Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-02 / 207. szám, szombat

Vasil Biľak: Az igazság fényében Magyarul is megjelent Vasil Biľaknak, az 1967 októbere és az 1970 decembere között írt és elmondott beszédeinek, illetve cikkeinek válogatott gyűjtemé­nye. Az igazság fényében című kötet több szempontból is rend­kívül tanulságos és sokatmon­dó. Felidézi a válságos évek hangulatát, és osztály harcos, marxista—leninista, valóban in­ternacionalista fénybe állítja azokat a jelenségeket is, ame­lyekről a köztudatban sokáig téves elképzelés élt. Az 1968 augusztusa elölt szü­letett cikkek és beszédek a sok egyéb mellett arról győznek meg, hogy Vasil Biľak nemcsak a revizionista, és a jobboldali erők térhódításával szállt szem­be akkoriban példátlan bátor­sággal, hanem következetesen ostorozta azokat is, akik ellen­tétes pozíciókból fékezték a fejlődést. Egyben lelkesen küz­dött a nemzetiségi kérdés igaz­ságos megoldásáért, Csehszlová­kia új államjogi elrendezéséért. Az augusztus után elmondott beszédeiben és megjelent cik­keiben a válság okait elemzi, és rendkívüli éleslátással mu­tatja a felemelkedéshez, az or­szág konszolidálásához vezető kiutat. Vasil Biľak cikkeit, beszédeit áthatja az internacionalizmus, a marxizmus—leninizmus, és a Szovjetunióhoz fűződő barátság szelleme. Többször hangsúlyoz­ta — a szovjetellenes kampány idején is — hogy a Szovjetunió 1972. IX. 2. (Molnár János felvétele) Hajráznak az iskolák Szeptember 4-én újra meg­nyílnak az Iskolák kapui, hogy a tanítók üdvözölhessék az el­sősöket és a többi iskolaköteles gyermeket. E napokban hajrámunka fo­lyik az iskolák építkezésein: az építőipari dolgozók siettetik a munkálatokat, hogy befejezzék a szeptember 4-ig tervezett va­lamennyi iskola és tanterem építését. Az épületek környeze­tének elrendezésénél a lakos­ság és a tanulók segédkeznek a tanítók felügyelete alatt. Szeptember 4-ig 69 osztály építését fejezik be és adnak át pl. a žilinai Magasépítő Válla­lat dolgozói. Mindenáron át akarják adni a tantermeket a Lazy pod Makytou-i kilencéves alapiskolában, a terchovái is­kolában, a Lipt. Mikuláš-i 14 osztályos iskolában, a 18 osztá­lyos szaktanintézetben, a žili­nai 14 osztályos egészségügyi szakiskolában és a čadcai két- osztályos óvodában, természete­sen a tornatermek és a tanítói lakások nélkül, mivel ezeket csak a jövő év elejéig fejezik be. —mtä— nélkül nem sikerült volna le­rakni a szocialista társadalom alapjait, és ma sem végezhet­nénk eredményesen a szocialis­ta építőmunkát. Csak a Szovjet, unióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátságunk szavatolja biztonságunkat is. A kötet anyaga behatóan fog­lalkozik 1968—1969 eseményei­vel, a párt belső válságával, az ellenforradalmi kísérlet kiala­kulásával. Állandóan érezteti, hogy a szocialista társadalom építése nem volt könnyű a múlt­ban, és ma sem az. Csehszlová- . kia Kommunista Pártja és mun­kásosztálya nehéz küzdelmek közepette tanulta és sajátította el a vezetést. Közben — a ta­pasztalatok hiányában — szá­mos hibát is vétett, ám ez sen­kit sem jogosít fel arra, hogy lebecsülje a szocialista építés sikerét. Több elvi kérdésre is találó választ ad. Érdekesen elemzi például az „emberarcú“ és a „de­mokratikus“ szocializmus fogal­mát. Az előbbivel kapcsolatban kifejti, hogy a fasizmust is em­berek találták ki, nem állatok. Mégpedig olyan emberek, akik között akadtak széparcnak is, mégis rosszabbak voltak az ál­latoknál. És vannak emberek, akik nincsenek szépséggel meg­áldva, de végtelenül jók, tiszta jelleműek, becsületesek. A szo­cializmust nem az teszi igazivá, hogy milyen jelzővel látják el, hanem az, hogy az hogyan szol­gálja a nép érdekét. Az utóbbi­val kapcsolatban azt emelte ki, hogy a „demokratikus szocializ­mus* sem új találmány. A „de­mokratikus szocializmus“ fogal­mát a szociáldemokrácia sütöt­te ki, már évtizedekkel ezelőtt annak érdekében, hogy megté­vessze a tömegeket, és szembe­állítsa őket a marxizmussal. A jobboldali opportunistáknak 1968-ban nálunk is sikerült az emberek tömegeit félrevezetni. Sokan nem ismerték fel, hogy mi rejtőzött a szép beszédek, és a tetszetős jelszavak mögött. A jelenséggel kapcsolatban Va­sil Biľak már az 1968 májusá­ban elmondott beszédében arra figyelmeztetett, hogy „Az ellen­forradalom nem kezdődik a lö­völdözéssel és az akasztással. Az ellenforradalom ezzel vég­ződik. Az ellenforradalom hosz- szú ideig türelmesen gyűjti ere­jét, bomlasztja a nép, a nemze. tek egységét és a szocialista társadalomban, amilyen a mi­enk is, főleg a párt és a nép egységét. Nem rémitgetés ez, csupán annak tudatosítása, hogy az ellenség nem adja fel a küzdelmet és kihasznál min­den lehetőséget, bármilyen mód­szert alkalmaz, amely elősegíti éberségünk és elővigyázatossá­gunk gyengítését. Manapság semmilyen ellenzéki, pártelle­nes csoport nem lép fel kimon­dottan nyílt, szocialistaellenes programmal, mivel tudja hogy így nem érné el célját‘ A cikkek, beszédek részlete­sen és sok új adatot közölve foglalkoznak a „januári férfiak“ szerepével. Egyértelműen fejtik ki azt is, hogy „1968 augusztus derekán Csehszlovákia a véres ellenforradalom és polgárhábo­rú küszöbén állt. Ezért az öt testvérország 1968. augusztus 21-1 segítsége az internaciona­lista szolidaritás aktusa volt, amely gátat vetett az ellenfor­radalmi erők útjába, megmen­tett bennünket a testvérgyilkos harctól, a szocializmus sok be­csületes építőjének fizikai fel­számolásától.“ A Pravda Könyv, kiadó megjelentette kötethez Ľudovít Pezlár írt tartalmas Va­sil Biľak emberi erényeit is mél­tató előszót. A nemzeti bizottságokról szóié alapvető jogszabályok Társadalmunk döntő fontos­ságú szervei a nemzeti bizottsá­gok. Az állampolgárok széles körű részvételével körzetükben tervszerűen irányítják, szervezik és biztosítják az országépítés munkáját, a gazdaság, a kultú­ra, az egészségügy és a szociá­lis gondoskodás területén. Első­rendű feladataik közé tartozik, hogy gondoskodjanak a dolgo­zók anyagi és kulturális szük­ségleteinek egyre tökéletesebb kielégítéséről. Annak érdekében, hogy mindezt elérjék, illetve a sokrétű fejlődést lehetővé te­gyék, gazdasági szervezeteket, kulturális, egészségügyi, szociá­lis intézményeket létesítenek, és irányítják ezek munkáját, egyben biztosítják a szocialista tulajdonnak és a dolgozók va­lamennyi vívmányának, a társa­dalom szocialista rendjének vé­delmét, a szocialista együttélés szabályainak megtartását. A nemzeti bizottságok fontos feladatát képezi az is, hogy biztosítsák a törvények végre­hajtását, a dolgozók és a szo­cialista szervezetek jogainak védelmét és megvalósítását, jo­gos érdekeik érvényesítését stb., stb. Mindez azonban csak úgy érhető el, illetve realizálható, ha nemcsak a nemzeti bizottsá­gok sok ezernyi tisztségviselő­je, hanem a polgárok is alapo­san ismérik jogaikat és köte­lességeiket. Az említett kiadvány most le­hetővé teszi, hogy az érdeklő­dők magyarul is megismerjék a nemzeti bizottságok feladatát, hatáskörét és általában az ál­la mélettel kapcsolatos fonto­sabb jogszabályokat. A kézikönyv mindenekelőtt azokat a törvényeket, rendele­teket és jogszabályokat tartal­mazza, melyek szabályozzák a nemzeti bizottságok helyzetét, hatáskörét, szervezeti felépíté­sét, valamint a nemzeti bizott­ságok szerveinek elrendezé­sét és ténykedését. Egyben tar­talmazza az e témával kapcso­latos más törvényeket és jog­szabályokat is. Megtalálható benne például a Szlovák Szo­cialista Köztársaság területi ta­gozódásáról szóló törvény, és az 1968. október 27-én a nem­zetiségek helyzetéről hozott al­kotmánytörvény is. Kár, hogy a hasznosnak ígér­kező kiadvány előszavának a fordítása igen gyenge. Az alig három oldalas szövegben hem­zseg a nyelvtani hiba: „szét vannak szórva", „gyakran lettek változtat va“, „segédan yágként sem lettek kiadva", „hatásköre volt szabályozva" stb., stb. (He­lyesen: szétszórták, gyakran vál­toztatták, segédanyagként sem adták ki, szabályozták hatáskö­rét.) A CSKP KB szerveinek határozata Ez a kiadvány is a kézikönyv igényével készült, és különösen az ellenőrző és revíziós bizott­ságok tagjainak könnyíti meg a munkáját. Többek között tar­talmazza a pártnak az utóbbi években hozott fontosabb hatá­rozatait, a CSKP ellenőrző és revíziós bizottságainak a tevé­kenységére, a tagsági alap rendszeres javítására, a pártta­gok és tagjelöltek nyilvántartá­sára, és az alapszervezetek gaz­dálkodására vonatkozó irányel­veit. Közli a CSKP Központi Bizott­sága titkárságának a tagjelölt­ségre vonatkozó, 1971. június 28-án kiadott utasításait is. Az új tagok felvételével a párt arra törekszik, hogy erősít­se befolyását mind a munkahe­lyeken, mind a társadalmi élet többi területén. A tagjelöltek felvételével kapcsolatos irány­elv azt a feladatot tűzi az ille­tékesek elé, hogy „tagjelöltté olyan öntudatos, aktív, a szo­cializmushoz hű munkásokat, parasztokat, értelmiségieket és a fiatal nemzedék olyan tagjait vegyék fel, akik a marxizmus— leninizmust és a proletár in­ternacionalizmust magukénak vallják, akik el akarják kötelez­ni magukat a párt politikája mellett, a párthoz való viszo nyukat munkaeredményeikkel, a szocializmus építésén végzett példamutató és áldozatkész munkájukkal igazolják, akiknek szilárd a jellemük és az erköl­csük.“ A párt dokumentumait tartal­mazó kiadvány nemcsak a párt tisztségviselői, hanem a párt­munka iránt valamennyi érdek­lődő számára hasznos segéd­anyag. BALÁZS BÉLA Látogatóban „A csehszlovák—szovjet barátság építkezésen" Készül a központi terményátrakodó Tóth Géza, Mudály Lajos és Záhorcsák Emil betonozás közben. (Foto: Molnár János) Szabad szombat volt, amikor legutóbb a Dobra község hatá­rában épülő központi termény­átrakodó építkezésére látogat­tam. Az építkezés bejáratánál a telepőr és hű kutyája foga­dott. A magasba emelkedő ga­bonasiló körül csend honolt, de akit kerestem, Líška Tibor fő­építésvezetőt, Tóth István mér­nök, műszaki felügyelő társasá­gában a munkahelyén találtam. Az ellenőrzési napra készültek, észrevételeiket rendezgették. fgy különösebb nehézség nél­kül sok mindent megtudtam er­ről a fontos építkezésről, amely a CSSZBSZ szlovákiai kongresz- szusának döntése alapján mél­tán nyerte el „A csehszlovák— szovjet barátság építkezése“ cí­met. Hiszen a két baráti nép sokrétű együttműködésének egyik gyakorlati példáját fog­ja szolgálni ez a közel 171 mil­lió korona beruházási költség­gel épülő központi terményát­rakodó és tároló. A Szovjet­unióból évente hazánkba érke­ző 1,3 millió tonna gabonát 1974 decemberétől itt rakják majd át, jelentősen tehermen­tesítve ezáltal hazánk száraz­földi kikötőjét, a Čierna nad Tisou-i rakodóállomást. — Illetve két hónappal ko­rábban — jegyzi meg Líška Ti­bor építésvezető. — Amikor a megtisztelő címet megkapta ez az építkezés, a kivitelező vál­lalatok dolgozói kijelentették, hogy a tervezett határidő előtt két hónappal, tehát október vé­géig átadják a központi ter- ményátrakodót. Ez azt jelenti, hogy már az NOSZF 57. évfor­dulójának napján befuthatnak ide az első szovjet szerelvé­nyek. Addig azonban sok munka vár még az építőkre. Az építkezés eddigi „krónikája“ eléggé biz­tató, pedig már maga az a tény, hogy több vállalat mun­káját kell itt összhangba hoz­ni, eléggé megnehezíti a hely­zetet. A fő kivitelező vállala­ton, a humennéi Chemkostavon kívül további öt vállalat vesz még részt a munkában. A ko­šicei Kohóépítő Vállalat bizto­sítja az alapozást, a talajvíz le- csapolását. A bratislavai Stavo. industria szállította és kezeli az építkezésnél igen fontos szol­gálatot teljesítő csúszózsalut, a bratislavai Termostav végzi a szigetelési munkálatokat, a ko­šicei Szovjet Hadsereg Gép­gyár melléküzeme, a Slovsport készíti és szereli a gabonaszál­lításra szolgáló hatalmas acél­tölcséreket és a Breznói Híd- gyár szállítja és szereli a mű­szaki berendezéseket. Ezek túl­nyomó részét a Szovjetunióból kapjuk. A hat kivitelező vállalat kö­zel 160—180 dolgozója munká­jának koordinálása, szervezése, irányítása, értékelése nem könnyű feladat. Eddig sikerült vele megbirkózni a fiatal veze­tőgárdának és a tapasztalt mes­tereknek. — Mikor indult ez az építke­zés és mi történt azóta? — kér­dezem Líška főépítésvezetőt. — Tavaly februárban indul­tunk, akkor kerültem ide én is Vajanyból, ahol nyolc évet töltöttem a hőerőmű építésénél. Eleinte nehézségeink voltak a tervezés körül, nem volt teljes összhangban a terv a szükség­letekkel és a helyi adottságok­kal. Egy kisebb földcsuszamlás is bekövetkezett. Végül megol­dódott a probléma, 308 vascö­löpöt vertünk 13 méter mélyre a földbe. Ezekre épül a két ha­talmas gabonasiló. Érdekesség­ként megjegyzem, hogy ha a földbe vert vascölöpöket egy­máshoz illesztenénk, ez csak­nem 10,5 km-t tenne ki... A gépeket is megviselte a rendkí­vül nehéz munka, elég gyak­ran hibásodtak, így az alapozá­si munka 5—6 hónapot késett, de folyamatosan sikerült behoz­ni ezt a késést. 1971-ben 14,7 millió korona értékű munkát végeztünk az építkezésen, a tervet 116 százalékra teljesítet­tük. A közművesítés, a felvonu. lási épületek, a központi kar­bantartó műhely építése és az egyik siló komplett alapozása volt soron, amit a Chemkostav és a Kohóépítő Vállalat dolgo­zói végeztek. — Mi következett az építke­zés második évében, vagyis idén? — A második siló alapozási munkálatainak befejezése, az üzemeltetési épületek, továbbá a termónyátfúvó-állomás, ún. elevátorház építése. Május 15- én megkezdődött a csúszózsa­lu szerelése és június 26-án a falak felhúzása ... — Ez utóbbi munka elég gyor. san ment, hiszen az első siló már áll... — A csúszózsalu segítségével július 31-én az éjjeli műszak befejezte a falazást, és reggel a 25 méter magas torony felé­jén kitűzhettük a „májusfát“... A csúszózsalukat már leszerel­tük, most a Slovsport dolgozói következnek; elkezdik a hatal­mas acéltölcsérek beszerelését. Ezután a födém építése van so­ron. Egyébként örömmel közöl­hetem, hogy ma már a silóépí­tésnél a tervezett ütemben ha­ladunk, s ez számunkra a leg­fontosabb. Az ugyancsak fiatal Tóth Ist­ván mérnök, a beruházóvállalat megbízottja, az építkezés mű­szaki felügyelője lelkesedéssel beszél az épí­tők közötti jó együttműkö­désről. Szintéri bízik abban, hogy az építők teljesítik közös vállalásukat, s az NOSZF 57* évfordulóján, beu futhat ide a ter­ményt szállító első szovjet sze­relvény. Mi is őszintén kíván­juk, hogy való­ban így legyen. Az első siló már a magasba emelkedik. KULIK GELL&R?

Next

/
Oldalképek
Tartalom