Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó

THRSHDHl DK „Mindössze" öt perc Sok feladat követel tőlünk, nőktől, napi öt percet, „mindössze“ öt percet. Mert ahhoz, hogy A haj ápolt legyen, ajánlatos öt percen át erősen kefélni, hogy megszabaduljon a nap folyamán rárakódott portól. Ahhoz, hogy az arcbőr sokáig megőrizze frisseségét, fontos minden este bekenni és az elő­írás, hogy legalább öt percig tartson a kíméletes masszázs, ami a krémet a bőrbe dolgozza. És reggel is szükség van őt percre ahhoz, hogy a nappali krém, púder, leheletnyi szemfesték jó helyre kerüljön, megalapozza a napi szépséget. Fontos legalább öt perc napi szobatorna. Ez a test frisseségét biztosítja hosszú évekre. Ezen felül mindenkinek ajánlott volna, hogy öt percet a lábával is törődjön és napon­ta elvégezzen néhány gyakorlatot, ami megelőzi a bokavérkeringést, és a sar­kát Is rendszeresen kell krémezni már idejekorán annak, aki majd nyáron — ép bőrrel — harisnya nélkül szeretne szandált viselni. Ez eddig huszonöt perc — és még nem csináltunk semmit. Ugyanis nem­csak a magunk, de környezetünk szé­pítéséért, karbantartásáért is el kell végeznünk néhány ötperces feladatot. öt perc alatt el lehet rakni reggel az előző este elmosogatott és reggelig fényesre száradt edényt — és akkor még takarékoskodunk is, mert meg­takarítottuk a törülgetés idejét (meg­takarítva a konyharuha piszkolódását, mosásának, vasalásának, használatá­nak idejét is meghosszabbítva). És további öt perc, amíg a reggeli edényt elmosogatjuk és a szárítóra borítjuk (ezt majd hazajövet rakjuk el öt perc alatt), öt perc, míg az ágyat rendbe hozzuk, akár beágyazva a felkelés óta kiszellőzött ágyneműt, akár csak ösz- szerekva, hogy délutánra rendben legyen és ne várja a hazatérőket rendetlen „hálószoba“, öt perc, amíg p»ndet rakunk távozás előtt és ezzel biztosítjuk magunknak és családunk­nak, hogy rendes lakásba érkezzünk haza a munka végeztével. Továbbá legalább öt perc gondozást igényelnek a ruhadarabok és cipők is naponta — vagy este, vagy reggel. Ismét elhasz­náltunk 25 percet anélkül, hogy bármi is történt volna. Mert a felsorolt apró tennivalókban nincs benne a mosás, a vasalás, a főzés, a takarítás, sőt a naponta ajánlott séta sem, pedig ez is fontos volna egészségünk megőrzé­se szempontjából és erre legalább 15—20 percet kellene fordítani. To­vábbá a világ eseményeiben való tá­jékozottság is hozzá tartozna minden­ki életéhez és egy napilapot átfutni sem elég öt perc. Háziasszonyokat megkérdezve — er­ről az órányi időről, ami ötperces fel­adatok elvégzéséből jön össze — né­hány jó ötletet gyűjthetünk. Ki mennyit tud megtakarítani még ebből is? Ho­gyan lehet párhuzamos feladatként felfogni a sok kis öt percet? A konyhában a tiszta edények elra- kása és a mosogatás más tennivalók­kal köthető össze. Például a tej fel- forrásának kivárásával, hagymapiru- lás, ételpárolódás idejének figyelésé­vel, a kuktafazék sípolás megkezdé­sének és takaréklángra állításának elintézésével. Így ez beleolvad az ételkészítéshez szükséges amúgy is hosszabb időbe. A szépségápolás és a napi kis taka­rítás műveletei a politikai tájékozó­dással köthetők össze, nevezetesen a rádió esti és reggeli krónikájának meghallgatásával. (Ezt a hordozható kis rádió technikailag is megkönnyíti.) A bel- és külpolitikai hírek meghall­gatása pontosan elegendő a haj- és arcápolásra és reggel a közben el­hangzó időjárásjelentés még a leendő ruhatár összeállításához is segítséget nyújthat. A tornát — úgy mondják legtöb­ben — semmi más tevékenységgel nem lehet összekötni, legfeljebb zenés műsor hallgatásával. Bár akadnak, akik azt állítják, hogy az ágyazás, a takarítás, a cipőtisztítás feladatait és a porrongy kirázását is lehet torna- szerűen végezni, nyújtott térdű de- rékha jlításokkal, törzsha jutásokkal, lendületes tornamozgásokkal, sőt sze­rintük a mosott ruha teregetése kife­jezetten nyújtózó tornagyakorlat. A lábtorna az, ami többek szerint többféle kísérettel is végezhető. Van, aki tévézés közben emelkedik felvált­va lábujjra és ereszkedik sarokra, van, aki tévénézés közben végez bokából erős lábkörzéseket és hajlítja-nyúj t ja lábujjait. Van, aki ugyanezt kézimun- kázással köti össze és közben rádiót is hallgat. (A kézimunkázás és rádió­hallgatás összekötése különben álta­lános jelenség, de nem tartozik ide, hiszen a kézimunkázás csak szorgalmi feladat.) A sétát illetően a legtöbben úgy vé­lik, ©lég az a séta, amit munkába menet, -munkából jövet kénytelen végezni a háziasszony különösen ha közben még a napi vásárlást is elinté­zi. Igaz, gond nélküli, önkéntes sétát tehát kevesen tesznek hétköznap, erre inkább csak szombaton, vasárnap telik az időből. Ha nem is számítjuk a szokásos vásárlást, főzést, mosogatást, takarí­tást, amelyet el kell látni egy háztar­tásban, ha végiggondoljuk, hogy bár­mennyire növekedik is a szolgáltatá­sok mennyisége (és még mindig nem veszik elegen igénybe a házon kívüli mosást, vasalást, takarításról pedig mint szolgáltatásról nem is beszélhe­tünk), rögzíthetjük: bármennyi mun­kát és munkaidőt vállal is át a társa­dalom a háztartásokéból, még mindig elég tennivaló van otthon. Az „ötper­ces“ feladatok ésszerűsített elvégzése, lehető lerövidítése, akárcsak a nagy feladatoké, rajtunk múlik. Ez szándék és szervezés kérdése. Ai otthont barátságossá, élővé teszi a vlrág­dísz. A növények elrendezésével, ízléses összeállításá­val ma már külön e célra képzett szakemberek foglalkoznak, de vannak olyan egyszerű, sőt mű­vészi megoldások, melyeket otthon, magunk I» elkészíthetünk. A virágcsokrok formája, összetétele minden idő­ben magán viseli a kor stílusának Jellemzőit. A századfordulón az iparművészetre Igen nagy hatással volt a japán díszítő művészet, így a vi-* rágkötészet fejlődésére is. (Japánban van a leg­nagyobb hagyománya a virágdíszítés művészeté­nek. A különböző növényelrendezésekben a tár­sadalmi. vallási szokások tükröződnek.) A virá­gok legváltozatosabb, különbözőképpen dűlő, haj­ló elrendezését a „Kenzán-tű“ teszi lehetővé (egyes virágüzletekben nálunk is kapható fémtűs kefe). Japánban olyan nagy a virágszeretet, hogy az egyes virágok nyílási idejét megünneplik — így a cseresznyevirág, a kamélia, azalea, irisz virág­zása mind, mind ünnep. Napjaink európai virágkötészetére is igen erő­teljesen hatott a japánok formavilága, virágkö­tőink előszeretettel akaltnazzák a japán virágkötő iskola, az „IKEBANA“ művészi elveit. Mi természetesen hazai növényekből oldjuk meg a különböző vázadíszek összeállítását. Mindig le­gyünk figyelemmel a növény származási helyére, így a vízpartok nádszálai ne kerüljenek egy vá­zába a kopárosok, vagy erdők növényeivel. Ha többféle virágból akarunk csokrot kötni, vi­gyázzunk, hogy a színek harmonizáljanak egymás­sal. A virágokat természetes formájuknak megfe­lelően kell elhelyezni, a merevebb szárűakat a csokor belsejébe, a meghajlókat a csokor szélére helyezzük. Nem szép a tömött, agyonzsúfolt váza; mindig lazán helyezzük el a virágokat, idegen nö­vényanyagot csak akkor használjunk fel lazításra, ha a virágnak nincs elég saját levélzöldje. Az év minden szakában lehet élő növénydíszt találni. Száműzzük lakásunkból az ízléstelen, pa­pírból vagy műanyagból készült, néha még mes­terségesen is illlatosított művirágokat! A szépen összeállított virágkompozíciót szeret­nénk hosszabb ideig frissen, üdén látni. A virá­got a kora reggeli vagy alkonyati órákban szed­jük le, és azonnal tegyük vízbe. Ha máshonnan kapjuk a virágot, s az már lankadt, vágjunk friss metszlapot a szárakon, és néhány órára a virágot nyakig helyezzük vízbe. A virágfejekre borítsunk nedves papírt, így gyorsan felfrissülnek, és csak ezután tegyük vízbe. Egyes virágoknál legelő­nyösebb, ha bimbós állapotban szedjük le (rózsa, szegfű, díszmák j, mások viszont levágás után már nem nyílnak tovább (orgona). A vázákban naponként cseréljük a vizet, Ilyen­kor a növény szárából is vágjunk le egy keve­set, és mossuk le. A felesleges lomrészeket vágjuk le, mert ezzel is csökkenhetjük a rothadási felü­letet. Az orgona virágzó vesszőjéről is célszerű eltávolítani a leveleket, mert az így csökkentett párolgási felületnél kisebb a vízveszteség, és a vi­rág is tovább frissen maaad. Lehet a vízbe faszéndarabokat, vagy faszénport szórni a víz frisseségének megőrzésére. Szok­tak még konyhasót, cukrot is tenni a vízbe,. így a víznél nagyobb fajsúlyú, sűrűbb növénynedvet nem