Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám, kedd

Felkészültek az igények teljesítésére A Vág-menti új komárnói városnegyed egyik jellegzetes részlete. Sok — emeletes lakóházak, épülő utak, vízvezeték, kanalizáció; mindenütt szorgoskodó kezek- A felvételből érezzük, hogy nem­sokára itt nagyvárosi jellegű negyed alakul ki. (Tóthpái Gyula felvétele) Meg kell érteni ... A tanév vége nemcsak örö­met, hanem gondot is okoz, különösen azoknak, akik pá­lyaválasztás előtt állnak. Ne­héz olyan szakmát választa­ni, hogy az „divatos“ is le­gyen, ugyanakkor az üzem közel legyen a fiatal lakhe­lyéhez. S bár az idén 2100 diákkal több lépett tanonevi- szonyba mint tavaly, az egyes ágazatokban még mindig hiány mutatkozik. A gépészet­ben például 2556, a kohászat­ban 500, a közlekedésben 320, az energetikai iparban pedig 40 fiatalt tudnának még ta- noneviszonyba felvenni. A vegyipar a toborzás tervét 80, a bányaipar 67 százalékra tel­jesíti. Ami a mezőgazdaságot illeti, az Idén 18 százalékkal jobb eredményt érnek el, mint a múlt év hasonló idő­szakában. Örvendetes, hogy az építőipar a tanoncok tobor­zásának tervét csaknem 100 százalékra teljesíti. A fo­gyasztási szövetkezetek 125, az állami kiskereskedelem 118 és a termelési szövetke­zetek 104 százalékra teljesí­tették a tervet. Eredmény, gond. Az üze­meknek szükségük van a fia­talokra, hogy azok szakmát tanulva felváltsák majd a nyugdíjba vonuló szakembere­ket. Ennek kapcsán nézzünk csak meg összehasonlítás vé­gett két számot. A központi kimutatás szerint 5960 fiatalt kellene még tanoneviszonyba leszerződtetni. Itt olvashatjuk viszont azt is, hogy ugyanak­kor 7470 tizenötéves fiatal­nak kell még munkaalkalmat találni. Ez az óriási ellent­mondás talán abból ered, hogy az illetékes szervek, de főleg az üzemek, nem végez­nek megfelelő propagációt, il­letve toborzási munkát. Ma már ugyanis minden ember tudatosítja, hogy jó, ha szak­mát szerez. S mivel az üze­meket nem lehet elmozdítani helyükről, a fiatalok egy ré­szének kell otthagyniuk szü­lőfalujukat, hogy szakmát ta­nulva hasznos tagjává válja­nak társadalmunknak. Ezt a szülőknek is meg kell érteni. —nj— • Hogyan készültek fel az idényre? — tettük fel a kér­dést dr. Štefan Bakošnak, a bratislavai Benzinol n. v. igazgatóhelyettesének. — Már régebben kidolgoztuk a benzinkutak szolgáltatásai­nak programját. Bővítjük a benzinkutak hálózatát, a Super benzin árusítását, meghosszab­bítjuk az eladási időt, korszerű autómosó berendezéseket léte­sítünk (Bratislavában, Levicén (Léván), Nitrán, Žilinán, Ban­ská Bystricán, Žiar nad Hro- nom-ban, Prešovban, Michalov- cén (Nagymihályon), Košicén és javítjuk a szolgáltatások színvonalát — főleg a gyors ki­szolgálás szempontjából. Nem­régen iskolázáson vettek részt a benzinkutak kezelői. Számos benzinkutat felújítottunk és rendbe tettük a környékét. • Néhány benzinkút nyitvatar­tási ideje régen nem elégí­ti ki az igényeket. Mit tesz­nek annak érdekében, hogy a benzinkutak valóban „szol­gáljanak“? — Éppen most folyik a ben­zinkutak nyitási és zárási ide­jének felülvizsgálása. Az ellen­őrzés eredményei és a gépko­csivezetők szükségletei alapján módosítják a nyitvatartási időt. Ez nem rajtunk, hanem a dol­gozók számán múlik. • A gépkocsivezetők gyakran panaszkodnak, hogy