Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-07 / 158. szám, péntek

H A ROM ŰJ KÖNYV HELYES ÚTON A CSEMADOK XV». ORSZÁGOS DAL ÉS TÁNCÜNNEPÉLYRÖL Septulin: A marxizmus—leninizmus filozófiája Ügy tartjuk számon, hogy a filozófia a társadalmi tudat egyik formája, a gondolkodás és a lét viszonyáról, a termé­szet, a társadalom és a gondol­kozás legáltalánosabb törvé­nyeiről szóló tudomány. Min­denkor valamely társadalmi osztály világnézetét képviselj, az eszmei és a társadalmi harc fontos szellemi fegyvere, illet­ve küzdőtere. Alapvető kérdé­se a lét és a tudat egymáshoz való viszonya. Attól függően, hogy miképpen válaszol erre a kérdésre, két alapvető irány­zatra oszlik: materializmusra és idealizmusra. Az előbbi az anya­gi létet, az utóbbi a tudatot tartja az elsődlegesnek. A ma­terializmus általában a haladó tudományos eszméket, az idea­lizmus pedig a reakciós tudo­mánytalan eszméket képviseli. Septulin: A marxizmus—leniniz­mus filozófiája című most meg­jelent tankönyve a materializ­mus talaján álló marxista—le­ninista filozófiáról ad részletes, a tárgykörrel kapcsolatban szinte mindenre kiterjedő le­írást. A tizenhat fejezetre oszló mű a sok egyéb mellett behatóan elemzi az erkölcsi kategóriákat is, és többek között megálla­pítja, hogy még ma is vannak olyan szociológusok, akik az erkölcsöt az emberi természet­nek úgynevezett örök, állandó sajátosságaiból, például köteke­dő hajlamából vagy a jó iránti fogékonyságából vezetik le. Az erkölcs azonban társadalmi je­lenség. Csak társadalomban alakul ki és létezik, a közös termelőtevékenység • alapján. S ha az erkölcs az emberek anyagi feltételeiből, gazdasági viszonyaiból fakad és azokat tükrözi, akkor nem lehet örök­kévaló, hanem e feltételek, a gazdasági viszonyok megválto­zása nyomán változó. Mivel az erkölcs az emberek anyagi lét­feltételeitől függ, az osztály- társadalom antagonisztikus osz­tályainak létfeltételei pedig homlokegyenest ellentétesek egymással, természetes, hogy ezeknek az osztályoknak kü-> lönböző elképzeléseik vannak a jóról és a rosszról, az igaz­ságról és igazságtalanságról, és teljesen különböző erkölcsi elvekhez igazodnak. A marxiz­mus a fejlődés fényében oldja meg az erkölcs igazságának a kérdését. Septulin szerint „Az az erkölcs a legigazabb, amely a legjobban megfelel a társada­lom progresszív, jel felé ívelő fejlődésének, az, amely a jö­vőt védelmezi, a társadalom progresszív fejlődésének fel­adatait tükrözi. Korunkban csak a proletár, kommunista erkölcs ilyen erkölcs.“ A kötetet az 1970-es moszkvai kiadás alap­ján Csibra István fordította. Miloš Marko: Fehéren feketével E kötet az 1968—69-es cseh­szlovák események elemzését tárja az olvasó elé. Különösen a sajtó, a rádió és a televízió szerepével foglalkozik sokat. Ám rávilágít az 1968 januárja előtti fogyatékosságokra, a marxista—leninista ideológia eltorzításának a gyökereire, az ellenforradalmi kísérlet szálás- csinálóinak a mesterkedéseire és még sok más olyan ténye­zőre, amelyek előidézői és kö­vetkezményei voltak a nagy fel­fordulásnak. Lapjain plasztiku­san kibontakozik az a többé kevésbé már mindenki előtt is­mert tény, hogy egyes lapok valósággal gúnyt űztek a bírá­lat szocialista elvéből, s az épí­tő bírálat helyébe a mindent befeketítő nihilista kritizálást állították. Az 1968 januárja utáni negatív propaganda létre­hozta a közvélemény ,„megdol- gozásának“ talaját. A bírálattal — a kommunista újságírás alap­vető módszerével — szinte min­denütt visszaéltek. A kommu­nistaellenes erők a pártnak a személyi kultusszal kapcsola­tos önbírálatát és azoknak a fo­gyatékosságoknak bírálatát, amelyeket a párt maga küszö­bölt ki, az ellenforradalom elő­készítése idején a szocializmus lényege elleni támadásokra használták ki. A diverziós köz­pontok nem riadtak vissza a valótlanságok és a féligazságok terjesztésétől sem. A véletlen- szerű jelenségeket az általános érvényű, a nem tipikusakat a törvényszerű jelenségek rang­jára emelték. A tanulmány meg­győzően bizonyítja, hogy a vál­ságos években a jobboldali op­portunista és a nyíltan szocia­listaellenes erők kezébe, illetve döntő befolyása alá került tö­megtájékoztatási eszközök nagy többségükben a párttól függet­len hatalmi eszközévé váltak a jobboldali erőknek, amelyek a sajtóban, a rádióban és a te­levízióban rendszeresen befeke­títették a szocialista építés húsz esztendejét, a párt embere­it, eszméit, tetteit, egész bel- és külpolitikáját, rehabilitálták és felélesztették a burzsoá Cseh­szlovák Köztársaság polgári és kispolgári eszményeit, széles körű kampányt indítottak a Szovjetunió és Csehszlovákia más legközelebbi szövetségesei ellen. Szomorú, de a tömegtá­jékoztatási eszközök hónapokig az ellenforradalmi veszély elha­talmasodásának egyik legfonto­sabb tényezőjévé váltak. A szerző tényekkel, az egy­kori sajtóból vett idézetekkel bizonyít, és hű képet fest arról a heroikus küzdelemről is, ame­lyet a párthoz hű kommunisták a konszolidáció sikeréért vív­tak. Ezzel kapcsolatban kieme­li a Zprávy és a Tribúna szere­pét. Többek között elmondja, hogy a Zprávy leleplezte a jobboldali opportunisták külön­féle elméleteinek szocialista el­lenes lényegét, elemezte a hely­zet alakulását és rámutatott a válságból kivezető útra. Nagy érdeme az is, hogy összpontosí­totta a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionaliz­mus elvei alapján álló újság­írókat és politikusokat. Az 1969 elején indult Tribúna című he­tilap elvi állásfoglalása is erős támogatást jelentett mindazok­nak, akik hűségesek maradtak a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus el­veihez. „A Tribúna — írja Mi­loš Marko — úttörő módon al­kalmazta a kommunista újság­írás lenini elvett. Az iránymu tató vezércikkek és a magya­rázó jellegű propagandacikkek mellett teret biztosított uz ol­vasók leveleinek és a vitának, az egyet nem értők nézeteinek is, és elvi alapon polemizált ve­lük.“ A Fehéren feketével című do­kumentumértékű kötetet a Pravda Könyvkiadó jelentette meg a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Nép- köztársaság könyvkiadási egyezménye keretében. Szigeti József: Bevezetés o marxista — leninista esztétikába Szigeti fózsef új kötete a szer­zőnek az elmúlt években meg­jelent és méltán gyorsan nép­szerűvé vált azonos című két­kötetes esztétikai tanulmányá­nak a bővített változata. Egy­szerű, mindenki számára vilá­gos stílusban többek között meghatározza az esztétika tár­gyát és módszerét, kifejti az érzéki megjelenítés törvényét, a tartalom és forma dialektiká­ját, egyben vázolja, hogy mi tekinthető a művészeiben fen­ségesnek és alantasnak, szépnek és rútnak, tragikusnak és ko­mikusnak. Részletesen elemzi a szocialista realizmus problémá­ját is. Ezzel kapcsolatban egyebek között azt húzza alá, hogy a marxisták akkor is hu­manisták, amikor osztályharcot vívnak, és osztály harcosok ak­kor is, amikor közvetlenül a humánum kibontakozásáért, mondjuk az emberek kulturá­lis-esztétikai színvonalának emeléséért tevékenykednek. Az igazi művészet alkotásai révén az ember sokoldalú, har­monikus fejlődését segíti elő. Azzal is, hogy leleplezi az em­beri fejlődés útjában álló társa­dalmi akadályokat, azzal is, hogy közvetlenül mutatja be a kibontakozó emberi teljességet, az ember nagykorúvá válását, társadalmi öntudatra ébredését, forradalmi tetteit. Szigeti sze­rint a szocialista realizmus azért igazán korszerű, mert ko­runk eme legmélyebb tenden­ciájából fakad, s ezt fejezi ki a marxista—leninista humaniz­mus alapján a művészetben. fzsa ) Újra elérkezett július első •szombatja és vasárnapja. Már jóval előtte a plakátok és hir­detések e két napra ismét a tánc és a dal Mekkájába, a gombaszögi rétre hívtak ben­nünket. Nemes értelemben szó­rakozni, szellemileg és fizikai­lag felüdülni, gyönyörködni a természet csodálatos panorámá­jában, s hódolni a művészet sa­játos varázsának. Mi tagadás, szombaton reggel Rožňava (Rozsnyó) felé igye­kezve félénk tekintettel kémlel­tük az eget. Nitráig borongós volt az idő, de azután már el­eredtek az ég csatornái, s vé­gig az úton vigasztalanul zu­hogott az eső. Szorongva gon­doltunk az estére, s arra, hogy vajon hány néző jön ki a sza­badtéri színpadhoz. Biztató je­leket már útközben is tapasz­taltunk. Délvidéki rendszámú s&emélygépkocsik, autóbuszok igyekeztek Kelet felé, utasaik jókedvűen integettek, fittyet hánytak az esőnek, sárnak. Gombaszög hagyománya, az el­múlt évek szép emléke, s az igény, hogy újra emlékezetes élményben legyen részük, ki­mozdította őket kényelmes ott­honukból. S borúból délután derű lett. Kitisztult az égbolt, s estefelé Gombasek (Gombaszög) mind­inkább felbolydult méhkasra emlékeztetett. Autósok, gyalo­gosok végeláthatatlan sora igye kezelt a szabadtéri színpad fe­lé, s az esti műsor kezdetére a hatalmas nézőtér benépesült, sőt kicsinek bizonyult. Ezrek és earek állva nézték végig a programot. Csodás látvány volt az esti szürkületben, a pásztázó fényszórók fényében ennyi em­bert együtt látni, hallani a fel­lel csattanó tapsukat, figyelni jókedvű arcukat. Ez is Gomba­szög egyik utolérhetetlen va­rázsa: mással egyszerűen nem lehet sem pótolni, sem helyette­síteni. A kétnapos rendezvény mű­sora sokrétű és tartalmas volt. A közönség számos rétegének az igényét elégítette ki. Szom­baton elsősorban .a fiatalé tapsolhattak a bratislavai RevHe művészeinek, a neves budapes­ti táncdalénekeseknek, s a len­gyel Karin Staneknek, aki pil­lanatok .-alatt forró légkört te­remtett temperamentumos elő­adásmódjával. Véleményünk szerint nincs igazuk azoknak, akik rosszallóan csóválják fe­jüket, azért mert a könnyűzene ide is „beszivárgott“. E műfaj­nak nagy a népszerűsége, tehát ésszerű, hogy e rendezvényen is teret kap, hiszen a tánczene és a táncdal is lehet tartalmas, az előadásmód ízléses, ezt szombaton este különösen a bra tislavai művészek bizonyítot­ták be. A budapesti Slágerhnl- lániban itt-ott kísérteti a „hak­ni“, főleg néhány olcsó poén elsütésében, s néhány nagyon is gyengécske műsorszámban. A jövőben (ki tudja hányszor írjuk már le!) a rendezőknek bátrabbaknak és igényesebbek­nek kell lenniük: a nyilván nem kevés pénzért „vásároljanak“ 'Magyarországról e műfajban is valóban tartalmas műsort, mert van ilyen „áru“, s nem kis számban, erről a tévében számtalanszor meggyőződhet­tünk. A vasárnap délelőtti műsor népművészeti csoportjaink munkájának sokszínű tükörké­pe volt. A gyakran felcsattanó taps is bizonyította, hogy szá­mos helyi CSEMADOK-csoport töretlenül fejlődik. Különösen a Fil'akovské Biskupice-i (fü- lekpüspöki) Palóc táncegyüttes, valamint a košicei Üj Nemze­dék együttes aratott nagy si­kert, ele a többiek sem marad­tak el tőlük. Jó volt látni az ismert arcok mellett a sok fia­tal táncost és énekest. Az ő lel­kesedésük, tudásuk az egyik legfontosabb záloga annak, hogy falvainkban és községe­inkben a népművészet és a kul­turális tevékenység terebélye­sedik, fejlődik. Délután két hivatásos népi együttes (A Duna Művészegyüt­tes, és a Dnklaaljai Népművé­szeti Együttes), valamint a tu­dásával hivatásosnak számító Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara lépett fel nagy sikerrel. Az idei országos dal- és tánc- ünnepély műsorával kapcsolat­ban annyi az észrevételem, hogy véleményem szerint mind­két napon jobban ki kellene domborítani a rendezvény eszt- rádjellegét, magyarán: változa­tosabbá kell tenni a programot. Most ugyanis szombaton csak tánczenét és táncdalokat hall­hattunk, vasárnap viszont csu­pán népi táncok, dalok szere­peltek a műsoron, s ezért mind­két napon — habár önmaguk­ban színvonalas számok voltak — végefelé kissé egyhangúnak tűnt a program. A jövőben nagyobb figyelmet, gondot kell fordítani a színpad műszaki felszerelésének. Isméid jük a nehézségeket, az objektív akadályokat, de még ennek el­lenére sem fordulhat elő ilyen rangos eseményen, hogy ismé­telten kiég .a biztosíték, s a színj)adon táncoló, éneklő cso­portokat csak az első sorokban hallják a rosszul beállított, il­letve kevés hangszóró miatt. Ezt különben már évek óta ki­fogásoljuk, s jó lenne, ha a rendezők most már valóban hat­hatós intézkedésekkel hozzá­segítenének bennünket ahhoz, hogy jövőre már ne legyen ilyen jellegű hiányérzetünk sem. Gombaszög haladó hagyomá­nyai révén "z együvétarlozás és a proletár nemzetköziség gondolatának szimbóluma is. Ez a hagyományos baráti légkör az idén fokozott mértékben érző­dött: a nézőtéren a magyar szó mellett, szlovák, ukrán, len­gyel szavakat is hallhattunk. A színpadon szlovák, lengyel és ukrán művészek is felléptek, s a közönség szívből megtapsol­ta őket. Az internacionalista szellem, úgynevezett apró dolgokban is megnyilvánult: az eladók nem néztek rossz szemmel senkire, ha magyarul, szlovákul, eset­leg ukránul vagy csehül kért enni, vagy innivalót. Készsé­gesek voltak és sehol sem hal­lottam egy nyelven sem, hogy nem értem. Itt mindenhol ér­tették, becsülték egymást az emberek, a színpadon, nézőté­ren egyaránt. Ez az internacio­nalista szellem nemcsak vará­zsa. hanem felbecsülhetetlen erénye is a dal- és táncünne­pélynek. Talán nincs szebb annál, mint amikor megelégedett emberi arcokat látunk. Vasárnap egy ideig a színpad mögül figyel­tem a több tízezres tömeget. Láttam érdeklődő tekintetüket, amint az ünnepi manifesztáció szónokai tartalmas beszédeit hallgatják. Láttam mosolyukat, amikor a népi táncosok vidám jelenetet adtak elő. Láttam cso­dálkozásukat, amikor az ukrán együttes lírai szépségű táncje­lenetét figyelték. Hallottam fergeteges tapsukat, amivel a CSMTKÉ és -a Duna művész- együttes teljesítményét jutal­mazták. Különös öröm volt sok­sok fiatal, érdeklődő arcot is felfedezni. Felemelő érzés lát­ni a sokezer érdeklődő töme­get. Ekkor tudatosítja talár leginkább mindenki kulturális dolgozóink, művészeink, nép­művelőink magasztos hivatását, ugyanakkor azonban felelőssé­gét is. Az idei gombaszögi dal- és táncüíinepély azt bizonyította, hogy .a CSEMADOK vezetősége és tagsága helyes úton jár, is­meri, tudatosítja társadalmi küldetését és feladatát, s en­nek értelmében cselekszik. S meggyőződhettünk arról is, hogy munkájukat eredmény, siker koronázza. SZ' /ÁSSY JÖZSEF Vasárnap tíelelott a CSEMADOK Ktí népművészeti csoportja a Szőttes is nagy sikert aratott. Képünkön Pereszlényi Irén és a zenekar látható. Az ukrán Dnklaaljai Népművészeti Együttes színvonalas műsorának egyik jelenete. (Tóthpál Gyula felvételed)

Next

/
Oldalképek
Tartalom