Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó
ÍESiOQrLfflOD HÁROM ÉVTIZED Talán még nincs 30 éves, és ezt a problémát saját tapasztalatából nem is Ismeri — vagy már túl van a harmincon, minden szellemi feszültség nélkül. Ám az alábbi cikket elolvashatja, és talán meg is mosolyoghatja: hiszen amit itt írtunk, nem gondoltuk halálos komolyan. Az alábbi tragédia naponta lejátszódik: valahol valaki vendégeivel koccint, s valaki megjegyzi: „Megkérdezhetem, hogy ma tulajdonképpen hányadik születésnapodat ünnepeled?“ A vendéglátó bátran beismeri: „Bizony, most léptem a harmincadikba ..és mindig mindenütt van egy ember, aki ilyenkor nem felejti el megjegyezni: „Akkor ez azt jelenti, hogy a negyven felé tartunk!“ Vagy pedig: „Ne mondd, igazán jól tartod magad!“ Az ünnepelt — erőltetett mosollyal igyekszik megőrizni hidegvérét. Mert mit is jelent az a szó, hogy „jól tartod magad“? Vajon tegnap még nem a húszasok, a fiatalok közé tartozott? Egy éjszaka alatt valamilyen változás történt? A harmincadik éppen olyan születésnap, mint a többi. Lényegében nem különbözik a 28-iktól, mégis valamilyen mágikus határkőnek tartják. Mintha a harmincadiktól kezdődne az a lehangoló „még mindig“, ami a nőt gyakran kétségbe- ejti: még mindig hordhat bikinit, 0 még mindig férjhez mehet, még mindig nincs ránc az arcán, $ még mindig lehetnek sikerei, 0 még mindig megváltoztathatja életét. Vigaszként hangzik ez, ami bizony nem nagyon jő. Ám mögötte ott rejlik a cinikus megnyugtatás, hogy most már megy a vízzel lefelé! Többek véleménye szerint most kezdődik az intenzív krémezés, a fűzőviselés és az öreglányos hangulatok időszaka. Most már gyakrabban hangzik el a megnyugtató kijelentés, hogy az ember végül is olyan idős, amilyennek érzi magát — ám ezeket a szavakat mondják a százéveseknek is. Hiába, ez már így van, s ez elsősorban a nőkre vonatkozik. A harmincéves férfiak bevált mondás szerint a legjobb férfikorban vannak, és ez a kor az erősebb nem esetében életük alkonyáig tart. A harmincéves nők depresszív hangulatait természetesnek, természet adta jelenségnek tartják. Vagy talán nem éppen maga a természet az, amely itt, ebben az esetben egy mély sóhajjal az őszre készülődik? Miért gondolja sok harmincéves nő magáról, hogy most már végleg búcsút kell vennie ifjúságától? Ennek van néhány oka: 1. Azért, mert sokan így gondolkoznak, és a nő maga is azonosul ezzel a nézettel. Ha egy 25 éves nő a tükörbe tekintve észreveszi arcán az első ráncokat, akkor azt a végigmulatott éjszakának tulajdonítja, és másnap este korábban aludni tér. Ha azonban a harmincéves nő veszi észre ugyanezt, akkor már világos, hogy ezek az „undorító ráncok“ első jelei. Tudat alatt már bele is nyugszik, és finom eleganciával „az érett nő“ benyomását igyekszik kelteni. Az elhízott 25 éves nő felesleges kilóitól igyekszik-megszabadulni, a harmincéves azonban már elismeri „az érett teltkarcsúságot“, és egy számmal nagyobb méretű ruhákat vásárol. Ezek a moz- anatok azután magatartásában is befolyásolják. Megfeledkezett már arról, hogy amikor fiatal leány volt, minden harmincon felüli nőt öregnek tartott. Most már maga is abban a korban van, bár még egyáltalán nem érzi magát másként, mint a húszévesek, tudat alatt mégis fejet hajt a szokás hatalma előtt. 2. A szép, mutatós, mozgékony, kívánatos, dinamikus, atraktív, modern, egészséges, alkalmazkodó készségű tulajdonságokat inkább a fiatalsággal kapcsolatban említik. így áll elő az a helyzet, hogy a harmincéves saját magát egy görbe tükörben látja: úgy gondolja, hogy már nem a legfiatalabb, nem tarthat igényt a fennt említett tulajdonságokra, s nem tudatosítja, hogy csupán szavakról van szó. 3. Ügy tűnik, hogy a harmincéves nő bizonytalansága nagyon megfelel sok embernek és intézménynek. Például a kozmetikai készítményeknél: „Bár még nincsenek ráncai, legfőbb ideje, hogy elejét vegye azoknak!