Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-09 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

regraíimm A MODERN KOR ES A CSALÁD Nyugati újságírónők nyilatkozatai Európa 21 országából halvan újságírónő tanácskozott a közelmúltban Tihanyban a női egyenjogú­ság, az európai béke és biztonság problémáiról. — Hogyan alakul, változik, lépést tart-e a fejlődés­sel a család, melyek a modern kor életének jő problémái, mi a szerepe ma a feleségnek és az anyának? — és be tudja e tölteni, ha dolgozik — ezekre a kérdésekre kértem választ a tanácskozás néhány, kapitalista országból érkezett résztvevőjétől. Huguette Defosse (Belgium) az Újságíróitok Nemzetközi Szövetségének elnöke: — Szövetségünk megalakulása a fenti kérdé­sekkel szorosan összefügg. Hiszen éppen a nő megváltozott helyzete, a munkát vállaló nők számának gyors növekedése tette indokolttá, hogy nemzetközi szervezetbe hívjuk mindazokat az újságírókat — nőket, férfiakat egyaránt —, akik a nőket érintő problémákkal foglalkoznak cikke­ikben. A nő és a család egyre inkább újszerűen, a modern kor sajátos vetületeiben szerepel a nemzetközi sajtóban. Hiszen sok, egy két évtize­de még szemérmesen titkolt probléma ma nyíl­tan vitatott kérdés. Például a családtervezés, az abortusz, a terhesség elleni védekezés különbö­ző módszerei, a gyerek szexuális felvilágosítása, a házasság előtti szexuális szabadság.., Ezek­nek a kérdéseknek nyilvános, őszinte megvitatá­sa, gondolom, szerencsésen befolyásolja a csa­ládi légkört; az együttélő generációk egymás­hoz való viszonya is nyíltabbá, emberibbé, őszin­tébbé válik ... — Persze, az emberek, főleg az idősebbek át- nevelése — folytatta Huguette Defosse —, nem megy nehézség nélkül, s főleg nem egyik nap­ról a másikra ... Hadd említsem meg ezzel kap­csolatban szövetségünk legközelebbi palermói konferenciájának témáját: „Education permanen­te“ (Állandó nevelés). Az iskolában tanultakat ne tekintsük többé lezárt és elégséges ismeret- anyagnak, hanem csak indulásnak. Az iskola főleg arra jó, hogy alkalmassá tegye az egyént további ismeretek megszerzésére és befogadá­sára. Mert a szédületes iramú technikai fejlő­dés, s a nyomában járó társadalmi változások ezt az állandó nevelést, önképzést, nőnek, férfi­nak egyaránt, múlhatatlanul szükségessé teszik. Alma Kettig (NSZK): — A hazámban megjele­nő nőlapok 95 százaléka torz, hamis képet fest a nőkről, a nők családi, munkahelyi és más problémáiról. Sajnos úgy tűnik, hogy legfőbb feladatuk: mindenfajta égető társadalmi és csa­ládi probléma elkenése, s a nők figyelmének elterelése a politikai, társadalmi kérdésekről. Az NSZK képes nőlapjai kizárólag divatról, koz­metikáról, háztartásról, lakásról, egészségről, utazásokról közölnek cikkeket, tehát valóságos árukatalógusok. Hiszen, minden a fogyasztóitár­sadalom célját szolgálja, minden cikk és min­den kép újabb impulzus a vásárlásra. Ehhez az Is hozzátartozik, hogy a családok legtöbbjében « nő a vásárló, őt kell tehát el- és megszédíteni, és meggyőzni: ha hódító nő, boldog anya akar lenni, akkor naponta új meg új cikkeket kell vásárolnia ... A képeslapjainkban közölt fotók szerint, az NSZK női vékony, jól