Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-02 / 180. szám, szerda

Befejeződtek a szovjet— amerikai kereskedelmi tárgyalások Moszkva — Moszkvában ked­den véget ért a szovjet—ameri­kai kereskedelmi közös bizott­ság első ülésszaka. A hivatalos közlemény sze­rint a tárgyalások hatékony, konstruktív jellegűek és elő­mozdították a megvitatott kér­désekkel kapcsolatos álláspon­tok kölcsönös tisztázását és egymáshoz való közelítését. Az ülésszak július 20-án kez­dődött és Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi minisz­ter elnöklete alatt folyt le. Az amerikai delegációt Peter Pe­terson, az Egyesült Államok ke­reskedelemügyi minisztere ve­zette. Hétfőn Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a Krímben fogadta Pe­te rsont. A két küldöttség megvitatta a szó v j et—amerikai k ereske de 1 mi megállapodás megkötésével kap­csolatos kérdéseket, beleértve a legnagyobb kedvezménynyújtás rendszerét, valamint a keres­kedelmi tevékenység lehetősé­geinek biztosítását. A felek vé­leményt cseréltek az iparterve­zésben való szovjet—amerikai részvételről és a kölcsönös hi­telnyújtásról, továbbá a köl­csönbérleti szerződésekkel kap­csolatos számlák rendezéséről, a tengeri szállításokról és még néhány más kérdésről. A kö­zös bizottság felállításáról a szovjet vezetők és Nixon elnök — mint ismeretes — az elnök májusi moszkvai látogatása ide­jén állapodtak meg. A bizottság második üléssza­kát még az idén Washington­ban tartják. Peter Peterson amerikai« ke­reskedelemügyi miniszter ked­den Moszkvában az amerikai nagykövetségen sajtóértekezle­ten tájékoztatta a külföldi és a szovjet újságírókat a szovjet fő­városban folytatott tárgyalásai­ról. Peterson kijelentette, hogy számos területen haladás ta­pasztalható. Közeledett a felek álláspontja a kölcsönbérleti ügyek kérdésében: mindkét kor­mány megérti e kérdés fontos­ságát és nehézségét a másik fél szempontjából. Peterson részletesen foglalkozott azok­kal a — mint mondotta — ne­hézségekkel, amelyek a legna­gyobb kedvezmény elvének az amerikai—szovjet kereskedelem­ben való érvényesítését érintő megbeszélések során merültek fel. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy az Egye­sült Államoknak ugyanolyan feltételek mellett kell hitelt nyújtania a Szovjetunió szá­mára, mint amilyen feltételek mellett ad kölcsönt más orszá­goknak. Kérdésekre válaszolva Peter­son elmondotta: több variáció is van arra, hogy szovjet—ame­rikai közös vállalkozás jöjjön létre, ásványi nyersanyagok, főképp földgáz kiaknázására, va­lamint késztermékek gyártásá­ra. Konkrét tervekről azonban nem szólt. Kadhafi—Szadat találkozó Benghaziban Az izraeli kormány a megszállt területek sorsáról tanácskozik Eagleton visszalépett Washington — George McGo­vern és Thomas Eagleton, az amerikai Demokrata Párt alig 2 hete megválasztott elnök-, il­letve alelnökjelöltje közép-eu­rópai idő szerint kedden haj­nalban rendkívüli közös sajtó­értekezleten jelentette be a kö­zös döntést: Eagleton szenátor kedden hivatalosan, Irpsban közli a Demokrata Párt orszá­gos végrehajtó bizottságának el­nökével, hogy visszavonja je­löl ti nevezését. McGovern bevezető nyilatko­zatában aláhúzta, hogy dönté­sük indítéka nem Eagleton egészségi állapota. Szerinte a missouri szenátor múltbeli ideg- gyógyászati kezeltetése lezárt ügy és kezelőorvosai is megerő­sítették, hogy egészségi állapo­ta kitűnő. Mint mondotta, a ma­ga részéről azért jutóit erre a „szívtépően fájdalmas“ > döntés­re, mert az alelnökjelölt kórtör­Kommentárunk ténetének feltárása óta minden figyelem erre irányult, háttérbe szorítva az elnökválasztási küz­delem olyan égető kérdéseit is, mint a vietnami háború és a gazdasági helyzet. Eagleton nyilatkozatában a maga részéről kifejtette: azért jutott erre ,,a nem könnyű dön­tésre“, mert nem óhajtja „még- inkább megosztani az aműgyis megosztott Demokrata Pártot“. Hangoztatta, hogy „személyes érzelmei -másodlagosak a de­mokrata párti egység helyreál­lításának szükségességéhez ké­pest“. Visszalép az alelnökje- löltségtől, de n n vonul vissza a választási küzdelemtől, ha­nem mint ígérte — minden energiájával azért fog ország­szerte korteskedni, hogy George McGovern legyen az USA követ­kező elnöke. Kairó — A kairói Al Ahram keddi számában a líbiai Tob- rukból jelenti, hogy Moammer Kadhafi líbiai elnök és Anvar Szadat egyiptomi államfő hét­főn délután megtartotta első tanácskozását. A találkozón — a lap értesülése szerint — a közös akciók fokozásáról, a legutóbbi közel-keleti fejlemé­nyekről, valamint a közel-kele­ti válsággal kapcsolatos nem­zetközi állásfoglalásokról volt szó. A líbiai Benghaziban kedden délelőtt ismét találkozott Mo- ammer Kadhafi líbiai és Anvar Szadat egyiptomi elnök. A két államfő megbeszélésére Aziz Szidki egyiptomi miniszterel­nök vezetésével Benghaziba ér­kezett egy magas rangú egyip­tomi politikusokból álló kül­döttség. A keddi találkozón a felek a két állam teljes egyesülésé­nek lehetőségeit vizsgálták meg. A hétfői első találkozót a tri- poli rádió eredményesnek és pozitívnak minősítette. Tel Aviv — Hétfőn két ma­gas rangú izraeli politikus is szót emelt az 1967-ben meg­szállt arab területek megtartá­sa ellen. Mindkét államférfi — Abba Eban külügyminiszter és Pinhas Sapir pénzügyminiszter — attól tart, hogy ha Izrael véglegesen bekebelezi a hatna­pos háborúban megkaparintott arab földeket, azok arab lakos­ságával együtt, Izrael politiká­ja számára előnytelen módon változik meg az ország népes­ségi struktúrája. Az 1967-es háború következ­tében ugyanis 1 400 000 arabbal növekedett Izrael eddigi há­rommilliós lakossága. Abba Eban külügyminiszter utalt arra, hogy az Izraelben élő arabok száma húsz év alatt a lakosság negyven százaléká­ra növekedhet, s ez véleménye szerint — különösen választá­sok esetén — kedvezőtlen be­folyást gyakorolhat Izrael egész állami létére. Pinhas Sapir pénzügyminisz­ter rámutatott: ideje, hogy az izraeli kormány végleges dön­tést hozzon a megszállt terüle­tek jövőjét illetően. A minisz­ter hangsúlyozta, hogy ellenzi a megszállt arab területek vég­leges annektálását, minthogy ez a lépés Izraelt kétnemzeti­ségű állammá alakítaná. ,,A magam részéről jobban szere­tek egy négyszázezer arab la­kosú Izraelt, semmint eqy olyan államot, melyben a lakosság 45 százaléka — egymillió négy- százezer fő — ár ab.