“ Vagy ha beszéd közben megjegyzik: „Még hordhat divatos nadrágot vagy testhez álló pullóvert?“ Nem egy 15 éves leány ugyan nem hordhat ilyet, ám „az érett nő“ elveszítette magabiztosságát: inkább olyan dolgokat vásárol, amire később is lenne ideje. Ilyen esetben egyszerűen túlzottan önkritikus. 4. A férjek nemegyszer feleségeik önérzetének hóhérai, mivel gyakran figyelmeztetik őket a fiatal nők testi előnyeire, munkatársnőik vagy régi barátnőik bájaira. Végül az asszony saját magát is lebecsüli, mert úgy gondolja, hogy már nem veheti fel a versenyt a szépség eszményképével. Bár tudja és tudatosítja, hogy a házastársak kapcsolatában lényegesebb tulajdonságok játszanak szerepet, mint például a jellem, a vonzóerő vagy a megértés, mégis kezdi érezni tehetetlenségét. Ha a férfi pocakot ereszt, ez sohasem ad olyan csípős viccekre okot, mint a nő hervadó bájai. 5. A leányok helyzete még bonyolultabb ilyen korban. A harmincéves asszony még „fiatal asz- szony“, ám az ugyanilyen korú önnálló nő sokak szemében már csak „vénlány“. Ha rendkívül csinos, akkor azt mondják róla, még nem mondott le a férjhezmenés reményéről. Ha rendkívül ügyes, akkor az a vélemény róla, hogy a munkájában keres vigaszt az elmaradt házasságért; ha pedig mutatós, s ugyanakkor ügyes, azt mondják róla: rendkívül rafinált, ha így él... Térjünk vissza tehát a kérdéshez: miért éppen a harmincadik évében veszíti el nem egy nő az önéizetét? Ezzel együtt feltehetnénk egy másik kérdést is: Miben különbözik a szilveszteri éjszaka az év más éjszakáitól? Objektíve semmiben. Ennek ellenére éppen ezen ’az éjszakán tesznek az emberek különböző fogadalmakat, tehát ezt az éjszakát valami rendkívülinek tartják. Ezt már inkább hagyományból teszik. Az év határköve jelentős fordulópont. A húsza's évekből a harmincas évekbe való átmenet tulajdonképpen semmi más, mint az élet két szakaszának meghatározott pontja. Emellett teljesen érthető, hogy egy ilyen jelentős pontnál az ember a kerek szám hatása alá kerül. Statisztikai szempontból a harmincadik év valóban az élet középső határának számított a régi időkben. Ez a feltevés az ember életkorának meghosszabbítása, főleg a nők életkorának meghosszabbítása ellenére fennáll. A harmincadik születésnap mégsem jelentéktelen. A legtöbb nő harmincéves korában már gyermekekről gondoskodik, és nem számíthat a szüleire vagy a tanítóira, akik minden ügyét elintézik. Felnőtt, önálló egyén, és senkit sem vonhat felelősségre saját sorsa alakulásáért. A harmincadik születésnap az igazság napja: valamit elértem! A harmincéves nők szebbek, mint a húszévesek (ezt úgy is meg lehet állapítani, ha összehasonlítjuk ugyanannak a nőnek két fényképét), végül is azok, amivé akartak lenni. Amikor pedig meghallják az ismert szavakat: „Szeretnék még egyszer húsz éves lenni!“, csupán elmosolyodnak. Még egyszer olyan tehetetlennek, olyan bizonytalannak lenni, még egyszer úgy viselkedni, nevetni minden butaságon, mint akkor! Nem. Csak egy tény bosszanthatja az embert, hogy a közvélemény miért maradt el annyira a valóságtól? Mert amit néha a harmincévesekről írnak vagy mondanak, azt még az ötvenévesek is megbotránkozva visszautasítanák! (—) X o H t—i Ou tó o 5T Magunk is elkészíthetjük FONOTT KOSÁRKÁK Nyári-őszi erdőjárásokon lépten-nyomon valami „gyűj- tenivalót“ találunk. Bizony jó, ha kéznél van egy kosárka féle, amikor gombát, málnát, szedret, szamócát találunk. Kiskosarat — a gyerekekkel együtt — akár ott, a helyszínen is készíthetünk. főleg, ha előre gondolunk rá, s magunkkal visz- szük a hozzávalót: zsineget, rafiát, drótot. Hosszú fűből, szénából, szalmából, sásból kötözzünk meg a végén egy hüvelykujjnyi vastag nyalábot, folytatólagosan tekerjük rá a fonalat, majd amikor arasznyi hosszú, görbítsük meg csigaház formájúra (1.). Ettől kezdve minden második kö- rültekerést „varrjunk át“ az előző területen; tűnek drót- darabkát használjunk. Amikor jó tenyérnyi körlapocskánk van a fonatból, kezdjük a kosárka falát virágcserép formájúra alakítani (2.) s ily módon haladjunk felfelé. Ha kötegünk kifogy, újabb nyaláb hozzáfogásával toldjuk. A kellő nagyság elérése után ugyanilyen nyalábból készítsük el a fület (3.)! Fűz-, nyár-, vagy mogyoróvesszőből is készülhet kosárka: héjastul, vagy lehántva, ha vastagok, hosszában elhasogatva. A kész vázat vékony vesszővel, rafiával, hársfa- hánccsal, szalmából sodort kötélkével is befonhatjuk. A váz négy, végein összekötött (4.) vesszőkarikából áll. A vesszők hossza 65, 80 vagy 100 cm hosszú legyen, aszerint, hogy a kosárka átmérőjét mekkorára tervezzük. A karikákat az 5. ábra szerint kössük egymáshoz, hármat egymás mellé, egyet rájuk merőlegesen. A felső három félkarikát hánccsal, rafiával fogantyúvá fonjuk (6.), alsó részüket pedig szétválasztva fonjuk kosárrá, egyszer a vessző alatt, egyszer felette haladva el a fűszállal, vesszővel. Hogy a váz sűrűbb legyen, félhosszú vesszőkből illesszünk közéjük félköríveket;a 6. rajzunkon nyilak mutatják hová. A fűzés módszerét a 7. ábra mutatja. Kosárfonáshoz csak frissen metszett vagy sokáig áztatott vessző alkalmas, legjobb a kosárfonó-fűz, amely vékony, vöröses veszőiről megismerhető. HALÉTELEK GŰZBEN KÉSZÍTETT HALAK Különféle halak készíthetők így, s ilyen módon ízletes ételekkel tehetjük változatossá étrendünket. Az elkészítéshez lyukas vagy drótból készült főzőbetétre van szükségünk. Mindenféle halételnél fontos, de itt még külön kiemeljük, hogy a halnak teljesen frissnek kell lennie. A halszeleteket dörzsöljük be citromlével, és helyezzük a főzőbetétre. A fazékba, amelyre a betétet tesszük, két ujjnyi vizet öntsünk. A főző víz ne érje a halat, ennek csak a gőzben szabad megpuhulnia. A fazekat fedjük be jól záró fedővel. A hal akkor puha, amikor a hátából már könnyen ki lehet húzni egy szálkát. Addigra a fazékban levő bíz már majdnem teljesen elfőtt. Ekkor eltávolítjuk a főzőbetétet, és egy pohár fehér bort öntünk a fazékba, amelyet hirtelen felforralunk. Forrás közben belekeverünk 1 dl tejfölben elkevert 1 kávéskanál lisztet. Ez a legegyszerűbb és leggyorsabban elkészíthető mártás, ezzel öntsük le a tálra helyezett halat. A bormártás helyett adhatunk a halhoz joghurtot, sajtmártást vagy citrommártást. De mártás nélkül Is igen jó, ha megszórjuk borssal és citromszeletekkel, s petrezselyemlevelekkel körítjük. PARADICSOMOS LEBEN PÁROLT KESZEG Egy hosszúkás, lapos edénybe tegyünk kétharmad résznyi vízzel hígított paradicsomlevet. Ehhez egy kis, egészben hagyott vöröshagymát, amibe néhány szem szegfűszeget szur- kálunk, továbbá egy fél gerezd fokhagymát teszünk. Ebben a lében főzzük lassan puhára a megmosott keszeget. SÜTŐBEN PÁROLT TÖRPEHARCSA Egy lapos, hosszúkás formát vékonyan kikenünk vajjal, ebbe tesszük az elkészített, borssal gyengén megszórt halakat, öntünk rá egy csésze fehér bort, egy csésze hal- vagy húslevest, egy kanál citromlét. A folyadékba tegyünk egy kanál igen finomra vágott csemegehagymát. Takarjuk le az edényt alumíniumfóliával. (Erre azért van szükség, hogy a halbőr le ne égjen. (Forró sütőben, a halak nagyságától függően 12—25 percig kell sütni. Ezután a lét kis lábasba öntjük, belekeverünk egy kis mustárt és egy tojás sárgáját nyersen. Ezt a mártást ráöntjük a halra, amelyet a sütőben közben melegen tartottunk. Ugyanezt bor nélkül is készíthetjük. Ekkor a hagymán kívül vékonyra szeletelt gombát is teszünk a lébe, s a halakat nem fóliával, hanem vastagra vágott paradicsomszeletekkel fedjük be. Ha különösen ízletesen akarjuk készíteni, akkor tetejére reszelt sajtot is szórhatunk. 1972. IX. 17. TM5BBWIHM