adja le a növény, nem hervad el olyan gyorsan. (gyl O Jogi tanácsok nőknek A házastársak közötti viszony A családról szóló törvény 18. parag­rafusa viszonylag röviden és tömören fogalmazza meg a házasság tartalmát és társadalmi küldetését. A házasság­ban a férfinak és a nőnek egyenlő Jo­gai és egyenlő kötelességei vannak. Ez lényegében már az alkotmányban is ki­fejezett alapelv ismétlése. A családról szóló idézett rendelkezés szerint a házastársak kötelesek együtt élni, kölcsönösen hűséggel tartoznak egymásnak, kötelesek egymást kölcsö­nösen segíteni és megteremteni az egészséges családi környezetet és lég­kört. Az együttélés lényeges feltétele és célja a házasságnak. Sok esetben azon­ban a lakáshiány, a különböző város­ban, helységben levő munkahelyek megnehezítik ezen követelmény megva­lósítását. A külön lakás, természetesen, gyöngíti a házastársak kapcsolatát. Ezért sem ajánlatos, ha a férfi a két éves tényleges katonai szolgálat előtt köt házasságot. A munkatörvénykönyv 51. paragrafu­sának I. bek. e pontja az együttélés érdekében a dolgozó számára az alap­felmondási Idő (1-3 hónap a dolgozó életkora szerint) betartásával felmon­dási jogot biztosít az olyan házastárs­nak (nemre való tekintet nélkül), aki más lakóhelyre (más városba) követi házastársát. A kölcsönös hűség a házasság lénye­ges követelménye. E tekintetben a kétféle mérték, amely elnézőbb a férfi botlásaival szemben, még erősen be- idegződve él. Általában a nők is köny- nyebben megbocsátják férjük alkalmi botlásait, de nem ajánlatos a családi együttélés harmóniáját ilyen kisebb-na- gyobb hűtlenséggel kockáztatni. Egyéb­ként hűtlenségnek nem csak az idegen nővel vagy férfival fenntartott nemi kapcsolat számít, de a lelki—szerelmi kapcsolat is. Sok esetben a társadal­mi ismeretség is erősen megközelíti azt a határt, amely a házasság egyensúlyát veszélyeztetheti. Az egymás kölcsönös segítése sokszor a házasság tartósságának igazi próbá­ját jelenti; pl. betegség idején, de kü­lönösen az idősebb korban, amikor fő­ként a házasság ezen követelménye a leglényegesebb. A házasságon alapuló család szük­ségleteiről mindkét házastárs képessé­gei és lehetőségei szerint köteles gon­doskodni. A törvény a család szükség­letei fedezésének minősíti a gyerme­kekről és a közös háztartásról való személyes gondoskodást is. A törvény ezen rendelkezése ezzel elismeri és méltányolja a nők háztartási munkáját és a családról való mindennapos gon­doskodást, amely nagyon gyakran je­lenti a nők eléggé el nem ismert máso­dik műszakát. Ma már gyakori a min­denben segítő férj, apa, aki lényeges részt vállal' ebből a gondból is. Senkinek nem kell ezért szégyenkeznie. A családról szóló törvény szerint a házastársak közösen döntenek a család ügyeiről. Ha bizonyos lényeges ügyben nem tudnak megegyezni, valamelyik ké­relmére a bíróság dönt. (Kérelem nél­kül azonban a bíróság nem járhat el.) A férfi és a nő teljes egyenlőségét fejezi ki a családról szóló törvény to­vábbi rendelkezése arról, hogy a hiva­tásnak gyakorlásához és a munkában való érvényesüléshez egyik házastárs­nak sincs szüksége a másik beleegyezé­sére. Minden esetben azonban ajánla­tos lehetőleg közös megegyezés szerint dönteni. Pl. a tapasztalat szerint is jobb, ha az egészen apró — 3 évig — gyermekről az anya maga gondoskodik; ebben nyújt most nagy segítséget a gyermekgondozási segély. A házastársak jogosultak egymást képviselni a folyó szokásos ügyekben, főként egymás helyett elfogadni a szo­kásos kötelességeket, de a munkatör­vénykönyv 121. paragrafusa 4. bek. ér­telmében a munkabért a másik házas­társnak is csak írásbeli meghatalmazás alapján lehet kifizetni. Bizonyos kivé­telt biztosít az alkoholizmus elleni küz­delemről szóló 1962/120 sz. törvény 14. paragrafusa. A család szokásos ügyelnek ellátá­sa (pl. a háztartáshoz szükséges bevá­sárlás) egyetemlegesen kötelezi mind­két házastársat. Ez nem érvényes, ha a másik házastárs más személyekkel szemben ezt a kötelezettséget kizárja és erről ennek a személynek tudomása van. , Minden, a szokásos mértéket megha­ladó ügylethez mindkét házastárs bele­egyezése szükséges. Dr. FÖLDES JÓZSEF 1972. IX. 10. Virág a lakásban I^CQIDQH

Next

/
Oldalképek
Tartalom