Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-10 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó
Mihail Zenovics riportja Niger Köztársaságból tanulmányozást, kutatást kivan. Mindenesetre befolyásuk igen nagy, s a kormány a néptömegekkel kapcsolatban igyekszik közvetítőként felhasználni ezt a régi intézményt, egyszersmind megakadályozva azt, hogy egyes törzsfőnökök áthághatatlan akadályt próbáljanak alkotni alattvalóik és az ország kormánya között. Ez bonyolult és ellentmondásos feladat, a változások nem mindjárt következnek be, annál inkább, mert a fiatal afrikai államoknak érdekük a stabilitás, hogy zavartalanul megvalósíthassák fejlesztési programjaikat. Elmondhatjuk, hogy mégis tapasztalható haladás az afrikai társadalom szerkezetében. A gyorsuló vá- rosiasodási folyamat, a városi és a falusi proletariátus növekedése, az írástudás és az új eszmék terjedése olyan tényezők, amelyek végeredményben döntő befolyást gyakorolnak az afrikai társadalom szerkezetére. f Nomádok földjén • Egzotikum és civilizálédás • Szultán a kormány megbízásából • Új afrikai társadalom születik • Agadezi hétköznapok Családi titkok őrei A szultáni palotából átmentünk Mihamat Kumanu műhelyébe. A kis olvasztótégely, a csipeszek és vésők, ráspolyok abban a formában maradtak meg, ahogyan apjától és nagyapjától mesterségük titkaival együtt átvette őket. Büszkén hívja fel figyelmemet a falakon díszelgő elismerő oklevelekre, újságkivágásokra. Számára ez nem csupán tudásának elismerése, hanem a számtalan afrikai kézműves munkahőstetteinek az elismerése. A megaláztatás és háborúk századaiból átmentették az anyagmegmunkálás módjait, a szépség titkait, az alkotás hevét. Kumanu ezüstből olyan dísztárgyakat ver, amelyeket az irodalomban „agadezi keresztekként“ emleA gadtz közvetlenül a sivatag kellős közepén emelkedik, peremvárosok nélkül. Vége szakadt a véghetetlennek tűnő homoktengernek, s egyszeriben téglalap alakú udvartérségek tűntek fel, amelyeket narancssárga agyagfalak vettek körül, minden kerítés mögött pedig szabályos doboz-házak állottak. Lehet, hogy a kubizmus hívei eszményüket vélnék felfedezni a mértani formák eme sokaságában, én azonban a több mint ezer kilométer hosszú unalmas táj után Inkább szerettem volna látni a lermomtovi három pálmafát, az alattuk csörgedező patakkal. Amit azonban ezután láttunk, egyszerűbbnek és érdekesebbnek tűnt. Ősi város Agadezben, a Niger Köztársaság egyik tartományi székhelyén az életnek megvannak a maga szabályai, akárcsak a teve mozgásának. Alig bújt elő a láthatáron az izzó napkorong, az éjszakai menetelésben kifáradt kétpúpú óriások karavánjai bevonulnak a városnegyedekbe. A tuarég tevehajcsárok egyenesen a piactéren telepednek le pihenni. Itt a tevéket só- !:ristályokkal ízesített, préselt, kombinált takarmánykockákkal etethetik meg, s maguk is erőt gyűjthetnek sült hárányhús és maréknyi daftolya elfogyasztásával. A bazár mellett emelkedik a híres agadezi mecset. Ez hegyes végű rudakkal kivert „szöges“ épület a XVI. századi szudáni építészet emléke, s most a város fő idegenforgalmi nevezetessége. Valóban, elég ha a bejáratnál a vallás törvényeinek megfelelően a vendég leveszi cipőjét, elvégzi a háromszori kötelező meghajlást, hogy aztán a hűvös és nyikorgó lépcsőkön felkapaszkodjék az építmény tetejére, s máris történelmi emlékek kerítik hatalmába. Volt idő, amikor Agadezt egy szinten emlegették a nagy Novgoroddal, a középkori Nürnberggel és Milánóval. Éppen ezen a városon keresztül vezettek a legrégibb transzszalhairaii kereskedelmi utak, amelyek összekötötték a Trópusi Afrikát és az Arab Keletet. Itt fogadták valaha az északi sivatagból só- és rézrakománnyal érkező kereskedőket, a velencei gyöngykereskedőket és az európai meg damaszkuszi kardkereskedőket. Elébük pedig hosszú északi útra indítottak aranyzsákokat cipelő rabszolgakaravánokat. Akkoriban egy közepes nagyságú karaván mintegy ezer tevéből állt. Az agadezi tisztviselők csinos vagyonra tettek szert azzal, hogy vámot csikartak ki a kereskedőktől teherrakományaiknak a harcias nomád törzsek támadásaival szembeni védelméért. Hódítók és kereskedők utódai A karavánok ibelyett néha rézvértezetbe bújt, Ihosz- szú, zászlós kopjákkal felfegyverzett lovasok hadai jelentek meg Agadezben. Az ősi szudáni birodalom hódításra és rablásra vágyó uralkodói Agadez és más kereskedővárosok ellen indították telhetetlen hordáikat. Ősidők óta az az elképzelés alakult ki itt, hogy a férfi sorsa a háborúskodás, s az életbölcsesség nem abban van, hogy maga dolgozzék, hanem hogy másokat dolgoztasson. A gyarmati korszak méginkább megerősítette ezt az életfelfogást, és a fiatal, független Niger kormányának egyebek között azzal is törődnie kell, hogy helyreálljon a hasznos munka szeretete és tisztelete, hogy ezt tekintsék az emberi méltóság legfőbb mértékfokának. Ma kis karavánok járnak errefelé, s messzi útra ritkán vállalkoznak. A karavánokat idegenforgalmi társaságok váltották fel, amelyek masszív terepjárókon kirándulásokat szerveznek a sivatagi tálakon A nem éppen ötletesen összeállított turista-program abban merül ki, hogy megtekintik a híres mecsetet, itt-ott filmeznek, fényképeznek, megtöltik a víztartályokat, utoljára még egyszer körültekintenek a tízezer lakosú kisvárosban, és visszaindulnak. Mint látjuk, a főváros, Niamey repülőterén nem hiába hirdeti egy óriási transzparens: „A csillagok megmutatták neked a helyes utat. Eljöttél hozzánk, és szívünkbe öröm költözött. Lépj be falvainkba és városainkba, mint önnön házadba.“ önkéntelenül is ez a frázis jutott eszembe, amikor megismerkedtem Ali Husszeinnel és Szambu Ibrahimmal. Egyikük sincs harmincéves, de Ali az adminisztratív kádereket képző tanfolyam elvégzése óta már éveken át az agadezt prefektus titkára, Szambu pedig állatorvosi hivatását politikai tevékenységgel együtt gyakorolja mint az egyetlen nigeri párt, a Haladó Párt helyi sejtjének titkára. Ök mondták, hogy Agadez az ország legnagyobb területű tartománya, s bár nincs annyi lakossága, mint a többi hat tartománynak, a helyzet gyökeresen megváltozhat, ha majd az Air fennsíkon megkezdődik a hatalmas uránérc-lelőhelyek feltárása. Mai problémák A helybeliek büszkesége Ariit vidéke — világhírű régészeti kincseskamra, ahol Henri Lot francia tudós több mint kétezer sziklarajzot és festményt fedezett fel. Ezekből arra lehet következtetni, hogy időszámításunk előtt háromezer évvel Itt igen fejlett negroid civilizáció virágzott, amely a vadászattól az állattenyésztés irányában fejlődött. Gondokkal terhelt a tartományi vezetők és a helyi értelmiség élete. Nincs elég orvos, pedagógus és általában a szakember, hogy gyorsabban felszámolhassák az írástudatlanságot, a kórokat és a nyomort. Segíteni kell a nomád tuarégeken, meg kell