Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-10 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó
iwHHinna ^P^ÉÍiÉiSͧ I? m MU m á| mm ‘"fS H Wmí ® Ü «É ÉH Sp id ^ Ük IN Pá HÉ nőket kivizsgáló bizottság észak-vietnami terepszemléje a napnál világosabb dokumentumokat tárt mindannyiunk elé. Felvetődik a kérdés, vajon a Fehér Ház ura miként, milyen módszerekkel óhajt véget vetni a vietnami háborúnak, hogyan képzeli el az amerikai haderő teljes kivonását a világnak ebből a térségéből. Nos, Nixon elnök legutóbbi nyilatkozata nem kecsegtet sok reménnyel. Ami a csapatkivonások ütemét illeti, a San Clemente-i nyilatkozat csupán a szárazföldi egységekről tesz említést. Az esztendő végéig mindössze újabb tizenkétezer amerikai katona hagyja el Vietnam földjét. Ugyanakkor újabb ezreket helyeznek el a thaiföldi bázisokon, tovább erősítik nyilvánvalóan a 7. amerikai flotta legénységét. A bejelentés affelől sem hagyott kétséget, hogy a „hadifogolykérdés megoldásáig“ állandó csapatkontingens marad Dél-Vietnam területén. Ám ekkor még nem beszéltünk az amerikai katonai támaszpontok sorsáról, amelyeket a Pentagon egészen egyszerűen nem hajlandó leszerelni. Nos, a támaszpontok fenntartásához egy feltétlen ame- rikabarát rezsim is szükségeltetik, így tehát a nixoni szándék: mindenáron fenntartani Thieu elnök rendszerét. Ha több momentumot nem is említünk, kézenfekvővé válik, hogy ezek az amerikai követelmények szöges ellentétben állnak a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány 7 pontos rendezési javaslatával. Tán hangsúlyoznunk sem szükséges, hogy ez a javaslat valóban messzemenően nagyvonalú. Szabad elvonulást biztosít az amerikai egységeknek, ezt követően a szó szoros értelmében toleránsán rendezi a hadifoglyok szabadon bocsátásának kérdését. Viszont sem a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány, sem a Vietnami Demokratikus Köztársaság Párizsban tárgyaló küldöttsége nem érthet egyet Thieu rendőrállamának, a legkorruptabb délkelet-ázsiai rezsimnek a mesterséges fenntartásával. Végeredményben ez a megállapodás egyik ütközőköve. A Thieu féle kormány ugyanis „örök“ biztosítékot jelent Washington számára, hogy megőrizheti befolyását a világnak ebben a térségében. Hangsúlyoznunk sem kell, hogy Indokína mennyire fontos helyet foglal el a NATO geostratégiájában, abban a katonai tervben, amelynek egyetlen célja a földkerekség ellenőrzése, a világ csendőrszerepének további megtartása az Egyesült Államok számára. A nyugati imperialista hadiipari komplexus természetesen könnyen valóra válthatná szándékát, ha nem álla- na vele szemben olyan kitartó és erős ellenfél, mint a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front. Nem vitás, hogy a korszerűen felszerelt amerikai és saigoni egységek egyre-másra szenvedik el súlyos vereségeiket, sőt az ország egyes területein kilátástalanná vált helyzetük. Az amerikai hadvezetés számára tehát nem maradt más hátra, mint a korlátlan légiháború alkalmazása. Napjaink eseményei bizonyítják, hogy ez a „módszer“ sem célravezető. A lebombázott, földdel egyenlővé tett területeket a saigoni zsoldosok képtelenek elfoglalni. A szabadságharcosok a romokon is tartják magukat, a nép hősies erőfeszítéssel építi újjá falvait, városait. A felszabadítási mozgalom részéről két fronton folyik az emberfeletti küzdelem. Egyik oldalon a harcmezőkön, másik oldalon a békés országépítő munka frontján. Közismert tény, hogy a szabadságharcosok a már felszabadított területeken azonnal hozzálátnak a törvényes államszervek kiépítéséhez, demokratikus rendszert vezetnek be, a nép erejét elsősorban a haza teljes felszabadítására összpontosítják. Mindannyian hallottunk már róla, hogy a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány iskolákat, tanintézeteket rendez be a dzsungelekben, harcot hirdetett az analfabetizmus ellen, programjának egyik központi kérdése az egészségügyi hálózat kiépítése, a szociális felemelkedés feltételeinek megteremtése. Minderről azért tartottuk szükségesnek szólni, mert ezek a tények nagyszerűen példázzák: mennyi erő, vitalitás és hősiesség rejlik a vietnami emberekben, hiszen a legádázabb harcok közepette is már a boldogabb holnapra, a jövendőre gondolnak, míg a B-52-es óriásbombázók levetik gyilkos terhüket, valahol a dzsungelek mélyén komoly szakemberek hajolnak a tervezőasztalok fölé. Az utóbbi időszak egyik legkomolyabb eredménye, hogy a betolakodók ellen széles egységfrontot sikerült kialakítani. Kambodzsa és Laosz népe vietnami testvéreivel együtt küzd az agresszor ellen. Ezzel egyidejűleg Xuan Thuy miniszter, a VÖK küldöttségének vezetője üdvözli a sajtóértekezleten összegyűlt újságírókat. a dél-vietnami felszabadítási mozgalom kitört elszigeteltségéből, megalakította az ország törvényes kormányát, amely nemzetközi elismerést vívott ki. Hangsúlyoznunk szükséges, hogy ebben a vonatkozásban szintén nagy segítséget nyújtottak Vietnam népének a szocialista társadalomközösség országai, elsősorban a Szovjetunió, amely minden alkalmat megragadva felemelte a szavát különböző nemzetközi fórumokon. A kommunista- és munkáspártok moszkvai tanácskozásán elfogadott dokumentumok egyértelműen bizonyítják, hogy a nemzetközi kommunista- és munkás- mozgalom feltétlen támogatásától biztosítja a harcoló indokínai népeket. A szocialista társadalomközösség országai, köztük természetesen a Csehszlovák Szocialista Köztársaság is, sokoldalú gazdasági segítséget nyújt a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak. Ez a segítség kiterjed szinte az élet minden területére. Végezetül szóljunk néhány szót a vietnami * háború megszüntetésének perspektíváiról. Kétségtelen, hogy a vietnami felszabadítási mozgalom ereis megtörhetetlen — mint ahogy egy nép ereje megtörhetetlen. Az amerikai betolakodóknak előbb- vagy utóbb ki kell vonulniuk az országból, Thieu rendszere, amely kizárólag a brutális terroron alapul, eleve bukásra van ítélve. Ám addig is, mindent szükséges megtenni, hogy véget érjen a szörnyű pusztítás, lezáruljon a mérhetetlen szenvedések ideje. Ebben a vonatkozásban elsősorban a világ haladó közvéleményének. a békeharcos mozgalmaknak a fokozottabb aktivitására van szükség. Kétségtelen, hogy a legutóbbi megmozdulások, a gátrendszerek elleni bombázások megszüntetéséért indítót1 mozgalom bizonytalanná tette Washingtont, amely, szemmel láthatóan tart belső ellenzékétől, az Egyesült Államokban tevékeny* kedő haladó beállítottságú szervezetektől. Az Egyesült Államok belpolitikai egyensúlya, amelyet éppen a vietnami háború borított fel teljesen, s amely a dollár akut válságát eredményezte, mindinkább megérleli az amerikai átlagpolgárban is azt a tudatot, hogy a kormány értelmetlen pusztító hadjáratot folytat egy távoli nép ellen, saját önös politikai célkitűzései elérése érdekében. így azután a szocialista országok kezdeményezései, amelyek az általános és teljes leszerelést szolgálják, a nemzetközi feszültség enyhítésére irányulnak, egyre komolyabb értelmet és visszhangot kapnak a tengerentúli országokban is. Ezek a kezdeményezések feltétlenül szárnyakat adhatnak az amerikai békemozgalom** nak, tehát közvetve a vietnami néo érdekeit is szolgálják, megfékezhetik az indokínai háború további eszkalációját. (bpi) Az amerikai légierő barbarizmusának „ékes“ bizonyítéka. Az egyik berepülés alkalmával romba döntötték a Haiphongi csehszlovák-vietnami barátság kórházát is. Nguyen Thi Binh asszony, a délvietnami ideiglenes forradalmi kormány Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetője. vertára kimeríthetetlen, pontosabban: a gaztettek tára kimeríthetetlen I... A vietnami szabadságharcosok nagyarányú tavaszi offenzíváját — első szakaszában — félvállról vette az amerikai katonai vezetés. Később átmeneti megingásról szónokoltak az amerikai tábornokok, majd egy váratlan fordulattal felrúgták a párizsi tárgyalóasztalt, és elrendelték a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását. A washingtoni nyilatkozatok közismertek. A légi támadások célja — állítólag — a szabadságharcosok utánpótlási vonalainak elvágása, később a Vietnami Demokratikus Köztársaság stratégiai jelentőségű objektumainak bombázása, ezt követően a kikötők elaknásítása, továbbmenve, a főváros bombázása, legutóbb: a gátrendszerek elpusztítása. A felsorolt fokozatok tulajdonképpen a közvélemény megtévesztését szolgálják. a nixoni adminisztráció cseppen- ként „adja be a mérget“ — egyszerre tán megártana !... Ám a haladó világ szemét lehetetlen átlátszó manőverekkel bekötni. Az amerikai háborús bűV ietnam — a szenvedések földje. Vietnam — az embertelenség áldozata. Vietnam — a hősök hazája!... Telnek, múlnak a napok, hetek, hónapok, évek, — az amerikai szoldateszka még mindig nem tombolta ki magát. Kórházakat, békés falvakat, iskolákat, bölcsődéket, családi otthonokat pusztít; értelmetlen dühében nem kímél semmit. A haladó világ tiltakozik, minden embernyi ember felemeli szavát a kegyetlenkedések ellen. Az Egyesült Államok indokínai agressziója immár kimeríti a népirtás fogalmát. Ám úgy tűnik, hogy a Pentagon fegy1972 IX. r5r~ 15 A harctereken elkeseredett harcok dúlnak, ám a földeken serényen folyik a munka, hiszen kell az élelem a dolgozóknak, harcosoknak egyaránt. A vietnami falvak népe fokozott munkalendüleilel veszi ki részét a felszabadítási harcból. A Vietnami Demokratikus Köztársaság hadseregének légelhárító ütegei egyre komnlyahb veszélyt jelentenek a betolakodókra. A korszerűen felszerelt légelhárítás nap, mint nap pusztítja ai ellenséges gépeket. (A ČSTK felvételei!