öltözött, bol­dog, mosolygó, és főleg állandóan az áruháza­kat, üzleteket járó asszonyok és anyák. A való­ságban a mi asszonyaink is küzdenek, környeze­tükben és saját családjukban, az előítéletekkel, h művelődéshez, tanuláshoz, munkához való jo­gaikért ... Claude Ullin (francia, a Femmes d'Au jourdh'ui munkatársa): — A szerkesztőségben elsősorban pszichológiai kérdésekkel foglalkozom, én szok­tam válaszolni a hozzánk érkező ilyen jellegű levelekre. A francia családok nagy részében sok konfliktust okoz, hogy az 50—55 éves szülők konzervatívok, s úgy akarják nevelni a gyerekei­ket, ahogyan őket nevelték. Vagyis: irányítani őket, beleszólni abba, hogy milyen pályát válasz­tanak, kivel kötnek házasságot, mit tanulnak ... Persze a mai fiatalok ezt már nemigen tűrik. — Egyébként, — folytatta Claude Ullin —, szerintem alapvetően két tényező változtatja meé az európai nők életét: az egyik a családtervezés lehetősége, illetve a szülések korlátozása (műté­tek helyett inkább pirulákkal), a másik az élet­kor meghosszabodása. Az anyaság a nő életé­nek ma már csak viszonylag kis szakaszát fog­lalja le. Ha a gyerekek megnőnek, a 40—45 éves nő előtt hosszú, aktív évek vannak. Előzetes becs­lések szerint a mai negyvenévesek átlagkora 75 év lesz. Európa-szerte évről évre növekszik az idős, de még aktív, sokszor munkaképes férfiak és nők száma. A róluk való gondoskodás társa­dalmi és családi probléma is. Általános, ismert tapasztalat, ha dolgozhatnak, tevékenykedhetnek, könnyebben, s talán boldogabban, de mindeneset­re egészségesebben, teljesebb emberként viselik el azt, ami mindannyiunkra vár, ha megérjük: az öregség. Brunella Gasparini (olasz írónő, Én és ők cí­men magyarul is megjelent egyik kedves regé­nye): — Olaszországban ötmillió nő dolgozik, de ti­zenkétmillió háziasszony él otthon a család­ban ... Ezeknek a legnagyobb és legfájóbb prob­lémája: a magány. Naponta kapom a levelek és telefonok tucatjait, amelyek ezt bizonyítják. Mert, amíg az ilyen otthonuknak élő asszonyok gyerekei kicsik, megy a dolog, a sok munkában, kapkodásban a legtöbb asszony észre sem veszi, hogy egyszerűen mindennen kívül rekedt. De, amikor már felnőnek a gyerekek, s egész nap nincsenek otthon, vagy el is költöznek, hirte­len összeomlanak. Akkor derül ki: nem tudnak semmit, nem tanultak semmit, iskolai végzettsé­gük minimális. S a mosogatás, a tiszta ablakok és fényes padlók beszűkült világa vajmi kevés. Ekkortájt kezdenek jelentkezni a neurózis leg­különbözőbb tünetei. Ahhoz, hogy valamit meg­tanuljanak, fáradtak, idősek már; a 4elki, ott­honi világuk szinte reménytelenül sivár ... — Nem sok jót tudok mondani azokról sem, akik dolgoznak. A közvélemény — amely nálunk még nagyon maradi —, sokszor elítéli őket, rossz anyának, rossz feleségnek bélyegzik. Nagyon kevés az óvoda és a bölcsőde, a dolgozó nőkre nehezedő terhek, az állandó lelki és fizikai stressz bizony nem nagyon használ a családi életnek, amire a szocialista államok mutatnak példát: a nők egyenjogúságának elismerése, és feltételeinek megteremtése, társadalmi, politikai vonalon éppen úgy, mint a családban. PONGRÁCZ ZSUZSA Párizsban divat Kedvelt viselet Párizsban a blézer, valószínűleg nálunk is nagy sikere lesz. Legalábbis erre enged következtetni, hogy az itthoni divatbemutatókon, sőt az utcán közlekedő különböző korú nőkön is látjuk ezt a nagyon célszerű és jól öltöztető viseletet. A párizsi nők egyszínű vászon vagy poliészteres anyagú blézerben járnak, amelyek igen merész színvariációban viselhetők. Például a sárga vászonblézert fekete, fehér vagy sötétkék nadrághoz pettyes és virágos blúzokkal kínálják. A fiatalok nagy örömére szolgál a legváltozatosabb alapanya­gokból és mintákból készülő, egészen rövid, úgynevezett „kis- lány“-ruha stílus. Víkendre és nyaraláshoz a földig érő kockás poliószterpamut anyagú, egyszerű, síma vonalú, de nagyon mutatós színezésű, puffos ujjú ruhákat, ajánlják. Az ingruha minden variációban, minden méretben és a leg­különbözőbb anyagból divatos. Lényege, hogy guvrés vagy rakott szoknyával készül, amely — hogy ne erősítsen — csí­pőig levarrott. Hosszú, kézelős ingujjal, rövid vagy puffos ujjal egyaránt látni. Érdekes újdonságok a kis blúzocskák, amelyek tulajdonkép­pen nyárra valók, de hűvösebb időben is látni már a fiatal lányokon. Ilyenkor nadrághoz viselik, alája pedig pulóvert vesznek fel. A nadrágos összeállítás — legyen az bármilyen stílusú és bármilyen alkalomra való — a legnagyobb divat. Szinte kor­határ nélkül viselik a nők és csak a nagyon erőseken nem látni. 1 „Kislány-ruha stílusban, kétféle anyagból készült nyári ■ • öltözék. A rövid derekúra szabott ruha elöl rakásokkal bővített, de a derékrészen karcsúsított. A nyomott minta: fe­hér alapon nagy piros almák, a ruha betétrésze pedig piros alapon fehér pettyes. Zöld harisnyanadrágot kínálnak hozzá a kirakati babák. <\ Poliészter-pamut keverésű nagykockás anyagból terve­zett földig érő ruha. Derékrészét úgy szabják, hogy az anyagot ferde irányban elforgatják. Nagy, puffos ujjak és zsinórból csavart, derék fölött megkötött öv egészíti ki. O Sötétkék vászonnadrág, amely nemcsak lefelé, hanem a comb vonalán is bő, csípőig azonban egészen szűk. A hozzá való béleletlen blézer napsütött sárga. Csinos hozzá a sötétkék-fehér pettyes ingblúz és a színes nyakkendő. /i Elöl derékig gombolt, csípőig levarrt, rakott szoknyás, sárga-fehér pettyes batiszt ingruha. Díszítése a galléron, a kézelőn és a szoknya alján a fehér piké pántozás. 5 Derékig szűk, lefelé kissé trapézvonalú, alul kettős ■ fodor díszítésű „kislány“ stílusú, kockás pamutszövet ruha. Az ujját egyszínű anyag és pici madeirafodor-kombináció keretezi. Díszítése virágapplikáció, vagy az ugyanerre a hely­re tűzhető, gyümölcsöt ábrázoló lapos, zománcozott bizsu. 6 Csípőben szűk, lefelé erősen bővülő lila mikrokord ■ bársonynadrág. Kiegészítője a rövid, patentrésszel kö­tött rózsaszín pulóver tetején a most nagyon divatos rózsaszín- fehér szövött kockás pici pamutblúzzal, amelyet az alján és az ujján fehér, húzott madeira fodor díszít. Vendégváró falatok Rohanó tempót diktál az élet. Előfor­dul, hogy vendégeinket és családi ün­nepeken a hozzátartozókat nean tudjuk meleg étellel vágy sok munkát igénylő szendviccsel várni. A hideg vacsorát jó, Ízes falatokból állítsuk össze. (Bár ez sem olcsó mulatság.). Tavasszal és nyá­ron nagyon finom a juhtúró, amelyből körözöttet készíthetünk. Körözöttet ugyan készen is lehet vásárolni, mert so­kan nem szívesen vesződnek a keverge­téssel, holott megéri, ha tudja az ember, mit ken körözött címén a kenyérre. Gyenge juhtúrót vegyünk, friss vajat, idei hagymát, csipetnyi paprikát, kevés köménymagot, de a mustárral nagyon spóroljunk, nehogy savanyú legyen a kö­rözött, ellenben a sör nem árt neki, a szardínia sem, s annak olajából is önt­hetünk hozzá. Mindezt villánkkal törjük jó simára. A körözött csak bevezetése a vacsorá. Unak, amelyet ezután követ a sláger: a húsos, kövérkés, jól pácolt házi sonka, az ízletes gyulai és a csabai kol­bász. Hónaposretekkel, hagymával, eset­leg paradicsommal, mérges, hegyes pap­rikával, könnyű borral tegyük az asztal­ra, amelyet tányér helyett sima deszká­val, fanyelű bicskával „terítsünk“ meg. Hasznos apróság A lakás helyiségeit elválasztó ajtókat gyakran nyitva tartjuk, nyárun pedig a be­járati ajtókat is. Hogy a huzat hatására az ajtó ne csapódjék be, vágjunk le gumi- vagy lágy pvc-csőből egy darabot, egyik végét vágjuk ferdére és úgy dugjuk a kinyitott ajtó alá. Napozzunk ésszem Immár végérvényesen bekö­szöntött a nyár. Ismét zajosak a folyók és a tavak partjai, a kedvenc kirándulóhelyek. So­kan már nyári szabadságukat élvezik. Befejeződött a tanév is, ezért jelentősen szaporodott a kirándulók, strandolok szá­ma. Nyáron szabad idejének na­gyobb részét mindenki a tér mészetben, a folyók és a ta­vak mellett igyekszik tölteni, hiszen tudjuk, milyen egészsé­ges és szükségszerű szerveze­tünk számára a szabad leve­gőn. napfényen való tartózko­dás. Szervezetünk igényli a napfényben - található ultraibo­lya sugarakat. Ezek a sugarak többek közt javítják a szervezet ellenállóképességét és fokoz­zák a vérkeringést, valamint a szervezet egyik fő D-vitamin- forrásai, mely elsősorban a csontok növekedésében játszik fontos szerepet. Nem elég azonban a nap­fény jótékony hatását ismerni. Ügyelni kell a napozás időtar­tamára is, hogy megelőzzük az olyan gyakran fellépő kelle­metlen tüneteket, mint a bőr megégése, vörösödése, felhó- lyagzása és hámlása, fejfájás, láz, hányinger, álmatlanság. A napozással sohasem szabad sietnünk. Ne akarjunk egy nap alatt csokoládé-barnára sülni mert erre ráfizethetünk. Napozzunk lassan és fokoza­tosan! Első nap elegendő 30—40 perces napozás. A következő napokon ezt az időt állandóan fokozhatjuk, ám többnapos rendszeres napozás után se ma­radjunk órák hosszat a tűző napon, hanem váltogassuk he­lyünket. Ugyancsak elengedhe­tetlen a napozókrém vagy olaj használata is, melyekből bő vá­laszték található az illatszer- boltokban (Contraviol, Nivea- napozókrém, Fyto-napozó olaj, Jadran, Kreola stb.). Ezek a készítmények a napsugarakat szűrik, s így nem érik testün­ket káros sugarak. Ha folyó, tó partján napo­zunk, ügyeljünk arra, hogy át­forrósodott testtel ne menjünk a vízbe! Ugyancsak ne napoz­zunk íóllakottan, s ha lehet, tartós tűző napon ne együnk. Különös gondot fordítsunk a magasabb fekvésű, hegyvidéken és a tengerparton való napo­zásra, ahol a napfény ultra­ibolya sugártartalma jóval na­gyobb. PÁLHÁZY JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom