Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-02 / 180. szám, szerda
Befejeződtek a szovjet— amerikai kereskedelmi tárgyalások Moszkva — Moszkvában kedden véget ért a szovjet—amerikai kereskedelmi közös bizottság első ülésszaka. A hivatalos közlemény szerint a tárgyalások hatékony, konstruktív jellegűek és előmozdították a megvitatott kérdésekkel kapcsolatos álláspontok kölcsönös tisztázását és egymáshoz való közelítését. Az ülésszak július 20-án kezdődött és Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter elnöklete alatt folyt le. Az amerikai delegációt Peter Peterson, az Egyesült Államok kereskedelemügyi minisztere vezette. Hétfőn Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a Krímben fogadta Pete rsont. A két küldöttség megvitatta a szó v j et—amerikai k ereske de 1 mi megállapodás megkötésével kapcsolatos kérdéseket, beleértve a legnagyobb kedvezménynyújtás rendszerét, valamint a kereskedelmi tevékenység lehetőségeinek biztosítását. A felek véleményt cseréltek az ipartervezésben való szovjet—amerikai részvételről és a kölcsönös hitelnyújtásról, továbbá a kölcsönbérleti szerződésekkel kapcsolatos számlák rendezéséről, a tengeri szállításokról és még néhány más kérdésről. A közös bizottság felállításáról a szovjet vezetők és Nixon elnök — mint ismeretes — az elnök májusi moszkvai látogatása idején állapodtak meg. A bizottság második ülésszakát még az idén Washingtonban tartják. Peter Peterson amerikai« kereskedelemügyi miniszter kedden Moszkvában az amerikai nagykövetségen sajtóértekezleten tájékoztatta a külföldi és a szovjet újságírókat a szovjet fővárosban folytatott tárgyalásairól. Peterson kijelentette, hogy számos területen haladás tapasztalható. Közeledett a felek álláspontja a kölcsönbérleti ügyek kérdésében: mindkét kormány megérti e kérdés fontosságát és nehézségét a másik fél szempontjából. Peterson részletesen foglalkozott azokkal a — mint mondotta — nehézségekkel, amelyek a legnagyobb kedvezmény elvének az amerikai—szovjet kereskedelemben való érvényesítését érintő megbeszélések során merültek fel. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy az Egyesült Államoknak ugyanolyan feltételek mellett kell hitelt nyújtania a Szovjetunió számára, mint amilyen feltételek mellett ad kölcsönt más országoknak. Kérdésekre válaszolva Peterson elmondotta: több variáció is van arra, hogy szovjet—amerikai közös vállalkozás jöjjön létre, ásványi nyersanyagok, főképp földgáz kiaknázására, valamint késztermékek gyártására. Konkrét tervekről azonban nem szólt. Kadhafi—Szadat találkozó Benghaziban Az izraeli kormány a megszállt területek sorsáról tanácskozik Eagleton visszalépett Washington — George McGovern és Thomas Eagleton, az amerikai Demokrata Párt alig 2 hete megválasztott elnök-, illetve alelnökjelöltje közép-európai idő szerint kedden hajnalban rendkívüli közös sajtóértekezleten jelentette be a közös döntést: Eagleton szenátor kedden hivatalosan, Irpsban közli a Demokrata Párt országos végrehajtó bizottságának elnökével, hogy visszavonja jelöl ti nevezését. McGovern bevezető nyilatkozatában aláhúzta, hogy döntésük indítéka nem Eagleton egészségi állapota. Szerinte a missouri szenátor múltbeli ideg- gyógyászati kezeltetése lezárt ügy és kezelőorvosai is megerősítették, hogy egészségi állapota kitűnő. Mint mondotta, a maga részéről azért jutóit erre a „szívtépően fájdalmas“ > döntésre, mert az alelnökjelölt kórtörKommentárunk ténetének feltárása óta minden figyelem erre irányult, háttérbe szorítva az elnökválasztási küzdelem olyan égető kérdéseit is, mint a vietnami háború és a gazdasági helyzet. Eagleton nyilatkozatában a maga részéről kifejtette: azért jutott erre ,,a nem könnyű döntésre“, mert nem óhajtja „még- inkább megosztani az aműgyis megosztott Demokrata Pártot“. Hangoztatta, hogy „személyes érzelmei -másodlagosak a demokrata párti egység helyreállításának szükségességéhez képest“. Visszalép az alelnökje- löltségtől, de n n vonul vissza a választási küzdelemtől, hanem mint ígérte — minden energiájával azért fog országszerte korteskedni, hogy George McGovern legyen az USA következő elnöke. Kairó — A kairói Al Ahram keddi számában a líbiai Tob- rukból jelenti, hogy Moammer Kadhafi líbiai elnök és Anvar Szadat egyiptomi államfő hétfőn délután megtartotta első tanácskozását. A találkozón — a lap értesülése szerint — a közös akciók fokozásáról, a legutóbbi közel-keleti fejleményekről, valamint a közel-keleti válsággal kapcsolatos nemzetközi állásfoglalásokról volt szó. A líbiai Benghaziban kedden délelőtt ismét találkozott Mo- ammer Kadhafi líbiai és Anvar Szadat egyiptomi elnök. A két államfő megbeszélésére Aziz Szidki egyiptomi miniszterelnök vezetésével Benghaziba érkezett egy magas rangú egyiptomi politikusokból álló küldöttség. A keddi találkozón a felek a két állam teljes egyesülésének lehetőségeit vizsgálták meg. A hétfői első találkozót a tri- poli rádió eredményesnek és pozitívnak minősítette. Tel Aviv — Hétfőn két magas rangú izraeli politikus is szót emelt az 1967-ben megszállt arab területek megtartása ellen. Mindkét államférfi — Abba Eban külügyminiszter és Pinhas Sapir pénzügyminiszter — attól tart, hogy ha Izrael véglegesen bekebelezi a hatnapos háborúban megkaparintott arab földeket, azok arab lakosságával együtt, Izrael politikája számára előnytelen módon változik meg az ország népességi struktúrája. Az 1967-es háború következtében ugyanis 1 400 000 arabbal növekedett Izrael eddigi hárommilliós lakossága. Abba Eban külügyminiszter utalt arra, hogy az Izraelben élő arabok száma húsz év alatt a lakosság negyven százalékára növekedhet, s ez véleménye szerint — különösen választások esetén — kedvezőtlen befolyást gyakorolhat Izrael egész állami létére. Pinhas Sapir pénzügyminiszter rámutatott: ideje, hogy az izraeli kormány végleges döntést hozzon a megszállt területek jövőjét illetően. A miniszter hangsúlyozta, hogy ellenzi a megszállt arab területek végleges annektálását, minthogy ez a lépés Izraelt kétnemzetiségű állammá alakítaná. ,,A magam részéről jobban szeretek egy négyszázezer arab lakosú Izraelt, semmint eqy olyan államot, melyben a lakosság 45 százaléka — egymillió négy- százezer fő — ár ab.“ New York — Az amerikai szenátus 75 szavazattal 9 ellenében elfogadta azt a pénzügyi törvényjavaslat-módosítást, amely felhatalmazza a kormányt, hogy korlátlan, mennyiségben adjon el katonai berendezéseket Izraelnek. Az eredeti javaslat 300 millió dollár értékben akarta korlátozni az Izraelnek nyújtandó katonai segély összegét. IDŐSZERŰ DÖNTÉS Moszkva — A moszkvai Pravda keddi számában „időszerű döntésnek“ nevezte az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Dél- Rhodesia elleni szankciókról szóló határozatát. A múlt hét végén hozott határozat hangsúlyozza a dél-rhodesiai őslakosság nemzeti felszabadító harcának törvényességét és sürgeti a hatalmát bitorló fajvédő Smith- rezsim elleni nemzetközi gazdasági szankciók fokozását. A Biztonsági Tanács dél-rho- desiai határozatának időszerűsége nyilvánvaló — írja a Pravda. A Pearce-bizottság beszámolójának közzététele után a rhode- siai fajvédő klikk méginkább jobbra fordult. Az utóbbi időben észrevehetően aktivizálódtak a Smith-rendszert támogató külföldi neokolonialista erők is, főleg az Egyesült Államokban. „Az ENSZ-határozata, amellyel újból megerősíti az afrikai népeknek azt a jogát, hogy maguk határozzák meg jövőjüket, kétségtelenül akadályozni fog egyes államokat abban, hogy törvényesítsék a fajvédő rendszer jogait“ — írja a moszkvai Pravda. A Biztonsági Tanács felhívása új erőt ad a dél-rhodesiai nemzeti felszabadító mozgalomnak — folytatja a lap. „A határozat aktivizálja a fejlett kapitalista országok demokratikus erőinek harcát, a dél-rhodesiai kereskedelmi embargót megszegő monopóliumok ellen. Az idő a fajvédő Smith-rezsim és támogatói ellen dolgozik“. N ipjaink eseményei számos bizonyságát szolgáltatják annak, hogy a gyarmati rendszer utolsó fellegvárainak helyzete is tarthatatlan, hogy a még gyarmati sorsban sínylődő népek rendezik soraikat s egyre koncentráltabb és szervezettebb támadást intéznek a kolonializmus bástyái ellen. Az afrikai klasszikus fajüldöző államok között rangban első helyen a Dél-afrikai Köztársaság áll. Az az ország, ahol még a színesek jogainak puszta említése is „halálos bűnnek“ számít a rendszer szemében, ahol bírósági végzés nélkül is bármikor kényszermunkára hurcolhatnak el őslakosokat. A délafrikai négerek érdekeit képviselő pártok, köztük első helyen a kommunista párt, mély illegalitásban vannak. A pretoriai rendszer dacol az ENSZ felhívásaival és nem enyhít fajpolitikája szigorán. Mégsem kerülheti el az új Idők szelét. A közelmúltban diákmegmozdulások színhelye volt az ország, s jellemző, hogy a rendszerrel szembeni elégedetlenségüket kifejező diákok többsége fehér volt. Mozgalmuk fő vonása a szolidarizálás afrikai kollégáikkal, akik lépten-nyomon szinte áthághatatlan korlátokba ütköznek. Dél-Afrika társadalmi jelenségeinek új vonása a fekete—fehér mesterséges gátak folyamatos lebontása a közvélemény egy részénél, elsősorban a haladó gondolatok iránt fogékony ifjúságnál. A gumibotok, a rendőrség kegyetlen megtorlása már nemcsak az elemi jogaikért küzdő afrikaiakat éri, hanem az ottani fehér VIII. 2. Viharban a kolonializmus bástyái fiatalokat is, s ez kétségtelenül növeli Vorster ellenzékének táborát. Ennek hatása abban is megnyilvánul, hogy Vorster látszólag enyhített merevségén, azaz módszerei maradtak, de kifelé, a világközvélemény előtt már nem zárkózik el eleve, mereven a bírálatok előtt, hanem kenetteljesen igyekszik „magyarázni a bizonyítványát“,, azaz mentegetni rendszere „túlkapásait“. A pretoriai rendszernek bizonyára kellemetlen a fehér diákok akciója, s hogy ennek élét elvegye, a problémát mellékvágányra tereli. Vorster a fekete-fehér kérdésből búr—amerikai kérdést csinált. Úgy állítja be a dolgokat, mintha búr és angol, illetve amerikai ellentétek kirobbanásáról lenne szó. Igaz, hogy sok amerikai diák tökéletesíti magát bizonyos tudományágakban a dél-afrikai egyetemeken s másként szemléli a viszonyokat, mint ahogy ezt Dél-Afrikában' megszokták, a dolgok lényege azonban máshol van. Az Egyesült Államok nagyon sok tőkeberuházást eszközölt Dél-Afrikában és a merev pretoriai rendszer nem felel meg az amerikai gazdaság- politika külföldi céljainak. Nyilván ezt a szellemet érzi Vorster is a diákok fellépésében, s látja veszélyeztetve pozícióit. ' A másik klasszikus fajüldöző állam, Rhodesia is nehézségekké küszködik. A Pearce-bizottság jelentése, ha szépítve is, eléggé rávilágított a rhodesiai őslakosság életviszonyaira, s a Biztonsági "Tanács határozatai eléggé világosan kifejezték a világszervezet álláspontját. Smith azonban pretoriai kollégájához hasonlóan mindmáig dacol a határozatokkal, de nyilván ő is szükségét érzi annak, hogy aknamukával bontsa meg a rendszere elleni frontot. A Smith-kormányzat, amely még ma is a legjobb földterületeket „fehér övezetekké“ nyilvánítja és elkergeti onnan az őslakosokat, — mint ez most a tang- ven törzs esetében történt, amelynek tagjai igen harciasak, nem engedelmeskedtek a kilakoltatási parancsnak s most hajtóvadászatot rendeznek ellenük — az őt támogató monopóliumok segítségével „mameluko- kat“ keres. Mint ahogy a pretoriai rendszer Houphouet- Botgny elefántcsontparti elnök személyében közvetítőre talált, Salisbury kisebb személyiséggel érte be. Egy Munangatire nevű kocsmai énekest béreltek fel, aki egy kétes hírű és célú szervezetet alapított ,,a rhodesiai kérdés rendezésére“. A villámhárító szerepét szánják neki: az elégedetlen afrikai tömegek leszerelését, kifelé pedig a megbékülés eszközeként állítják be. Ma már azonban nagyon átlátszóak az ilyen trükkök, s az afrikai lakossággal szemben hatástalannak bizonyulnak. Portugália, a Salazar örökét folytató kolonialista állam alól is lassan kicsúszik a talaj. A napokban Lisszabon egyik külvárosában egy katonai raktárban felrobbant egy katonai teherautó. A robbantok nem hagyták ott névjegyüket, de mellékeltek egy „üdvözletét“, amely olyasformán hangzott, hogy „csapás a gyarmati hadviselőkre“. A mozgalom, amelyet Angola, Mocambique, Bissau Guinea nemzeti felszabadító erői több mint tíz évvel ezelőtt indítottak el, így már a portugál fővárosba is elgrt. Nem sok kell ahhoz, hogy a gyarmatok mozgalma felvegye a kapcsolatot vagy egyesüljön a belső elégedetlenkedőkkel, mert Caetano rendszere „reformkísérletei“ ellenére a csőd szélére juttatta az országot. A neokolonializmus erődjeként tartották számon legalább is a közelmúltban, Madagaszkárt. Az áprilisi és májusi diáklázongások következtében Tsi- ranana elnök kénytelen volt átengedni a kormányhatalmat Gabriel Ramanantsoa tábornoknak, aki a napokban fejtette ki programját. Óvatos program, bizonytalanul körvonalazza a célkitűzéseket, de fő feladatként kidomborodik benne a hazai erőforrások jobb kihasználása, a külföldi befektetések szabályozása és összhanqba hozása a nemzeti érdekekkel. Lehet, hogy ezek a jelenségek egy új, minőségileg felsőbb szakasz kezdetét jelzik az afrikai országok életében. I». L. KURT WALDHEIM ENSZ főtk kár táviratban fejezte ki részvétét Pierre Harmel belga külügyminiszternek Paul-Henri Spaak elhunyta alkalmából. RENDŐRSÉGI KÖZLÉS szerint egy hajszálon múlott, hogy a tu- pamaro gerillák ismét elrabolják Ulises Pereire Reverbel üzletembert, Pacheco Areco elnök egy tanácsadóját, akit egyszer már tizennégy hónapig tartottak „a nép börtönében“. A biztonsági erők meg nem nevezett forrásból értesültek az ember- rablási kísérletről és tűzharcban meghátrálásra kényszerítették a gerillákat. Egy tupamaro meghalt. LEMONDOTT a guayanai kormány. Linden Forbes Samson Burnham miniszterelnök felkérte 16-tagú kabinetjét, hogy lemondásával tegye lehetővé a kormány átalakítását. Raymond Arthur Chung államfő elfogadta a kormány lemondását és felkérte Burnhamet egy új kabinet megalakítására. Részleteket a lemondásról nem közölték. JOHN VORSTER a Dél-afrikai Köztársaság miniszterelnöke hétfőn este bejelentette kabinetje öt tagjának lemondását. Az új kormány augusztus 23-án lép hivatalába. NAGY-BRITANNIA kedden a hágai Nemzetközi Bíróságnál kér majd orvoslást sérelmére, nevezetesen arra, hogy az új izlandi kormány 12 mérföldről 50-re terjessze ki felségvizeinek határait. London szerint Izland nem jogosult erre. A reykjavíki döntés egyébként szeptember 1-ével lépne hatályba.. MARYLAND állam Upper Marlboro-i bírósága hétfőn megkezdte Arthur Bremer ügyének tárgyalását. Bremer májusban rálőtt George Wallace alabamai kormányzóra, akit oly súlyosan megsebesített, hogy a politikus félig megbénult. TOKIÓBAN kedden konferencia kezdődött a japán tudományos élet hetven ismert képviselőjének részvételével. A tudósok azt követelik, hogy tiltsák be a nukleáris kísérleteket és számolják fel az atomháború minden lehetőségét. OKINAWA Shite Beach kikötőjébe befutott egy amerikai atomtengeralattjáró. Másodízben fordul elő, hogy az amerikai haditengerészet kikötőhelyéül választja Okinawát, amióta az Egyesült Államok visszaadta Japánnak a szigetet. FRANCIAORSZÁG a múlt hét végén újabb nukleáris kísérletet hajtott végre a Mururoa korai- zátony közelében. Noha valószínű, hogy az erről szóló hírt a francia hatóságok csak a kísérlet-sorozat végén fogják megerősíteni, az AFP szerint ez volt az említett térségben végzett harmadik kísérleti nukleáris robbantás. SZUDÁN és Irak elhatározta, hogy felújítja a tavaly júliusban megszakított diplomáciai kapcsolatait. A GENFI LESZERELÉSI ÉRTEKEZLET tegnap néhányper- ces, ülés után feloszlott, miután az elnök hiába várta felszólalók jelentkezését. Az ülést csütörtökre elnapolták. A BOLGÁR KP Központi Bizottságának meghívására Bulgáriában tölti szabadságát Luis Carlos Prestes, a Brazil Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. Ott-tartózkodása idején Prestest fogadta Borisz Velcsev, a Bolgár KP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagja. BAMAKÚBAN a mali legfelső bíróság épületében megkezdődött Yoro Diakite és Malik Dial- lo, a nemzeti felszabadítási katonai bizottság és a kormány volt tagjainak pere. Azzal vádolják őket, hogy államcsínyt próbáltak szervezni, amelyet 1971. március 9-én akartak megvalósítani. ZULFIKAR ALI BHUTTO pakisztáni elnök hétfőn a karachi külügyi intézetben tartott előadásában a többi között kijelentette, hogy az India és Pakisztán között létrejött szimlai megállapodás kiindulópontja az igazságos és tartós béke helyreállításának az alkontinen- sen. Hozzáfűzte, hogy hazájának kétoldalú kapcsolatai az Egyesült Államokkal, a Szovjetunióval és Kínával eredményesnek bizonyultak és reméli, hogy ugyanígy alakulnak Indiával is.