tanítani az embereket a korszerű munkaeszközök használatára, munkát kell adni nekik, hozzá kell szoktatni őket a higiéniához. A szultán palotájának bejáratánál udvaroncok csoportja fogadott bennünket, majd Agadez és környéke ötvenezer muzulmánjának ura, Ibrahim Omoru szultán jelent meg a küszöbön. Sohasem felejtem el, milyen méltóságteljes mozdulattal érintette kezemet hosszú, lapos újjaival. A szokásos szertartásos bemutatkozások és üdvözletek után a palota fogadótermébe tessékeltek minket, összerakható vasszékekre ültünk, a szultán pedig fekete párnára telepedett le a kialudt tűzhely mellé. Nem voltak Itt parádés öltözetű katonák, sem vezírek, sem eunuchok. Az igazhitűek urának mindössze két felesége és öt gyermeke van, s meglehetősen szerényen él. Elmondotta, hogy csak nemrégiben lett szultán, miután több jelölt közül reá esett a kormány választása, őt nevezték ki. Idejének nagy részét utazással tölti: tanácsokat ad, panaszokat hallgat meg, viszályokat simít el, s együttesen tölti be az egyházfejedelem és a közigazgatási főnök tisztségét. A kormány megbízásából a szultán adót szed és alattvalói nevében meghatározott összeget fizet az államnak. Az adót a családfőktől hajtják be. A nomád tuarégeknél minden család átlag húsz főből áll, a telepes életmódot folytató családok 30-40 tagúak. A mai Afrika sajátos jelensége az új politikai hatóságok és a hagyományos uralkodók különös együttműködése, noha az előbbiek és utóbbiak befolyása nem mindenütt egyforma. A törzsfőnökök hagyományos szerepe külön fejezetet igényel, beható , Vasló váltja fel a parasztlovat" Agadez — a mecset tetejéről getnek, noha formájukkal csak messziről emlékeztetnek keresztény feszületre. A tudósok mostanáig is vitatkoznak e ..keresztek“ eredetéről. Egyesek a keresztes hadjáratok, mások az ősi fallikus kultuszok hatását, mások megint a Dél Keresztje csillagcsoport utánzatát látják benne, továbbiak kapcsolatot látnak az ide behozott ősi keleti amulettekkel. Azok, akik még nemrégen bizonygatták, hogy Afrikának nincs története és műalkotások szempontjából teljesen meddő, az „agadezi keresztek“ megjelenését is a misszionáriusok és a hódítók „civilizációs“ törekvéseivel akarták magyarázni. Az öreg vésnököt aligha izgatják a tudományos viták. Sokkal inkább érdekli, megveszik-e készítményeit a vándorkereskedők, akiktől itt minden függ: a család holnapja és a munkához szükséges anyag beszerzése. Az afrikai kézművesipar jövője — ez komoly szociális-gazdasági probléma, mert a kisiparos elszakítottsága a piactól és az Európában gyárilag előállított díszművek konkurrenciája az itteni kézművesipar hanyatlását és kihalását okozhatja. v Felkerestük a lányiskolát is. Éppen folyt a tanítás. A gyerekek figyelmesen hallgatták a tanítónőt, s amikor következett a kikérdezés, hogy helyesen felfogták-e a tananyagot, minden kéz a levegőbe lendült. Az agadezi iskola egyébként kissé távolabb „tolta“ az ősi mecset és a szaharai egzotikumot is, mivel már a mai Afrikát jelképezi. Megvan annak a reménye, hogy tágulni fog a gyerekek látóköre, gondolkodásra késztetik, Ismeretekkel vértezik fel őket, hogy a földön megszilárduljon az igazságosság. A megfáradt nap elbújt a láthatáron, az égbolton kigyulladtak a csillagok, a.városból elindultak a megpihent karavánok és a friss szél végre meghozta a várva várt lehűlést. Agadez erőt gyűjt az új naphoz. 1972. IX. 10. f
