Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-07 / 158. szám, péntek

PILLANTÁS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKRA IV.

A hivatalban levő elnök

A nitrai /nyarai) járásban az uióbbi időben egyre többen foglalkoznak epertermesztéssel. A járás termőtalaja alkalmas a keresett, édes termésű növény termesztésére. Felvételünk a Dőlné Stitáre-i / Alsócsitár) határában készült és Bengyák Gabriellát áb rázolja, uki elégedetten szüreteli az idei bő termést.

(Szöveg és kép: F. I.)

SIKERES KEZDÉS

Csak a demokratákról beszél* tünk eddig: pedig a november 7-i amerikai elnökválasztáson igazán komoly eséllyel két párt, a republikánus és a demokrata párt jelöltjei indulnak (1948- ban Truman demokrata és Dewey republikánus jelölt mellett szerepelt a jelöltek között még Henry A. Wallace volt alelnök mint progresszív jelölt és J. Strom Thurmond „független" elnökjelölt; Wallace 1 157 000 szavazatot, Thurmond pedig 1 176 000 szavazatot kapott a közel 49 millióból. 1952-b^n, 1956-ban, 1960-ban, 1964-ben

csak republikánus és demokrata jelölt indult; 1952-ben a republikánus Eisenhower — alelnöke Richard M. Nixon volt — több mint hat és fél millió szavazattöbbséggel választották meg Adlai E. Stevenson demokratajelölt előtt; 1956-ban az Eisenhower—Nixon pár már több mint kilenc és fél millió szavazattöbbséget szerzett. 1960- ban Kennedy csak 118 574 szavazattal előzte meg Nixont, viszont 1964-ben a demokrata Johnson néhány voks híján tizenhatmilliós többséget szerzett a republikánusok jobboldaláról induló Barry M. Goldwaterrel szemben. A legutóbbi, 1968-as választáson három jelölt volt — a most revolveri övésekkel megsebesített George C. Wallace — alelnökjelölt je Cortis E. LeMay tábornok, a legtürelmetlenebb amerikai héják egyike volt —, mint az Amerikai Független Párt elnökjelöltje a 9 906 473 szavazat mellé 46 elektori szavazatot is gyűjtött).

Az elnökválasztási kampány kezdete óta minden közvéleménykutatási előrejelzés azt próbálja bebizonyítani, hogy Richard Nixonnal, a hivatalban levő republikánus elnöknek igen nagy, mintegy 60 százalékos szavazattöbbségű győzelmére lehet számítani.

Sokan úgy tették fel a kérdést: a körülbelül tízmilliónyi szavazatra Wallace vajon nem ajánlja-e fel szavazattömbjét és elektorait az utolsó pillanatban az alelnöki tisztért Nixonnak? Ha ugyanis a választási matematika egyenleteibe az 1968-as eredmények helyébe az 1972-es lehetőségeket írjuk be, különös képet kapunk. Ha Wallace nem 9 906 473 szavazatot kap, hanem mondjuk ötszázhúszezerrel töb- bot, akkor az előző elnökválasztás republikánus eredményeinek változatlansága esetén a demokrata jelöltet választjuk meg... Ha Wallace még több szavazatot kap és az elektori szavazatokat is kellőképpen megosztja, olyan helyzetet teremthet, amelyben nélküle nincs elnök.

Ez a feltételezés azonban a május 15-i revolverlövések után nem állja meg a helyét: szinte egybehangzó vélemény az amerikai sajtóban, hogy a sérült, esetleg béna Wallace már nem kerülhet a komolyan esélyesek közé természetesen még önálló párt listavezetőjeként sem. „Elég volt egy béna elnök, Franklin Delano Roosevelt és egy betegséget titkoló másik, John F. Kennedy, nem kell egy olyan, aki járni se tud“ — idézte egy amerikai televízió kommentátor egy washingtoni hivatalban összegyűjtött véleménycsokorból.

