Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-07 / 158. szám, péntek

PILLANTÁS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKRA IV. A hivatalban levő elnök A nitrai /nyarai) járásban az uióbbi időben egyre többen foglal­koznak epertermesztéssel. A járás termőtalaja alkalmas a kere­sett, édes termésű növény termesztésére. Felvételünk a Dőlné Stitáre-i / Alsócsitár) határában készült és Bengyák Gabriellát áb rázolja, uki elégedetten szüreteli az idei bő termést. (Szöveg és kép: F. I.) SIKERES KEZDÉS Csak a demokratákról beszél* tünk eddig: pedig a november 7-i amerikai elnökválasztáson igazán komoly eséllyel két párt, a republikánus és a demokrata párt jelöltjei indulnak (1948- ban Truman demokrata és De­wey republikánus jelölt mellett szerepelt a jelöltek között még Henry A. Wallace volt alelnök mint progresszív jelölt és J. Strom Thurmond „független" elnökjelölt; Wallace 1 157 000 szavazatot, Thurmond pedig 1 176 000 szavazatot kapott a közel 49 millióból. 1952-b^n, 1956-ban, 1960-ban, 1964-ben csak republikánus és demokra­ta jelölt indult; 1952-ben a re­publikánus Eisenhower — alel­nöke Richard M. Nixon volt — több mint hat és fél millió sza­vazattöbbséggel választották meg Adlai E. Stevenson demok­ratajelölt előtt; 1956-ban az Eisenhower—Nixon pár már több mint kilenc és fél millió szavazattöbbséget szerzett. 1960- ban Kennedy csak 118 574 sza­vazattal előzte meg Nixont, vi­szont 1964-ben a demokrata Johnson néhány voks híján ti­zenhatmilliós többséget szerzett a republikánusok jobboldaláról induló Barry M. Goldwaterrel szemben. A legutóbbi, 1968-as választáson három jelölt volt — a most revolveri övésekkel meg­sebesített George C. Wallace — alelnökjelölt je Cortis E. LeMay tábornok, a legtürelmetlenebb amerikai héják egyike volt —, mint az Amerikai Független Párt elnökjelöltje a 9 906 473 szavazat mellé 46 elektori sza­vazatot is gyűjtött). Az elnökválasztási kampány kezdete óta minden közvéle­ménykutatási előrejelzés azt próbálja bebizonyítani, hogy Ri­chard Nixonnal, a hivatalban levő republikánus elnöknek igen nagy, mintegy 60 száza­lékos szavazattöbbségű győzel­mére lehet számítani. Sokan úgy tették fel a kér­dést: a körülbelül tízmilliónyi szavazatra Wallace vajon nem ajánlja-e fel szavazattömbjét és elektorait az utolsó pillanatban az alelnöki tisztért Nixonnak? Ha ugyanis a választási mate­matika egyenleteibe az 1968-as eredmények helyébe az 1972-es lehetőségeket írjuk be, különös képet kapunk. Ha Wallace nem 9 906 473 szavazatot kap, hanem mondjuk ötszázhúszezerrel töb- bot, akkor az előző elnökválasz­tás republikánus eredményei­nek változatlansága esetén a demokrata jelöltet választjuk meg... Ha Wallace még több szavazatot kap és az elektori szavazatokat is kellőképpen megosztja, olyan helyzetet te­remthet, amelyben nélküle nincs elnök. Ez a feltételezés azonban a május 15-i revolverlövések után nem állja meg a helyét: szinte egybehangzó vélemény az ame­rikai sajtóban, hogy a sérült, esetleg béna Wallace már nem kerülhet a komolyan esélyesek közé természetesen még önálló párt listavezetőjeként sem. „Elég volt egy béna elnök, Franklin Delano Roosevelt és egy betegséget titkoló másik, John F. Kennedy, nem kell egy olyan, aki járni se tud“ — idéz­te egy amerikai televízió kom­mentátor egy washingtoni hiva­talban összegyűjtött vélemény­csokorból. Természetesen akadnak olya­nok is, akik Nixon politikai jö­vőjét szorosan összekapcsolják a vietnami háború kérdésével. Az International Herald Tribu­ne nem sokkal a vietnami esz­kaláció legújabb lépése, azaz a parti vizek elakijásítása után emlékeztetett arra, hogy az el­nök, közvetlenül eskütétele után kijelentette: „Az elnöksé­gért folytatott kampányom so­rán azt ígértem: olyan módon fejezem be ezt a háborút, amely növelni fogja eshetőségeinket a valóságos és tartós béke meg­teremtésére Vietnamban, a Csendes-óceán térségében és az egész világon. Eltökéltem, hogy megtartom ezt az ígéretemet. Amennyiben nem sikerül meg­tartanom, számítok rá, hogy az amerikai nép engem tesz fele­lőssé a kudarcért.“ A lap emlé­keztetett arra is, hogy éppen két évvel ezelőtt Nixon a kö­vetkező mondattal kísérelte meg megvédelmezni az indokí­nai háborúnak Kambodzsára va­ló kiterjesztését: „Inkább leszek csak egy időszakon át elnök és teszem azt, amit helyesnek tar­tok, mint hogy biztosítsam el­nökségemet a nuteodik időszak­ra annak árán, hogy Amerikai másodrendű hatalommá válik és az ország belenyugodjék 190 esztendős dicső történetének első vereségébe.“ Mindez természetesen egészen más összefüggésekben vizsgá­landó május 22, azaz a moszk­vai szovjet—amerikai csúcsta­lálkozó után. Amikor Nixon ér­kezésének estéjén egy pohár­köszöntőben azt mondotta, hogy „nemcsak azért találkozunk, hogy megállapodásokat kös­sünk, amelyeket, remélem meg fogunk kötni, hanem azért is, hogy új korszakot nyissunk a két nagy és erős nemzet viszo­nyában“ — nagy lépéssel jutott közelebb ahhoz, hogy odahaza, a választásokon az 1968-asnál nagyobb támogatásban részesül­jön. Hiszen ennek a Nixon po- hárhárköszöntőnek az elhangzá­sa előtt Nyikolaj Podgornij szovjet államelnök azt mondot­ta: „A Szovjetunió lehetséges­nek és kívánatosnak tartja nem csak a jó kapcsolatok, hanem a baráti kapcsolatok kialakítá­sát is a Szovjetunió és az Egye­sült Államok között, érthető módon nem valamely harmadik ország vagy nép kárára.“ Ez azonban semmiképpen sem vonatkozik az amerikaiak viet­nami háborújára! A már idézett International Herald Tribune emlékeztetett arra, hogy Nixon nemrégiben egy beszédében ki­jelentette: „Politikai szempont­ból az amerikai erők kivonását Vietnamból könnyűszerrel elfo­gadhatnám. Nem én küldtem több mint fél millió amerikait Vietnamba, de közel ötszázez­ret már hazahoztam.“ Ha ehhez az elnöki kijelentéshez hozzá­tesszük azt a Moszkvában el­hangzott Nixon-mondatot, amelyben hivatkozik első elnö­ki beszédébe, arra a kijelentés­re, hogy „eljött az ideje, hogy a konfrontáció korszakából a tárgyalások korszakába lépjünk át" — a megfigyelő óhatatla­nul újra a vietnami háborúra és mindenekelőtt a párizsi, Kié­ber sugárúti tárgyalásokra gon­dol. Mert hiszen nyilvánvalóan nem az elnök tudta nélkül sza­botálja az amerikai fél a né­gyes értekezletet. November 7-e még elég mesz- sze van — aligha kétséges azonban, hogy a belpolitikai kérdéseken túl az amerikai vá­lasztók a szovjet—amerikai csúcsértekezlet eredményei mel­lett mindenekelőtt a vietnami háborúra és a párizsi tárgyalá­sokra tekintenek. Könnyen le­het, hogy egy vagy másfél mil­lió, esetleg sorsdöntő szavazat éppen emiatt kerül a republiká­nus vagy a demokrata zsákba. GÁRDOS MIKLÓS A Bratislava-vidékí járás szö­vetkezeteiben is a hajrához ér­keznek a gép javítási munkála­tok, s itt szintén már csak na­pok kérdése az aratás megkez­dése. A langyos nyári szellő­ben ringó kalászosok idén is szép termést ígérnek. A 740 hektár földterületen gazdálko­dó Nová Dedinka-i (Dunaújfa- lu) Efsz elnökénél, Takács Gé­za elvtársnál érdeklődtem az idei aratás felől. — Milyenek az első tapasz­talatok? . — Az aratás nálunk gyakor­latilag már meg is kezdődött, június utolsó napjaiban ugyan­is két SK 4-es kombájnunkkal 18 hektáron megkezdtük az őszi árpa cséplését, amit be is fe­jeztünk. Ezen a táblán ún. fő­próbát tartottunk, ugyanis igénybe vettük a teljes géppar­kot és így meggyőződhettünk gépeink műszaki állapotáról. Kiss Árpád és Schulz József kombájnosok után a szalmapré- selők is munkához láttak és az Verseny A Csehszlovák Autóközleke­dési Vállalat nyugat-szlovákiai üzemeiben versenyt hirdettek „A példás szolgáltatások üze­me“ címen. A versenyt az az üzem nyeri meg, amely egy autóbuszra a legkevesebb bün­tető pontszámot kapja. A ver­seny a szívonalasabb utazásra irányul. összepréselt szalmát azonnal kazlakba raktuk. Úgy érzem, a rajt sikerült, habár a 31 má­zás hektárhozammal nem va­gyunk teljesen elégedettek. A környező szövetkezetekhez ha­sonlóan a jövőben mi sem ter­mesztünk őszi árpát. — A legközelebbi teendők? — A további kalászosok ara­tását, kedvező időjárás esetén, július 10-e táján kezdjük. Bú­zából 220 hektár, tavaszi árpá­ból 130 hektár és 10 hektár zab vár betakarításra. Száz hektár gabona learatására szerződést kötöttünk a Seneci (Szene) Gép- és Traktorállomással. Az idei aratási munkálatokat 30 dolgozóval három hét alatt sze­retnénk befejezni. — A mindnyájunkat legin­kább érdeklő kérdés: milyen terméshozamok mutatkoznak idén? — Nálunk a búzatermesztés­nek szentelünk elsődleges fi­gyelmet. Három nagyhozamú szovjet búzafajtát vetettünk: Mironosvszkáját, Bezosztáját és kisebb mennyiségben Aurórát. A legjobban az utóbbi két fajta vált be, ezek a táblák egyálta­lán nincsenek megdőlve és elő­reláthatóan 45—50 mázsát ta­karítunk be hektáronként. A tavalyi 41 mázsás átlaghozam­tól mindenesetre az idén job­bat várunk és ezáltal sikerül maradéktalanul teljesíteni az állami felvásárló szervekkel kötött 46 vagonos eladási szer­ződést. MÓZES IMRE Andrzej Zbych: KL 0SS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE Szerencsére jan már hozta a gőzöl­gő tányért. — Komolyan nem vagyok éhes — mondta Jolanta. — legyél csak, egyél — kacsintga­tott az öreg. — Przetokában még sen­ki sem tért aludni vacsora nélkül, te meg, gyermekem, nagy utat tettél meg. Ezekben az időkben szinte hősi utat. Örülök, hogy Henryk nem feledkezett meg rólam. Beszéld rá, hogy jöjjön el ő is. Milyen életetek van nektek ott a városban? Éheztek. De örülök, hogy legalább te meglátogattad az öreget. — Sajnos — mondta Jolanta — nem maradhatok itt sokáig. Olyan sokáig, ameddig szeretnék itt maradni. — Ne gondold, hogy könnyen el eresztelek. Megpihenhetsz, jó falusi ke nyeret eszel, jan, fan! — kiáltott. Az tán Zosiuhoz fordult: — Nagyon késő van, szórakoztasd a vendégünket, én meg fannak megparancsolom, hogy ké­szítse el a szobát a kisasszony szá mára. A két lány egyedül maradt. — Azt hiszem tegezhetjük egymást — mondta Jolanta —, hiszen majdnem egykorúak vagyunk. Mit gondolsz, nagyapád nagyon rossz szemmel néz majd rám, ha rágyújtok? — Gyújts csak rá nyugodtan —■ mondta Zosia, de nemet intett, amikor Jolanta elé tartotta az orany cigaret­tatárcát. — Nagyapa személyesen el­lenőrzi, hogy Marta megvetette-e az ágyat, és hogy Jan begyújtott e a kan­dallóba. Nagyon fáj neki. hogy most alig látogat meg bennünket valaki. Na gyón szereti a vendégeket. Fordította: Bába Mihály — Ilyennek képzeltem el — mondta Jolanta. — Nagyon halványan emlék­szem rá. De én nem azért jöttem óhoz zá, hogy felevenítsem az emlékeimet. Zosia, nem hozzá, hanem hozzád jöt­tem. — Hozzám? — csodálkozott a kis­lány. — A rozmaring kinyillott az ablak alatt — mondta folanta; feszülten fi gyelte Zosia arcát. — Nem érted? — Nagyon meglepődtem. Nem gon­doltam, hogy ön, hogy te ... Aztán ugyanolyan hangon, mint a másik, lassan hangsúlyozva minden szót, azt mondta: — Az nem rozma­ring, hanem sóskaborbolya. — Rendben — mondta megkönnyeb­bülten Jolanta. — Már féltem, hogy hibát követtem el. Kapcsolatokra van szükségem. — Kivel — kérdezte Zosia. — Tudod kivel. Minek kérdezed? Csak Bohun megbízott képviselőjével beszélhetek. — Ma már túl késő. Igyekszem hol­nap értesíteni a lovaskapitány urat. — Zosia — feddte meg. — Minek ne­kem ez az információ a te ismerősöd katonai rangjáról? Ne felejtsd el, hogy nem tudhatunk többet, mint amennyit feltétlenül kell. Ha most a Gestapo karmai közé kerülnék, egy információ val többet tudnék. — Te semmit sem mondanál. — Nem tudom — válaszolta Jolán la. — Óvatosaknak kell lennünk. Egyetlen szó elveszejthet egy embert, veszélyeztetheti a szervezetet. — Bocsánat — súgta Zosia. Érezte, hogy pír borítja az arcát, és ez még bátortalanabbá tette. — Kis csacsi — ölelte át jolanta Zosiát. — Nincs miért bocsánatot kér­ned. Tudom, hogy jó szándékkal tetted. Mindketten katonák vagyunk, de ne­kem egy kicsit több a tapasztalatom. És néhány évvel idősebb vagyok. — Melankólikusan elmosolyodott, s meg csókolta Zosia arcát. Ekkor lépett be Przetocki. — Látom, kedveseim, hogy megbarát­koztak. Végre Zosianak lesz hozzá illő és korú társasága. Mit tegyünk, távol élünk az emberektől, nagyon kevesen jönnek most hozzánk, még preferánszot sincs kivel játszani. Igaz, az egyik szomszéd udvarolgat a mi Zosianknak, de... — Nagyapa1 — Na, jól van, jól van, csak vi­gyázz, hogy Jolanta el ne csábítsa Ed- u)urdodat. Krzeminska kisasszony na­gyon szép. Valid be, hány gavallérnak csavartad el a fejét? — Valamit niég akart mondani, de egy hang megza­varta gondolatát. Odalépett az ablak­hoz, félrehúzta a függönyt. Most már a lányok is hallhatták az autó féke­zését, aztán a súlyos lépteket a fo­lyosón. fan nesztelenül jelent meg a küszö­bön. — Uram, németek. — Nyiss ajtót — mondta az öreg. Amikor Jan elment, Jolantához for dúlt: — Gyermekem, ha van valamid, amit el kell rejteni... — S am'ikor Jolanta nemet intett fejével, sóhajtva mondtu: Hála Istennek! Kloss hunyorgott. A néhuny petró­leumlámpával megvilágított szulonbun nagyon világos volt. — Parancsoljon uram — hullotta a hungot. Nagyon csodálkozott, amikor meg­pillantotta a tulajdonost, a frissen bo­rotvált és csaknem kopusz kis öreg embert. Hofberget hallgatva, annak ide­jén egy magas, büszke, szenátortar tású öregnek képzelte el. Ez az előtte álló férfi kissé kopottas ruhájában in­kább gimnáziumi tanárra vagy posta- tisztviselőre emlékeztetett. —■ Szeretnék beszélni Plzetocki úr­ral — mondta Kloss németül. Ügy vél­te, jobban teszi, ha nem árulja el, hogy tud lengyelül. — Tessék — szóiult meg ismét a házigazda. — Parancsot kaptam, hogy uz ön kastélyába szállásoljam be magamat. — A kastélyomba? — kérdezte Prze­tocki németül, bécsi kiejtéssel. — Az én kastélyom leégett. Felgyújtották harminckilencben. Ha ön erre a ház­ra gondol, ez melléképület. Régen a lovászok laktak itt. Ami pedig a ven­dégséget illeti... Nos, itt most maguk kormányoznak. Nem tudom miért ép pen az én házamat választották, de fegyvertelen vagyok ... Az öreget hallgatva Kloss arra gon­dolt, hogy bátorság-e ez vagy csak hencegni akart a két fiatal hölgy előtt? Vajon, ha Kloss helyében más valaki »lenne ugyanebben az egyenru­hában, akkor is ilyen biztonságban lenne az öreg úr? A német tisztek nem szeretik a megvető hangsúlyt. — Ön egyedül óhajtja kiválasztani a szobát? Remélem nem a hálószobámat — mondtu Przetocki. — Abban a szobában helyez el, ame­lyikben akar. Néhány napig maradok itt. A szobámba be kell vezetnem a te­lefonvonalat, ezt vegye figyelembe. — Zosia, mutasd meg Joluntánuk a szobáját, mondd meg Marcidnak, hogy a manzárdszobában, tudod, ott ahol nincs kályha, vessen ágyat. Kloss megfordult, úgy tett, mintha a házigazda őseinek portréit nézeget­né a falon, hogy mosolyát elrejtse. Przetocki a némtet tiszt számára azt a szobát jelölte ki, melyet nem lehet fűteni, mert arra gondolt, hogy így hamarabb elmegy. (Folytatjuk) 1972. VII.

Next

/
Oldalképek
Tartalom