Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-02 / 207. szám, szombat
Fő feladatuk a közvetítés A bmoi kiállítás térsége a legközelebbi napokban tizennegyedszer kerül a gépipari szakemberek érdeklődóaé- nek középpontjába. A kiállítás mindennapi vendégei között lesznek mezőgazdászok is, akiket elsősorban a „Z“ térségen kiállított mezőgazdasági gépek vonzanak majd ide. A mezőgazdasági gépesítéssel kapcsolatban három kérdést intéztünk Václav Randulához, a Mezőgazdasági Technika Központi Vállalata (Ústrední podnik zemé- delské techniky) igazgatójához. — Milyen szerepe van a Mezőgazdasági Technika Közpunti Vállalatának a XIV. nemzetközi gépipari kiállításon? — A brnói nemzetközi gépipari kiállítás elsősorban kiváló lehetőséget jelent a gépipari termelők és a gépeket forgalmazó kiskereskedelmi vállalatok számára a világ minden tájából. Hagyományosan és rendszeresen bemutatásra kerülnek itt a kiállító országok mezőgazdasági gépújdonságai is. A „Z“ pavilon melletti szabad térségen a látogatók összehasonlíthatják az egyes országok mezőgazdasági technikájának, a gépipari termelés egyre nagyobb jelentőségű ágazatának fejlettségi fokát. A kiállítás alapvető jelentőségét a kiállítók közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében kell keresni. Vállalatunk részvételének azonban további szempontjai is vannak. Igaz ugyan, hogy a mezőgazdasági nyilvánossággal a gépek és pót- alkatrészek szállítása terén állandó kapcsolatban állunk, akik azonban a kiállítást meglátogatják személyesen is meggyőződhetnek gépiparunk magas színvonaláról, valamint a szocialista országokkal való szakosított együttműködés szükségességéről és előnyeiről. Ez az együttműködés lehetővé teszi az egyes komplex gépsorokban a gépek tökéletes összhangját attól függetlenül, hogy ezeket a gépeket a Szovjetunióban, nálunk, az NDK-ban, Lengyelországban vagy más szocialista államban fejlesztették-o ki. Ez az együttműködés ma már nélkülözhetetlen. Vállalatunk részvételének piackutatási jellege is van. A kiállításon megismerkedünk a gyakorlati szakemberek véleményével, kívánságaikkal, s így politikai szempontból nézve az összekötő kapocs szerepét töltjük be a mezőgazdasági dolgozók, a szövetkezeti földművesek osztálya és a mezőgazdgsági gépeket gyártó munkásosztály között. Itt, a kiállítás ünnepélyes légkörében megvitatjuk a hazai és az Importált gépek minőségét, a pótalkatrészek, a szervizszolgálat, valamint a szezon utáni javítások kérdéseit és egész sor további fontos problémát. — A Mezőgazdasági Technika Központi Vállalata a kiállítás keretében mezőgazdasági gépi bemutatót is szervez. Melyek az idei gépi bemutató jellegzetességei? — A kiállítási térség közvetlen szomszédságában az idén is naponta felvonultatjuk a kiállított gépeket. Ez a bemutató a statikus kiállítás hagyományosan bevált kiegészítője. Több mint száz mezőgazdasági gépet és berendezést vonultatunk fel az egyes technológiai gépcsoportok keretén belül. A gépek vontatásához részben a Zetor traktorok korszerűsített típusait, részben pedig újdonságokat, a második generációhoz tartozó gépeket fogjuk alkalmazni. Az idén természetesen külföldi partnereink gyártmányait is bemutatjuk, pl. a Szovjetunióban gyártott SK Niva gabonakombájnt, a T-150-es kerekes traktort, a KS 1,8-as silókombájnt, az NDK-ból a magajáró betakarító gépeken kívül a ZT 300-as traktor modifikációit. A bemutató területén külföldi partnereink számára nemzeti napokat is szervezünk, amelyeken technikusaink csak az illető ország gépeit mutatják be. — Az igazgató elvtárs már említette, hogy a brnói kiállítás a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését is szolgálja. Ezzel kapcsolatban mit tartana fontosnak elmondani? — A kiállítás programjai, a gépek felvonultatása, a mező- gazdasági termelőkkel folytatott konzultációk, valamint a hazai és külföldi gépgyártó vállalatok képviselőivel végzett tárgyalások végső fokon a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését szolgálják. Arra helyezzük a fő hangsúlyt, hogy a mezőgazdasági gépek szállítására kötött szerződések mellett biztosítva legyen azok elegendő pótalkatrésszel való ellátása is. Kereskedelmi partnereink tudatában vannak annak, hogy gépeik sikere és népszerűsége elsősorban a gépkezelők elégedettségétől, a kielégítő pótalkatrész-ellátástól és a jó szervizszolgálattól függ. Ezirányú tárgyalásainkban természetesen a szocialista országok között fennálló távlati politikai-kereskedelmi egyezményekből Indulunk ki. Meg vagyok róla győződve, hogy az őszi brnói kiállítás keretében megvalósuló tárgyalások jelentős mértékben hozzájárulnak a mezőgazdasági munkák további korszerűsítéséhez. Ezt a feltevésemet az a tény is igazolja, hogy a Motokov külkereskedelmi vállalat és a Zbrojovka termelési-gazdasági egység vezérigazgatósága az idén már megtárgyalta és több esetben meg is kötötte az 1973-as évre vonatkozó kereskedelmi szerződéseket. Erre főleg a poz- nani és a lipcsei kiállítás keretében került sor. A brnói kiállítás alkalmából tehát már teljes mértékben kialakult a mezőgazdasági gépellátás jövő évi képe. Az előző évekhez hasonlóan az Idén is pozitívan értékelhetjük majd a szerződések eredményeit. Az Idei brnói kiállítás a KGST-országok közötti tanácskozások konkrét eredményeit tükrözi majd, és lényeges mértékben hozzájárul a termelési kérdések közös megoldásához a szakosítás és a nemzetközi munkamegosztás területén mind a gépek választéka és minősége, mind pedig a pótalkatrészekkel való ellátottság szempontjából. J. DUSÍK A Tvorba Fábry Zoltánról A jelenlegi szuvjet ötéves terv folyamán 37 millió kilowattóra teljesítményű új hőerőművet építenek. Felvételünkön a viljujszki (lakút SZSZK) vízerőmű építkezése. Felvétel: CSTK—TASZSZ A „Tvorba“ c. prágai politikai, tudományos és kulturális hetilap legutolsó számában Jirí Hájek írt cikket Fábry Zoltán születésének 75. évfordulója alkalmából. A cikket az alábbiakban ismertetjük: — Augusztus első felében szlovákiai magyar polgártársaink, s velük együtt az egész magyar és szlovák kultúra megemlékezett az elhunyt Fábry Zoltán 75. születésnapjáról. Ügy tűnik, mintha bennünket itt Csehországiján ez az évforduló nem is érintene. A köztársaságunkban éló nemzetiségek kultúrája iránti közömbösséq nyilván még ma is annyira beideg- ződött jelenség, hogy már éppen itt az ideje elgondolkodni fölötte. A Fábry-jubileum ehhez különösképpen időszerű ösztönzést adhat, mert bizony Fábry életművét ezúttal nem lehet elütni azzal, hogy rámutatunk az életmű kihatásának helyi jelentőségére. A publicista és irodalomkritikus Fábry — akinek figyelme elsősorban a magyar és a német kultúrára összpontosult — műveiben olyan kérdésekkel foglalkozott, amelyek az utóbbi ötven esztendőben meghatározták az egész világ sorsát. Noha stószi otthonából alig mozdult ki, hatása nagy távolságokig ért. Művének jelentősége nemcsak a szlovákiai magyar kisebbségi kultúra, hanem az egész magyar kultúra keretein is túlnő. Hájek a továbbiakban rámutat, hogy Fábry az elsők között volt, akik felemelték szavukat az európai kultúra védelmében a német fasizmussal szemben, ö volt az, aki Ivan Olbrachttal és Illés Bélával együtt harcolt az akkori Kárpátalja népének kiszipolyozása, nyomora ellen. 1938-ban, Csehszlovákia létének közvetlen veszélyeztetése idején, a szlovák és cseh haladó írókkal együtt egyértelműen a köztársaság védelmére állt. Mint proletár internacionalista elkeseredetten harcolt a magyar nacionalizmus ellen, s hazánknak a szovjet hadsereg általi felszabadítása után a leghatározottabban szembeszegült az olyan irányzatokkal, amelyek a magyar népet azonosítani akarták a fasiszta Horthy- rendszerrel, s hasonlóképpen felemelte szavát a szlovákiai magyar kisebbség nemzeti jogainak megcsorbítása ellen. Fábry életművével fontos közvetítő szerepet is betöltött a magyar—cseh—szlovák kap- csolatokban. Irodalmainkról szóló tanulmányai főleg az ötve* nes években jelentettek értékes ösztönzést a magyar könyvkiadás számára. Ám, még jóval azelőtt, már 1926-ban azok közé tartozik, akik elsőként ismerik fel Ha šek „Svejk, a derék katona“ c. művének világraszóló jelentőségét — olvassuk a cikkben. Hájek ezután a Tvorba olvasóival ismerteti egy személyes élményét Fábry Zoltánnal kapcsolatban. Fábryra budapesti irodalmi barátaim hívták fel a figyelmemet. Annak ellenére, hogy sohasem találkoztunk, bátorkodom kijelenteni, hogy hozzá közel álló embernek tartott. Többször tett eleget kérésemnek, s cikket írt az akkori Plamenba (a Csehszlovák írószövetség folyóirata 1968 előtt — a szerk. megjegyzése). Egyszer azonban felszólítás nélkül jelentkezett cikkével. Ez akkor történt, amikor a brnói „Hőst do domu“ irodalmi folyóiratban Václav Černý Ha- šek Svejkjét alacsony szintű ..cseheskedésnek“ minősítette. A hatvanas évek közepén, egyetlen kivételtől eltekintve, senki sem emelte fel szavát e támadással szemben. Aki azonban megszólalt, az Fábry Zoltán volt: a cseh irodalom demokratikus és forradalmi értékei akkor is, amikor kritikánk mély válságba került, annyira értékesek és kétségbevonhatatlanok voltak számára, hogy ezt a támadást nem hagyhatta szó néU kill. Most, amikor Fábry 75. születésnapjára emlékezünk, megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a Szlovák Művelődésügyi Minisztérium hozzájárulásával ma már jó kezekbe került Fáb- ry irodalmi hagyatéka és gaz- dog könyvtára. Azonban Csehországban nincs még semmi okunk a megelégedésre. Gazdag életművéből a mai napig csupán egy, szinte jelentéktelen példányszámú válogatás jelent meg, a Naše vlast Europa, 1967. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy Fábry jelentős közvetítő szerepe a magyar kulturális élet irányából a cseh kultúra felé is érvényre jusson — fejezi be cikkét JiFí Hájek, a Tvorba főszerkesztője. I*m) •P,,'" jľj Kloss magán érezte Anna Maria éber tekintetét. Te gyilkoltad meg — mondta a lány tekintete. — Bermelyikőtök megtehette — kiáltotta megint Inga. — Ne hisztérlázzl — Bertának mégis sikerült mellé lépnie. — Most már nincs igazságszolgáltatás. Most már lengyelek vannak... Hirtelen mindannyian elnémultak. Lábdobogást hallottak, aztán a bejárati ajtót döngették. — Kinyitni! — kiáltotta valaki lengyelül. Nowak határozta volna el magát ilyen lépésre parancs nélkül? A helyzet biztosan rossz és úgy döntött, hogy valamilyen módon kiránt innen, gondolta Kloss. — Anna-Maria tekintetét érezte magán. Hirtelen nyugtalanság vett erőt rajta. Inga kinyitotta az ajtót. Kloss egy őrmestert és két közlegényt pillantott meg a küszöbön. Sisakban voltak, a géppisztolyukat lövésre készen tartották. Azt gondolta, hogy egy pillanat múlva belép Nowak, de a főhadnagy nem mutatkozott. — Fritzek, kezeket a tarkóra! — mondta az őrmester és mosolygott. — Vagy ahogy ti mondjátok: Hände hoch! Végrehajtotta a parancsot. A helyzet rendkívül ostobának látszott. Kloss már Fordította: Bába Mihály csak arra gondolt, hogy mit mond majd Nowaknak. Jól elbánt vele az ezredes ... Az őrmester biztosan Sziléziából való volt, mert minduntalan német szavakat kevert a beszédébe. — Na, svábok ... csak minden sváb féle kertelés nélkül. Ki közületek Kloss? — Én, — mondta Kloss. Elég alaposan átkutatták. Nem, abban nem volt semmiféle tettetés, teljesen komolyan dolgoztak. A katonák kihúzták zsebéből a pisztolyt, aztán csizmaszárából a waltert. Elvették az iratait is. Kloss Anna-Mariára pillantott és hirtelen megértette, vagy legalább is úgy érezte, hogy érti: a lány kénytelen megszabadulni tőle. De hogyan tette ezt? — Egész lőszerraktár — jelentette ki az őrmester. — Na, indíts, indulás az ajtóhoz ... Ki a lakás tulajdonosa? Te? — fordult Schenkhez. — Én csak a gyógyszerész segédje vagyok, tiszt úr — mondta Schenk. — A háziasszony ez a lány — mutatott Ingára. Az őrmester megfogta Inga állát. — Na, ha még egy jómadarat találok nálad, megnézheted magad. Szerencsétek van, hogy nem vagyunk svábok, ök az ilyesmiért mindenkit a fal mellé állítottak. — Hátbavágta Klosst és kimentek a lakásból. Már egészen világos volt. Amikor kiértek az utcára, ismét dörögni kezdtek az ágyúk. Nem messze, a piacon lövedék robbant, a föld és a homoksugár úgy röppent a magasba, mint a szökőkút vize. Egy pillanatra a fáihoz lapultak, de amikor a törzs állomáshelye felé elindultak, elszabadult a pokol. A német tüzérség a piacot lőtte; látták a sarokház falának leomlását, majd elsötétült előttük minden, torkukban, tüdejükben érezték a homokot, aztán a porfelhő elült és a romokon áttört egy lengyel tank. Északra tartott. — Őrmester úr — súgta az egyik katona — az őrnagy azt mondta, hogy a fritzet lőjjük agyon, ha nem lesz időnk a törzshöz kísérni. Golyót a fejébe és vége. Az ostoba helyzet valóban életveszélyessé kezdett válni. Klosst hatalmába kerítette a tehetetlen düh; bekövetkezett az, amitől mindig a legjobban félt: lengyel golyó által meghalni. Nem volt szándékában belenyugodni, hiszen eddig soha nem mondott le a harcról. Hátán érezte a géppisztoly csövének érintését, a kezét állandóan a tarkóján kellett tartania. Ha még is mondaná ezeknek a fiúknak, ha le is leplezné magát, vajon elhiszik-e? Az őrmester azonban Ingadozott. Látszott, hogy fronton jártas ember, és nem fogadja el a sietős döntést. — Talán odaérünk — mondta. Indultak tovább. A tüzérség elhallgatott, megszólaltak a géppuskák, süvítettek a puskák golyói, hallották a gránitok közeit robbanását. A korántsem teljesen üres utca egy pillanat múlva harcterület lesz. A városon átvonul a lengyel csatárlánc. A katonák megálltak a falak romhalmazai mögött, letérdeltek a kőlapokra, aztán ismét hátrafelé szökelltek. Megpillantottak két fiút egy páncélököllel. — Nincs mit tenni — jelentette ki nyugodtan az őrmester. — A törzs már biztosan megváltoztatta állomáshelyéti Nem érünk oda. Bementek a legközelebbi kapuba. Kloss arra gondolt, hogy az őrmesternek elvben igaza van. Amikor a géppuskák elhallgattak egy pillanatra, már jól hallhatta a motorok zúgását. A német páncélos egységek vonultak be a városba. Cselekednie kellett. Levette tarkójáról a kezét, zsebre dugta. — Fiúk — mondta lengyelül — engem mégis a törzshöz kell kísérnetek. Ha megváltoztatta állomáshelyét, később megtaláljuk a várostól északra. — Te beszélsz lengyelül? — kiáltott jel az őrmester. — Tán kevés fritz beszél lengyelül? — mondta az a katona, aki csizmájában megtalálta a waltert. — Dumával akar megszabadulni a haláltól. Hová fogja most magával cipelni? — Ostobaságot csináltok — Kloss csak az őrmesterhez fordult. — Ezért senki sem dicsér meg benneteket. Robbanás a közelben. Kloss rögtön felismerte: a német páncélágyúk lőttek. Az őrmester éberen figyelte. — Parancsom van — jelentette ki végül. — Ez már front, ember... — Űtközben meglép — szólt ugyanaz a katona, aki az előbb. Géppisztolyát kibiztosította. — Állj a fal mellé... Kloss az utcát nézte. Csak a járda egy részét látta; minden pillanatban lengyel katonák futottak el mellettük. — Fiúk — mondta — én...- A katona félbeszakította: — Magad mondtad, hogy Hans Kloss kapitány vagy. (Folytatjuk] Andrzej Zbych:
