Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-01 / 179. szám, kedd
EGY RENDHAGYÓ FILM Tizenkilencek bizottsága Rendhagyó új szovjet filmet mutattak be a moszkvai premiermozik. Címe: Tizenkilencek bizottsága. Műfaja meghatároz, hatatlan. A bemutató előadáson jelen levő szovjet kritikusok véleményé szerint az utóbbi évek egyik legkülönösebb alkotása. Félelmetes erejű, minden eddigi filmtől különböző mű. Hiteles adatok alapján, Afrika egy távoli részén található fasiszta rezervátum, és e rezervátumot leleplező, tizenkilenc nemzet tudósaiból álló szervezet tagjainak celluloidszalagra rögzített története; híres bakteriológusok jellemrajza, akik egy értesülés nyomán, feladva az éppen soron következő nemzetközi kongresszus kényelmes nyugateurópai miliőjét, a légkondicionált ülésterem kellemes, gondtalan óráit, szavak helyett tettekkel, életük árán bizonyítják emberségüket. Leleplezik egy, Afrikába menekült fasiszta csoport hátborzongató kísérleteit. Néhány leírt sorban visszaidézni nem, csak érzékeltetni lehet ennek az egyedülálló alkotásnak a tartalmát, és néhány epizóddal bizonyítani, milyen összetett és korszerű film is valójában a MOSZFILM-stúdióban készült produkció, az alig ismert, fiatal rendező, Száva Kulis munkája. A film vetítése előtt felirat közli a nézővél: „Ez a film hagyományos értelemben nem nyújt szórakozást, ez a film csupán egy nemzetközi szervezet egyhavi munkájának krónikája.“ S a felirat után a gyönyörű kongresszusi gobelin-teremben, megmosolyogtató körülményességgel nyakkendőiket Igazgatják a baktériumfegyverek gyártása ellen tiltakozó tudósok. Afrika burjánzó őserdeinek, ezer színben pompázó növényzetének képeivel gyönyörködtet a filmkamera, majd hirtelen a csodálatos környezetben épült, korszerű baktérium laboratórium belsejébe ugrik a felvevőgép, ahol a munkaasztaloknál az ide menekült háborús bűnösök hátborzongató precizitással, baktériummal fertőzik meg a világ legkülönbözőbb tájaira készülő vándormadarakat, hogy azok nyáron gyógyíthatatlan betegséggel, halálosan megfertőzzék az emberiséget. A film forgatókönyvét Szer- gef Mihalkov és Alekszandr Sleb- janov hiteles dokumentumok alapján írta. A rendező, aki eddig egy dokumentum- és egy játékfilmet rendezett, ismeretlen, filmen eddig még nem szerepelt színészeket alkalmazott, az operatőr pedig egyetlen jelenetet sem forgatott műteremben, minden felvételt az eredeti történet színhelyein, nyugat-európai városokban és Afrikában készített. így olyan különleges film született, ' amely irodalmi forgatókönyv felhasználása ellenére is dokumentum. Kulis rendező a film bemutatója után így nyilatkozott: „Kétrészes filmem publicisztikai jogantatású. Szándékom szerint a jelenkori fasizmus és a fasizmussal szembeni közöny természetrajza. Az emberi közöny ellen nem szólhatunk elégszer. A filmben látható egy jelenet, amikor a néger Bonifa- ciót megölik. Ezt a jelenetet egy nyugat-európai városban vettük fel. A forgatókönyv szerint Bonifacio egy szálloda előtt, az utcán fekszik. A jelenethez nem engedélyezték a statisztéria felvételét. Végül elhatároztuk, a néger színész sminkelve kifekszik a helyszínre, és így a forgalmas helyen a járókelők bizonyára megállnak majd körülötte, és így ez a tömeg lesz a statisz. téria. De tévedtünk. A „halott“ néger mellett nem álltak meg az- utcán siető emberek, esetleg csak lassítottak, majd közömbösen továbbmentek. Egyszer hallottuk csak a következő pár: beszédet: „Mi történt ott?” „Semmi, csak megöltek egy négert.“ A fiatal rendező Mihail Komin tanítványa volt. Részt vett a Hétköznapi fasizmus című film elkészítésében. A Tizenkilencek bizottsága című filmje Romm e világhírű filmjének hatásához hasonlatos. Automatizált repülésvezetés A hírügynökségi jelentésekben gyakran olvashatunk arról, hogy Vietnamban pilóta nélküli amerikai felderítő repülőgépeket lőtt le a légelhárítás. A robotgépek által irányított repülőgépekkel azonban nemcsak a haditechnika fegyvertárában találkozhatunk. A Szovjetunióban például néhány évvel ezelőtt a polgári utasforgalom repülőgépeihez mini-számítógépes robotpilótát fejlesztettek ki. Ez magára vállalja — még a legnehezebb időjárási feltételek között is — a repülésvezetés nehéz feladatát. Nem véletlenül írtunk itt repülésvezetést, hiszen itt nem egyszerűen csak a gép irányításáról van szó. A „repülésvezetés“ fogalma felöleli a repülési helyzet stabilizálását és a repülőgépek és űrhajók irányítását súlypontpályájuk befolyásolása útján, valamint navigációs feladatként a repülési programok felállítását. Az automatikus repülésvezetés fő feladata a repülési helyzet stabilizálása, azaz a repülőgéphez kötött koordináta-rendszer meghatározott szöghelyzetének egy vonatkoztatási rendszerhez viszonyított betartása. Azok az okok, amelyek a repülésvezetés automatizálását kikényszerítették, a boán rejlenek, hogy a pilótát a repülőgép ellenőrzése, a hajtóművek ellenőrzése és a navigációs célokra szilgáló, valamint egyéb műszerekkel való terjedelmes felszerelés mind jobban megterheli. Ezekre a műszerekre viszont a repülési teljesítmények fokozása, a műszeres repülésadta feltételek szerinti repülés és a forgalmi sűrűség fokozódása miatt van szükség. Űrrepülésnél az automatizálás már elengedhetetlen előfeltétel, minthogy az ember a teljesen megváltozott környezeti problémákat nem tudja egyedül megoldani. A repülésvezetés automatizálásában lényeges szerepet fognak játszani a számítóberendezések. A fejlődés ma arra mutat, hogy minden egyes szabályozási körbe iktatott külön-külön számítógépek helyett az összes feladat megoldására egyetlen közös fedélzeti számítóberendezést fognak használni . Ez megtakarítást jelent tömeg és tér tekintetében. Az embert azonban nem lehet teljesen kihagyni a repülésvezetésből. A jelenleg rendelkezésre álló számítóberendezésekhez viszonyítva jobb teljesítménysúlya miatt, mindenekelőtt azonban alkalmazkodóképessége következtében nélkülözhetetlen. Feladata a jövőben az lesz, hogy a szabályozási funkciókat ellenőrizze, és szükség esetében be is avatkozhasson a repülőgépek szabályozási rendszerébe. Olyan berendezéseknél, amelyek a repülőgépek és űrhajók repülési helyzetének stabilizására szolgálnak, mérőjel-adóként általában pörgettyűket alkalmaznak, amelyek a repülési helyzettel, vagy a szögsebességgel arányos jeleket adnak. Kiegészílésszerűen különféle gyorsulásmérő műszereket is használnak. A jeleket az emberi agy helyett számítóberendezésben, vagy erősítőben úgy dolgozzák fel, hogy a kormányállításra szolgáló szervmotorok vezérlésére is képesek lesznek. A startfázis alatt a helymeghatározást általában a pilóta végzi. Előrehaladott állapotban van azonban egy startellenőrző rendszer kifejlesztése, és végül a start folyamatának teljes automatizálása. A vonalszakasz berepülése vagy az utazórepülés a repülésvezetés azon fázisát alkotja, amely a helyzetszabályozás és irányítás tekintetében már a legmesszebbmenően automatizált. Sok vonalszakaszon a rendelkezésre álló navigációs segédeszközök segítségével így már ma is messzemenően automatizált repülésvezetés érhető el. A legnehezebbnek látszik az automatikának a repülőgépek leszállásánál való bevezetése. Erre a műveletre az automatizálást fokozatosan igyekszenek elérni, mert a leszállás az a repülési fázis, amelyben a legtöbb szerencsétlenség bekövetkezik. Az automatizálás három üzemi fokozatából az első fokozat, amelyet ma már a legtöbb légiforgalmi társaság elért, mindössze 60 m döntést magasságot és legalább 800 méteres belátható leszállópályát határoz meg. A második üzemi fokozat, amelyet jelenleg kívánnak elérni, minimális távolságokként a 30 méteres döntési magasság és 400 méteres belátható leszállópálya jellemzi. A harmadik üzemi fokozat egészen a leszállópálya felületéig terjedő repülőüzemet és fokozatosan elérendő 200, 50 és végül 0 méteres látható leszállópályát enged meg. A második üzemi fokozathoz még nem kell teljes automatizálás, de szükség van repülésszabályozó berendezésekre és vezérlőberendezé- sekre, ami az automatikával támogatott kézi vezérlésű leszállást teszi lehetővé. A harmadik üzemi fokozatot kis lépésekben igyekszenek elérni. Szinte közhelynek számít, hogy korunk egyik jellegzetessége az urbanizáció. A mindinkább szétterülő városok nagy területeket vesznek el az élő természettől. Számos nyugati nagyvárosban fokozottabb mértékben romlanak meg az életkörülményekAz ENSZ adatai szerint a 2000. évben a Föld lakosságának a száma eléri a 6—7,5 milliárdot. Egyre gyorsuló ütemű a népsűrűség növekedése. Ha abból indulunk ki, hogy lakosságunk számbeli növekedésének jelenlegi üteme állandóvá válik (ha nem fokozódik tovább) és az erre való előfeltételeket megalapozza az emberiség korszerű szociál-gazdaságí és tudományos-műszaki fejlődésének a tendenciája, akkor mintegy 150—200 év múlva nemcsak a most lakott, hanem gyakorlatilag kivétel nélkül a Föld valamennyi szárazföldi területe szinte elképzelhetetlen népsűrűséggel fog rendelkezni. Ez nem utolsósorban a városok síkbeli kiterjedésével függ össze. A jelenlegi Moszkva átlagos magassága úgy aránylik az alapterületéhez, mint az újságlap vastagsága iránylik a lap területéhez. Innen származik az elnevezés is: „lapszerű városok“. Irány a város! Az emberiség növekedésének üteménél még gyorsabban megy végbe a lakosság városokban való összpontosulása. A világ valamennyi országa városi lakosságának a száma évenként mintegy négy százalékkal emelkedik. Ugyanekkor egyes nagyvárosok növekedésének az üteme ennek az átlagmértéknek a kétszeresét is meghaladja. A Brit-szigetek 53 millió lakosa közül 1963-ban összesen csak 947 000 ember foglalkozott a mezőgazdasággal, vagyis kevesebb mint 2 százalék, a többi 98 százalék városlakó volt. Egyébként egyedül Londonban több, mint 10 millió ember él, vagyis Anglia lakosságának az egyötöde. Az USA-nak 1963-ban 188 millió lakosa volt. A mezőgazdaságban csak 6,8 millió ember volt foglalkoztatva, kevesebb, mint 4 százalék. A Szovjetunióban 1962 végén a városi lakosság száma 52 százalékot" tett ki, az 1920. évi 14 százalékkal szemben. New York lakossága már elérte a 14 milliót, de ez a szám .1975-re előreláthatólag további 5 millió fővel emelkedik. Los-Angeles a Csendes-óceán partján 120 km hosszú és 80 km széles elnyúló sávban épült fel, és a közejjövőben már nem elképzelhetetlen, hogy San-Francisco- val összeépül. A „lapszerű“ városok tradicionális alapokon fejlődve általában minden rendszer nélkül zárnak magukba emberi lakásokat, számtalan tudományos és ipari vállalatot. Állandóan nőnek és szélesednek, egymásba olvadnak, visszaszorítják és csökkentik a Föld élő természeti világát. Riasztó adatok A jelenlegi ipari városok — különösen nyugaton — a legtöbb esetben nem egyebek, mint a kő, az aszfalt, a gépek és az utak keveréke, amelyekben mindig sietnek az emberek, akiknek nincs egy percnyi igazi nyugalmuk sem, és nem telik örömük a természettel való zavartalan találkozásban sem. Orrá lesz az ún. „smog“. Egy ismert eset: 1952-ben a London feletti összesűrűsödő köd felszállásában visszatartotta a füstöt és a kormot, mégpedig olyan mértékben, hogy négy nap alatt 4000-rel több ember halt meg, mint általában, ez azt jelenti, hogy minden másfél percben a köd egy embert ölt meg. Los-Angelesben naponta a levegőbe 600 tonna kéndioxid, 1300 tonna széndioxid és 6500 tonna szénmonoxid kerül. New Yersey államban két és fél négyzetkilométer területre 1963 ban 360 gépkocsi jutott. Ennek az államnak a légterébe naponta 760 tonna kéndioxid és 3270 tonna, el nem égett szénvegyületeket tartalmazó gáz került. Ezeknek a gázoknak 60 százalékát gépkocsik bocsátják ki. A Ruhr-vidéken naponta 265 ezer tonna port és füstöt „löknek ki“ az ipari vállalatok. Házvárosok Milyennek is kell lennie a jövő városának? Sok tervet ismerünk, ha tervnek lehet nevezni azokat az általános elveket és elképzeléseket, amelyeken a városok létesítése alapszik, és amelyeket megvitatásra az építészek és a szociológusok ajánlanak. Vizsgáljuk meg az egyik tervet — a házváros vázlatát. Ennek a vázlatnak az előnye az, hogy az építéséhez viszonylag kis alapterület szükséges. Felszabadítja a természetet és a városlakóknak a civilizáció nagy áldásai mellett lehetővé teszi a természettel való állandó kapcsolatot. A ma- gasbatörő házváros kifejlődése lehetővé teszi, hogy ugyanazon a nagyságú területen jelentékenyen több embert lehessen telepíteni, mint amennyi a jelenlegi lapszerű városokban él. Például vegyük számításba, hogy a házváros céljára említett elgondolás alapján akkora területet veszünk igénybe, mint a jelenlegi Moszkva. A város alapjaként lépcsős csonkakúpot vegyünk, amelynél az alsó alap átmérője 34 km, és az oldalsó felületek a talaj síkjával 45 fokos szöget alkotnak. Az épület kezdeti magasságát másfél km-ben állapítsuk meg. Ebben az esetben a csonkakúp felső fedelének az átmérője 31 km lesz, a térfogata pedig 1246 köbkilométert fog kitenni. Az oldalfelület a függő előkertek nélkül 155 négyzetkilométer területű, ugyanilyen területet vesz igénybe az egyes lakásokhoz tartozó élőkért is, amelynek szélessége megegyezik a lakáséval. Ha egy emberre 10 négyzetméter lakásterületet számítunk, akkor ennek a városnak a lakásaiban 54 millió embert lehetne elhelyezni. Ennél az elhelyezésnél minden egyes lakosra még 3—4 négyzetméter háztáji kert, 14 négyzetméter parkosított rész jutna a város tetején, további 750 négyzetméter mező, erdő és kert, az 50 termelési emeleten. (dj) 1972. VIII. 1. Jancsó és Wajda A bratisiavai-kolibai stúdióban és a minszki Bieloruszfilmstúdiő- ban film készül Ján Nálepka életéről. Az alkotás — melyet Martin Tapák és Alekszander J. Karpov rendez — előreláthatóan ez év őszén elkészül és a csehszlovák—szovjet barátsági hónap keretében bemutatásra kerül. A képen a készülő film egyik kockája látható. Mináčova felvétele) Jancsó Miklós és Andrzej Wajda — ez a két név fémjelzi az első magyar—lengyel kopro- dukciós filmet, amelynek elkészítéséről most született előzetes megállapodás Varsóban. A film a két ország közös hőséről, Bem Józsefről szól majd. Jancsó Miklós — aki ismét Hernádi Gyulával együtt írja a forgatókönyvet — Varsóban sajtókonferencián ismertette elképzeléseit. Mint mondta, valóságos történelmi alapja lesz a filmnek — az erdélyi hadjárat —, de elsősorban Bem katonai, politikai, vagy ha úgy tetszik, filozófiai gondolatait tartalmazza. Bem nem deheroi- zált hős lesz, hiszen benne — Jancsó Miklós szavai szerint — nem lehet hibát találni. Andrzej Wajda szokatlan minőségben vesz részt a film létrehozásában: ő lesz a producer. A lengyel filmgyártásban most átszervezést hajtottak végre: nyolc alkotócsoport született, élén egy-egy neves rendezővel. Ök döntik el, kivel és milyen témáról készíttetnek filmet, amelyért nemcsak művészi és erkölcsi, hanem anyagi felelősséggel is tartoznak. A Wajda- alkotócsoport első filmje lesz ez a koprodukció. Andrzej Wajda szemmel láthatólag jól érzi magát a produceri szerepkörben. „A produceri munkának mindig is nagy jelentőséget tulajdonítottam, mert az a véleményem, hogy kellő műszaki és szervezeti előkészítés nélkül egyetlen rendező sem készíthet sikeres filmet“ — mondta a világhírű rendező a sajtókonferencián. Jancsó Miklóst és Andrzej Wajdát régi barátság fűzi egymáshoz; mindketten nagyon örülnek, hogy együtt dolgozhatnak az első magyar—lengyel közös filmen. A részletek tisztázása még további megbeszéléseket igényel, annyi azonban bizonyos, hogy a költségeket fele-fele arányban a két ország viseli; Eem szerepét lengyel színész játsza, az operatőr magyar lesz és a forgatás* előreláthatólag augusztus-szeptemberben kezdődik Lengyelországban. f fszm)