Természetesen akadnak olyanok is, akik Nixon politikai jövőjét szorosan összekapcsolják a vietnami háború kérdésével. Az International Herald Tribune nem sokkal a vietnami eszkaláció legújabb lépése, azaz a parti vizek elakijásítása után emlékeztetett arra, hogy az elnök, közvetlenül eskütétele után kijelentette: „Az elnökségért folytatott kampányom során azt ígértem: olyan módon fejezem be ezt a háborút, amely növelni fogja eshetőségeinket a valóságos és tartós béke megteremtésére Vietnamban, a Csendes-óceán térségében és az egész világon. Eltökéltem, hogy megtartom ezt az ígéretemet. Amennyiben nem sikerül megtartanom, számítok rá, hogy az amerikai nép engem tesz felelőssé a kudarcért.“ A lap emlékeztetett arra is, hogy éppen két évvel ezelőtt Nixon a következő mondattal kísérelte meg megvédelmezni az indokínai háborúnak Kambodzsára való kiterjesztését: „Inkább leszek csak egy időszakon át elnök és teszem azt, amit helyesnek tartok, mint hogy biztosítsam elnökségemet a nuteodik időszakra annak árán, hogy Amerikai másodrendű hatalommá válik és az ország belenyugodjék 190 esztendős dicső történetének első vereségébe.“

Mindez természetesen egészen más összefüggésekben vizsgálandó május 22, azaz a moszkvai szovjet—amerikai csúcstalálkozó után. Amikor Nixon érkezésének estéjén egy pohárköszöntőben azt mondotta, hogy „nemcsak azért találkozunk, hogy megállapodásokat kössünk, amelyeket, remélem meg fogunk kötni, hanem azért is, hogy új korszakot nyissunk a két nagy és erős nemzet viszonyában“ — nagy lépéssel jutott közelebb ahhoz, hogy odahaza, a választásokon az 1968-asnál nagyobb támogatásban részesüljön. Hiszen ennek a Nixon po- hárhárköszöntőnek az elhangzása előtt Nyikolaj Podgornij szovjet államelnök azt mondotta: „A Szovjetunió lehetségesnek és kívánatosnak tartja nem csak a jó kapcsolatok, hanem a baráti kapcsolatok kialakítását is a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, érthető módon nem valamely harmadik ország vagy nép kárára.“

Ez azonban semmiképpen sem vonatkozik az amerikaiak vietnami háborújára! A már idézett International Herald Tribune emlékeztetett arra, hogy Nixon nemrégiben egy beszédében kijelentette: „Politikai szempontból az amerikai erők kivonását Vietnamból könnyűszerrel elfogadhatnám. Nem én küldtem több mint fél millió amerikait Vietnamba, de közel ötszázezret már hazahoztam.“ Ha ehhez az elnöki kijelentéshez hozzátesszük azt a Moszkvában elhangzott Nixon-mondatot,

amelyben hivatkozik első elnöki beszédébe, arra a kijelentésre, hogy „eljött az ideje, hogy a konfrontáció korszakából a tárgyalások korszakába lépjünk át" — a megfigyelő óhatatlanul újra a vietnami háborúra és mindenekelőtt a párizsi, Kiéber sugárúti tárgyalásokra gondol. Mert hiszen nyilvánvalóan nem az elnök tudta nélkül szabotálja az amerikai fél a négyes értekezletet.

November 7-e még elég mesz- sze van — aligha kétséges azonban, hogy a belpolitikai kérdéseken túl az amerikai választók a szovjet—amerikai csúcsértekezlet eredményei mellett mindenekelőtt a vietnami háborúra és a párizsi tárgyalásokra tekintenek. Könnyen lehet, hogy egy vagy másfél millió, esetleg sorsdöntő szavazat éppen emiatt kerül a republikánus vagy a demokrata zsákba.

GÁRDOS MIKLÓS

A Bratislava-vidékí járás szövetkezeteiben is a hajrához érkeznek a gép javítási munkálatok, s itt szintén már csak napok kérdése az aratás megkezdése. A langyos nyári szellőben ringó kalászosok idén is szép termést ígérnek. A 740 hektár földterületen gazdálkodó Nová Dedinka-i (Dunaújfa- lu) Efsz elnökénél, Takács Géza elvtársnál érdeklődtem az idei aratás felől.

— Milyenek az első tapasztalatok?

. — Az aratás nálunk gyakorlatilag már meg is kezdődött, június utolsó napjaiban ugyanis két SK 4-es kombájnunkkal 18 hektáron megkezdtük az őszi árpa cséplését, amit be is fejeztünk. Ezen a táblán ún. főpróbát tartottunk, ugyanis igénybe vettük a teljes gépparkot és így meggyőződhettünk gépeink műszaki állapotáról. Kiss Árpád és Schulz József kombájnosok után a szalmapré- selők is munkához láttak és az

Verseny

A Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat nyugat-szlovákiai üzemeiben versenyt hirdettek „A példás szolgáltatások üzeme“ címen. A versenyt az az üzem nyeri meg, amely egy autóbuszra a legkevesebb büntető pontszámot kapja. A verseny a szívonalasabb utazásra irányul.

