Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-10 / 187. szám, csütörtök
Hajókiránduláson a Dunán A Csehszlovák Dunahajózási Társaság utasszállító hajói az év első felében 119 ezer személyt szállítottak a Dunán. Naponta átlag kétszázan utaznak hajóval, szombaton az utasok száma jelentőben megnövekedik. Bratislava látogatói kellemes órákat tölthetnek a Dunán a Karlova Vés — Rusovce sétahajó-vonalon. Közkedvelt közlekedési eszközzé vált a Budapest — Bécs között közlekedó „Raketa“ gyorshajó is. A személyszállítást két vízibusz 4* három rakéta bonyolítja le. (Fölvétel: Z. Repová — CSTK) EGYÜTTES ERŐVEL Jahodná (Pozsonyeperjes) lakossága a legnagyobb nyári mezőgazdasági munkák idején sem feledkezik meg a választási program teljesítéséről. A múlt év őszén közösen vállalt feladatokat együttes erővel akarják teljesíteni. A helyi nemzeti bizottság képviselőinek Balogh János elvtárs vezetésével — sikerült a falufejlesztési munkába bekapcsolni a Nemzeti Front valamennyi szervezetét. A Nőszövetség és a Csehszlovák Vöröskereszt helyi szervezetének tagjai a parkok és terek gondozását vállalták, a pionírok és a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai pedig az iskola környezetének szépítésén, illetve * a sportpálya korszerűsítésén fáradoznak. Már befejezéshez közeledik a fedett lelátó építése. Ezt a feladatot a sportkedvelő eperjesiek a „Z“ akció keretében váltják valóra. Igyekezetüket támogatja az efsz is traktorok és egyéb járművek kölcsönzésével. A község és a földművesszövetkezet együttműködése egyébként is példás, ami annál fontosabb, mert a mintegy kétezer lakost számláló község egyetlen jelentős üzeme az efsz. A község az utóbbi években egyre ismertebb a turisták körében is. A Kis-Duna jobb partján, az üdülőközpont területén gyors ütemben épülnek a hétvégi házak. Az illetékesek szükségét érzik egy úszómedence építésének, amely megfelelő fürdési lehetőséget biztosítana mindenekelőtt a folyó bal partján, az idén először üzemelő pionírtábor lakóinak. A választási programot lapozgatva Balogh elvtárs azt is elárulta, hogy még ebben a választási időszakban szeretnének hozzálátni egy új községháza felépítéséhez is, mert a régi már nem felel meg a követelményeknek. Ezzel párhuzamosan szeretnék megoldani a közszolgáltatások kérdését is, hogy hiánytalanul eleget tegyenek a választási programban vállalt feladatoknak. Sz. S. VLADIMÍR MIN AC: Holtak és élők (Regényrészlet) Ma ünnepli 50. születésnapját VLADIMÍR MIN ÁG, neves szlovák író. Ebből az al kálómból közlünk részletet az egyik legjelentősebb regényéből, amely a Szlovák Nemzeti Felkelés művészi krónikája. Labuda százados úgy látta a németeket, mintha külön őneki parádéznának. A kétéltű kocsik az álcázó lombsátor alól, a mellékutcákból egymás után robogtak ki a fő országúira. Ma- chovóban kigyulladt néhány ház, de senki sem oltotta a tüzet. A német járművek rendbe sorakoztak és elindultak az országúton; nyomukban a gyalogság vonult. A százados a tábori telefonon parancsot adott a tüzérségi ütegnek: minden csőből lőni a falu szélét. Az ágyúk nyomban felbődtiltek, a gránátok egymás után robbantak a falu szélén, ott, ahol az országút kiszakadt belőle: a németek csakis innen indulhattak támadásra, s a tüzérek már eleve belőtték a terepet. Az első német kocsi teljes sebességre kapcsolt, betört a robbanások sávjába, de nem jutott keresztül a tözfüggönyön, félrefordult, mint a részeg támolygott a gránáttölcsérek között, aztán megállt és lángok csaptak ki belőle. A másik jármű közvetlenül megközelítette a tüzérségi tűz határolta területet, megállt, mintha szimatolna, aztán meghátrált. Labuda százados elégedetten