“ New York — Az amerikai szenátus 75 szavazattal 9 el­lenében elfogadta azt a pénz­ügyi törvényjavaslat-módosítást, amely felhatalmazza a kor­mányt, hogy korlátlan, mennyi­ségben adjon el katonai beren­dezéseket Izraelnek. Az eredeti javaslat 300 millió dollár ér­tékben akarta korlátozni az Iz­raelnek nyújtandó katonai se­gély összegét. IDŐSZERŰ DÖNTÉS Moszkva — A moszkvai Prav­da keddi számában „időszerű döntésnek“ nevezte az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Dél- Rhodesia elleni szankciókról szóló határozatát. A múlt hét végén hozott határozat hangsú­lyozza a dél-rhodesiai őslakos­ság nemzeti felszabadító harcá­nak törvényességét és sürgeti a hatalmát bitorló fajvédő Smith- rezsim elleni nemzetközi gazda­sági szankciók fokozását. A Biztonsági Tanács dél-rho- desiai határozatának időszerűsé­ge nyilvánvaló — írja a Pravda. A Pearce-bizottság beszámolójá­nak közzététele után a rhode- siai fajvédő klikk méginkább jobbra fordult. Az utóbbi időben észrevehetően aktivizálódtak a Smith-rendszert támogató kül­földi neokolonialista erők is, fő­leg az Egyesült Államokban. „Az ENSZ-határozata, amellyel újból megerősíti az afrikai népeknek azt a jogát, hogy maguk hatá­rozzák meg jövőjüket, kétségte­lenül akadályozni fog egyes ál­lamokat abban, hogy törvénye­sítsék a fajvédő rendszer jogait“ — írja a moszkvai Pravda. A Biztonsági Tanács felhívá­sa új erőt ad a dél-rhodesiai nemzeti felszabadító mozgalom­nak — folytatja a lap. „A hatá­rozat aktivizálja a fejlett kapi­talista országok demokratikus erőinek harcát, a dél-rhodesiai kereskedelmi embargót megsze­gő monopóliumok ellen. Az idő a fajvédő Smith-rezsim és támo­gatói ellen dolgozik“. N ipjaink eseményei szá­mos bizonyságát szolgál­tatják annak, hogy a gyarmati rendszer utolsó fellegvárainak helyzete is tarthatatlan, hogy a még gyarmati sorsban síny­lődő népek rendezik soraikat s egyre koncentráltabb és szerve­zettebb támadást intéznek a ko­lonializmus bástyái ellen. Az afrikai klasszikus fajüldö­ző államok között rangban első helyen a Dél-afrikai Köztársa­ság áll. Az az ország, ahol még a színesek jogainak puszta em­lítése is „halálos bűnnek“ szá­mít a rendszer szemében, ahol bírósági végzés nélkül is bár­mikor kényszermunkára hurcol­hatnak el őslakosokat. A dél­afrikai négerek érdekeit képvi­selő pártok, köztük első helyen a kommunista párt, mély ille­galitásban vannak. A pretoriai rendszer dacol az ENSZ felhí­vásaival és nem enyhít fajpo­litikája szigorán. Mégsem ke­rülheti el az új Idők szelét. A közelmúltban diákmegmoz­dulások színhelye volt az or­szág, s jellemző, hogy a rend­szerrel szembeni elégedetlensé­güket kifejező diákok többsége fehér volt. Mozgalmuk fő voná­sa a szolidarizálás afrikai kol­légáikkal, akik lépten-nyomon szinte áthághatatlan korlátok­ba ütköznek. Dél-Afrika társa­dalmi jelenségeinek új vonása a fekete—fehér mesterséges gá­tak folyamatos lebontása a köz­vélemény egy részénél, elsősor­ban a haladó gondolatok iránt fogékony ifjúságnál. A gumibo­tok, a rendőrség kegyetlen megtorlása már nemcsak az elemi jogaikért küzdő afrikaia­kat éri, hanem az ottani fehér VIII. 2. Viharban a kolonializmus bástyái fiatalokat is, s ez kétségtelenül növeli Vorster ellenzékének tá­borát. Ennek hatása abban is megnyilvánul, hogy Vorster lát­szólag enyhített merevségén, azaz módszerei maradtak, de kifelé, a világközvélemény előtt már nem zárkózik el eleve, me­reven a bírálatok előtt, hanem kenetteljesen igyekszik „ma­gyarázni a bizonyítványát“,, azaz mentegetni rendszere „túlkapásait“. A pretoriai rendszernek bizo­nyára kellemetlen a fehér diá­kok akciója, s hogy ennek élét elvegye, a problémát mellékvá­gányra tereli. Vorster a feke­te-fehér kérdésből búr—ameri­kai kérdést csinált. Úgy állítja be a dolgokat, mintha búr és angol, illetve amerikai ellenté­tek kirobbanásáról lenne szó. Igaz, hogy sok amerikai diák tökéletesíti magát bizonyos tu­dományágakban a dél-afrikai egyetemeken s másként szem­léli a viszonyokat, mint ahogy ezt Dél-Afrikában' megszokták, a dolgok lényege azonban más­hol van. Az Egyesült Államok nagyon sok tőkeberuházást esz­közölt Dél-Afrikában és a me­rev pretoriai rendszer nem fe­lel meg az amerikai gazdaság- politika külföldi céljainak. Nyilván ezt a szellemet érzi Vorster is a diákok fellépésé­ben, s látja veszélyeztetve po­zícióit. ' A másik klasszikus fajüldöző állam, Rhodesia is nehézségek­ké küszködik. A Pearce-bizott­ság jelentése, ha szépítve is, eléggé rávilágított a rhodesiai őslakosság életviszonyaira, s a Biztonsági "Tanács határozatai eléggé világosan kifejezték a világszervezet álláspontját. Smith azonban pretoriai kollé­gájához hasonlóan mindmáig dacol a határozatokkal, de nyil­ván ő is szükségét érzi annak, hogy aknamukával bontsa meg a rendszere elleni frontot. A Smith-kormányzat, amely még ma is a legjobb földterületeket „fehér övezetekké“ nyilvánítja és elkergeti onnan az őslako­sokat, — mint ez most a tang- ven törzs esetében történt, amelynek tagjai igen harcia­sak, nem engedelmeskedtek a kilakoltatási parancsnak s most hajtóvadászatot rendeznek elle­nük — az őt támogató monopó­liumok segítségével „mameluko- kat“ keres. Mint ahogy a pre­toriai rendszer Houphouet- Botgny elefántcsontparti elnök személyében közvetítőre talált, Salisbury kisebb személyiséggel érte be. Egy Munangatire nevű kocsmai énekest béreltek fel, aki egy kétes hírű és célú szervezetet alapított ,,a rhode­siai kérdés rendezésére“. A vil­lámhárító szerepét szánják ne­ki: az elégedetlen afrikai tö­megek leszerelését, kifelé pedig a megbékülés eszközeként ál­lítják be. Ma már azonban na­gyon átlátszóak az ilyen trük­kök, s az afrikai lakossággal szemben hatástalannak bizo­nyulnak. Portugália, a Salazar örökét folytató kolonialista állam alól is lassan kicsúszik a talaj. A napokban Lisszabon egyik kül­városában egy katonai raktár­ban felrobbant egy katonai te­herautó. A robbantok nem hagy­ták ott névjegyüket, de mellé­keltek egy „üdvözletét“, amely olyasformán hangzott, hogy „csapás a gyarmati hadviselők­re“. A mozgalom, amelyet Angola, Mocambique, Bissau Guinea nemzeti felszabadító erői több mint tíz évvel ezelőtt indítot­tak el, így már a portugál fő­városba is elgrt. Nem sok kell ahhoz, hogy a gyarmatok moz­galma felvegye a kapcsolatot vagy egyesüljön a belső elége­detlenkedőkkel, mert Caetano rendszere „reformkísérletei“ el­lenére a csőd szélére juttatta az országot. A neokolonializmus erődje­ként tartották számon legalább is a közelmúltban, Madagasz­kárt. Az áprilisi és májusi diák­lázongások következtében Tsi- ranana elnök kénytelen volt átengedni a kormányhatalmat Gabriel Ramanantsoa tábor­noknak, aki a napokban fejtet­te ki programját. Óvatos prog­ram, bizonytalanul körvonalazza a célkitűzéseket, de fő feladat­ként kidomborodik benne a ha­zai erőforrások jobb kihaszná­lása, a külföldi befektetések szabályozása és összhanqba ho­zása a nemzeti érdekekkel. Lehet, hogy ezek a jelensé­gek egy új, minőségileg felsőbb szakasz kezdetét jelzik az af­rikai országok életében. I». L. KURT WALDHEIM ENSZ főtk kár táviratban fejezte ki rész­vétét Pierre Harmel belga kül­ügyminiszternek Paul-Henri Spaak elhunyta alkalmából. RENDŐRSÉGI KÖZLÉS szerint egy hajszálon múlott, hogy a tu- pamaro gerillák ismét elrabol­ják Ulises Pereire Reverbel üz­letembert, Pacheco Areco elnök egy tanácsadóját, akit egyszer már tizennégy hónapig tartot­tak „a nép börtönében“. A biz­tonsági erők meg nem nevezett forrásból értesültek az ember- rablási kísérletről és tűzharc­ban meghátrálásra kényszerítet­ték a gerillákat. Egy tupamaro meghalt. LEMONDOTT a guayanai kor­mány. Linden Forbes Samson Burnham miniszterelnök felkér­te 16-tagú kabinetjét, hogy le­mondásával tegye lehetővé a kormány átalakítását. Raymond Arthur Chung államfő elfogadta a kormány lemondását és fel­kérte Burnhamet egy új kabi­net megalakítására. Részleteket a lemondásról nem közölték. JOHN VORSTER a Dél-afrikai Köztársaság miniszterelnöke hétfőn este bejelentette kabi­netje öt tagjának lemondását. Az új kormány augusztus 23-án lép hivatalába. NAGY-BRITANNIA kedden a hágai Nemzetközi Bíróságnál kér majd orvoslást sérelmére, nevezetesen arra, hogy az új iz­landi kormány 12 mérföldről 50-re terjessze ki felségvizeinek határait. London szerint Izland nem jogosult erre. A reykjavíki döntés egyébként szeptember 1-ével lépne hatályba.. MARYLAND állam Upper Marlboro-i bírósága hétfőn megkezdte Arthur Bremer ügyé­nek tárgyalását. Bremer május­ban rálőtt George Wallace ala­bamai kormányzóra, akit oly sú­lyosan megsebesített, hogy a po­litikus félig megbénult. TOKIÓBAN kedden konferen­cia kezdődött a japán tudomá­nyos élet hetven ismert képvi­selőjének részvételével. A tudó­sok azt követelik, hogy tiltsák be a nukleáris kísérleteket és számolják fel az atomháború minden lehetőségét. OKINAWA Shite Beach kikö­tőjébe befutott egy amerikai atomtengeralattjáró. Másodíz­ben fordul elő, hogy az ameri­kai haditengerészet kikötőhe­lyéül választja Okinawát, amió­ta az Egyesült Államok vissza­adta Japánnak a szigetet. FRANCIAORSZÁG a múlt hét végén újabb nukleáris kísérletet hajtott végre a Mururoa korai- zátony közelében. Noha valószí­nű, hogy az erről szóló hírt a francia hatóságok csak a kísér­let-sorozat végén fogják meg­erősíteni, az AFP szerint ez volt az említett térségben vég­zett harmadik kísérleti nuk­leáris robbantás. SZUDÁN és Irak elhatározta, hogy felújítja a tavaly július­ban megszakított diplomáciai kapcsolatait. A GENFI LESZERELÉSI ÉR­TEKEZLET tegnap néhányper- ces, ülés után feloszlott, mi­után az elnök hiába várta fel­szólalók jelentkezését. Az ülést csütörtökre elnapolták. A BOLGÁR KP Központi Bi­zottságának meghívására Bulgá­riában tölti szabadságát Luis Carlos Prestes, a Brazil Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak főtitkára. Ott-tartózkodása idején Prestest fogadta Borisz Velcsev, a Bolgár KP Központi Bizottságának titkára, a Politi­kai Bizottság tagja. BAMAKÚBAN a mali legfelső bíróság épületében megkezdő­dött Yoro Diakite és Malik Dial- lo, a nemzeti felszabadítási ka­tonai bizottság és a kormány volt tagjainak pere. Azzal vá­dolják őket, hogy államcsínyt próbáltak szervezni, amelyet 1971. március 9-én akartak megvalósítani. ZULFIKAR ALI BHUTTO pa­kisztáni elnök hétfőn a karachi külügyi intézetben tartott elő­adásában a többi között kije­lentette, hogy az India és Pa­kisztán között létrejött szimlai megállapodás kiindulópontja az igazságos és tartós béke hely­reállításának az alkontinen- sen. Hozzáfűzte, hogy hazájá­nak kétoldalú kapcsolatai az Egyesült Államokkal, a Szovjet­unióval és Kínával eredményes­nek bizonyultak és reméli, hogy ugyanígy alakulnak Indiával is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom