Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-02 / 180. szám, szerda

Negyedszázados munka Megbeszélés. Csi cs vak Gábor (balról) a konstrukciós szocialista munkabrigád vezetője és Karakó Pál (jobbról) üzemvezető elé­gedettek az első fél év sikereivel, s bizakodva gondolnak a má­sodik fél évre. Nevezetes évforduló az 1972- és év a Kráf. Chlmec-i (Király- helmec) Gép- és Traktorállomás életében. Huszonöt évvel er­előtt kezdték a munkát. Eleinte csak az állami gazdaságok vet­ték igénybe a 22 munka- és vontatógéppel rendelkező, 32 dolgozót foglalkoztató gép- és traktorállomás szolgáltatásait. Később a sorra alakuló szövet­kezetek támasza volt. így emlékszik vissza a kez­detre Karakó Pál, az üzem ve­zetője, aki már akkor, az indu­lásnál is ott volt, s mint rak- tárnok dolgozott. 1954 óta ő áll a gép- és traktorállomás élén. Kezdetleges felszereléssel, lelkes emberekkel indultak. Kö­zülük néhányan még ma is dol­goznak: Kendi Ferenc, Palus- tyák Pál, Illés Balázs, Szepesi István mesterek, Helmeczi Zol­tán traktoros. Később már any- nyira bővült, fejlődött az üze­mük, hogy az alkalmazottak száma 500 körül volt. Amikor a szövetkezetek megerősödtek, átvették a gépek egy részét, a legtöbben gépekkel együtt a szövetkezetekbe mentek. Ma munkájuk kimondottan szolgáltatás jellegű. 95 alkalma­zottjuk, 36 ipari tanulójuk van. Ez a gép- és traktorállomás végzi a kelet-szlovákiai kerü­let számára a kombájnok és a DT-100-as traktorok javítását. Az idei aratás kezdetéig 60 kombájnt javítottak ki. Egyéb­ként a mezőgazdasági szezon­munkák idején 11 kombájnnal, 10 kerekes traktorral, két DT- 100-as traktorral, szalmabálá­zókkal segítik az arra igényt tartókat. Az aratás idején szo­cialista mun ka verseny folyik kombájnosaik között. Dako Bé­la brigádvezető mindig kiírja a heti teljesítményt az üzem ud­varán levő hirdetőtáblára, és ezt nagy érdeklődéssel figyelik az üzem többi dolgozói is. Az eltelt negyedszázad alatt számos alkalommal bekapcso­lódtak a járási, kerületi és or­szágos versenyekbe. A kiváló eredmények ékes bizonyítékai az irodahelyiségek falán sora­kozó dicsérő oklevelek. Leg­büszkébbek a Mezőgazdasági Minisztérium vándorzászlajára, melyet 1957-ben nyerlek el. Jelenleg anyagmegtakarítási verseny folyik az üzemen belül. Az első félévet már lezárták és értékelték. Ez az akció pénzre átszámítva 32 000 korona tiszta jövedelmet jelent idáig. Két szocialista munkabrigádjuk is van. Három-háromtagú. A mo­torjavító brigád vezetője Remák Tibor, a konstrukciós munkát végző brigádé Csicsvák Gábor. Mindketten szakmunkások. Negyedszázad alatt nagyon sok szakembert képeztek ki. Számon tartják-e őket? A ma­gyarázatok szerint több ezret. Ha pontosan nem is tariják őket számon, tény, hogy Bod­rogköz csaknem minden trakto­rosa és kombájnosa náluk szer­zett szakismeretet. Évenként 20—25 ipari tanuló kap náluk oklevelet. Az ipari tanulókat már kilen­cedik éve Fazekas János neve­li. Gondosan törődik a fiatalok erkölcsi, politikai felfogásának formálásával, szaktudásuk gya­rapításával. összekötő kapocs az üzem és a szülők között. Ha valamelyik tanulóval kapcsola­tosan probléma adódik — ami ritkán fordul elő — azonnal szülői látogatásra is sor kerül. A negyedszázad alatt még nem volt év, hogy a gép- és traktorállomás dolgozói adósak maradtak volna a termelési terv teljesítésével. Idei munka­tervük teljesítésének