Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-27 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó
Fogalommá vált földrajzi név: Panama# Áldozatok tragédiák, profit • Állam az államban • A junfc irányt vett a csatornaövezet függetlenségének ki vívásáira A közép-amerikai Panama Köztársaság sajáto; helyet foglal el hazai, amerikai és nemzet közi viszonylatban is. Az egyébként szürki ország jelentőségét az a század elején épül csatornarendszer adja meg, amely két vi lágtengert köt össze — a Csendes-óceán és az Atlanti-óceánt. Gazdasági szempontbó ugyanolyan jelentőséget tulajdonítanak neki, mint t korábban épült Szuezi-csatornának. Mindkettőiül története mozgalmas; politikai kihatásuk is vitatha tatlan, s noha a Szuezi-csatorna körüli eseményei1 jelenleg időszerűbbek, a közel-keleti események kö zéppontjában állnak, az ún. panamai kérdés sere hanyagolható el, mert megoldatlansága egyre feszültebb légkört teremt e térségben. Az események hátterében — mindkét csatorna esetében — az amerikai Imperializmus áll a maga kendőzetlen formájában. ,<ét főváros Panama állam hivatalos fővárosa Panama City. A város közepén azonban kettős drótkerítés-zár vonul végig, kiszakítván az amerikai fennhatóság alatt álló csatornaövezetet, s a város fölött magasló Ancon halmon fekszik az övezet fővárosa, Balboa. Balboának hívják egyébként a panamai pénznemet is. A város és a pénzegység is nevében egy XVI. századi spanyol kalandor tengerész nevét örökíti meg. Spanyolországból menekült az Újvilágba, s 1513- ban ökrösfogaton átkelt a keskeny földszoroson és felfedezte a Csendes-óceánt. Nevét örökre nevezetessé tette azzal, hogy felfedezte: csak egy keskeny földszoros választja el egymástól a Csendes-óceánt és a Karib-tengert. Ez a felfedezés szülte a későbbi terveket, hogy hajózható vízi úttal kössék össze a két tengert. A terv kivitelezéséről elsősorban a franciák álmodoztak. Lesseps Ferdinánd, a Szuezi-csatorna híres építője vállalkozott a terv kivitelezésére, de belebukott. A franciák tízezrei áldozták fel megtakarított pénzüket a csatornaépítő részvénytársaság megalapítására, de 1889-ben, egybillió frank ráfordítása után megbukott a franciák vállalkozása. Lesseps csak nemességének, agg korának, szuezi érdemeinek és jó összeköttetéseinek köszönhette, hogy nem állították bíróság elé. Fő bűne lényegében az volt, hogy nem volt képes ellenőrizni a munkálatok végzését, tervezését és a pénzkezelés helyességét, nem győződött meg a vállalkozás biztonságának természeti feltételeiről. Ä HdŽK gyilkos klímája — a váltóláz, a malária, a sárgalSž ■és más betegségek — mintegy húszezer munkás életébe kerültek, jórészük néger volt Ma már csak a temető emlékeztet a franciák egykori jelenlétére, mert sokkal hatalmasabb ellenfél ütötte ki őket a nyeregből. Az Egyesült Államok monopolistái féltékenyen nézték a franciák kísérleteit. Különféle mesterkedésekkel elérték, hogy ők kaptak megbízást a Panamacsatorna megépítésére, a franciák művének befejezésére; valójában kezdettől fogva erre is törekedtek. Az amerikai diplomácia műve volt az is, hogy Panama függetlenné vált, s mint ilyen elszakadt Kolumbiától, amelynek szerves részét alkotta a múltban. Az új „független“ kormány úgy táncolt, ahogy Washington fütyült. Az 1903-as szerződésben Washington minden feltételét elfogadta. Ilyen körülmények között került sor 1914-ben a csatorna megnyitására. Jövedelmező üzlet A Panama-csatorna berendezése megnyitásának évében grandiózus műnek számított: 300 méter hosz- szú és 30 méter széles zsilipkamráin bármilyen akkori hajó átúszott. Naponta mintegy 40 hajó kel át a csatornán, s ez egyes számítások szerint vám formájában 6600 dollárba keriil, viszont a körülhajózás megtakarítása 50 ezer dollárt tesz ki! Jövedelmező üzlet — de nem a panamaiaknak. Az országra 1903-ban rákényszerített szerződés ugyanis olyan előjogokat biztosított az Egyesült Államoknak, hogy a csatornaforgalom jövedelméből Panamának be kellett érnie évi 1 millió 930 ezer dollárral, míg az Egyesült Államok haszna meghaladja a százmillió dollárt. Az Egyesült Államok azonban nemcsak a csatorna- rendszer üzemeltetéséből húz hasznot, hanem a panamai szuverenitást sértve 14 katonai támaszpontot tart fenn, ami folytán politikai és gazdasági téren egyaránt ellenőrzést gyakorol a panamai kormány tevékenysége fölött, s befolyásolhatja törekvéseit. Említettük a balboát, a panamai pénznemet. Vele kapcsolatban érdekes megjegyezni, hogy kurzusa egyenlő a dolláréval. De csak elméletben! Az ezüstbalboa valóban ennyit ért, de már kivonták a forgalomból az amerikai bankok gyűjteményeinek gazdagítására. Ma már a balboa névleges értékének csak a felét éri. Ezért az üzleti elszámolásokat inkább dollárban végzik. Panama nemzeti jövedelme 1970-ben 904 és fél millió balboát tett ki, ezt a kereskedelem, a szolgáltatások, bankügyletek, az idegenforgalom, hajóforgalom eredményezte. Megjegyzendő, hogy világméretben Panamának van a negyedik legnagyobb hajóflottája, persze sok a külföldi tulajdonos, mert adózási okokból előnyösebb panamai zászló alatt közlekedni. Az egy főre számított nemzeti jövedelem eléri az évi 700 dollárt, s bár ez a környező latinamerikai országokéhoz képest magas életszínvonalat tükröz, valójában nem ad hű képet az ország gazdasági fejlettségéről és fejlődési lehetőségeiről Panama a panamaiaké A panama Lesseps csődjét követően a különféle csalárdságok kifejezésére bevett közhasználatú szó lett. Eredetét keresve azonban különféle magyarázatot találunk. Egyesek szerint az indián eredetű szó halbőséget jelentett, mások szerint óriásfáktól vonatkoztatták el, további források szerint a messzét jelentette valamelyik indián törzs nyelvén — ugyanis így válaszoltak az idegeneknek, ha ruhájuk arany díszeinek eredete iránt érdeklődtek. Mint vélekednek erről maguk a panamaiak, nem tudjuk, de tény, hogy az utóbbi években, különösen 1965 óta egyre erősödik nemzeti öntudatuk, s indián vagy spanyol elődeiktől függetlenül „Panama a panamaiaké“ jelszót vallják. Az említett 1903-as, Panamára nézve lealázó szerződés a panamai nép állandó sérelme. Ez adott okot 1964 januárjában a diákok és munkások megmozdulására, amelyet véres megtorlás követett. Azóta is erősödik a nemzeti öntudat és a panamai nép esz- mélésének fontos állomását jelentették az 1968-as események, amikor a csalással elnökké választott Ariast, a nagybirtokosok képviselőjét Hector Torri- jos tábornok vezetésével nemzeti érzelmű tisztek csoportja megdöntötte. Azóta élesedő feszültség vart a panamai és a washingtoni kormány között. Nem szabad idealizálni a panamai nacionalista vezetők politikáját. Torrijos kormányzása elején kimondottan kommunista-ellenes volt. Az oligarchia képviselőinek korrupció és egyéb vádakkal való letartóztatásával egyidejűleg a baloldali szervezeteket is üldözte. Torrijos politikájában akkor következett be fordulat, amikor külföldi tartózkodása idején jobboldali tisztek félre akarták őt állítani és „kommunistagyanúsnak“ minősítették. Az elnök azóta rátért a reformpolitika útjára. Népszerű, populista, azaz népi politikát akar folytatni, a polgári rendszer korlátai között. Támogatja az ipari munkásság kialakulását és fontos agrárreformot hajtott végre. Ebben különös szerepet játszanak az ún. asentamien- tok, azaz kísérleti szövetkezeti gazdaságok, amelyekből már száz működik, s a földművelés fejlődésének irányát hivatott jelezni. A rendszer továbbá adóreformmal nyirbálja meg az oligarchia hatalmát, Külpolitikai téren fontos az 1903-as szerződés felülvizsgálásának követelése. Panama követeli az 1600 négyzetkilométer területű csatornaövezet és az ott állomásozó amerikaiak jogi státusának újrarendezését, az örökre szóló szerződés időbeli hatályának korlátozását, nagyobb részvételt a csatorna irányításában és igazságosabb részesedést a jövedelemből, továbbá az amerikai katonai jelenlét rendezését, ami Washington számára az egyik legkényesebb kérdés. Pozitív fejlődésre enged következetetni, hogy a panamai kormány arra is gondol, felveszi a diplomáciai kapcsolatokat Kubával. így aztán az sem véA csatorna tar keletien, hogy az amerikai hírközlő szervek igyekszenek bevinni a köztudatba egy készülő panamai puccs tényét íz ország jövője: a csatorna A csatorna sorsa mindenképpen az ország jövőjét jelképezi. Vajon a végsőkig ragaszkodni fog-e az Egyesült Államok a csatornaövezet megtartásához és szuverén uralásához? Ha igen, ezt elsősorban katonai érdekek fogják diktálni. Pillanatnyilag még a gazdasági érdekek is fontosak, de a iövőt tekintve különféle problémák vetődnek fel A csatorna nagyságát és áteresztőképességét tekintve ma még megfelel a követelményeknek, de mi lesz a század végén? Ma még napi negyven hajó haladhat át a csatornán; számukat 1990-ig hetvenre kívánják növelni. Ám már ma sem haladhat át a csatornán akármilyen méretű hajó. Egy hajó átkelése — veszteglésével együtt — 15 órát tart. A század vége felé már nem lesz kielégítő a csatorna kapacitása. Ezért felmerült egy új csatorna megépítésének lehetősége. A meglevő átalakítása ugyanis hárommil- liárd két és fél billió dollárba kerülne, nem szólva a kiesés okozta veszteségről. Egy új csatorna megépítésénél feltétlenül alkalmaznák az atomrobban- tásos technikát, s az építkezés terepét kevésbé lakott vidéken kell kijelölni. Már most négy lehetséges nyomvonalon folynak mélyreható vizsgálatok. L. L. Hid a Panama-csatornán Orólkarítes választja lm az amerikai g,t«r.aa. mmmmmmmm, világát a panamai dolgozókétól