hátratolta homlokán tábori sapkáját: ezen a napon először ébredt benne jó érzés. Szerette a tüzéreket, hisz jómaga is tüzér volt; csakis őket tekintette igazi katonáknak, és megbízott bennük. — Kelepcében vannak — dünnyögte magában. Sajnálta, hogy nincs több tüzérsége: most egy csapással tönkreverhetné a németeket. A német páncélkocsik az országúton a szövetkezetig hátráltak, s egyenként eltűntek búvóhelyükön. A kapitány tüzet szüntetett: takarékoskodni kellett a munícióval. Lemászott a megfigyelöállásról. A tankocskák motorjai mély hangon dörmögtek. A százados leült až árok szélére, és megírta a támadási parancsot. Egymás után tépte ki a lapokat a maszatos noteszből, és összekötőkkel szétküldözgette. Aztán üldögélt egy ideig, cigarettázott és várt. Nem gondolt semmire, csak fújta a füstöt és várt, minden figyelmét a közeledő jMllanatra összpontosította. Ügy érezte, megköny- nyebbedett, kellemetlen tehertől szabadult meg abban a percben, amikor elhatározta, támadni fognak. A parancsnokság rendelkezése ellenére teszi; lehet, hogy lefokozzák, Pavel Jozef Janik talán hadbíróság elé citĹfHfc Biztosan így lesz, ha a támadás nem sikerül. De történjék bármi: érezte, hogy helyesen cselekszik, az egyetlen lehetséges utat választotta: a katonák is mind érezték, hogy le kell mosniuk az értelmetlen visszavonulás szégyenét, meg kell tapogatniuk izmaikat, meg kell győződniük arról, hogy vannak: Igen, megteszi, amit meg kell tenni, elég bátorsága van hozzá, és a többire fütyül. Elszívta a cigarettát, órájára nézett. Itt az idő. Felállt és intett a megfigyelőállomásban őrködő tizedesnek. Újból feldörögtek az ágyúk, csövük szaporán, egy helyre köpködte a gránátokat. A tüzérségi előkészítés csak öt percig tartott. A százados a hirtelen csendben elkiáltotta magát: Repich hadnagy, előre. A tankocskák vastag fekete füstöt köpködve, hörögve és iszonyatosan csörömpölve elindultak az országúton. Az út két oldalán felkerekedett a gyalogság is. Labuda százados a középső tank után futott és kiabált valamit. E pillanatban jól érezte magát, e pillanatban minden rendben volt, a naftabűz, a robbanások, a katonák kiáltozása, minden rendben volt, futottak, lehasaltak, amikor fejük fölött aknák fütyültek el, újból felkeltek és futottak, s előttük a tankocskák nevetségesen dülöngéltek a gö- csörtös talajon, csörömpöltek és nyögdécseltek, mintha már-már szét akarnának esni, ám ágyúik makacsul köpködték a gránátokat, gépfegyvereik kelepel- tek, és a masinák makacsul másztak tovább, előre. Előre! Janko Krap partizánjai, mihelyt megérezték a körülöttük ébredő, előrelendülő mozgást, egyesültek vele, s egy pillanat alatt elfelejtettek minden vitát, a vezérkarok cívódásait, most csak egy dolog létezett, a legfőbb dolog, a közös ügy. A fiatal Holko kócos, vörös üstöké, mint riasztó lámpás, merészen iramlott előre; Ljosa lassan, megfontoltan, parasztember módjára mozgott, mégis csodálatos módon mindig az elsők között volt. Bende komiszár sóhajtozva ugrándozott fájó pu^ cér lábán; csak a géppisztolya-, kai, messzelátókkal és térkép-, táskákkal teleaggatott fiataléin-, bér bújt meg az első gránát-, gödörben, és ott kuksolt a támadás végéig. Előre! : Marek is talpra ugrott, s a, többiekkel együtt rohant, ügyetlen hosszú lába mindig belebotlott valamibe, dühösen rángatta vállát, arca eltorzult az izgalomtól, rohant a Machovo fölött fehér füstbodrokat verő robba-' nások felé, kezében a puska mintha teljesen fölösleges len-, ne, csak futott és futott, s lük-, tetett benne a meggyőződés, hogy pusztán e sebes mozgás! valami fontos dologban dönt,’ csak futnia, rohannia kell a tűz.’ vörös villanások felé. Valahol mélyre fojtva ott volt benne a félelem, de ettől csak még iz-1 gatóbb lett a sebes mozgás, amellyel diadalmaskodott a rettegés fölött; futott, és masza-. tos szemüvegén keresztül nem látott semmit sem maga előtt, sem maga körül, csak a lövések- vörös villanását, csak a gomol y- gó füstöt látta. Hirtelen, legsebesebb futtában valami elkapta a lábát, s ő elterült a ke^ mény földön. Ekkor vette csak észre, hogy Koza szakaszvezetčj hasal mellett, ő rántotta meg a lábát, s most a fülébe üvöl-. tött: Marha, hova rohansz! Közvetlen géppuskatűzbe kerültek, a kiaszott kemény földhöz tapadva feküdtek, nehezen lihegtek. Koza szakaszvezető a magas mezsgyéhez kúszott, a töh: biek nyomon követték; itt aránylag védve voltak, láthatták a békés napot, s a föld száradó krumplizöldjének és még valaminek a szagát árasztotta? meglepő és szinte hihetetlen volt ez. Kulturális hírek □ Stanislaw Lem, a tudományos-fantasztikus irodalom lem gyei klasszikusa, aki jóval a? űrrepülések előtt űrrepülőkkel népesítette már be a bolygóközi tereket, arról nyilatkozott a sajtónak, hogy a technikai for* radalom vívmányai állandó ki* hívást jelentenek az írói fan* tázia számára, ebben a harc* ban azonban a művészi képze* lőerőnek meg kell őriznie el* sőségét. □ ügo Dotti, az urbinói egyetem előadója olasz fordí* tásban publikálta Petrarca Le= velei-t, amelyek eddig csak la* tin eredetiben voltak hozzáfér* hetők. Az első levelet 1350-ben írta Ludwig Kempennek Petrarca, és ebből az iratból kide^ ríil, hogy Cicero hatására a költő a „levél“ műfajában ia önálló művet kívánt alkotni. IM KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE Hirtelen egy varsói üzlet kirakatát látta maga előtt. A kirakatban kínai porcelánok, díszkardok. Az üzletbe öt óra előtt nyitott be, amikor a tulajdonos már az üzletzáráshoz készülődött. Félórával korábban Kloss főnöke, Rhode ezredes átnyújtotta neki azt a borítékot, amelyben a nyílt parancs volt az áthelyezéséről és az utazásáról. Az Abwehrstelle központjának eszébe jutott, hogy Kloss főhadnagy valamikor Königsbergben volt ügynök és most ezt a tapasztalatát nagyszerűen hasznosíthatja Franciaországban. Ezért irányították Normandiába. Amikor megkapta a nyílt parancsot, sietett az antik dolgokat árusító kis üzletbe, hogy bejelentse elutazását. A baj csak az volt, hogy Klossnak azonnal utaznia kellett. — Meddig maradsz Münchenben? — kérdezte az antikárus. — Legfeljebb egy napig. Pénteken már jelentkeznem kell Saint Gille-ben. — Hol van az? — Valamilyen kis koszos fészek lehet Normandiában — vont vállat Kloss. — Keresd meg a térképen. — Jelentem tovább — jegyezte meg az antikárus. — Utasítást Münchenben kapsz. Münchenből holnapután az utolsó párizsi vonattal indulj. A peronon sétálj, az emberünk megkeres és közli veled, hogy mit kell tenned. — Hogy ismerem meg? — Majd ő megismer. Megkérdezi, hogy Saint Gille-be utazol e. Fordította: Bába Mihály Igen. Münchenbe utazott. Szállódá- ban aludt, aztán indult az állomásra. Ezen a napon az utolsó vonat 16,50 kor indult Párizsba. Kloss feltette a csomagját a fülkébe, aztán lent sétált, várta, hogy valaki megkérdezze tőle, hogy Saint Gille-be utazik-e? A szemafor lámpája már zölden villogott, de még mindig nem jött a várt férfi. És akkor, az utolsó pillanatban, amikor a szerelvény kocsisora megremegett, észrevette a férfit. A férfi is azonnal megismerte Klosst. — Az áthelyezésed —- mondta minden bevezetés nélkül — alaposan megzavart minket. A kapcsolatot majd Normandiában veszed fel, megtalálnak. Ne felejtsd el a jelszót: „Párizsban a legízletesebb gesztenyét a Pigalle-té- ren árulják“, válasz, hogy „Zuzanna csak ősszel szereti“. És akkor megtudod, hogy az új összekötővel beszélsz. Ismételd el gyorsan. Klossnak már nem volt ideje elismételni a jelszót. A vagonok meg megremegtek, s a szerelvény lassan kigördült az állomásról. Kloss felugrott, bement a fülkéjébe. Kloss háromszor is elismételte magában a jelszót: „Párizsban a legízletesebb gesztenyét a Pigalle-téren árulják“ és „Zuzanna csak ősszel szereti“. Félni kezdett. Megértette, hogy ha mindezt elmondta lázálmában ... Mit is mondott a félkezű orvos? Nem, nem is az orvos, hanem az ápolónő... Ki kell szednem belőle, hogy mit fecsegtem lázálmomban. Igen, valami említést tett a gesztenyéről. És ha az orvos megnyugtató szavai csak azért hangzottak el, hogy elaltassák éberségét? Mindent pontosan átgondoltak, amikor erre a munkára küldték. De mi lesz most, ha az agyrázkódás következtében elfelejt szavakat, vagy más értelmet ad nekik? Az ápolónő azt is mondta, hogy nem németül beszélt. Csak nem lengyelül? Ha lengyelül beszélt, akkor ... Mit tegyen, ha a jelszót is kifecsegte? Ha azt is elmondta, hogy a legízletesebb gesztenyét a Pigalle-téren lehet kapni, akkor ez felkeltheti a kémelhá- rítók éberségéi. — Bajtárs, van cigarettád? Megfordult. Az egyik beteg kért tőle cigarettát. —- Nem tudom. Valahogy kihúzta az éjjeliszekrény fiókját. Megtalálta az iratait, egy doboz cigarettát és gyufát. — Van — mondta. — Gyújtsd is meg. Kloss meggyújtotta a cigarettát és úgy nyújtotta át a betegnek. Az ágy szélén üldögélve meditált azon, hogy mi is történi vele tulajdonképpen utazás közben. Nem, nem emlékszik semmi fontosabbra, néhányszor átment az étkezőkocsiba, sört ivott, aztán viszatért és folytatták a jelentéktelennek tetsző beszélgetést a nőkről. És ekkor váratlanul a vonat megremegett. Arra, ami később történt, Kloss nem emlékezett. A lámpa elaludt, az ablak előtt óriási fénycsóvák csaptak a magasba. Nem hallott robbanást. Ezt még ma sem érti. — Kloss főhadnagy, hogy tehet ilyet — az ápolónő haragosan szólt rá. Nem szabad felkelnie. Tessék azonnal lefeküdni. És még dohányzik is. Adja ide a cigarettáját! — Hiszen már majdnem egészséges vagyok — mondta Kloss. A nővér nem volt fiatal, sem túl szép. Szeme körül kék karikák vibráltak az álmatlanságtól. — Azonnal lefekszem — tette hozzá Kloss — ha a homlokomra teszi a kezét, mint egy órával ezelőtt. — Az nem egy órával ezelőtt volt — nevetett az ápolónő —, hanem tegnapelőtt. Azt hitte, hogy én vagyok az édesanyja, állandóan öt hívta. — Hogyhogy? — csodálkozott Kloss. — Németül? — Természetesen. — Ebben a hangban csodálkozás rejtőzött. — Hát milyen nyelven hívta volna az anyját? Kloss abban a pillanatban becsukta a szemét, amikor homlokán érezte az ápolónő hűvös tenyerét. * * * Az eső esett. Erik von Vormann hadnagy álmosan nézte az ablakból az elvonuló tájat. Átkozta a tegnapi ivászatot és a parancsot, amely szerint a nyugodt Münchenből, ahol a tábornok papája jóvoltából kényelmes életet élhetett, mesz- sze kell utaznia. A fiatal von Vormann gyűlölte a nácizmust, bár erről soha senkinek nem beszélt. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy nem értett egyet a Harmadik Birodalom világhódító eszméivel, ellenkezőleg, úgy vélte, hogy Poroszországot, elsősorban Kelet Poroszországot meg kell erősíteni, fel kell építeni romjaiból, és hogy elsősorban a foglyoknak kell felépíteni. Semmi kifogása nem volt az ellen sem, hogy a Vormann család Ukrajnában olyan birtokot kapjon, amely bősé ges termést ad. Az első győzelmek emléke azonban halványulni kezdett, s most, amikor a Harmadik Birodalomra gondolt von Vormann, egyre erősebben érezte hogy túl messze mentek keletre. (Folytatjuk.) VIII. I Andrzej Zbych:
