Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-14 / 217. szám, csütörtök
A közönség szolgálatában Sokáig szinte kihasználatlanul állt Safárikovón (Tornaiján az egykori gépállomás épületkomplexuma. Az utóbbi időben azonban jó gazdára talált, amely ezknek az állóalapoknak nemcsak alapos kihasználását, hanem további fejlesztését is biztosítja. Az egykori magánmíí- helyből kialakult gépkocsijavító üzem az elmúlt évtizedek, de különösen az utóbbi néhány év alatt a motorizmus rohamos növekedése következtében teljesen kinőtte a szárnyai úton rendelkezésére álló szűk műhelyeket és udvart. Az igények gyors növekedése sürgetően vetette fel a javítói kapacitás bővítése követelményeinek megoldását. Nagyon célszerű és ésszerű megoldásnak mutatkozott és most már múlt időben ki is jelenthetjük, hogy annak bizonyult a gép- és traktorál- lomás tágas épületeinek és udvarának kihasználása a gépkocsijavító üzem kapacitásáinak kibővítésére. Kiss Dezső elvtárs, a zvolení Kovohron termelőszövetkezet šafárikovói autójavító üzemének vezetője elmondta, hogy az új munkahelyek lehetővé tették, a dolgozók számának jelentős gyarapítását. A javító részleg dolgozóinak száma megduplázódott, ötvenhatra emelkedett, az alkalmazottak össz- létszáma jelenleg hetvenhét. Lényegesen növekedett a munkatermelékenység is. Igaz, a technológiai színvonal ma még nem éri el a csehszlovákiai átlagos szintet, azonban az 1973 —-1974-es évekre tervezett nagyarányú átépítés és korszerűsítés keretében ez is megoldódik. 'A beruházás költségeire nyolc és fél millió koronát irányoztak elő. A rekonstrukció után, az 1975-ös évtől kezdve a javításokat végző dolgozók száma százötvenre növekszik. Az üzem munkakollektívája jól képzett, gazdag tapasztalatokkal rendelkező szakemberekből áll. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy az üzem régi műhelyből fejlődött ki, s a régi, kiváló dolgozók nem rejtik véka alá tudásukat és tapasztalataikat, hanem szívesen átadják ezeket fiatalabb munkatársaiknak. Másrészt pedig az üzem sem fukarkodik az anyagi eszközökkel, amikor a szakképzettség növeléséről, a továbbképzésről van szó. A Mototech- na és a Motokov vállalattal karöltve biztosítják az alkalmazottak szakmai továbbfejlődé- isét. Az üzem dolgozói a Szovjetunióban, az NDK-ban és Romániában is voltak iskolázáson, közvetlenül a termelő vállalatokban ismerkedtek meg azokkal a gépkocsitípusokkal, amelyek javítását és karbantartását végzik. Az alapos felkészülés és a gondos munka eredményeképpen a tornaijai autójavítók jó nevet szereztek maguknak a környéken. A Zsiguli kocsik tulajdonosai például a Kosicétől Žiar nad Hronomig terjedő körzetből felkeresik a šafárikovói autójavítót, s gyakran megfordulnak az üzemben bratislavai rendszámú gépjárművek is. Megrendelésekben nem szenvednek hiányt. Ezekben a napokban is új* szerződést kötnek a ČSAD bratislavai üzemével gépkocsik és motorok javítására. Az üzem javító szolgáltatásainak skálája elég változatos. Szerződéses kötelezettsége vau a román gyártmányú gépkocsik javítására és karbantartására. Ezenkívül a Skoda típusú gépkocsik minden fajtáját, a Moszkvics 408 és 412-es, a Volga, a Zsiguli és a lengyel Fiat autók javítását és karbantartását végzik. Az idén még foglalkoznak a Wartburg és a Trabant típusú autókkal is. A kollektíva jó munkája megmutatkozik a gazdasági eredményeik teljesítésében. Az első félévi ötmillió koronára tervezett bruttó teljesítményt 106 százalékra, a redukált tervet pedig 113 százalékra szárnyalták túl. Az óránkénti 44,40 koronára tervezett produktivitást 50,60 koronára teljesítették. Az első félévben, főképpen a Wartburg és Moszkvics típusú karosszériák hiánya miatt, a lakosságtól tervezett bevétel tervét csak 89 százalékra teljesítették. Ezt a lemaradást azonban már a nyári hónapokban behozták. A gazdasági eredmények júliusban az első félévi átlagnál még kedvezőbben alakultak. A bruttó tervet 127 százalékra, a redukált tervet 117 százalékra, az egy órára eső produktivitást 55,30 koronára, a lakosságtól való bevétel tervét pedig 155 százalékra valósították meg. A sok jó dolgozó közül nem könnyű a legkiválóbbakat kiemelni. Kiss Dezső elvtárs legszívesebben az összes alkalmazott nevét felsorolná. Elsőnek említette a motoros műhely hattagú szocialista munkabrigádját, melynek vezetője Farkas István,'az üzem legrégibb dolgozója. Nagyon jő munkát végez a karosszéria műhely kollektívája, amely a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért versenyez. Az autóbádogosok és a nagyjavításokat végző kollektíva tagjai közül Gergely István, Bacsó Géza, Kovács Gyula, Szénási János, Cókoly Zoltán és Homoly Zoltán tűnik ki példamutató igyekezetével. Hiányos lenne az értékelés, ha nem említenénk meg a műszaki dolgozókat, köztük Várady János mestert, az üzem egyik legrégibb dolgozóját, Szabonya Alfréd helyettes vezetőt és Jenéi Aladár anyagbeszerzőt akiknek nagy részük van az eredmények elérésében. Kiss Dezső elvtárs búcsúzóul hangsúlyozta, hogy az üzem kollektívájának legfőbb célja a megrendelők egyre növekvő igényeinek kielégítése. Arra törekszenek, hogy kifogástalan munkájukkal tovább szilárdítsák a szolgáltatásaik iránti bizalmat. GÁL LÁSZLÖ ISMERETLEN, NEHÉZ TEREPEN A magyar táborban azzal fogadnak bennünket, hogy Csehszlovákiába történt elindulásuk után emlékezetes eset történt velük. Vasúti szerelvényük éppen szabad jelzésre várakozott valahol, amikor Fábián Béla honvéd, a mozgókonyha szakácsa kilöttyintett egy vödör mosogatóvizet a vagonajtón. Tekintete körbepásztázta a környezetet és megakadt egy nyugati rendszámú elegáns kocsin, amely a leeresztett vasúti sorompó mögött állt. A kocsiból, csábos mosolyú útitársnője mellől egy férfi nagy buzgalommal és sietséggel fényképezgetett, a (Könözsi felvétele) JÓ ÖTLET Noha a szlovákiai vállalatok termékei az egész országban kaphatók és keresettek, a prágai Darex és Perla áruháznak a gyermekházzal együtt megrendezett új akciója mégis ötletes kezdeményezésnek tekinthető, amilyenre eddig nem volt példa. A prágai Hyberniumban szeptember 11—27-e között megtekinthető — elárusítással egybekötött — kiállításon az 1300 négyzetméternyi területen levő 20 pavilonban Szlovákia 26 vállalatának legjobb termékei sorakoznak fel a fogyasztók előtt. Tény, hogy van miből válogatniuk, akár a partizánskel divatos cipőkre, akár a trenčíni ruhaüzem különlegességeire, vagy a púchovi Makyta kötöttárujára gondolunk. A Žilina,i Drevo- industria, sőt a topol'čany-i Béke üzem mutatós bútoraiban és a híres poltári üvegáruban sincs hiány a kiállításon. Akinek jégszekrényre vagy mosógépre van szüksége, az a bra- tislavai Strojsmalt vagy a Zlaté Moravce-i Calex pavilonját keresi fel. A rádió- és a tv-ké- szülékeket az oravai és a bratislavai Tesla Üzem árusítja. Sok csodálója akad újdonságuknak, a színes tv-készülék- nek is, melyből — amint mondják — elegendő áll majd rendelkezésre a karácsonyi piacon. A Hyberniumban bemutatott és megvásárolható áru 5 millió 700 000 korona értéket képvisel. A szlovákiai vállalatok természetesen a szolgáltatásokról sem feledkeztek meg. A kiállításon eladott áramfogyasztólkat díjmentesen házhoz szállítják, üzembe helyezik és a kezelésével kapcsolatos tudnivalókra is kioktatják a vevőket. Az áramfogyasztók javításáért sem kell fizetni a kiállításon. A bemutató nagy előnye, hogy az egy helyen összpontosított szlovákiai termékekről megbízható áttekintést szereznek a fogyasztók, akiknek erre ezentúl minden évben lehetőségük nyílik. —km— is lengyel néphadsereg ^ egységeit járva .egyre többször találkozik az ember e jelszóval: „Legyünk méltók apáink fasizmus felett aratott győzelmének hagyományához!