Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-15 / 191. szám, kedd
— Ügye mondtam — kezdte az SS- ruhás orvos, aztán a pokrócot a halott arcára borította. Az autóban Elért rágyújtott egy szí vurra, a füstüt a hadnagy arcába fújta. — Ne felejtse el, hogy számomra ön Vormann hadnagy lesz mindig. Semmiféle von-nak számomra nincs jelentősége. Világos? Nagyon elégedett lennék, ha ezt a disznóságot is eldobná — mutatott a monoklira, amelyet Erik idegesen megigazított. Elhallgatott, mintha a hadnagy válaszára várna. — Visz- szatérve az ügyünkhöz — mondta egy pillanat múlva —■ felejtse el ezt a jelszót. Ezzel én magam foglalkozom. Majd én magam ellenőrzőm — mosolygott. — Engem érdekel a Pigalle-téri gesztenye íze. Megértette, Vormann hadnagy? — Megértettem, ezredes úr. De semmi szándékában nem volt elfelejteni a jelszót. Tudta, hogy olyan alkalom ez, amely egyetlen az életében, hogy megmutassa ennek a primitív ezredesnek, hogy ki a jobb Abwehr tiszt. Látásból ismerte Elért városban kószáló embereit, a titkos ügynököket, akiknek az volt a feladatuk, hogy fejtsék meg, milyen íze is van a Pigalle téri gesztenyének. Ostobán kezdtek munkájukhoz. Az egyik fickó még von Vor- mannt is elkapta, és a gesztenye ízéről faggatta. — Takarodj, te hülye — mondta nyugodtan a hadnagy — és még egyszer a szemem elé ne kerülj! Ö azonban hitt a szerencséjében, annál is inkább, mert a megmenekülése után elhitte, hogy ő, Erik von Vormann. a gondviselés különös kegyét élvezi. Aki korábban nem ismerte von Vor mann hadnagyot, megesküdött volna-, hogy ez az ember rendkívül barátságot., társaságkedvelő. Meglátogatta a közeli garnizonokat, elbeszélgetett a tisztekkel, megvendégelte őket borral, ko~ nyakkal, és mindegyiket tájékoztatta, hogy milyen különös kalandja volt Pá- rizsban a Pigalle téren m ízletes gesz~ tenyével. Amikor elutazott színésznő nővéréhez, Renátához, aki a Le Havre-ban élő tisztek életét édesítette meg, ott találta nála legújabb kedvesét, Tiede ezredest^ Tiedének, amikor egyedül maradtak, eb mondta a jelszót. Hiába. Az ezredes> akárcsak mások, nem értette miről van szó, meg kellett magyaráznia, hogy a Pigalle-téren és a környékbeli utcákon nem a gesztenye a legjellemzőbb. Von Vormann azonban nem vesztette el reményét. Bízott abban, hogy ráakad valakire, aki a jelszó második felével válaszol és akkor... Hogy mi lesz akkor, azt még nem tudta. Biztosan nem rohan rögtön Elerthez, mert akkor ők sütnék meg a maguk gesztenyéjét. Ö, nem, von Vormann nem olyan naiv. Ha megtalálja azt az embert, aki a jelszó második felével válaszol, megpróbál bejutni a csoportba és csak azután ad hírt Elertnek, amikor befejezte a felderítést! Vagy talán másképpen cselekszik majd? A háborús helyzet nem olyan jó, hogy a patriotizmusból hasznot lehessen húzni. Ha a Gefreiter elveszti a háborút ... No, mindenesetre meg kell találni azt, aki közli vele, hogy Zuzanna nagynéni csak ősszel szereti a gesztenyét. (Folytatjuk). Ne kezeljük mostohán a kulturális-nevelő munkát KENYÉRCSATA Negyven évvel ezelőtt más volt ennek a szónak az értei- mezése, mint manapság. Csatát, harcot, küzdelmet jelentett nemcsak a természet viszontagságaival, hanem az intézőkkel, aratógazdákkál, gyakran még a csendőrökkel is. Negyven évvel ezelőtt Csenke pusztán nem jutott részaratás a muilai (Muzslaj föld munkásoknak. Huszonnégy család évi kenyeréért kellett megszervezni a kenyércsatát. Nagy János elvtárs vezetésével kezdték. Az aratók kivonultak az urasági földekre és vágni kezdték a rendet. Úgynevezett „kényszeraratás“ jogcímén. Szerződés, megállapodás nélkül. Az intéző azonnal mozgósította a csendőrséget, de a mindenre elszánt emberek nem hátráltak. Első kaszásuk Maliié Jenő elvtárs volt. Rövidlátó lévén, fejét leszegve dolgozott még akkor is, amikor a csendőr a kasza elé tartott puskával meg akarta akadályozni a munka folytatását. Összecsendült a két vasdaráb, a fegyver és a szerszám. Hiába rivalít a csendőr — Mi az? Nem látja, hogy nem szabad folytatni a munkát? — a kaszás erősebben tartotta kezében a szerszámot, mert arra gondolt, hogy otthon hat éhes gyermek várja a kenyeret. A bátor kiállás nem volt hiábavaló. Megnyerték a kenyércsatát. Ogy, hogy munka- I szerződést írt velük az intéző. I Okoskodott ugyan, hogy más csoportokba szétosztja az aratókat, de ezt a szándékát sem tudta érvényesíteni. Végül a munkaszerződés megírásánál nemcsak a búzatábla, aratását kapták meg, hanem a hüvelyesek vágását is, ahol viszonylag elég jól kerestek. GÁBRIS JÓZSEF VONZÓ FORMÁKAT KELL VÁLASZTANI. A nyári hónapokban a választás előtti időszakkal és a lavaszi hónapokkal szemben lényegesen csökkent a „kérdésfelelet estek“ megrendezése, amilyeneket például a járásbíróságok bíráival, a jnb-k szakosztályainak vezetőivel tartottak, akik nem egy időszerű kérdésre tudnak választ adni a polgároknak. Több helyi nemzeti bizottság nem gondoskodik a községek hangosbeszélőinek programjáról, tartalmáról. Ez a tevékenység csupán közlésekre, tájékoztatásokra és zene közvetítésére szorítkozik, ezzel szemben a községekben rádióköröket, adáselőkészítőköröket lehetne létesíteni, amelyek a helyi problémák felvetésével foglalkoznának, értékelnék a polgárok kezdeményezését, a társadalmi szempontból érdemes munkát. A választások után minden járásban megmaradtak az agi- táCiós központok. Több ilyen központ elveszítette jellegét, gyűléshelyiségekké, olvasótermekké változtak, amivel MEGSZŰNT AZ AGITÁTOROK RENDSZERES MUNKÁJA. Több községet átutazva megállapíthatják, hogy a szemléltető agitáció szerepét azzal könnyítették meg, hogy a tájékoztató táblákra, a propagáclós táblákra jelszavakat, békejelszavakat ragasztottak a helyi jellegű, közvetlenül időszerű jelszavak helyett. A kifüggesztő-szekrény- kékbe helyi aktualitások tartoznak, nem pedig egész évi jelszavak. A polgárok nevelésére jó hatást gyakorolnak a nemzeti bizottságok nyilvános ülései, amelyeken a polgárokat közvetlenül érintő problémákat tárgyalnak, továbbá a felsőbb fokú képviseleti szervekbe választott képviselőkkel tartott találkozók, a képviselők beszámoltatása. Vajon a nemzeti bizottságoknak e kötelességeit miért most, nyáron, a szabadságok idején említjük, amikor úgyis elég gondjuk van az aratással és a felvásárlással? Azért, mert augusztust szeptember és a további hónapok követik, amikor nagyobb mértékben kibontakozhatna a nemzeti bizottságok eszmei-nevelő munkája. És ehhez már most meg kell teremteni a kedvező feltételeket. JAROSLAV MEŠKO (Igor Grossmann felvétele) Von Vormann gyorsan fordított, de Elért jelezte, hogy hallgasson el. A haldokló megremegett. Tenyere jobbra- balra kúszott a pokrócon, mintha keresett volna valamit, ujjai görcsösen ösz- szerándultak, aztán ismét kisimultak. — Ezredes úr, nem hiszem, hogy sikerülni fog — mondta az orvos. Elért elfordult, a kisasztalon keresgélt valamit. Az egyik üvegből kihúzta a dugót, megszagolta. — Spiritusz? — kérdezte és amikor az orvos bólintott, azt mondta: — Megpróbáljuk ezzel, szeretem az egyszerű módszereket. — Ebből minden csepp a halálát je- . lentheti — mondta az orvos. — Kérem, öntse a torkába. Nincs jelentősége, hogy két órával korábban, vagy későbben hal meg. Erik elfordult, mintha ki akart volna menni. Az ezredes megragadta a karját. — Egy pillanatra, Vormann hadnagy, tanuljon. Ez a mi igazi munkánk, és nem az, amit ön Münchenben csinált. Vagy talán nem tetszik önnek az én módszerem? — Nem, ezredes úr! — Nincs jelentősége — mondta, odaFordította: Bába Mihály lépett az orvoshoz, segített szétfeszíteni a beteg fogsorát. A sebesült vergődött, kapkodta a levegőt, nem nyitotta ki a szemét. — Párizsban a Pigalle-téren árulják a legízletesebb gesztenyét — szótagolta Élért. — Zuzanna csak ősszel szereti — suttogta a beteg, aztán egy pillanat múlva hozzátette: — Űj partnert küldött. Kinyitotta a szemét, és mintha megértette volna, hogy valami rettenetes dolog történt vele. Három föléhajló egyenruhás férfit látott, s abban a pillanatban a kétségbeesés és a gyűlölet görcsei torzították el az arcát. Az ezredes megfogta a vállát, hevesen megrázta: — Beszélj! Kinek szólt ez a jelszó? — rázta. — Élni fogsz, ha beszélsz. Már így is eleget elmondtál. A csoportodhoz már soha nem térhetsz vissza, elintéznek ... Ekkor megérezte, hogy a férfi teste elernyedt. Undorral engedte el. — Megyünk! — vetette oda von Vor- mannak. Nálunk valahogy már beidegződött, hogy a nemzeti bizottságok feladatainak megállapításakor a kulturális-nevelési kötelességeket csak az utolsó helyen, a gazdasági-tervezési, a közigazgatási és egyéb kötelességek után említik, s ilyen sorrendben is teljesítik. Ezek azok a kötelességek, amelyekre a sok munka miatt kevés idő és erő jutott, amelyeket a választási programokban nemegyszer csak elvből dolgoztak ki, minden ötletesség érvényesítése nélkül, a már szokott formákban, amelyeket gyakran nem is ellenőriznek. nyelvtanfolyamok, a főző-, a varrótanfolyamok, az érdekkörök munkájának fejlesztése, és a járásban jó eredményeket értek el az időszerű témáról szóló villámröplapok kiadása, 63 agitációs központ munkájának fejlesztése terén stb. Hasonló eredmények k el d i csekedhetnek más járások is. A népművelési dolgozók különböző — hol jobb, hol kevésbé sikerültebb — rendezvényeket szerveznek, kihasználják a kultúrházak lehetőségeit, amelyekből az utóbbi években elég sokat építettek. Kulturális-nevelési akció tehát volt bőven. Ezzel kapcsolatban azonban sokkal igényesebben kell felvetnünk a kérdést: vajon a nemzeti bizottságok eszmei-nevelési munkája minőségi szemponból A KÍVÁNT SZÍNVONALON TELJESÍTI-E KÜLDETÉSÉT? A válaszok — ilyen megfogalmazásban a nemzeti bizottságok részéről — már kevésbé kedvezően hangzanak. Kötelességeiket nem csupán az egyes akciók mértékével kell mérnünk, hanem teljes hatásukkal, a polgár rendszeres állampolgári, politikai és világnézeti nevelésének mércéjével, örvendetes, hogy elég sok volt a po- litikai-világnézeti témáról szóló előadás és akció. Ám ezek milyen hatást váltottak ki? Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni például a tv-adás széles körű hatását. A kulturális-népnevelési hatást az általános témákról tartott előadások helyett a helyi problémákkal kapcsolatos kérdések felvetésével kell érvényesíteni. Tehát nem szükségesek a szocialista törvényesség megszilárdításának fontosságáról tartott általános előadások, hanem inkább a polgárokkal tartott ilyen témákról szóló megbeszélések, mert itt elkerülhetetlen a konkrét jelenségek, a jogrendet megbontó, a polgári együttélést megrontó személyek bírálása. Tehát ne mutassanak rá általánosan a munkaidő rossz kihasználására, a munka- fegyelem megbontására, hanem konkrétan elemezzék a helyzetet a helyszínen. Ennek végrehajtására Ez a megállapítás nem azt jelenti, mintha a nemzeti bizottságok részéről nem bontakoztatták volna ki a kulturálisnevelési tevékenységet. Ezt határozottan nem erősítjük. Ennek ellenkezőjéről tanúskodik e feladatok mérlege az idei év első felében. A trnavai járásban például az idei év első hat hónapjában a nemzeti bizottságok 1451 KÜLÖNFÉLE NÉPMŰVELÉSI JELLEGŰ RENDEZVÉNYT SZERVEZTEK. Itt említhetjük meg a Piešťa- nyban megszervezett „Beszélgetünk a fiatalokkal“ című népi akadémia tanfolyamot, amelynek keretében a fiatalokkal vonzó, érdekes formában ismertették meg az időszerű politikai kérdéseket, a társadalmi illemtan, a divat stb. kérdéseit. Sikert arattak a De jó ez a fagyi...! IFülöp 1. felvétele) KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE Andrzej Zbych:
