult a jobboldali elemektől, leleplezte az imperializmus beférkőzött, egységbontó ügynökeit és őszinte tárgyalásokba bocsátkozott a kurdokkal. A hosszú tárgyalások eredménye az említett 1970. március 11-i 15 pontos megállapodás volt, amelynek fő elvei: az Iraki Köztársaság az arabok és a kurBarzani sejket, ezt a szabadságharcos múltú, előkelő családból származó politikai és vallási vezetőt ismerte el az iraki kurdok egyedüli képviselőjeként, és menesztette a renegát Tala- banit, aki egységbontásával rossz szelleme volt a kormányzatnak. Barzani felkelői átadták nehézfegyvereiket az iraki hadseregnek, és amolyan határőrség formájában megtörtént Barzani vitéz pesmergáinak, szabadságharcos katonáinak elhelyezése, letelepítése. Ez az elnevezés a „Pes Morga“ szóból ered, amely azt jelentette: „azok, akik nem félnek a haláltól“. Ezek voltak az iraki hadsereg kurd tisztjei, akik elsőként csatlakoztak Barzanihoz. A megállapodás hatása abban is érezhető, hogy Irak 1975-ig öt év alatt 12 millió dinárt fordít az északi kurdiakta területek iparosítására, gazdasági fejlesztésére, s az állami költségvetésnek mintegy tíz százalékát erre a célra fordítják. Ebben a törekvésben a Szovjetunió tekintélyes segítségére számíthatnak. A szovjetország több mint hetven nagyvállalat és, re nevetségesnek és valótlannak tűnik, s maga a mindennapi élet cáfolja meg. Az iraki araboknak is érdekük a békés együttélés a kurdokkal. Ain- szalab, Kaszab, Dzsambur, Moszul. Khanikin környékén az olajkutak már két nép javára ontják a „fekete aranyat“. Irak évi olajtermelése évi 35 millió tonna, s ezt most, az Iraq Petroleum Company államosítása után szabadon értékesíti, s érthető, hogy a nagyobb jövedelemből a kurd települések fejlesztésére is sokkal több jut. Emellett a testvérviszály megszűnése erősíti az állami és nemzeti egységet. Lehetővé válik a króm-, magnézium, vas- és szénlelőhelyek feltárása és kiaknázása is. tA haladás erői nagy győzelmet látnak a kurd kérdés pozitív megoldásában, amelyben mindenkor kettős feladatot láttak: „Autonómiát a kur- doknak — demokráciát Iraknak“, így kapcsolódott a kurd kérdés rendezése az utóbbi években Irakban végbement demokratikus változásokhoz. I*. !*• Április óta működik az Észak-Rumeilában szovjet segítséggel épült clajvezeték. Megoldódik a kurd kérdés? i Egy ősi nép hány atott életsorsa • Autonómiát a kur- doknak — demokráciát Iraknak! f Megnyugvás és építés ■© A Szovjetunió hu barát
