Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-29 / 177. szám, szombat
A SZOLIDARITÁS GYŐZELME A nyugat-európai országok közül változatlanul Angliában ^ legnagyobb a feszültség. A Heath-kormány helyzete nem irigylésre méltó. Észak-lrországban ismét polgárháborús állapotok uralkodnak, a dokkmunkások sztrájkja pedig az utóbbi napokban olyan belpolitikai küzdelemmé vált, amely megrázkódtatta a szigetország egész gazdasági életét. Űjabb erőpróbára került sor a munkásosztály és a konzervatív kormány között, amelyben a brit és a külföldi szakszervezetek szolidaritása meghozta az első győzelmet, a bebörtönzött dokkmunkásvezetőket szabadon bocsátották. Az erőpróba azonban ezzel még nem ért véget. A Carr-törvény A konzervatív kormány hivatalba lépése óta nemegyszer kerültek súlyos ellentétbe a brit szakszervezetek és a munkáltatók. A dokkmunkások már évek óta az alapbérek emelését követelik, mert a bérek nem tartanak lépést a rohamos áremelkedésekkel, s ugyanakkor szívós küzdelmet folytatnak a Heath-kormánynak a szakszervezeti jogokat korlátozó politikája ellen. Robert Carr, a tory- kormány volt munkaügyi minisztere, aki jelenleg a belügyminiszteri tárcát tölti be, az úgynevezett „Ipari Kapcsolatok Törvénye“ (Industrial Relations Act) elfogadtatásával azt a célt követte, hogy a szakszervezetek a törvény adta kereteken belül beleegyezzenek hatalmuk megnyirbálásába. E hírhedt Carr- törvény egyik hajtása a munkásság sztrájkjogát csorbító rendelkezés, amely a bérvitákban döntőbíráskodást ír elő a szakszervezetek véleményének meghallgatása nélkül, továbbá — az Egyesült Államok munkásellenes törvényéhez hasonlóan — úgynevezett „lehiggadási időszakot“ is elrendel. A dokkmunkások sztrájkja e napokban az ország történelme folyamán immár harmadszor bénította meg a kikötők, az Anglia élelmiszerbehozatala szempontjából döntő jelentőségű tengeri rakodóhelyek forgal. mát — először 1926-ban, majd 1970 nyarán, most pedig az öt szakszervezeti bizalmi letartóztatása miatt. Országos és nemzetközi összefogás A brit szakszervezetek s velük együtt a nagy tekintélynek örvendő, 9 millió szervezett dolgozót tömörítő Szakszervezeti Főtanács (TUC) elszánt küzdelmet folytat azért, hogy a konzervatív többségű parlament által megszavazott, de a munkásság és a közvélemény heves ellenállásába ütköző ipari tör. vényt a kormány törölje el. A mostani páratlan méretű tiltakozó sztrájkhullámot tulajdonképpen az váltotta ki, hogy a tory-kormány nem riadt visz- sza a dokkmunkás-vezetők bebörtönzésétől sem, csupán azért, hogy érvényt szerezzen a mun. kásellenes törvénynek. A letartóztatást egy megoldatlan munkaügyi vitára hivatkozva rendel ték el. Az angol szakszervezetek évszázados harcok vívmányaként intézményes helyet foglalnak el az angol társadalomban. Ezért utoljára a második világháború idején fordult elő, hogy sztrájk szervezése miatt Angliában szak- szervezeti vezetőket börtönbe zártak, de ezt is csak a hadiállapotra hivatkozva merték meglenni. Az ipari törvény pedig éppen a szakszervezetek hagyományos jogai eilen jelent be- beláthataílan következményekkel járó támadást. A szervezett angol munkástömegek — szolidaritást vállalva a sztrájkoló dokkmunkásokkal —■ országszerte munkabeszüntetésekkel, tiltakozó gyűléseken követelték a Carr-törvény visz- szavonását. Tudatában vannak, hogy amennyiben a kormánynak sikerülne letörni a sztrájkokat Angliában, bérvitákban mindig a .kormányé lenne a végső szó, napirenden lennének a munkásletartóztatások, mert akkor következő lépésként — a Carr-törvény értelmében — már a kollektív szerződéseket próbálná egyoldalúan kötelezővé tenni. A kormány munkásellenes, a szakszervezetekkel minduntalan összecsapásokat eredményező politikája a mostani országos méretűvé szélesedett sztrájkban még azokat a munkásokat Is egyesítette, akiket korábban megosztott az úgynevezett konténer-vita. Akárcsak öt héttel ezelőtt, most is villámgyorsan terjedt a sztrájk. A sztrájk hullámai ezúttal is túllépték a szigetország határait. Egymás után hoztak szolidaritási határozatokat a francia, a holland, majd az olasz kikötőmunkások szakszervezetei, s számos kikötőben beszüntették az Angliából érkező hajók rakományának ki- és bera kását. E nagyarányú szolidaritás megnyilvánulásának oka nem utolsósorban az, hogy a dokkmunkások más tőkésországokban is hasonló követelményekért harcolnak, mint angol társaik. Az erőpróba még nem ért véget Miközben a sztrájkok és tüntetések Anglia életének egyre szélesebb területeit bénították meg, országszerte fokozódott a munkástömegek követelése, hogy a TUC hirdessen egynapos általános sztrájkot az ipari törvény elleni tiltakozásul s az iparbíróság eltörlésének kiharcolására. A szakszervezetek kijelentették, hogy amíg a munkások letartóztatását meg nem szüntetik, addig nem folytatják a kormánnyal a korábban megkezdett tárgyalásokat az infláció, a fizetési mérleg problémáiról sem. Az angol kormánykörök a szakszervezeti tagság egyre erősödő nyomása alatt mind szorultabb helyzetbe kerültek. Kénytelen számolni azzal is, hogy az országos sztrájkmozgalom következtében a „lebegtetett“ font értéke tovább süly- lyed — amint ezt a tőzsdei árfolyamok már jelezték is — s ezáltal a közelgő közös piaci csatlakozás előtt ismét romlik az ország fizetési mérlege. Heath kormánya tehát nem tudta vállalni a konfrontáció további kiéleződését és lépéseket tett a bebörtönzött dokkmunkások szabadonbocsátására. Miután a brit Szakszervezeti Kongresszus Főtanácsa eleget téve a szakszervezeti tagság követelésének, szerdán elhatároz, ta, hogy hétfőn egynapos általános sztrájkot szervez —amely 1926 óta az első általános munkabeszüntetés lett volna Angliában — néhány órával később az ipari viszonyok bírósága elrendelte a bebörtönzött dokkmunkásvezetők szabadon bocsátását, így tehát a hétfői általános sztrájk valószínűleg elmarad, mivel a TUC főtitkára már előzőleg bejelentette, hogy az általános munkabeszüntetésre csak akkor kerül sor, ha a hét végéig nem bocsátják szabadon a „pentonville-i ötök“-et. Bár az angol szakszervezeti mozgalom újabb nagy győzelmet aratott az uralkodó körök ellen, s két esztendő leforgása alatt másodszor kényszerítette meghátrálásra a konzervatív kormányzatot, az iparbírósági ítélet még nem jelenti az erőpróba végét, nem tisztázta a frontokat. Bár a tory kormány a dokkmunkásokkal és a sztrájkjuk iránt megnyilvánult nagyarányú szolidaritással szemben engedményre kényszerült, még mindig fennáll az a veszély — s Robert Carr belügyminiszter máris fenyegetőzik vele —, hogy „végső esetben“ a kormány igénybe veszi a „rendelkezésére álló eszközöket“, ami a rendkívüli állapot kihirdetését és katonaság bevetését jelentené. A brit dolgozók szolidaritásának ereje tehát sikert hozott, a feszültség enyhült, de nem szűnt meg véglegesen. Mindaddig újból és újból fellángolhat, míg a brit munkásságnak nem sikerül kiharcolnia az „ipari viszonyok“ osztálytörvénvének eltörPROTICS JOLÁN A szovjet nép tovább támogatja a palesztinai ellenállási mozgalmat A chilei reakció módszerei Moszkva—Damaszkusz — Július 17-e és 27-e között, a Szovjetunió Afro-ázsiai Szolidaritási Bizottságának meghívására Moszkvában tartózkodott a palesztin felszabadítási szervezet Jasszer Arafat vezette küldöttsége. A látogatás eredményeiről hivatalos közleményt adtak ki a szovjet fővárosban. - ,V A palesztin felszabadítási szervezet vezetői kijelentették, hogy az a segítség, amelyet a Szovjetunió az arab népeknek — közöttük Palesztina arab népének — nyújt, fontos szerepet tölt be az araboknak az izraeli agresszió ellen, a szabadságért és a társadalmi haladásért vívott harcában. A PFSZ azt a nézetet vallja, hogy az arab népek érdekeivel összeegyeztethetetlen minden olyan imperialista és reakciós próbálkozás, amely a Szovjetunió és más szocialista országok, valamint az arab világban működő nemzeti felszabadító mozgalmak barátságának aláásására irányul. A Szovjet Afro-ázsiai Szolida^ ritási Bizottság képviselői aláhúzták: a szovjet nép továbbra is segítséget jog nyújtani a palesztin ellenállási mozgalomnak az imperializmus, a reakció, az izraeli agresszió ellen, Palesztina arab népének törvényes jogaiért vívott harcában. SZADAT: EGYIPTOM SOHA NEM ADJA MEG MAGÁT Alexandria — Anvar Szadat, egyiptomi elnök csütörtökön Alexandriában beszédet mondott az egyetem diákjai előtt. Elutasította Golda Meir izraeli miniszterelnöknek a közvetlen egyiptomi—izraeli tárgyalásokra vonatkozó ajánlatát, mondván, hogy ennek az elfogadása ,,egyenlő volna a megadással“. Egyiptom azonban soha nem adja meg magát, soha nem hajlandó elfogadni a „befejezett tények“ politikáját, a status quo t. Az elnök ezzel kapcsolatban ismét csatavesztésnek, „időleges viszaesésnek“ minősítette az 1967 júniusi vereséget. Hozzátette, hogy országa kitartóan és türelmesen folytatja a katonai előkészületeket a felszabadító háború megvívására. Jelentős teret szentelt Szadat az Egyesült Államok politikájának. Rámutatott, hogy Washington — éppen azért, mert a kapituláció - csapdájába akarja kényszeríteni Egyiptomot — mindig is a közvetlen tárgyalásokat szorgalmazta a közel-keleti hadviselők között. Emellett — folytatta — Amerika a legnagyobb mértékig elkötelezte magát Izrael fölényének megtartása és a megszállt területek kiürítésének megtagadása mellett. Az egyiptomi elnök szerint az amerikai politika nem a „szovjet jelenlét“ reakciója, másfél évtizedes hagyományai vannak. A Szovjetuniónak Szadat kö szönetet mondott az általa nyújtott segítségért, s megismételte azt a korábban elhangzott bejelentését, miszerint a szovjet katonai tanácsadók küldetésének befejezését — Egyiptom szempontjából — két elv indokolta. Egyfelől, hogy Egyiptom maga kívánja megvívni harcát, másrészt, hogy nem kíván összeütközést kockáztatni a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Jelezte még az egyiptomi elnök, hogy a szovjet katonai segítséget egyetlen harmadik állam — még Egyiptom néhány barátja sem — képes pótolni. Újabb brit katonák Ulsterba Belfast — Folyamatosan érkeznek az újabb angol csapategységek Észak-írországba. Mint ismeretes, csütörtökön jelentették be: erősítésként még 4000 brit katonát küldenek Ulsterba, hogy a múlt heti véres péntek után a hatóságok fokozzák a küzdelmet betiltott ír Köztársasági Hadsereg ellen. Egy katonai szóvivő közlése szerint az újabb angol katonai egységek péntek folyamán majdnem teljes létszámban megérkeznek. Csütörtökön három ember vesztette életét a zavargások következtében. Belfast Sandy Row nevű protestáns negyedében egy ismeretlen férfi holttestére bukkantak, a Crumlin Road negyedben pedig egy lángoló autóban két katolikus férfi szénné égett. A péntekre virradó éjszaka viszonylagos nyugalomban telt el Észak-írországban. Belfastban három, Londonderryben kettő, Newry közelében pedig szintén két pokolgép robbant. A merényletek halálos áldozatokat nem követeltek, az anyagi kár azonban jelentős. Az USA kiszorul a latin-amerikai fegyverpiacról Washington — Az Egyesült Államok kiszorulóban van a latin-amerikai fegyvervásárlási piacról — sugalmazzák azok az adatok, amelyeket a Pentagon az utóbbi időben szivárogtatott ki, kétségkívül azért, hogy némi támogatást szerezzen a törvényhozásban most vita alatt álló külföldi katonai segélyprogram számára. A kiszivárogtatott adatok szerint az 1970—71-es pénzügyi évben a latin-amerikai országok 130 millió dollár értékben vásároltak fegyvert az Egyesült Államokból és 900 millió dollár értékben más országoktól, elsősorban Franciaországtól, Angliától és Olaszországtól. Az amerikai képviselőház és a szenátus több tagja olyan módo sító indítványokat terjesztett a külföldi katonai segélyprogram törvénytervezethez, amelyek kisebb-nagyobb mértékben korlátoznák, vagy csökkentenék az amerikai fegyverexportot. A Pentagon most azt akarja bebizonyítani, hogy a latin-amerikai országok mindenképpen beszerzik a szükségesnek ítélt fegyvereket és ha nem kapják meg őket az Egyesült Államoktól, majd megkapják máshonnan. A folyó pénzügyi évben a Pentagon 155 millió dollár megszavazását kéri a kongresszustól a latin-amerikai katonai „segély- programra“. Elfogult ítélkezés Los Angeles — A Los Angeles-i fellebbviteli bíróság bírái Byme bírónak adtak igazat és elvetették a Pentagon-okmányok nyilvánosságra hozatalával vádolt Ellsberq és Russo ügyvédeinek a telefonbeszélgetések lehallgatása miatt beterjesztett panaszát. A tulajdonképpeni pert irányító Byrne bíró megtagadta az ügyvédeknek azt a kérését, hogy a védenceikkel folytatott telefonbeszélgetések hatósági lehallgatása ügyében kezdjen kihallgatásokat. Az ügyvédek azután — mint jelentettük — a fellebbviteli bíróság döntését kérték. Ez a bíróság most kijelentette, hogy Byrne bírónak joga van úgy döntenie, hogy nem rendel el a lehallgatások kérdésében vizsgálatot, ha véleménye szerint a védelem jogait nem érte sérelem. Ellsberg és Russo ügyvédei a döntés után bejelentették, hogy a legfelsőbb bírósághoz fellebbeznek a fellebbviteli bíróság döntése ellen. Az ügyvédek a lehallgatók személyének azonosítását, a lehallgatott beszélgetések tartalmának nyilvánosságra hozását követelik és annak egyértelmű eldöntését, hogy a lehallgatás, mint rendszer, jogszerű, vagy jogellenes-e az Egyesült Államokban. A Los Angeles-i fellebbviteli bíróság döntése után, a per pillanatnyi állása szerint hétfőn folytatódik az Ellsberg és Russo ellen indított bírósági eljárás. Santiago — A chilei szenátus csütörtökön leváltotta funkciójából Hernan del Canto belügyminisztert, miután „beigazolt- nak“ ítélte az ellene felhozott vádakat. Del Canto ellen a jobboldali többségű képviselőház július élőjén bizalmatlansági javaslatot nyújtott be, azzal vádolva ő\ hogy „törvényellenes módon“ rendelte el egy lapigazgató letartóztatását, elmulasztotta at önkényes földfoglalók kitelepítését és szemet hunyt a csempészés felett. Hernan del Canto a második chilei belügyminiszter, akit ebben az esztendőben leváltottak. Dr. Allende néhány héttel ezelőtt a kormány elleni reakciós eszkalációnak nevezte a del Canto ellen benyújtott bizalmatlansági javaslatot. GEORGES POMPIDOU francia elnök és Andreotti olasz kormányfő az európai békekonferencia összehívásáról és Nyugat- Európa gazdasági kérdéseiről tárgyalt. NIXON elnök újabb 135 millió dollár támogatást kér a kongresszustól kábítószerek terjedése elleni harcra. Az Egyesült Államokban jelenleg 550 ezer ember élvezi a heroin kábulatát. GERHARD SCHRÖDER, a nyugatnémet parlament külügyi bizottságának elnöke befejezte a Kínai Népköztársaságba tett látogatását. Útja során tárgyalt Csou Ea-laj kínai miniszterelnökkel. IZRAEL hadi kiadásainak ösz- szege az elmúlt hat év folyamán meghaladja a hatmilliárd dollárt. A CHILEI népi egység pártja kisajátítja az ország egyik legnagyobb magántulajdonban levő bankját, mert az tudatosan szabotálja a kormány pénzügyi politikáját. ALLEN J. ELLENDER demokratapárti szenátor, aki a déli fajgyűlölők hírhedt csoportjához tartozott elhunyt. A CGT, a legnagyobb francia szakszervezeti központ követeli a bebörtönzött haladó gondolkodású szudáni polgárok szabadon bocsátását. AZ AMERIKAI kongresszus jóváhagyta a negyedik atomme®- hajtású repülőgép-anyahajó ns a Trident tengeralattjáró építésének meggyorsítására tett javaslatokat. HIVATALOS látogatásra a Német Demokratikus Köztársaságba érkezett a Jemeni Népidemokratikus Köztársaság küldöttsége. ZAIRE köztársaságba az elmúlt néhány hét folyamán 11 ezer újabb menekült érkezeit Burundiból, és ezzel 46 ezerre nőtt a burundi menekültek száma. SÚLYOSAN megsebesült csütörtökön Montevideóban egy utcai összecsapás során Julio Ma- renales, a Tupamaro-mozgalom egyik megalapítója. INDIÁBAN ratifikálták a július 3-án Szimlában India és Pakisztán között megkötött béke- szerződést. ABDAL BAKI iraki külügyminiszter befejezte a Szovjetunióban tett látogatását és visszautazott hazájába. BÚMBA tábornokot nevezte ki Mobutu elnök Zaire fegyveres erőinek főparancsnokává a leváltott Bobozo hadseregtábornok helyébe. A TUPAMARO-ger illák elrabolták az UPI uruguayi fiókjának igazgatóját. JASSZER ARAFAT, a Palesztin Felszabadítási Szervezet elnöke kétnapos látogatásra Kairóba érkezett. A SZOVJETUNIÓBAN tegnap felbocsátották a Kozmosz-sorozat 512. szputnyikját. Műszerei szabályszerűen működnek. A FINN KORMÁNY javaslatára hétfőn kezdődnek meg a tárgyalások a Német Demokratikus Köztársaság és Finnország kapcsolatainak normalizálásáról. Hétvégi hírmagyarázatunk