a kor­szerű benzinkutaknál nin­csenek alapvető higiéniai berendezések. A melegvizes mosdóra gondolunk, hogy a gépkocsivezetők legalább a kezüket tudják megmosni az olajcsere után. Milyen lépé­seket tesznek ennek érdeké­ben? — Ilyen berendezések min­den új benzinkútnál vannak, csak a benzinkút vezetőjén mú­lik, hogy ezek a gépkocsiveze­tők érdekeit szolgálják. Hiszen ez is egy része a szolgáltatá­soknak. • Bratislavában, a Februári Győzelem utcán levő benzin­kútnál egy ideig létezett egy ellenőrző nyomásmérő, amellyel a gépkocsivezetők ellenőrizhették nyomásmé­rőiket. Lehetőség van arra, hogy ezt a tübbi jelentősebb benzinkútnál is alkalmaz­zák? — Tudjuk, hogy segítség volt, azonban karbantartása túl igé­nyes, mivel többé-kevésbé ama­tőr alapon készített tartály volt, amelyet gyakran kellett feltölteni levegővel. Ha akad egy üzem, amely vállalja egy A Calovő-i (Nagymegyer) szódagyár alkalmazottai két műszak­ban dolgoznak. Naponta 25 000 palack málnaszörpöt, kofolát s egyéb, összesen öt fajta üdítőt állít elő a jobbára fiatalokból álló lelkes gárda. Viöan Emil, a szódagyár főnöke azt is el­mondotta, hogy az üzem csúcsteljesítményére leginkább a nyári hónapokban van szükség. Szavai' unnál is inkább igazoltak, hi­szen az aratási idényről van szó. Ilyenkor minden üdítő italra nagy szükség van kint a kombájnok mellett szorgoskodóknak. (Szöveg és kép Tóthpái Gyula) tökéletesebb készülék gyártá­sát, miért ne. • Számos gépkocsivezető hiá­nyolja, hogy a különféle olajok, kenőanyagok stb. el­adásánál és kínálatánál hiányzik a kezdeményezés, így sokan nem is tudják, hogy milyen a választék. — Hogyan oldják meg a jövő­ben az ajánlat igényét — akár az árit jobb elhelyezé­sének formájában is? — Elsősorban a szekrények jobb elrendezésével. Mindenek­előtt a vezetőket szeretnénk fi­gyelmeztetni, hogy többet pro­pagálják a választékot és tájé­koztassák a gépkocsivezetőket az újdonságokról. Dolgozóinkat erre már többször figyelmez­tettük az iskolázásokon, sajnos azonban ezt nem sikerült velük tudatosítanunk. Ezenkívül tudomást szerez­tünk niég arról, hogy az utóbbi években nagy figyelmet szen­telnek a korszerű benzinkutak építésének. 1969-ben 27-et épí­tettek és helyeztek üzembe, 1970-ben 34-et, míg az elmúlt évben 47—4fi-ot. Ez idén 46 benzinkutat építenek Szlovákiá­ban. A tervek szerint 1975-ig Szlovákiában még további 2ÜU új „benzinpumpa“ épül. Való­ban örömteli megállapítás. JOZEF SLUKA Van még lehetőség (ČSTK) — A CSSZK Oktatás­ügyi Minisztériuma figyelmez­teti azokat, akik a főiskolák nappali tagozatára jelentkeztek, és bár sikeresen letették a fel­vételi vizsgát, nem vették fel őket, kérhetik felvételüket a következő főiskolákra és fakul­tásokra: a pardubicei vegyi technológiai főiskola, a prágai vegyi technológiai főiskola (ve­gyi-technológiai fakultás, vala­mint tüzelő- és víztechnológiai fakultás, továbbá vegyészmér­nöki fakultás), a prágai Mező- gazdasági Főiskola (üzemi-köz­gazdasági fakultás), a Libereci Gépipari és Textilipari Főisko­la és a Plzeňi Gépipari és Elektrotechnikai Főiskola. A jelentkezési íveket hala­déktalanul el kell küldeni, mi­vel a felsorolt tanintézetekben augusztus végén, szeptember elején tartják meg a felvételi vizsgákat. Andrzej Z bych: KL OSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE A parkban gyerekek játszottak a kis mesterséges tó partján, Kloss bement a park közelében levő kis kávéházba, üdí­tő italt rendelt és a parkot figyelte. Amikor megpillantotta a pádon ülő Dan- kát, még egyszer figyelmesen körülné­zett és elindult felé. — Megengedi kisasszony? — Természetesen - — válaszolta Dan- ka. Kloss cigarettával kínálta. Eddig so­ha nem találkoztak nappal és nyilvá­nos helyen. Most nem volt más válasz­tásuk. Danka huncutkásan mosolygott — nagyszerűen megjátszottá a kalan­dot kereső kisláng szerepét — és egy kissé mintha elhúzódott volna Klosstól. — Hogyan történhetett ez? — kér­dezte halkan Danka, közben szüntele­nül mosolygott. — Nem tudom. Lehetséges, hogy mind­annyian lebuktunk. — Edward hallgatni fog — mondta Danka és rögtön rátért a jelentésre. Si­került megállapítania, hogy Reil és Pul- kowski három nap múlva a kísérleti te­lepre utaznak. — Pulkowski beleegyezett? — kér­dezte Kloss. — Kétségbe van esve — mondta Danka. — A felesége miatt aggódik. — Láttad Kazikot? — Nem. — Még ma meg kell állapítani — mondta Kloss —, hogy mi történt vele. Mindenkit értesíteni kell, de a legfon­tosabb, hogy Kazikot időben értesítsük. — Ma ešte elmegyek hozzá. Kloss egy pillanatig töprengett. — Nem tudom, hogy jól teszed-e, de nincs más választásunk. Biztosítlak. — Aztán Kloss pontosan meghatározta a találkozás helyét, időpontját. Volt egy tartalék találkozási helyük, amely a le­37. Fordította: Bába Mihály hető legbiztonságosabbnak tetszett. Egy régi műhely a külvárosban, amelyet a háború kitörése óta senki sem hasz­nált. — Meg kell állapítanom —• folytatta Kloss, hogyan tudták meg Edward cí­mét. — Ázt persze még nem tudta, ho­gyan sikerül ez. Brunner biztosan nem szól semmit, különben is Kloss ebben a pillanatban semmiben sem volt biz­tos, sőt arra gondolt, hogg ő is a nyo­mozás középpontjába került. Danka vállat vont. — főbb, ha nem kérdezel semmit — mondta. — Janek, én úgy érzem, hogy ez az én utolsó akcióm. — Rendben van. Ha befejeztük, visz- szaküldelek a partizánosztagba. — Köszönöm. Kloss már fel akart állni, amikor ar­ca hirtelen megmerevedett. A park kes­keny ösvényén lassan lépkedett feléjük a bűvész Rioletto. Vajon egész idő alatt szemmel tartotta őket? Vajon valóban ilyen ügyes? — Ismerem — mondta Danka. — Ez a Rioletto megpróbált nekem udvarolni. — Akkor minden rendben — mondta Kloss. Hirtelen egy ötlet jutott eszébe, egy nagyon kockázatos ötlet, de vég­eredményben is minden kocká7Mtos. — Idehallgass Danka — súgta —, én elmegyek, te itt maradsz vele és meg­hívod magadhoz holnap estére, mondjuk nyolc órára. Aztán maid megmagyará­zom, hogy mit kell tenned . .. Rioletto éppen megállt előttük. — Istenem — kiáltott fel tettetve a meglepettet —, hát megint találkozunkI Nem tudtam, hogg Kloss főhadnagy minden csinos lányt ismer a városban. — Egyszerűen szerencsém van — mo. solygott Kloss. — Nekem meg épp az a bajom, hogy nincs szerencsém — válaszolta Rioletto. Kloss órájára pillantott és felállt. — Sajnos, mennem kell. — Mától kezdve nem panaszkodha- tom arra, hogg elhagyott a szerencsém — jelentette ki Rioletto. — Itt marad­hatok önnel? Danka mosolyogva bólintott. Ebben játékban egyre több volt a bi­zonytalan lépés; Edward és Kazik le­tartóztatása — mert már Kloss tudta, hogy Kazik csapdába esett — szinte megvalósíthatatlanná tette az akciót. Kloss hitt abban, hogy Edward tartani fogja magát, ám azt is figyelembe kel­lett vennie, hogy valaki elárulta a Ges- tapón a Walowa utcai lakásának címét, olyan valaki, aki nagyon sokat tudott és tud, talán róla is. Vajon nem lenne jobb elszökni már most az osztaghoz? Nem,, végig itt marad, megpróbálja vé­gigjátszani ezt a partit. Lehetséges, hogy véletlen az egész. Igaz, nem hitt a véletlenben. Brunner sohasem cselekedett vaktában, mindig jó információkkal rendelkezett. Vajon ki adta neki? Rioletto? Puschke? Vagy talán Danka? Ostobaság. Ha Danka árulta volna el őket, már rég lekapják őt is. Emlékezett Glaubel arcára. Egy órával ezelőtt találkozott vele, és most biztos volt abban, hogy ez a találkozá­suk nem volt véletlen. Megszólalt a telefon. Kloss felvette a kagylót, és meggyújtotta a lámpát az íróasztalán. Vagy a főnöke, vagy Brun­ner telefonál. Mindketten tudták, hogy Kloss esténként szeret sokáig dolgozni az Abwehrstelle ben. A kagylóban Brun­ner hangja csengett fel, hangja rekedt volt, biztosan a tegnap éjszakai nagy ivászat miatt. — Hans, a magányos estét az irodá­ban töltőd? — Dolgozom. Brunner ostobaságot fecsegett, vala­milyen felszolgáló nőről beszélt, aki a kaszinóban dolgozik, aki tegnap este jó italokat adott, akinek csinos lába van, aztán hirtelen a következő kérdést tet­te fel: — Hans, érdekel Reil új titkárnője? Klossnak egy pillanatnyi ideje volt töprengeni a válaszon. Gondolatban már döntött, ugyanakkor tudta, hogy ebben az esetben Brunner fog győzni. — Igen — jelentette ki —, valóban. De Otto, miért kérdezed ezt? — Szép lány — mondta Brunner. — Le akarod csapni Reil kezéről? — Nem gondoltam erre. — Hát mire gondoltál, Hans? — Arra gondoltam — folytatta Kloss —, eljött az ideje annak, hogy kicse­réljük az információkat. — Lehetséges — állapította meg Brunner. Kloss Brunner hangjában töprengést érzett. Vajon mit tud? — gondolta Kloss. — Vajon mit' tudott meg? Abban biztos volt, hogy Glaubel jelentette neki, hogy találkoztak a külvárosban. Ez nagy hi­ba volt, nagyon nagy hiba. Dankának nem lett volna szabad elmenni Kazik lakására. Brunner azt mondta: fó éjsza­kát, holnap találkozunk. Kloss letette a kagylót és a ma este történt eseményeken méq egyszer át­futott gondolatban. Este hat órakor ment a külvárosba, úgy, ahogy Dankával megbeszélte. A munkások éppen a Reil üzeméhez tar­tozó rakodópályaudvarról tértek vissza. Az élelmiszerüzletben hosszú sorban álltak, a kapuk előtt asszonyok plety­káltak, férjüket várva. Kazik egy földszintes házban lakott az Ogrodowa és a Sliska utca sarkán. Kloss közömbösen lépkedett a járóke­lők között, jó néhány percig figyelte a házat, míg végre észrevette, hogy Dan­ka kinyitja a kaput és belép rajta. Kloss előre húzta a pisztolytáskát és várt. Már tudta, hogy nem lett volna szabad idejönnie, a „Fehér“ csoportjából kel­lett volna valamelyik fiút idektíldenie, hogy biztosítsa Dankát. Hiszen már föl­vette a kapcsolatot „Fehérrel“. Danka sokáig nem jött ki a kapun. Kloss nyug­talankodni kezdett, hiszen ott is lehe­tett csapda. Ekkor hirtelen maga mel­lett megpillantotta Glaubelt. A hitleris- ta ugyancsak Kazik házát figyelte. (Folytatjuk) 1972. VIII.

Next

/
Oldalképek
Tartalom