“ E jelszó mondanivalója különösen meggyőzően hat az olyan ember szájából, mint Leszek Chimiak zászlós. A fiatal harckocsizó apja tagja volt a Szovjetunióban megalakult lengyel hadseregnek és hosszú harci utat tett meg az I. harckocsizó egység soraiban. A zászlós nem emlékszik és nem is emlékezhet erre az időszakra, hiszen már a felszabadult Lengyelországban született, négy évvel a háború befejezése után. A második világháború keletkezésének okait azonban jól ismeri, s nemcsak a tankönyvekből, hanem édesapja elbeszéléseiből is. Ezek során sok szó esett a lengyel és a szovjet katonák baráti együttműködéséről, azokról az elvtársakról, akikgép lencséje a katonai szerelvényt pásztázta végig. Fábián honvéd a konyhában dolgozó Károly Máriára tekintett, majd a gépkocsira mutatott, összenéztek. Talán csak másodpercekkel mérhető az az idő, ami az észlelés és a cselekvés között eltelt. Az esetet azonnal jelentették egy csehszlovák hadnagynak, aki tüstént felszólította a fényképezgető férfit, adja át a fényképezőgépet. Rövidesen teljesen egyértelművé vált az eset. A laboratóriumban előhívott filmtekercseken láthatóvá vált a szisztematikus precizitással végigfényképezett katonai szerelvény, a rajta szállított fegyverekkel, harci járművekkel és egyéb harci eszközökkel. A férfit azonnal átadták az illetékes hatósági szerveknek. Az ellenség tehát dolgozik. Dolgozik, mert szeretné kifürkészni felkészültségünket, szeretne reális képet nyerni arról, milyen erők ős eszközök állnak rendelkezésünkre, amelyek keresztezhetik az agresz- szorok terveit, szándékait. A szovjet Alekszejev Seszternyev százados, a lengyel Zenon Frac- kowiak főzászlós katonaújságíró kollégával együtt mindhárman errď a következtetésre jutunk. — Hát akkor lássunk is valamit — indítványozta Fracko- viak. A magyar tüzérek és gépkocsizó lövészek rekordidő alatt felépült, igen tetszetős és jól berendezett táborából az egyik politikai munkás a gyakorlótérre kalauzolt bennünket. A magyarországi gyakorlótereket már számtalanszor bebarangolták, gyalogosan is, gépjárművel Is. Tudják, hogy ott is vannak alattomos, szittyós lapályok, kákával és zsurlófűvel benőtt terephorpaszok, sziklával teleszórt galagonyabokros meredélyek, horhosok, vízmosások. Ott is bőségesen van leküzdeni való akadály, de mégiscsak más az otthoni, megismert és megszokott táj, mint az, amelyet életében először lát az ember. Németh József őrnagynak, az egyik gépkocsizó lövészalegység parancsnokának is ez az első megjegyzése, amikor a „Pajzs“ hadgyakorlatról beszélgetünk. — Nehéz a terep, és ráadásul ismeretlen. Azazhogy ... Most kezdünk ismerkedni vele. Ebben sok segítséget kapunk csehszlo v á k f eg y ver bará ta i nk- tól, akik itthon vannak és természetesen kitűnően ismerik a területet, sok jó tanácsot tudnak adni. Csupasz, szélfútta domboldalon állunk, onnan tekintünk le a völgyben tovadübörgő, por- uszályos páncélozott szállító harcjárművek tucatjaira. Horváth István őrnagy, az alegység egyik technikai szakembere sze. méhoz emeli látcsövét. Hirtelen felrikkant. Valami baj van talán? Kocsiba ugrunk. Ködsűrű porfelhőt keverve robogunk, vagy inkább bukdácsolunk a sütőtök nagyságú sziklák között (és rajtuk keresztül) a Horváth őrnagy által jelzett irányba. A kocsi akkorákat zökken, ugrik, hogy hasztalan kel Bardisewnél, a Nisa felé vezető úton találkozott. Itt kemény harcok zajlottak le a fasisztákkal, éppen úgy, mint igyekszünk megkapaszkodni, fejünkkel újra meg újra a bámulatosan szívós és masszív parancsnoki „Gaz“ vászontetejét verdessük. Egy dombvonulaton áthatolván elénk tárul a látvány: az egyik páncélozott szállító jármű megrekedt egy alattomos mélyedés fekete iszapjában. A motor hasztalan erőlködik, a két hátsó kerék annál jobban belesüllyed a dágványba, az első kerekek pedig nem képesek megkapaszkodni a meredélyen: kétségbeesetten forognak, de csak annyi az eredmény, hogy almányi murvadarabok tucatját „fröcskölik“ ki maguk alól. Horváth őrnagy beavatkozására tulajdonképpen nincs is szükség. Máris farol visszafelé a legközelebbi páncélozott szállító harcjármű, mellette pedig vontatókötél horgát fogva fut egy katona. A többi már szinte gyerekjáték. A bajba jutott járművet játszi könnyedséggel kivontatja a másik. — Nem nagy eset — mondja Horváth őrnagy. — Az a lényeg, hogy a katonák azonnal tudták, mi a tennivaló. Nem vártak külön parancsra, hanem cselekedtek. Az elakadt harcjármű vezetője Lukács Alajos honvéd, és aki segített: Bicsák Jenő honvéd. Kiderül, hogy kettőjük barátsága és együttműködése nem újkeletű. Lukács is sokszor segített már Bicsáknak, ha a helyzet úgy kívánta. Ha nem vontatásban, hát valamilyen kisebb technikai akadály elhárításában. Mert harcban élet-halál kérdése az összetartás, az elvtársi siegítőkészség. És e tulajdonságnak már békében ki kell alakulnia. A laktanyában és a gyakorlótereken. — Hogyan állják a sarat a magyar gyártmányú páncélozott járművek a távoli és az ismeretlen csehszlovákiai gyakorlótereken? Horváth őrnagy válasza megnyugtató. Semmi baj. Eddig egyetlen harcjármű sem hagyta cserben a katonákat. Ennek persze az a magyarázata, hogy a katonák sem hagyják cserben a harci technikát. A mindennapos nehéz gyakorlat után elmaradhatatlan a harcjármű- vek technikai ellenőrzése, karbantartása. Ez is a korszerű harc igényei által diktált szigorú törvény. Hiszen az emberek egymásrautaltságán kívül, a harcban az ember és a technika kölcsönös egymásra utaltsága is fontos forrása, tényezője a sikernek, a győzelem kivívásának, s ennek feltételeit békeidőben, kiképzés hétköznapjain kell megteremteni. Kitűnő lehetőséget nyújt erre az olyan nagy nemzetközi erőpróba, amilyen a „Pajzs“ hadgyakorlat, amelyen csehszlovák fegyverbarátaik oldalán több testvéri hadsereg katonái vesznek részt. Ebben is egyetértünk a lengyel Frackowiak és a szovjet Seszternyev kollégával. Hiszen bennünket, katoinaújságírókat is közös célok fűznek egymáshoz. Éppen úgy, mint testvéri hadseregeink sok-sok ezernyi* tízezernyi, százezernyi parancsnokát és közkatonáját. BERTALAN ISTVÁN Budisin térségében is. Tadeusz Chimiak harckocsivezetőnek, a fiatal zászlós édesapjának nemegyszer szüksége volt a szovjet katonák segítségére, amit alkalomadtán ő is viszonozott. Az évek múltak, de az emlékek éltek. Leszek Chimiak felserdült és apja példája nyomán — aki máig hű maradt az egyenruhához s a hadseregben szolgál — jelentkezett tiszthelyettesi iskolába, amelyet 1969-ben végzett el. „A szovjet hadsereg hősei" elnevezésű alegységbe osztották be. Ez az alegység a háború alatt ugyanazon a helyen harcolt, ahol Leszek édesapja. Ez a véletlen nagy örömet szerzett az apának és fiának, aki apja nyomdokain halad: példásan teljesíti a beosztásával járó feladatokat. Egységénél a harckocsik mindig Jizem-, illetve harcképesek. A legutóbbi víz alatti átkelést a nehéz terep ellenére sikeresen hajtották végre. S ebben neki is naqy érdeme van. Apjához hasonlóan Leszek ts tagja a kommunista pártnak, és mint vezetőségi tag aktívan, hozzáértően vesz részt a katonák eszmei-politikai nevelésében. A baráti beszélgetések során gyakran meséli beosztottjainak apja emlékeit és élményeit, beszél az egykori lengyel harckocsizók harcáról és a lengyel—szovjet fegyverbarátságról. ilyen ember a közös hadgyakorlaton részt vevő Leszek Chimiak. Eqy a sok közül..* (németh) ■■■■■■■■ 1972. IX. 14. 4