összepréselt szalmát azonnal kazlakba raktuk. Úgy érzem, a rajt sikerült, habár a 31 mázás hektárhozammal nem vagyunk teljesen elégedettek. A környező szövetkezetekhez hasonlóan a jövőben mi sem termesztünk őszi árpát.

— A legközelebbi teendők?

— A további kalászosok aratását, kedvező időjárás esetén, július 10-e táján kezdjük. Búzából 220 hektár, tavaszi árpából 130 hektár és 10 hektár zab vár betakarításra. Száz hektár gabona learatására szerződést kötöttünk a Seneci (Szene) Gép- és Traktorállomással. Az idei aratási munkálatokat 30 dolgozóval három hét alatt szeretnénk befejezni.

— A mindnyájunkat leginkább érdeklő kérdés: milyen terméshozamok mutatkoznak idén?

— Nálunk a búzatermesztésnek szentelünk elsődleges figyelmet. Három nagyhozamú szovjet búzafajtát vetettünk: Mironosvszkáját, Bezosztáját és kisebb mennyiségben Aurórát. A legjobban az utóbbi két fajta vált be, ezek a táblák egyáltalán nincsenek megdőlve és előreláthatóan 45—50 mázsát takarítunk be hektáronként. A tavalyi 41 mázsás átlaghozamtól mindenesetre az idén jobbat várunk és ezáltal sikerül maradéktalanul teljesíteni az állami felvásárló szervekkel kötött 46 vagonos eladási szerződést.

MÓZES IMRE

Andrzej Zbych:

KL

0SS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE

Szerencsére jan már hozta a gőzölgő tányért.

— Komolyan nem vagyok éhes — mondta Jolanta.

— legyél csak, egyél — kacsintgatott az öreg. — Przetokában még senki sem tért aludni vacsora nélkül, te meg, gyermekem, nagy utat tettél meg. Ezekben az időkben szinte hősi utat. Örülök, hogy Henryk nem feledkezett meg rólam. Beszéld rá, hogy jöjjön el ő is. Milyen életetek van nektek ott a városban? Éheztek. De örülök, hogy legalább te meglátogattad az öreget.

— Sajnos — mondta Jolanta — nem maradhatok itt sokáig. Olyan sokáig, ameddig szeretnék itt maradni.

— Ne gondold, hogy könnyen el eresztelek. Megpihenhetsz, jó falusi ke nyeret eszel, jan, fan! — kiáltott. Az tán Zosiuhoz fordult: — Nagyon késő van, szórakoztasd a vendégünket, én meg fannak megparancsolom, hogy készítse el a szobát a kisasszony szá mára.

A két lány egyedül maradt.

— Azt hiszem tegezhetjük egymást — mondta Jolanta —, hiszen majdnem egykorúak vagyunk. Mit gondolsz, nagyapád nagyon rossz szemmel néz majd rám, ha rágyújtok?

— Gyújts csak rá nyugodtan —■ mondta Zosia, de nemet intett, amikor Jolanta elé tartotta az orany cigarettatárcát. — Nagyapa személyesen ellenőrzi, hogy Marta megvetette-e az ágyat, és hogy Jan begyújtott e a kandallóba. Nagyon fáj neki. hogy most alig látogat meg bennünket valaki. Na gyón szereti a vendégeket.

Fordította: Bába Mihály

— Ilyennek képzeltem el — mondta Jolanta. — Nagyon halványan emlékszem rá. De én nem azért jöttem óhoz zá, hogy felevenítsem az emlékeimet. Zosia, nem hozzá, hanem hozzád jöttem.

— Hozzám? — csodálkozott a kislány.

— A rozmaring kinyillott az ablak alatt — mondta folanta; feszülten fi gyelte Zosia arcát. — Nem érted?

— Nagyon meglepődtem. Nem gondoltam, hogy ön, hogy te ...

Aztán ugyanolyan hangon, mint a másik, lassan hangsúlyozva minden szót, azt mondta: — Az nem rozmaring, hanem sóskaborbolya.

— Rendben — mondta megkönnyebbülten Jolanta. — Már féltem, hogy hibát követtem el. Kapcsolatokra van szükségem.

— Kivel — kérdezte Zosia.

— Tudod kivel. Minek kérdezed? Csak Bohun megbízott képviselőjével beszélhetek.

— Ma már túl késő. Igyekszem holnap értesíteni a lovaskapitány urat.

— Zosia — feddte meg. — Minek nekem ez az információ a te ismerősöd katonai rangjáról? Ne felejtsd el, hogy nem tudhatunk többet, mint amennyit feltétlenül kell. Ha most a Gestapo karmai közé kerülnék, egy információ val többet tudnék.

— Te semmit sem mondanál.

— Nem tudom — válaszolta Jolán la. — Óvatosaknak kell lennünk.

Egyetlen szó elveszejthet egy embert, veszélyeztetheti a szervezetet.

— Bocsánat — súgta Zosia. Érezte, hogy pír borítja az arcát, és ez még bátortalanabbá tette.

— Kis csacsi — ölelte át jolanta Zosiát. — Nincs miért bocsánatot kérned. Tudom, hogy jó szándékkal tetted. Mindketten katonák vagyunk, de nekem egy kicsit több a tapasztalatom. És néhány évvel idősebb vagyok. — Melankólikusan elmosolyodott, s meg csókolta Zosia arcát.

Ekkor lépett be Przetocki.

— Látom, kedveseim, hogy megbarátkoztak. Végre Zosianak lesz hozzá illő és korú társasága. Mit tegyünk, távol élünk az emberektől, nagyon kevesen jönnek most hozzánk, még preferánszot sincs kivel játszani. Igaz, az egyik szomszéd udvarolgat a mi Zosianknak, de...

— Nagyapa1

— Na, jól van, jól van, csak vigyázz, hogy Jolanta el ne csábítsa Ed- u)urdodat. Krzeminska kisasszony nagyon szép. Valid be, hány gavallérnak csavartad el a fejét? — Valamit niég akart mondani, de egy hang megzavarta gondolatát. Odalépett az ablakhoz, félrehúzta a függönyt. Most már a lányok is hallhatták az autó fékezését, aztán a súlyos lépteket a folyosón.

fan nesztelenül jelent meg a küszöbön.

— Uram, németek.

— Nyiss ajtót — mondta az öreg. Amikor Jan elment, Jolantához for dúlt: — Gyermekem, ha van valamid, amit el kell rejteni... — S am'ikor Jolanta nemet intett fejével, sóhajtva mondtu: Hála Istennek!

Kloss hunyorgott. A néhuny petróleumlámpával megvilágított szulonbun nagyon világos volt.

— Parancsoljon uram — hullotta a hungot.

Nagyon csodálkozott, amikor megpillantotta a tulajdonost, a frissen borotvált és csaknem kopusz kis öreg embert. Hofberget hallgatva, annak idején egy magas, büszke, szenátortar tású öregnek képzelte el. Ez az előtte álló férfi kissé kopottas ruhájában inkább gimnáziumi tanárra vagy posta- tisztviselőre emlékeztetett.

—■ Szeretnék beszélni Plzetocki úrral — mondta Kloss németül. Ügy vélte, jobban teszi, ha nem árulja el, hogy tud lengyelül.

— Tessék — szóiult meg ismét a házigazda.

— Parancsot kaptam, hogy uz ön kastélyába szállásoljam be magamat.

— A kastélyomba? — kérdezte Przetocki németül, bécsi kiejtéssel. — Az én kastélyom leégett. Felgyújtották harminckilencben. Ha ön erre a házra gondol, ez melléképület. Régen a lovászok laktak itt. Ami pedig a vendégséget illeti... Nos, itt most maguk kormányoznak. Nem tudom miért ép pen az én házamat választották, de fegyvertelen vagyok ...

Az öreget hallgatva Kloss arra gondolt, hogy bátorság-e ez vagy csak hencegni akart a két fiatal hölgy

előtt? Vajon, ha Kloss helyében más

valaki »lenne ugyanebben az egyenruhában, akkor is ilyen biztonságban

lenne az öreg úr? A német tisztek nem szeretik a megvető hangsúlyt.

— Ön egyedül óhajtja kiválasztani a szobát? Remélem nem a hálószobámat — mondtu Przetocki.

— Abban a szobában helyez el, amelyikben akar. Néhány napig maradok itt. A szobámba be kell vezetnem a telefonvonalat, ezt vegye figyelembe.

— Zosia, mutasd meg Joluntánuk a szobáját, mondd meg Marcidnak, hogy a manzárdszobában, tudod, ott ahol nincs kályha, vessen ágyat.

Kloss megfordult, úgy tett, mintha a házigazda őseinek portréit nézegetné a falon, hogy mosolyát elrejtse. Przetocki a némtet tiszt számára azt a szobát jelölte ki, melyet nem lehet fűteni, mert arra gondolt, hogy így hamarabb elmegy.

(Folytatjuk)

1972.

VII.