aránya az első félévben egészen jó. Az egyes munkaszakaszokon így alakult: a javítóműhelyek 118 százalékra, az állattenyésztés gépesítő csoportja 109 százalék­ra, a brigádközpontok 112 szá­zalékra, a raktár és kereske­delmi tevékenységet végző cso­port 108 százalékra teljesítette a tervet. Üzemi méretben 111,7 százalékos a tervleljesítés. Jobb a tavalyinál, amikor 105 száza­lékra teljesítették a termelési tervüket. A számok mögött dolgos, be­csületes, lelkiismeretes embe­rek állnak. A legkiválóbbak ne­vét számon tartják: Remák Ti­bor, Kendi Ferenc, Csicsvák Gábor, Berta Sándor, Nagy Zol­tán, Illés Balázs, Hami Dezső javító szakmunkások, Liszkai Berlulan, Abaházi László, az ál­lattenyésztési gépesítő csoport­ból, király László, Illés István traktorosok. Az év elején tett számos munkafelajánlás között olyan is van, hogy két szabad szom­baton dolgozni fognak a mun­katermelékenység fokozása ér­dekében. Az egyik szabad szombati munka után 92 000 ko­rona értékkel nőtt a gép- és traktorállomás jövedelme. Az alkalmazottak fele kom­munista. A pártszervezet elnö­ke Szepesi István elvtárs, aki 1964 óta végzi megbízatása fel­adatait, s most arra törekszik, hogy az üzemben minden mun­kaszakaszon érvényesüljenek a XIV. kongresszus határozatai. Az idén két fiatal, új taggal gyarapodott a pártszervezet, Detrik János és Körmöndi Pé­ter szakmunkásokkal. A SZISZ üzemi szervezetét Panykó László vezeti. A fiata­lok munkáját dicséri a közelben levő gondozott park. Az év első felében 12 000 korona értékű társadalmi munkát végeztek a fiatalok. Viszont kevés dicsérő szót le­het mondani a szakszervezet tevékenységéről. Nem áll hiva­tása magaslatán a helyi bizott­ság, s ehhez nagyban hozzájá­rul az, hogy közös szervezetet alkotnak a Trebišovi (Tőketére- bes) Gép és Traktorállomás dolgozóival. Az ott székelő üze­mi bizottság nem nyújt elegen­dő támogatást az itteni bizott­sági tagoknak. Amióta „össze­házasították“ a két üzemi szer­vezetet, az üzemi bizottság még egyszer sem érdeklődött a helyszínen az üzem élete, a tagság szervezeti munkája, kul­turális tevékenysége felől. Két évtizeden keresztül az üzem fúvószenekara jól műkö­dött, aztán megszűnt. Hiányát érzi a város is. Az üzem nem rendelkezik olyan pénzzel, amit a zenekar fenntartására fordít­hatna. Jó lenne, ha a városi nemzeti bizottság módot talál­na a zenekar anyagi támogatá­sára, hisz a fúvószenekar első­sorban a város érdekét szolgál­ná. A jubiláló üzem eddig elért eredményeit, szép sikereit a fe­lelősségteljes és jól szervezett Irányítás, a pártszervezet haté­kony aktivizáló képessége, a dolgozók becsületes munkája hozta létre. Az eddigi sikerek kötelezően feltételezik, hogy a gép- és traktorállomás minden dolgozója legjobb tudása sze­rint gyarapítani fogja az eddigi eredményeket, s a kivívott jó hírnevet még fényesebbre csi­szolják. CSURKÓ DEZSŐ i tata térség o földi élei forrósa? A Föld létének első évmil­liárdja folyamán nem volt élet bolygónkon. Az élettelen álla­potról a földi élet kialakulásá­ra való áttérés a tudományos ku­tatások egyik központi kérdése. S. Arrenius svéd kémikus 1903-ban hozta nyilvánosságra azt a hipotézisét, hogy a me­teoritok spórákat hoznak ma­gukkal a Földre. Később ezt a hipotézist megcáfolták, mivel elképzelhetetlen, hogy a spórák a meteorltok kozmikus repülé­se alatt életben maradjanak. Ezért a tudósok az évek folya­mán mindinkább arra a követ­keztetésre hajlottak, hogy az élet spontán keletkezett a Föl­dön. Valóban: amikor a földi at­moszférában lévő gázokat elekt­romos töltés, vagy sugárzás ha­tása éri, akkor aminosavakká, szénhidrogénekké és más ké­miai vegyületekké alakulhatnak át. Több tudós feltételezése sze­rint a fehérjék, a szénhidrogé­nek és a zsírok — a Földön lé­vő élő szervezetek legfontosabb alkotóelemei — az említett mó­don létrejött vegyiiletekből szin- tetizálódhattak. Két nemrégi felfedezés alap­ján mégis újra felvetették azt a hipotézist, amely szerint meteo­ritok szállították a Földre az élet „magvait“. 1970-ben egy, Mar- chisonban földet ért meteoriton aminosavaknak — a proteinek „előfutárainak“ — jelenlétét ál­lapították meg. Ezt megelőzően 1969-ben egy Észak-Mexikóban lehullott másik meteoriton az Egyesült Államok Országos Ter­mészeti Múzeumának munkatár­sai felfedezték az élet másik alapvető eleme, a szénhidrogén (jelen esetben a formaldehid) nyomainak jelenlétét. A formaldehid különböző úton kerülhetett a meteorJtra. Lehet­séges, hogy őskonglomerátum volt. Köztudomású, hogy a csil­lagközi térségben előfordul for­maldehid, és hogy ezt a meteo- ritok repülésük közben „maguk­kal vihetik“. Az is lehetséges, hogy az elnyelt gázok bizonyos fajta keverékéből szintetikus úton formaldehid képződik a meteorit felszínén. A tudósok szerint azonban nehéz elképzel­ni, hogy a meteorit a Föld at­moszféráján való áthatolása közben valamilyen anyagot nyelhet el, vagy hogy a meteo­rit a földre hullva olyan izzó állapotba kerül, hogy a felszí­nén lévő anyagokból formalda- hid képződhet. (UNESCO Bulletin J Az SZK—4 típusú kombájn motorjának javítását ellenőrzi a gép­es traktorállomás törzsgárdája. Balról jobbra: Csicsvák Gábor, Paluscsák Pál, Illés Zoltán. Illés Balázs, Mátyás László, Szepesi István, Karakó Pál. |A felvételeket Molnár János készítette) Megtörtént — gondolta Kloss, és hir­telen úgy érezte, hoqy elhagyta a hi­degvére. — Heil Hitler, Glaubel — mondta — mit csinál ön ezen a tiltott helyen? — Sétálok, — válaszolta Glaubel. —■ És ön? — Én? — nevetett Kloss. — Nekem kevés időm van sétálni. Legtöbbször méq akkor is dolqozom. Néha pedig szeretek vadászni. — Szóval vadászgat? — ismételte meg Glaubel és Jiqyelmesen tekintett Klossra. — Különös, hogy éppen ezen a helyen találkoztunk. — Igen válaszolt Kloss ugyanolyan hangsúllyal — ez valóban különös. Egy pillanatra sem vették le tekin­tetüket Kazik házának kapujáról. Tehát Kazikot is elkapták, gondolta Kloss. Figyelik a lakását, ott is csapdát állítottak föl. Danka még mindig nem jött ki. Figyelni fogják. Vajon Glaubel egyedül van? Kloss körülpillantott. Ügy látszik, hoqy egyedül. Különben ennek nincs semmi jelentősége. De lehetetlené tet­te a találkozást Dankával, aki éppen kilépett a kapun, s nyugodtan, közöm­bösen lépkedett tovább. — Szép lengyel lány — mondta Glaubel. — önt érdekli? Kloss hallgatott. Már ekkor tudta, Fordította: Bába Mihály hogy ezt a kérdést Brunner is felteszi neki. Ismét a papírok fülé hajolt, hogy összeállítsa a holnapi jelentést, de kép­telen volt dolgozni. Már tudják, hogy Danka együtt dolgozott Kazikkal, de Brunner okos ember, még nem tartóz­tatta le azonnal, hogy a további nyo­mokra is rávezesse őket. Dankát el kell küldeni a partizánosztaghoz. Kockáztat­ni kell. Mindig kockáztatni kell és nemcsak a 'saját életét kockáztatja. Gyorsabban kell cselekednie, mint Brun- nernek. Dankának azt mondta: mindenre ké­szülj fel. Ahogy megbeszélték, eqy óra múlva találkoztak a régi műhelyben. Danka addig kószált a városban, míg végül lerázta magáról Glaubelt. Nagyon érté­kes iratot hozott magával. Reíl Ber­linbe küldött jelentését, amelyben közli, hogy május 10-én megkezdik a kísér­leteket. Ugyanezen a napon Reil és Pul- koivski a kísérleti telepre érkeznek. Danka nagyon fáradt volt. Másnap es­tére meghívta Riolettot, azt mondta ne­ki, hogy vendégei lesznek. De vajon, mit akar Kloss ettől a bűvésztől? Kloss kinyitotta az ablakot. Szép, meleg este volt. Kopogtatást hallott. Az ajtóban megjelent az altiszt és je­lentette, hogy Puschke úr szeretne vele beszélni. Kloss nagyon meglepődött. Mit akarhat tőle Rioletto bűvész barát­ja, ez a kövér német? Meggyújtotta mennyezeti lámpát s egy pillanat múlva az éles fényben kutathatta a váratlan vendég arcát. Sá­padt volt. — Eqy pohár konyakot? Puschke bólintott. Eqy hajtásra meq- itta a pohár konyakot, majd dicsérni kezdte. — Milyen ügyben jött hozzám? — szakította félbe Kloss az értelmetlen fecsegést. Puschke szivarra gyújtott, lehajtotta fejét, töprengett, majd kifújta a füstöt, az üres pohárra meredt. — Mi baj van, Puschke úr? — Nagyon nehéz, kérem, erről be­szélni — kezdte a német —, ez eqy rendkívüli ügy. — Aztán kissé zava­rosan elmondta, hogy egy kínos ügyben jött jelentést tenni Kloss főhadnagyhoz. — Beszéljen világosabban! — paran­csolt rá Kloss. Puschke felállt. — Főhadnagy úr — mondta kissé patetikusan — úgy jöttem ide, mint egy becsületes német... — Konkrétumot kérek! — Jelenteni akarom, — nyögte ki végül Puschke, hogy Rioletto bűvész angol kém, már régen a Birodalom el­len dolgozik... Hirtelen olyan csend lett, hogy egy­más lélegzetét hallhatták. Kloss arcán egy izom sem rándult meg. Puschke sohasem fogja megtudni, hoqy meny­nyire meglepődött ekkor Kloss főhad­nagy. Kloss vendégét figyelte és arra gondolt: — Mi ez, provokáció? Az előbb Brun­ner telefonált, most meg Puschke jön ide... Hihetetlen! Miért csinálják e^t? *Hogy még egyszer ellenőrizzék? Két esztendő után? Puschke türelmetlenül fészkelődött a széken, Klosss kérdéseit várta. Vagy talán azt remélte, hogy elhangzik a köszönöm szó, és hazaengedi? — Miért nem ment ön ezzel Brun- nerhez? — kérdezte Kloss. — Vagy már volt Brunnernél? — Arra gondoltam, hogy ebben az esetben mindegy, hogy az Abivelirhez vaqy a Gestapóhoz megyek. — És az Abwehrt választotta. De hi­szen ön jól ismeri Brunnert, és az önök üzemében tevékenykedik Glaubel is. — Mindent elmondok — sóhajtott Puschke. — Ezt kérem is. — Brunnerrel tegnap és tegnapelőtt beszéltem... Ezt nem mertem vele közölni. Arra gondoltam, hogy önnel méqis könnyebb lesz ... Hazudik. Gondolta Kloss. — És ha igazat mond? Majd ellenőrizzük. — Puschke — kiáltott Kloss. A gyárigazgató-helyettes rögtön fel- uqrott és vigyázzba meredt. Kissé ko­mikus volt, de Kloss ezzel nem törő­dött. _ — Velem sem lesz könnyebb! Vilá­gos? — Igenis! — mondta Puschke. — Rioletto ügynöke voltál? — kér dezte Kloss. Puschke megingott, le akart ülni, de Kloss nem engedte. Puschke váratlanul sírva fakadt. Szörnyű látvány volt a sí­ró, kövér német. (Folytaljuk) 197*. VIII. 2. 4 KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE • ' ' . ■ ■ ■ . - - ■ •/.. ­Andrzej Zbych:

Next

/
Oldalképek
Tartalom