Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-01 / 179. szám, kedd
A NACIONALIZMUS ELLEN ELNÖKSÉGI ÜLÉS BRIONIN $ ÚSZTASÄK AKTIVIZÁLÓDÁSA Jugoszlávia hat köztársaságában és két tartományában a nemzeteken (szerb, horvát, macedón, crnagorai, bosnyák, szlovén és magyar) kívül még további tizenhat nemzetiség és népcsoport él. Hozzávetőleg ugyanennyi az ország területén beszélt nyelvek száma is. Bonyolítja a helyzetet, hogy a lakosság az egyes köztársaságokon és tartományokon belül is keverten él. Ezzel a ténnyel a szocialista Jugoszláviának megszületése óta mindenkor szembe kellett néznie. Sőt, az eddig említetteken kívül még egy körülménynyel: az egyes területek gazdasági fejlettségének a történelem során kialakult különbözőségével. Jellemzésként csak egyetlen adat: míg az ország északi részén levő Szlovénia eléri a fejlett európai országok színvonalát és az egy főre eső nemzeti jövedelem ezen a területen 1200 dollár körül van, az elmaradottabb Koszovo tartományban ez az összeg alig több mint 200 dollár. Decentralizálás A felszabadulás utáni Jugoszlávia fejlődésében két szakaszt különböztetünk meg. Az első a 60-as évek közepéig tartott és ennek fő jellemzője a centralizált államigazgatás volt. Jugoszláviában nem vitatják, hogy erre a felszabadulást követő években szükség volt. Az irányításnak ez a rendszere azonban a 60-as évektől kezdve egyre inkább elfogadhatatlanná vált. A 60-as évek elejétől megkezdődött a decentralizálás folyamata, amelynek fontos állomása volt az 1965-ben meghirdetett reform. A reformmal, valamint a decentralizálással szembeszegülő erőket, élükön Rankovics volt alelnökkel, 1966 nyarán a Brioni szigetén megtartott IV. plénumon eltávolították tisztségükből. A reform egyik fő elve az volt, hogy a nemzeti jövedelemnek döntő többségében otf kell maradnia, ahol megtermelték. Ezen elképzelés megvalósítását természetesen összekapcsolták a fejletlen területeknek — mindenek eíőtt Koszovónak — nyújtandó állandó támogatással. A reform érvényesítése változásokat tett szükségessé a politikai struktúrában is. Ezek realizálása csak később, az 1970-ben meghirdetett alkotmánymódosítással indult meg. Az 1971-től fokozatosan életbe lépő új alkotmány, vagy ahogyan Jugoszláviában nevezik: az alkotmányfüggelékek minden lehetséges területen a központi államhatalom (szövetség) jogkörének csökkentését tűzte ki célul és mind nagyobb szerepet szánt a köztársaságoknak és a tartományi, valamint az egyéb helyi szerveknek. A szövetségi döntések és rendeletek a köztársaságok és tartományok megegyezése alapján születnek és a szövetség vezető testületeiben szigorúan figyelembe veszik a paritás elvét. A decentralizálás folyamata tehát összhangban van a szocialista Jugoszlávia egységének és erejének megszilárdításával. E bonyolult feladat megoldása a szocializmus ellenségeinek fokozódó aktivitása közepette megy végbe. A szocialistaellenes tevékenységet kétségkívül elősegítette, hogy a reformban rögzített gazdasági célkitűzések és a politikai struktúrában eszközölt változások között hosszabb idő telt el. Ebben — a még ma is tartó átmeneti időszakban az egyes köztársaságok és tartományok között elég gyakran adódnak — elsősorban gazdasági területen — ellentétek és súrlódások. A nacionalizmus is erős talajon és gyors ütemben kezdett kibontakozni és 1971 őszén Horvátországban jelentkezett a legélesebb formában. A rendezetlen gazdasági kérdéseken kívül, hozzájárult ehhez az akkori horvát vezetés opportunizmusa, a nacionalizmussal és vezető képviselőivel szembeni elnéző magatartása és az az egyáltalán nem elhanyagolható körülmény, hogy a Nyugaton élő és ott hol nyíltan, hol burkoltan támogatott horvát usz- tasa szervezetek elérkezettnek látták az időt a szocializmus elleni támadásra. Üj határozat A jugoszláv kommunisták intenzív küzdelme a nacionalizmus ellen az ismert horvátországi események után a JKSZ tavaly december elején megtartott 21. elnökségi ülésével kezdődött. Ezúttal harcot hirdettek mindenféle nacionalizmus ellen, az adott helyzetben természetesen mindenekelőtt a horvátországi megnyilvánulásokkal szemben. Már akkor hangsúlyozták azonban, hogy nem horvátországi specialitásról van szó, hanem a nacionalizmus minden megnyilvánulása elleni általános támadásról. A pártelnökség ülését követően ez a küzdelem két síkon folyt. Egyrészt eszmei-politikai szinten, másrészt adminisztratív eszközökkel. Ez utóbbi abban is kifejezésre jutott, hogy elmozdították tisztségéből azokat a funkcionáriusokat, akik a nacionalizmus befolyása alá kerültek, vagy annak teret engedtek. Ugyanakkor adminisztratív bírói úton jártak és járnak el azokkal szemben, akik a szocialista rendszer elleni akciók útjára léptek. A 21. ülés állásfoglalása és a határozott intézkedések már jelezték, hogy nem kampány- szerű akcióról van szó. Két hónappal az elnökségi tanácskozás után a Belgrádban megtartott 11. országos pártkonferencián még világosabban fogalmazták meg, hogy a JKSZ az egész országban folytatja a harcot a nacionalizmussal és annak minden megnyilvánulásával szemben. A pártértekezleten elutasították a régi, központosított államigazgatás visz- szaállítására irányuló törekvéseket, amelyek azon a felfogáson alapultak, hogy a jelenlegi problémáknak, így a nacio nalizmus térhódításának is az 1965-ös reform és az alkotmányfüggelékek, tehát a decentralizálás az oka. A JKSZ állási foglalt a reform és az alkotmánymódosítás további végrehajtása mellett. Ugyanakkor nagyobb hangsúllyal hívta fel a figyelmet a megvalósítás során történt hibák kiküszöbölésére és Jugoszlávia egységének megőrzésére. A minap a pártelnökség ismét teljes ülést szentelt a nacionalizmus témájának. Ez a tanácskozás azonban jelentősen eltért a 21. üléstől. Az előző ülésre egy, már folyamatban levő válság hónapjaiban került sor. a jelenlegire viszont egy konszolidáltabb helyzetben. Az elnökség Brioni szigetén összegezte a több mint féléves harc eddigi tapasztalatait, világosan körvonalazta a nacionalizmus fogalmát és meghatározta a további feladatokat. A helyzetet differenciáltan értékelték. Ismertették például, hogy Horvátországban lényegében eredményesen lezárult az az időszak (a még folyamatban levő perek csak utórezgések), amikor az elsőrendű feladatot a nacionalizmus elleni harc képezte. Más köztársaságokban viszont (jóllehet ezt most nem válságos helyzet indokolja) következetesen folytatják az ellenséges áramlattal szembeni küzdelmet. Az ország legnagyobb köztársaságában, Szerbiában például közvetlenül a Brionin megtartott ülés előtt foglalkozott a központi bizottság a szóban forgó témával és a tanácskozáson elfogadott állásfoglalások élesen elítélték a szerb, de a köztársaságban jelentkező más nacionalizmust is. A Szerb KSZ Központi Bizottságának állásfoglalása teljes összhangban van a Brionin hozott határozattal, amely nagy hangsúllyal emeli ki, hogy minden 'köztársaságnak és tartó-, mánynak elsősorban saját nacionalizmusával kell szembe- szállnia. Ezt különösen azért tekintik figyelemre méltó körülménynek, mert a közelmúltban egyes területeken olyan jelenséget tapasztaltak, hogy sokan megelégedtek azzal, ha éles szavakkal ítélték el a horvát nacionalistákat. Ugyanakkor a pártelnökség szükségesnek tartotta, hogy az egész országban folyó, rendkívül bonyolult eszmei-politikai harcot egységes elvi álláspont alapján, magas fokú szervezettséggel és összehangoltan folytassák. Terroristák A JKSZ vezető fórumának Brioni szigetén megtartott ülése nyomatékosan felhívta a figyelmet arra is, hogy a nacionalizmus előretörése és a szocializmus belső ellenségeinek mozgolódása, szorosan összefügg a külső ellenség aktivizálódásával. Ezt a megállapítást aláhúzta a jugoszláv belügyminisztériumnak néhány hónappal a pártelnökségi ülés előtt kiadott közleménye, amelyből a hazai és a nemzetközi közvélemény arról értesülhetett, hogy Ausztráliában, Nyugat- Németországban, Svédországban és Ausztriában verbuvált usztasa terroristákat juttattak jugoszláv területre, hogy ott ellenséges tevékenységet folytassanak. Ez az akció is — a nyomozás ugyan még nem zárult le, jóllehet a nyugat-boszniai erdőkben bújkáló terroristák többségét már elfogták vagy megsemmisítették — rávilágít egyes nyugati országok Jugoszláviával szembeni kétszínű magatartására. Miközben állami szinten szívélyes, sőt helyen-' ként baráti kapcsolatokat tartanak fenn az országgal, ugyanakkor saját államuk területén enyhén szólva eltűrik a szocialista Jugoszlávia ellen szervezkedő fasiszta terrorszervezeteket és az általuk végrehajtott, sokszor emberéleteket követelő akciókat. A legtöbb nyugati országban szabadon garázrl'íikodó terroristák tevékenysége különösen élénk a vendégmunkás ként Nyugaton dolgozó jugoszláv állampolgárok köriben. Jugoszláviában az elmúlt hónapokban történt bírósági tárgyalásokon minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy szoros összefüggés van a nyugati emigráns központok tevékenysége, illetve a belső ellenséges akciók és a nacionalizmus előretörése között. A JKSZ elnökségének plénumán nem véletlenül fogalmazták meg e szavakkal a nacionalizmus lényegét: „Ellenséges ideológia, amely a szocialista forradalom minden szakaszában és az önigazgatáson alapuló szocializmus viszonyai között is reakciós és ellenforradalmi jellegű.“ NYÁRÁDI RÓBERT (Magyarország) Tíz efsz—10 aratási hír (Igor Grossmann felvétele) 1. Elsőként fejezték be a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) járásban az aratást az albári Béke Efsz dolgozói 7 kombájn segítségével 500 hektáron. Árijából 45 mázsa, búzából 50 mázsa termett hektáronként. A kedvezőtlen időjárás miatt a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) Efsz dolgozói eddig csak a 257 hektáros árpatermést takarították be. Az átlagos hektárhozam 41 métermázsás. 3. Nagy szemveszteséggel fejezték be az árpa aratását a Bo- heíovi (Bögellő) Efszben. Hektáronként 38 mázsa termést takarítottak be. Viszont búzából már csak 30 hektárnyi aratni- valójuk van. 4. Még 15U hektár búza vár aratókra a Pastucliyi (PatasiJ Etsz határában. Az árpa aratását befejezték. Hektáronként 45 mázsa termett. 5. Hét kombájn segítségével már Cilizská Radvari (Csiliz- radvány) határában is befejezték az aratást. Szabó István elnök főleg a hektárhozamoknak örvend. Árpából 45 mázsa, búzából .55 mázsa termett hektáronként. B. Hetven vagon gabonát adtak át az államnak az idei gabonatermésből a Hroboňovói (Alis- tál) Efsz dolgozói. Árpából a tervezett 35 métermázsás hozam helyett 41 mázsa termett. Búzából még 150 hektár aratni- valójuk van. 7. Már csak 90 hektárnyi búzatermést kell betakarítani Vyd- rany (Hódos) község határából. Píver Dezső elnök szerint ez már csak napok kérdése, mert 7 kombájn arat. Örvend az árpatermésnek, mert hektáronként 47 mázsát takarítottak be. 3. Az esőzés miatt megdőlt az árpa a lehnicei (Lég) határban Már learatták, de a hozam bizony csak 35 métermázsás volt. Tíz kombájnnal néhány napont belül befejezik a búza aratását is. 9. Hetvenhat vagon gabonát szállítottak be eddig az állam* raktárba Vrakufí (Várkony]) község szövetkezetéből. Hat kombájnnal aratnak, de a gyakori esőzés miatt legtöbbször mind a hat kombájn áll. 10. Hamarosan befejezik az aratást Padaň (Padány) község határában. Már csak 130 hektárnyi búzát kell learatni. Egyébként a szalmabetakarítás és a tarlóhántás munkája jó ütemben halad. LÁSZLÓ ÁRPÁD Hatvan évvel ezelőtt, 1912. augusztus 1-én született Otakar faros százados, a Szokolovót védelmező eqység parancsnoka. A harcokban elesett, de a parancsnak eleget téve nem hátrált meg. Hősi helytállásáért első idegen állampolgárként megkapta a „Szovjetunió Hőse44 kitüntetést. Az alábbiakban az egyik résztvevő eleveníti fel az egykori csata lefolyását. Nem hátrálok meg... A Deštnicei Állami. Gazdaságban, az egyik katonai együttes fellépésére szállingózni kezdtek az első vendégek. Nem mindennapos előadás ígérkezett. A faluban és környékén ugyanis több, a Szovjetunióban megalakult első önálló zászlóalj tagja dolgozik. Amíg a földekről hazatértek az emberek, a legidősebb és legfiatalabb katonák egy csoportja beszélgetni kezdett az életről és a háborúról. Mintha megállt volna az idő. Jaroslav Perný tartalékos ezredes az egység tűzkeresztségét elevenítette fel. Részt vett ezekben a harcokban és tanúja volt Otakar Jaroš utolsó perceinek. Jaroš neve a huszonegy éves fiúk számára nemrég még csak tankönyvi fogalom volt. Ma azonban közelebbről megismerték. Megértették a fegyverek, az egység, az egyén és az adott szó erejét is, amennyiben pár óra leforgása alatt meg lehet érteni a háború bonyolult eseményeit. „1943. március 8-án délelőtt történt. A hó már olvadt, csak a Mzsi folyó jege állt ellen a melegnek. Egyetlen fasiszta tanknak sem volt szabad átkelni rajta. Szokolovo volt az utolsó erőd, egyharmada lángokban állt. Az itteni templomban volt a főhadiszállása Otakar Jaroš főhadnagynak, az első század parancsnokának. Este hat órakor jelentette a törzsnek, hogy a német tankok a templomhoz közelednek. Parancsot kap, megismétli: „Értem. VoráC szakaszát küldik és tíz tank sorakozik. Nem hátrálok meg!“ Ez volt az utolsó szava, amelyet hallottak. Életének utolsó perceit és másodperceit csak azok ismerik, akik látták őt harcolni. Egvikük Jaroslav Perný. Látta, hogy rohan ki megfigyelőhelyéről, buzdítja a többieket. Minden pillanatban eltakarta a kilátást a robbanások után keletkezett porfelhő. Egy- szercsak Jaroš arcát elborítja a vér, de tovább tüzel, újra és újra kézigránátot dob. Előtte égő tankok, a németek holtan esnek össze. Egy lövedék elől azonban nem térhetett ki. Az ellenséges tankok lánctalpai keresztültapostak testén Jaroslav Perný elhallgatott, a katonák a szörnyű esemény hatása alatt néznek maguk elé. „Azt egyikük sem tudta — folytatja —, hogy beszakadt a Mzsi jege és a se^ítsés nem juthatott el hozzánk A folyó így tulajdonképpen védelmezőnk volt és mi parancsot kaptunk visszavonulásra, de az sem ért el hozzánk. Ez volt az egyetlen parancs, amit Otakar Jaroš kapitány, a Szovjetunió Hőse nem teljesített..(nf
