Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-15 / 191. szám, kedd
DE }'jí 1972. VIII. 15. 5 A proletárdiktatúra jelentősége a társadalom szocialista építésében A Pravda a minap közölte František Haviírek cikkét a munkásosztály történelmi vezető szerepe érvényesítésének időszerű kérdéseiről. Az alábbiakban ismertetjük a tartalmas írás lényeges részeit. A cikk Marx azon megállapításából indul ki, hogy a kapitalista és a kommunista társadalom közti szakaszban szükség- szerű a proletariátus forradalmi diktatúrája. Marx a kapitalista termelési mód elemzése alapján feltárta az értéktöbblet törvényét, amely a proletariátus és a burzsoázia osztályharcának gazdasági alapját képezi. Marx e harc tapasztalatainak általánosítása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a munkásosztálynak meg kell döntenie a burzsoázia uralmát és saját kezébe kell vennie a politikai hatalmat. A proletárdiktatúra azonban nemcsak a tudományos elemzés eredménye, hanem a proletariátus osztályharcának terméke is. Szakirodalmunk nem hangsúlyozza ki kellőképpen ezt a tényt annak ellenére, hogy maga Mark is rámutatott. A munkástömegek forradalmi tevékenysége biztosítja a szükséges tényeket a tudományos következtetésekhez. Marx már a múlt század negyvenes éveinek végén jelszóként fogalmazta meg a proletárdiktatúrát. A XX. század 60-as éveiben a revizio- nisták siránkoztak a proletár- diktatúra miatt, a proletárdiktatúrát okolták a valódi és a látszathibákért, sőt tagadták a szocialista forradalom szükségességét is. Otto Klein, a Csehszlovák Tudományos Akadémia volt dolgozója Viktor Parlettának, az Olasz Kommunista Párt volt tagjának adott interjújában kijelentette: „Marx nem feltételezte, hogy bizonyos szociális rétegek a szocializmus felé akarnak majd haladni, ó inkább a termelés szocializálásához vezető objektív irányzatok fejlődését jósolta meg... A szocializálás formáinak feltűnése a kapitalizmusban nem tagadja, hanem ellenkezőleg, megerősíti Marx tanítását. Meg kell jegyeznünk, hogy Marx soha sem beszélt arról, hogy a szocializmus szükségszerűen a termelési eszközök közti kapcsolatok forradalmával kezdődik; lehetséges, hogy a szocializálás folyamata a kapitalista társadalmon belül absztraktul, szocialistának definiált alapelvek alapján kezdődhet, és a szocializálásnak ezek a szakaszai megelőzik a tulajdonjogi kapcsolatokban végbemenő forradalmat“. Ez a kijelentés kivonatot jelent a kapitalizmus szocializmusba való ösztönös fejlődése marxista elméletértek tagadásából. Az idézet minden mondata ellentétben áll a marxizmussal és a valósággal. A marxizmus - leninizmus örök Marx nem becsülte le a munkásosztály azon akaratát, hogy szocializmust akar építeni, nagyra értékelte a forradalmi proletariátus harci megnyilvánulásait. Annak érdekében, hogy elősegítse a munkások szocialista öntudatának kialakítását, Engelsszel együtt különböző politikai szervezeteket alapított. Már a Kommunista Kiáltványban kitűzték a burzsoázia hatalma megdöntésének feladatát. A revizionisták ezzel szemben arról akarták meggyőzni az embereket, hogy Marx nem tulajdonított jelentőséget a munkásosztály akaratának, a termelés szocializálásához vezető automatikus, ösztönös fejlődés híve volt. Klein azt állította, hogy Marx a kapitalizmus alatti szocializálás elméletéfiek szerzője. Marx azonban utópiának tartotta azt az elképzelést, hogy a proletariátus helyzete a burzsoá rendszerben javuljon meg Marx hangsúlyozta, hogy a kapitalista és a kommunista társadalom között a társadalom forradalmi megváltozásának szakasza van. Marx tehát abból' indult ki, hogy a szocializmus nem közvetlenül a kapitalizmusból nő ki. Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy 1945 után államosítottuk a fasiszták, megszállók stb. vagyonát, a bankokat és a nehézipart, a népgazdaság szocialista szektoráról azonban csak Február után kezdtünk beszélni. A munkásosztály csak a dolgozó nép februári győzelme alapján vette át a hatalmat, vált a dolgozók vezérévé. így csak 1948 februárja után mondhattuk, hogy a népi demokrácia a proletárdiktatúra formája. Csak a munkásosztály hatalmának kivívása és a burzsoá hatalom maradványainak felszámolása után vált az államosított szektor szocialista szektorrá. 1948 előtt politikai pluralizmus volt hazánkban, mivel a hatalmon a munkásosztály és a burzsoá középrétegek osztoztak. Mivel Február előtt a munkásosztálynak jelentős politikai hatása volt és a munkásosztály élén a marxista—leninista CSKP állt, a Február előtti politikai pluralizmus helyzete nem azonosítható a politikai pluralizmusnak 1968-ban hangoztatott követeléseivel. 1948 februárja előtt ugyanis a politikai fejlődés a szocializmus felé vezetett, míg 1968-ban gyengítették, Sőt tagadták a munkásosztály szerepét. Tehát 1968-ban a politikai pluralizmus szocialistaellenes követelmény volt. Ez is azt bizonyítja, hogy a politikai pluralizmust dialektikusán kell értékelni, figyelembe kell venni az adott időszak fejlődését. A jobboldali erők számára a politikai pluralizmus jelszava felhívást jelentett a szocializmusból a kapitalizmusba való fokozatos átmenetre. A proletárdiktatúrában érvényesíteni kell a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének elvét. A proletárdiktatúra megvalósíthatatlan lenne a proletárszocialista állam nélkül. A proletárdiktatúra államának új módon kell demokratikusnak lennie a munkásosztály és szövetségesei számára, és új módon diktátori szerepet tölt be a burzsoáziával és kiszolgálóival szemben. A marxisták ezt a tényt nem hallgatják el. A proletárdiktatúra a proletariátus osztályharcának folytatását jelenti, magába foglalja a dolgozóknak a megdöntött kizsákmányoló osztállyal szembeni erőszakát. A szocialistaellenes erők elleni erőszak azonban nem jelenti a proletárdiktatúra lényegét. Az erőszak a proletárdiktatúra humánus eszméi elérésének egyik eszköze. Az erőszak formái és foka a burzsoázia ellenforradalmi aktivitásának fokától függ. A szocialistaellenes erők elleni forradalmi erőszak válasz ezen erők ellen- forradalmi erőszakára. A proletariátus feladata vz építés A proletárdiktatúrában a proletariátus fő feladata az építés. Ezért a proletárdiktatúra államának fő funkciója a szervezői és nevelő funkció, mivel a burzsoázia fölött aratott győzelem szilárdságának fő biztosítéka a termelés új módja, a kapitalista termelési mód szocialista nagyüzemi termeléssel való helyettesítése. A szocialista állam polgárai aktívan részt vesznek az ország igazgatásában. Az utóbbi választások során megválasztott képviselők 40,7 százaléka munkás, 18,2 százaléka szövetkezeti paraszt. Ezek a számok szocialista államunk demokratikus jellegét bizonyítják, rámutatnak, hogyan kapcsolódnak be a dolgozók országunk és a népgazdaság irányításába, és egyúttal megcáfolják a burzsoá szociológusok „elit elméletét“. A proletárdiktatúra megteremtése magában hordja a szocialista demokrácia megszületését. Lenin szavai szerint a szocialista demokrácia a demokrácia hallatlan kibővítését és olyan változást jelent, hogy a demokráciát a dolgozó osztályok is élvezhessék. A szocialista demokrácia olyan irányba fejlődik, hogy fokozatosan az összes dolgozó bekapcsolódhasson a közügyek igazgatásába. Fokozatos folyamatról van szó, mivel az állam irányítása nem jön létre automatikusan. Az a tény, hogy egy bizonyos osztály uralkodó osztállyá válik, még nem jelenti, hogy ez az osztály azonnal vezetni tudja majd az államot. A hatalom kivívása és az irányítás művészete két különböző dolog. Lenin leszögezte, hogy a munkás- osztálynak meg kell tanulnia az irányítást. A proletariátusnak is meg kellett tanulnia, sőt eleinte felhasználta a burzsoá szakemberek tudását, de egyúttal fel kellett oszlatnia a régi irányítási apparátust. A dolgozóknak a közügyek Intézésében való részvételére vonatkozó marxista—leninista tanítás ellentétben áll a különböző elit elméletekkel, melyek szerint egy társadalmi osztály, tehát a munkásosztály sem tudja vezetni az államot. A marxizmus—leninizmus ezzel szemben abból indul ki, hogy a szocialista forradalom megte remti az anyagi, szervezeti és jogi feltételeket ahhoz, hogy az összes dolgozó aktívan részt vehessen a közügyekben. Már Engels is rámutatott, hogy a produktív erők fejlődése lehetővé teszi, hogy szétosszák a munkát a társadalom valameny- nyi tagja között és így minden egyén munkaideje lerövidüljön annyira, hogy valamennyiüknek elegendő szabad ideje maradjon a társadalom ügyeinek intézésére. A tudományos-műszaki forradalom a szocializmus előnyeivel együtt még jobb feltételeket teremt ehhez. Még nincsenek meg a teljes feltételek ahhoz, hogy valóban mindenki aktívan részt vegyen a közügyekben. Ezt bizonyítja a nemzeti bizottságok nő képviselőinek alacsonyabb arányszáma. A probléma lényege a társadalom anyagi és kulturális fejlődésében rejlik. Minden munkás és minden nő nem képes az állam irányítására, de leküzdöttük már azt az előítéletet, hogy az államot csak a tehetős családokból származó hivatalnokok irányíthatják. Nem vagyunk utópisták, tudatában vagyunk annak, hogy emelni kell a tömegek kulturális szín vonalát. Ezt csakis a tömegek anyagi színvonalának emelésé vei és szocialista nevelésével érhetjük el. A proletárdiktatúra szilárdságának kulcsfontosságú kérdése a . kommunista párt vezető sze repe. A proletárdiktatúra csakis a kommunista párt által valósítható meg. Csak a marxizmussal—leninizmussal felfegyverzett párt tudja meghatározni a kommunista eszmékért folytatott harc programját, csak ez a párt tudja a dolgozókat e program megvalósításához vezetni. l—ri A szülők nyugodtan arattatok Mi felnőttek már szints tenné szetesnek tartjuk, hogy a közösség érdekében időnként áldozatokat is kell hoznunk, mert gyermekeink számára csak így építhetünk biztos jövőt. ■ Persze, a nagy munka közben azért jelenükről sem feledkezünk ineg. Példaként a komárnói járást említem, ahol a mezőgazdasági társulás 340 gyermek nyári üdültetéséről gondoskodott. Ezek túlnyomó többsége a Balatonnál töltötte a legforróbb nyári napokat. De olyanok is akadtak bőven, akik szocialista hazánk szépségeivel ismerkedtek. Természetesen azoknak a gyerekeknek sem lehet panaszuk, akik itthon töltötték a nyarat. Az óvodák és a napközi otthonok dolgo zói minden tőliik telhetőt megtesz nek annak érdekében, hogy a nyári vakáció kellemesen teljen. Az Ifjúsági Faluban 34 játszadozó gyermeket láthattunk ottjártunk- kor az óvoda szépen berendezett udvarán. A kispajtások a napközi otthonból egészen jól m. gértették egymást a pici óvodásokkal. Tudták ezt a szülők is, ezért idejében végezhettek a legfontosabb mező gazdasági munkával — az aratással. * Sz. S. ÖT ÉV A KÜLKERESKEDELEMBEN Ismeretes, hogy a társadalmi válság éveiben külkereskedelmünk is hullámvölgybe került. Elég utalni arra, hogy eladó- sodrunk — mégpedig milliárdos tételekben — nemcsak a tőkésországokkal, hanem a szocialista tábor államaival szemben is. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy ezen a fontos területen is jelentősen meglazult a központi irányítás s a népgazdasági terv már távolról sem funkcionált az irányítás alapvető eszközeként. Ehelyett mentőövként bedobott divatos jelszó lett a nyugati kölcsön igénylése, amely állítólag gyógyír lett volna minden gazdasági bajunkra. A külkereskedelmi mérleg egyensúlyának megbomlása, a mind inkább teret hódító ösztö- nösség és anarchia itt is nagy veszéllyel fenyegetett. Nem is csoda, ha elgondoljuk, hogy a külkereskedelem évente több mint 20 százalékban részesedik a társadalmi termék előállításában, a behozatal értéke a nemzeti jövedelemnek majdnem egynegyedét teszi ki és a nemzeti jövedelem felhasználásában szintén mintegy 20 százalékos a kivitel részesedése. Ezen túlmenően a nemzetközi munkamegosztásban való bekapcsolódásunk hogyanja közvetve kihat a társadalmi termelésnek szinte minden területére. Másszóval tehát a külkereskedelem helyzetétől függ nem kis mértékben egész gazdaságunk fejlődése és következésképp életszínvonalunk alakulása. Ezért oly fontos az a Fordulat, amely lényegében 1969 végén vette kezdetét és amelynek eredményeképp megújítottuk a külkereskedelem központi terv- irányítását, konszolidáltuk helyzetét, megszilárdítottuk orientációnkat a Szovjetunióra és a többi szocialista országra és ezzel lefektettük az ötödik ötéves terv feladatai teljesítésének bázisát. Ez a terv, amelynek első két esztendejében jó eredményeket értünk el, számol azzal, hogy a külkereskedelem volumenje évente 6,4 -6,7 százalékkal fog gyarapodni, ennek keretén belül pedig a szocialista országokkal 7,4—7,7 százalékkal. Az ötesztendős tervidőszakban a külkereskedelmi forgalom 36— 38 százalékkal növekszik, a szocialista államok viszonylatában pedig még jelentősebben — 43 —45 százalékkal. Pozitív jelenség, hogy ez a növekedési ütem gyorsabb lesz a nemzeti jövedelem és áz ipari termelés fejlődése üteménél. Ennek jelentőségét akkor mérhetjük fel teljes egészében, ha tudatában vagyunk annak, amit így fogalmazott meg Ján Štrba külkereskedelmi miniszterhelyettes: „ ... köztársaságunk saját forrásaiból csak mintegy 11 százalékban fedezi a vasérc, hozzávetőleg 8 százalékban a cink, 2 százalékban a kőolaj és 40 százalékban a nyersbőr szükségletét. Egyes nyersanyagfajtákat egyáltalában nem, vagy csak elhanyagolható mennyiségben fedeznek forrásaink, úgyhogy ilyen esetben kizárólag behozatalra szorulunk. Ide tartoznak egyes színesfémek, textilipari nyersanyagok és természetesen olyan termények, amelyeknek termesztését hazánk földrajzi fekvése nem teszi lehetővé. Az ilyen nyersanyagok múlhataliánul szükséges behozatalát az évente több millió tonnára rúgó késztermékbehozatal mellett ki kell egyenlíteni az üzemeinkben, a földjeinken, a laboratóriumokban és a tudományos munkahelyeken létrehozott értékek kivitelével.“ Szükségleteink kielégítését, gyártmányaink értékesítését elsősorban a szocialista munka- megosztásban való fokozott bekapcsolódásunk szavatolja. Ezért tekintjük mi is joggal lét- fontosságúaknak azokat a döntéseket, amelyeket a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXV. és XXVI. tilésszakőn fogadtak el és amelyeknek célja a szocialista gazdasági integráció meggyorsítása. Említettük már, hogy jelentősen bővül árucserénk a szocialista országokkal. Iparunk gerince a gépipar (1970-ben az összkivitel 54 százalékát tette ki a gépexport! és ezért nem kis jelentőségű az a körülmény, hogy ebben az ötéves tervben 50—60 százalékkal fokozzuk gépeink, berendezéseink kivitelét ezekbe az országokba. Ugyanakkor — és ez már új jelenség — számolunk azzal, hogy a gazdasági fellendülés korát élő partnereinktől az eddiginél jóval több gépet importálunk — a behozatal teljes 70 százalékkal növekszik. Fizetési mérlegünk azonban így is aktív marad, sőt az előző ötéves tervidőszakhoz mérten növekszik aktívánk. Ez a tendencia szükségessé teszi természetesen az olyan törekvések felszámolását, amelyek minden áron kardoskodnak a nyugati márkájú gépek importja mellett, még akkor is, ha szocialista partnereink sok esetben azonos minőségű vagy jobb gépeket tudnak felkínálnL Persze tévedne az, aki úgy vélné; hogy az elmúlt negyedszázadban teljes igazolást nyert orientációnk a Szovjetunióra és általában a szocialista országokra egyet jelent a fejlődő és a kapitalista országokkal való gazdasági-kereskedelmi kapcsolataink feladásával. Nem, erről szó sincs. A számok nyelve e tekintetben is világos. A fejlődő országok hozzávetőleg egytizedével részesednek külkereskedelmi forgalmunkban, a fejlett tőkésországok pedig egyötödével. Nem egyszer tanújelét adtuk annak, hogy egyenjogú partneri feltételek mellett közös érdeknek tartjuk az ilyen kontaktusok gyarapítását és elmélyítését. Az ilyen törekvéseket nagymértékben előmozdítja az, hogy a Szovjetunió béke- offenzívája nyomán főleg Európában enyhült a nemzetközi helyzet és jóval jobb lett a kereskedelmi ügyletek megkötésének légköre. GÁLY IVÁN Verőfényben. (Tóthpál Gyula felvitele)
