Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-09 / 186. szám, szerda

Munkahelyi közérzet

150 ÉVE SZÜLETETT JÄN KALINCIAK

a szlovák próza egyik úttörője

Egy most munkába álló ember számára nem egyszerű feladat a munkaműveletek elsajátítása, a beilleszkedés a kollektívába, vagy ahogy a filozófusok mondják: a termelési adaptáció.

Több felmérés tanúsítja, hogy a gyárban szakmát tanult fiatal munkájának termelékenysége az első hat hónapban a tapasztalt dolgozók teljesítményének alig 40 százaléka.

A munkába álló fiatalok nem mind és nem egyszerre birkóznak meg az előttük álló nehézségekkel. Ezt igazolják a lenin- grádi konkrét-szociológiai kutatások eredményei. 25 gyárban több mint 10 500 kezdő munkást kérdeztek meg. Kiderült, hogy közülük körülbelül másfél ezren (14,5 százalék) még fél évet sem töltöttek el előző munkahelyükön. S a munkahely-változtatás figyik legfőbb oka az, hogy elégedetlenek voltak a kollektívával kialakult kölcsönös kapcsolatokkal.

A szovjet fiziológusok vizsgálatai azt mutatták, hogy ugyanannak a meghatározott műveletnek az elvégzéséhez jó hangulatban 1,5—2,6 percre van szükség, de rossz kedvvel csak 2,5—3,3 perc alatt készülnek el vele.

A pályakezdő ember először a személyzeti osztályra megy. A pszichológusok felmérései szerint ott rendszerint csak a felkínált munka jó oldalairól beszélnek vele, ele elhallgatják annak nehézségeit. Ennek tudható be, hogy a várakozás sokszor eltér a valóságtól.

A pszichológusok javaslatai hangsúlyozzák, hogy a munkára jelentkezőkkel folytatott beszélgetés célja nemcsak a munkáról való tájékoztatás, hanem az, hogy felkészítse az új embereket a várható nehézségekre is.

Az első benyomások a legélesebbek. Hogyan fogadják az új munkatársat? Rendkívül fontos, hogy tapasztalja-e kollégái jóindulatát, együttérzését, figyelmességét, vagy idegenkedés fogadja s távolítja el azonnal a kollektívától.

A leningrádi Szvetlana egyesülésnél például már hagyomány, hogy munkásavató ünnepségeket rendeznek, amelyeken ott vannak a gyár tekintélyes dolgozói. Ezekre meghívják az ifjúmunkások szüleit is. Köszöntik a kezdőket, virágot, ifjúmunkás könyvet kapnak és a saját szerszámokat is ott adják át nekik.

Az emberek hangulatát rendkívül sok és általában mélyen rejlő ok határozza meg. A Szvetlána vállalat egyik részlegében például néhány évvel ezelőtt felfigyeltek arra, hogy a fiatal szerelőnők nagyon gyorsan elfáradnak, termelékenységük alacsony, kapcsolataikban egymás között valami ridegs»g tapasztalható és arról panaszkodnak, hogy a munka nem elégíti ki őket.

A pszichológusok számára is váratlan volt ennek a jelenségnek az oka: az egy sorban elhelyezett munkahelyek. A lámpák szerelése közben minden munkásnő a brigádnak csak

1—2 tagjával érintkezett, sokszor hónapok múltán sem tudták, hogy hívják például váltótársukat.

A pszichológusok javaslatára végül is átalakították a munka, helyek elrendezését, egymással szemben ülve dolgoztak a lányok, s így bővült a beszélgetőtársak köre. Szerelés közben persze nemcsak a termelésről volt szó, hanem magánügyekről is. Viszont sokkal kevésbé érezték monotonnak, egyhangúnak a munkájukat, jibb lett a hangulatuk, a munkahelyi közérzet is. S az eredmény: 10 százalékkal nőtt a termelékenység.

A vizsgálatok néhány vállalatnál kiterjedtek a munkások és a mesterek, a művezetők kapcsolataira is. A kizárólag férfiakból álló brigádok szinte csak aszerint ítélték meg a mestert vagy a művezetőt, hogy mennyire ismeri a termelési folyamatot, hogyan tudja megszervezni a munkát, mennyire igényes. A nőkből álló brigádok különösen azt értékelik, aki figyelmes, igazságos és el tudja hárítani a konfliktusokat.

Ami pedig a gyárba most bekerült embereket illeti, ők különösen igénylik vezetőik figyelmességét. A Szvetlana gyárban megkérdezettek egyharma- da elégedetlen volt amiatt, hogy a művezetők nem beszélgetnek velük munkájukról. S elsősorban a fiatalok panaszkodtak erre. Őket elkeserítette, hogy a vezetők csak akkor beszélgetnek velük, ha rosszabbul kezdenek dolgozni. Ha minden jól megy, akkor mintha figyelemre se méltatnák őket. A pszichológusok javaslatait elfogadva a Szvetlana gyárban csökkent a fiatal munkások vándorlása, arról már nem is szólva, hogy ha valaki jól érzi magát a munkahelyén, ez jótékonyan hat otthoni, családi környezetére is.

A vállalati pszichológiai vizsgálatokat most igen gyakran a szociális tervezés keretében végzik, mert a jó munkahelyi közérzet a termelés aranytartaléka.

A. SZVETCICKIJ, a Leningrádi Egyetem docense IAPN)

150 évvel ezelőtt született az árvái Horné Záturőieban Ján Kalinčiak, a szlovák széppróza egyik úttörője s egyben első neves képviselője. Gömörben, majd Lőcsén tanult, 1839-től pedig Pozsonyban járt iskolába, ahol aktívan bekapcsolódott a politikai életbe s az egyre számottevőbb helyet elfoglaló szlovák diákkör tevékenységébe.

írói és emberi arculatának kialakításában három lényeges mozzanat játszott szerepet: a szülői környezet, elsősorban édesanyja, aki az árvái és a túróci nemesi családok élő krónikása volt, fiának sokat mesélt azok életéről, szokásairól. Édesanyja révén fiatal kora óta egyre jobban tudatosítja a nemesség káros szerepét és egyre csökkenő jelentőségét, később pedig létüknek anakronisztikus jellegét. A másik álA közvélemény figyelme e napokban főleg azoknak az iskoláknak az építésére összpontosul, amelyeket az új tanév kezdetén kell átadni rendeltetésüknek. Egyúttal feltétlenül figyelembe kell venni annak szükségszerűségét, hogy az építkezési munkákat előre kell mozdítani azokon az iskolákon is, amelyek már négy, öt, vagy hat év óta befejezetlenül állanak. Az iskolák terén is céltudatosan kell csökkenteni a befejezetlen építkezések számát,

Lehet hogy valaki elgondolkodik afelett, hogy az iskolákat több mint fél évtizedig építjük. Konkrét példát hozok fel. Árvában három ilyen iskola van, amelyeknek építéséhez

1966-ban fogtak hozzá, ilyen a lokcai, zubrolilavai és a trste- nái iskola. A Dlhá nad Kysucou-! alapiskolát már négy éve nem tudják befejezni, és végre az idén kellene átadni rendeltetésének. Ugyanez a helyzet a Krásna nad Kysucou-i hatalmas, 23 osztályos iskolával, valamint a povinái iskolával.

PROBLÉMÁK TOVÁBBI ISKOLÁK

ÉPÍTÉSÉNÉL

Nézzük azokat az iskolákat, amelyek elhúzódó építése okozza a befejezetlen építkezések magas arányszámát az oktatásügyben. Például Tvrdošovcén (Tardoskedden) már 1969 óta építenek egy 22 osztályos iskolát. A jövő évben kellene befejezni, ám a Nitrai Magasépítő Vállalat aránylag laza évi tervet fogadott el, tehát egy év alatt 11 millió korona értékű

lomás a pozsonyi diákévek, ahol a történelmi Magyarország politikai áramlataival ismerkedik meg. Ezután Halléban folytatja tanulmányait. Itt az európai, elsősorban a német irodalom, filozófia irányzatai foglalkoztatják. Hazatérte után kapcsolódik be a még zsenge korban levő szlovák irodalmi életbe.

Először romantikus színezetű történelmi elbeszélésekkel hívja fel magára a közvélemény és a kortárs írók figyelmét. Később egyre inkább nyűgnek érzi ezt a stílust, s írásaiból fokozatosan eltűnik a modorosság, a felesleges pátosz és felszínesség.

A negyvenes évektől, de különösen a forradalom utáni időkben fejt ki jelentős irodalmi tevékenységet. Számos történelmi elbeszélése lát napvilágot az akkori irodalmi folyóiraépítkezést kell elvégeznie. Nem túl jó ütemben haladnak a befejezési munkálatok a báhoňi 12 osztályos alapiskola építésén sem, amelyet a Trnavai Magasépítő Vállalat épít, és ahol a

3,5 millió korona értékű munka helyett az év végéig csak 1,4 millió korona értékű munkát szándékoznak átadni. Úgy látszik, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben a lakótelepeken kívüli iskolaépítés tervében ilyen gyakorlat mellett 10 millió koróna lemaradás lesz.

A KÖZÉP SZLOVÁKIAI ÉS A KELET SZLOVÁKIAI KERÜLET

A közép-szlovákiai kerületben jó ütemben halad az iskolaépítés a Považská Bystrica-i járásban, Liptovská Teplán, Lazy pod Makytouban, a Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) járásban, Chrenovcen és Tisov- cen, továbbá a Vefký Krtíš-i (Nagykürtös) járásban Čebov- cén. A befejezetlen építkezések számából arra következtethetünk, hogy ezeket az iskolákat a jövő évben már befejezik. Rosszabb a helyzet azonban a Lom nad Rimavicou-i alapiskola építésén, ahol a Banská Bystrica-i építőipari dolgozók az idén túl enyhe tervet vállaltak.

A Kelet szlovákiai kerületben a munkák jelenlegi állása szerint Košická Nová Vesen adható át majd az új iskola, ahol az étterem és tornaterem is elkészül az idén. A cejkovi iskolát, a trebišovi járásban 1968-ban kezdték építeni, ám ez év végéig csak az iskola tantokban (Slovenské pohľady, Orol stb.), valamint kalendáriumokban. Napjainkban főleg két regényét tartjuk jelentősnek: a Restaurációt, amely egy választás előtti korteshadjárat humorral, találó megfigyelésekkel teletűzdelt tükörképe, s a Liptói fejedelmet, amelyben a Mátyás király uralkodását követő nemesi torzsalkodásokat eleveníti fel. E műveiből is érződik politikai éleslátása: tudta, hogy a nemesség ideje lejárt, egyre inkább kerékkötője a fejlődésnek, s mint réteg pusztulásra van ítélve. Számos kortársához hasonlóan ő is az éledező pol- gárság mellett tette le a vok- sot.

Írásainak hangvétele bizonyos vonatkozásban Mikszáth Kálmánéval rokon: mindketten humorral, anekdótákkal tarkítva jelenítették meg koruk, társadalmuk néhány jellemző problémáját, fonákságát. E tulajdonságért értékeljük ma is Ján Kalinčiak művészi és emberi kvalitásait. —y—I

termei készülnek el. Terv szerint halad a boli (Boly) — trebišovi járás — és a zborovi iskola építése.

Bizonyára helyes a fent említett iskolák mielőbbi befejezése, ebben az esetben az építőipari vállalatok előnyben részesítik az ilyen iskolák építését és nem kezdenek új iskolák építésébe. A még befejezetlen első ciklusú iskolák számát a feltételezhető ütem alapján az év végéig 870 millió korona értékű munkával lehetne csökkenteni.

Mi legyen a helyzet a sürgős megoldásra váró iskolákban?

Szlovákiában az elmúlt hónapokban ellenőrizték az iskolák építésének tényleges szükségszerűségét. Leginkább a sürgős javításra váró eseteket tartották szem előtt, ahol nem csupán műszaki hibákról van szó, hanem olyan helyzetről, amely a három műszakos tanítás, az iskola elavultsága, rossz megvilágítása okozott. Természetesen — a lehetőségekhez mérten — elsősorban az Ilyen építkezések befejezését szorgalmazzák. Számítások szerint a jövő évben a következő iskolákban oldják meg a helyzetet:

A palárikovói 22 osztályos alapiskola (Nové Zámky-i járás); a vlčanyi (Vágfarkasdf 22 osztályos alapiskola (gálán- lai járás); a bitarovi 9 osztályos alapiskola; a lučeneci (Losonc) kisegítő, bennlakásos iskola; a Humenné-Kudlovice-1 22 osztályos alapiskola és a Šarišské Michalany-i 18 osztályos alapiskola (prešovi járás).

JÁN KOMEŠ

Az iskolaépítés feladatainak teljesítéséért

kloss kapitány kalandos Története

Kinyitotta a szemét, de ugyanabban a pillanatban be is hunyta, mert szinte meqvakította a fénynyaláb. Milyen bunker ez? — villant át az agyán. — És hogy került ide?

Elképzelte, hogy a betonbunker fala érdes, nedves. Heves vágyat érzett, hoqy megérintse. Felemelte bal karfát, rettenetes fájdalom hasított bele, aztán forró hullám borította el az agyát. Ismét elvesztette eszméletét. Amikor néhány óra, vagy talán néhány perc múlva ismét feleszmélt, s lassan erőlködve kinyitotta szemét, már nem kellett hunyorognia.

Biztosan lement a Nap — gondolta. A keskeny résen különös tájakat látott. Hirtelen eszébe jutott, hogy bunkerben van, csak méq azt nem tudja, hogyan került ide.

— Kloss főhadnagy — hallotta ekkor a nevét. Nem tévedett, női hanq volt. Hogy kerül nő ebbe a bunkerbe? Nem, ez mégsem nő, hanem a legénye, Kurt.

— Kurt — mondta, de nem hallotta a saját hangját.

— Kloss főhadnagy — nallotta ismét a női hangot. Biztosan mögötte áll, elegendő lenne megfordulni, hogy lássa. De miért olyan nehéz helyzetén változtatni?

Váratlanul maga előtt pillantotta meg a női arcot. A keskeny lőrésen át pil- 44.

Fordította: Bába Mihály

lantotta meg, tehát biztosan a bunkeren kívül van. Kellemes, hűvös érintést érzett a homlokán. Már tudta, hogy a nő keze pihent rajta.

A lőrésen át megint látta a nőt. Nevetnie kellett. Megértette, honnan ez a képzelődés.

—■ Hogy érzi magát, Kloss főhadnagy? Tud már válaszolni? — kérdezte a nő.

Kloss megértette, amit a nő mondott, szeretett is volna jelt adni, de még mindig tehetetlennek érezte magát. És abban sem volt biztos, hogy a nő hozzá beszél.

Hallotta, de talán inkább érezte, hogy a nő elment ágyától. A percek, az órák nagyon lassan teltek. Néhány óra, vagy talán néhány nap múlva ismét meghallotta ugyanazt a hangot. Nem nyitotta ki a szemét, ujjait arcához érintette. Már nem érezte rajta a kötést.

— Látom, hogy a mi főhadnagyunk lassan magához tér — jegyezte meg az ágya mellett álló férfi.

— Hol vagyok? — kérdezte Kloss.

— Wiesenbadenben, kórházban, főhadnagy.

— Hogy kerültem ide?

— Bombázták a vonatot — mondta az orvos —, szerencséje volt, arról a vonatról csak huszonnégyen menekültek meq és ön jóformán meq sem sebesült.

— Mindenem fáj.

— Na igen, ez lehetséges, de nem életveszélyesek a sebek.

— Hányingert érez?

— Nem, csak egyszerűen nem tudok semmit magamról, arra sem emlékszem, hogyan kerültem arra a vonatra.

— Az önnél talált papírokból az derül ki, hogy Franciaországba utazott.

— Állandóan Párizsról beszélt — szólt közbe az ápolónő. — A Pigall téri geszten ye fákról.

— Gesztenyefákról? — csodálkozott az orvos.

— Mit mondtam még?

Kloss szerette volna tudni, hogy mit fecsegett ki lázálmában.

— Fő a nyugalom — figyelmeztette az orvos — minden csontja ép. De természetesen össze vissza zúzódott, hiszen húszméternyire találták meg a'töltéstől:

Ügy látszik, a robbanás ereje kivetette önt a vonatból. Ez volt a szerencséje.

— Mit mondtam? — érdeklődött tovább Kloss.

— Valamilyen ostobaságot — mosolygott az ápolónő —, a felét sem értettem annak, amit mondott. Különben is nem németül beszélt.

— Kérem, Kloss, ne idegeskedjen, — nyugtatta meg az orvos. — Ez normális jelenség, ha valakinek agyrázkódása van. De megnyugtatom, hogy semmiféle katonai titkot nem árult el. Még ha el is mondott volna valamit, senki sem érthette meg, mert annyira be volt kötözve az arca.

— Mióta vaguok itt? — kérdezte Kloss.

— Három napja. Két hét múlva bizottság elé küldöm. De ne várjon sok jót ettől a bizottságtól. A frontra küldik.

— Oda akarok menni —• mondta Kloss. — Oda lettem irányítva. Már ott kellene lennem.

Az orvos vállat vont. Szemüvegét megigazította és csak most vette észre, hogy balkeze helyén egy üres köpenyujj lóg.

— Úgy lesz minden, ahogy ön gondolja — mondta. — Nővér, holnaptól a beteg erősítő diétás ételt kap, erőt kell, bogy gyűjtsön mielőtt odaér, ahová any- nyira siet, — megfordult és otthagyta Klosst.

Kloss körbetekintett a kórteremben. Négy fehér ágy sorakozott egymás mellett. Háromban feküdtek, egy most várta betegét. A betegek annyira be voltak kötözve, hogy alig látszott belőlük valami. 'A keskeny réseken át csak furcsa hangok hallatszottak.

Kloss becsukta szemét. Megpróbálta felidézni azt, ami három nappal ezelőtt történt vele. Vonat. Igen, már emlékszik> hogy az első osztály puha foteljében ült és vele szemben egy tiszt heverészett. Kloss bemutatkozott, a vele szemben ülő is. De mit mondott? Milyen nevet? Nem, nem jutott eszébe. Valami banális dolgukról beszélgettek. Az ezredes szivarral kínálta. Arra emlékszik, hogy nem tudott aludni.

Igen, erre emlékszik, de mi történt korábban? Münchenben ugrott fel a kocsiba az utolsó pillanatban, amikor a vonat már elindult. Miért várt olyan sokáig? Valahol itt kell lenni a rejtély nyitjának, jól emlékszik arra, hogy korán érkezett az állomásra, félórát sétálgatott az újságos bódéja és a lejárati ajtó között. Várt talán valakire? Arra is emlékszik, hogy vásárolt egy doboz cigarettát, aztán felszállt a vonatra. De miért várt?

(Folytatjuk.)

1972.

VIII.

4

Andrzej Zbych: