Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-29 / 177. szám, szombat
MEGVALÓSUL A HALASZTÁSI PROGRAM Nyár derekára hajlik az idő. Dolné Obdokovce (Alsódobok) utcáin Idősebb nénikkel, játszadozó gyermekekkel találkozhat ilyenkor a járókelő. A családok munkaképes tagjai a földeken aratnak vagy az üzemekben dolgoznak. A nemzeti bizottság irodájában Balkó Ferenc hnb elnököt a kimutatások fölött töprengve találom. — Az első fél év eredményeit összegezem — feleli. Jó, ha papíron látja az ember, hol tartunk a választási program teljesítésében. Felsorolja a beszélő tényeket. Elsők között a 366 ezer koronás beruházással épült portalan utakat említi, melyek szinte alapjában megváltoztatták a „sáros-poros“ jelzőt viselő község arculatát. A temetőben társadalmi munkával 45 ezer korona befektetéssel őszig elkészül a ravatalozó. A falu lakói esztétikai érzékének fejlődéséről a korábban libalegelőnek használt másfél hektáros terület parkosítása tanúskodik. Ma díszbokrok, sok színben pompázó virágok ékesítik a falu legelhagyottabb részét. A napokban készült el a 15 méter átmérőjű, kör alakú betonlap, szabadtéri táncmulatságok rendezésére. A következő időszakban még egy színpad építéséhez fognak hozzá, hogy a társadalmi szervezetek minél jobban kielégíthessék a lakosság kultúrszomját. Ez a létesítmény további 35 ezer koronát vesz igénybe a költségvetésből. Miután a hnb elnök a járdák megépítésének terveit említi, azon gondolkodom, honnan szereztek annyi pénzt az eléggé költséges kiadósok fedezésére. Az utóbbi évtized folyamán városi igényeket is kielégítő, beépített, korszerű színpaddal ellátott, tágas kultúrházat építettek, melynek értéke megközelíti az 1 millió koronát. — Hogy honnan — ismétli a kérdést —, hát az adókból és egyebekből. S a járáson és a helyi földművesszövetkezeteknél is megértésre találunk. Ügy tudom, a választási program a falu szocialista átépítésének befejezését, a még egyénileg* gazdálkodó kis- és középparasztok megnyerését, illetve a földművesszövetkezet kibővítésének a gondolatát is ma. gában foglalja. E területen milyen változás történt? — Igaz, a mezőgazdaság kollektivizálásának kérdésével egy évtizede igen sokat foglalkozunk. A választások után, jobban mondva a közelmúltban, e nehéznek látszó vállalkozásnak a végére is pontot tettünk. Párt- szervezetünk segítségével agit- kettősöket állítottunk üssze, akik meglátogatták a magán- gazdálkodókat. Elbeszélgettek velük a nagyüzemi termelésben kínálkozó nagy lehetőségekről, a földek jobb kihasználásáról, a családok jólétének fejlődéséről. Azt már a falubeliektől tudom, hogy az agitkettősöket mindenütt szívélyesen fogadták. Sőt, a 118-as házszám alatt Szabó Istvánéknál, akárcsak Ács Jánosoknál a késedelemért az enyhe szemrehányást sem kerülték el: „Már azt hittük, hogy elkerülik a házunktáját!“. A rá- tartiabbak természetesen többszöri látogatásra kényszerítették a képviselőket. A szervezőnevelőmunka révén a közös gazdálkodás földterülete 157 hektárral gyarapodott, s ennek megfelelően a taglétszám is emelkedett. A földművesszövetkezet ezután a csúcsmunkák idején nem szorul segítségre. Ez a változás, bármennyire egyszerűnek is látszik, a párt- szervezet és a nemzeti bizottság tartós felvilágosító munkájának az eredménye, hosszú évek állhatatos tevékenységének a gyümölcse. A faluban új vendéglő és élelmiszerbolt épült. A nemzeti bizottság a szolgáltatások bővítésével megkönnyítette a választópolgárok életkörülményeit, egyúttal megszilárdította és elmélyítette a lakosságnak a képviselők iránti bizalmát. A falu lakói őszintén tisztelik a nemzeti bizottság képviselőit, megbecsülik és mindennapi munkájukkal támogatják a párt politikáját. — Nemcsak támogatják, hanem harcolnak is érte — jegyezte meg Balko elvtárs. — Tudják, életkörülményeik javulását szocialista rendszerünk tette lehetővé. Közel száz új családi ház épült a falunkban, harminc lakásban van központi fűtés és fürdőszoba, 160 mosógép, 150 hűtőszekrény, 70 porszívó, 200 tv-készülék, 60 motorkerékpár és 20 személyautó beszédesen hirdetik a lakosság megváltozott életkörülményeit. Ezenkívül a postás havonta közel 160 ezer koronát kézbesít a munkában elfáradt 260 nyugdíjasnak. Délre fordul az idő, amikor körútra indulunk az elnökkel az 1200 lakost számláló községben. Amerre csak járunk, mindenütt meglátszott a szorgalmas emberek kezenyomia, kulturáltsága. A postás, akivel véletlenül találkoztunk, a napi küldeményeket kézbesítette, nemcsak pénzt, hanem szellemi táplálékot is. ,— A mai napoiv 40 példányszám Új Szót, 10 Szabad Földművest, 94 Hét képesújságot, 20 Pravdát hordok szét a címzetteknek. Mielőtt elköszönt, a maga módján vázolta a község társadalmi viszonyait. — A faluból több mint hatvanén szereztek középiskolai érettségit, ez idén heten tanulnak főiskolán és se szeri, se száma azoknak, ,aki'k szakmunkásképző tanfolyamokon, technikumokban szereztek magasabb képesítést. Okosodik, művelődik tehát a falu, mert akar és van rá lehetősége. A nemzeti bizottság választási programja és minden ténykedése arra irányul, hogy jó munkával, a társadalmi szükségleteknek megfelelően gondoskodjanak a lakosság jobb életkörülményeinek megteremtéséről, a falu fejlődéséről. SZOMBATH AMBRUS n. aeivai Gépgyárban Juraj Kovačič mérnök kollektívája kiváló sikert ért el A forrasztok számára komplex gépesítéssel ellátott munkahely elkészítéséért a kollektívát aranyéremmel tiintették ki a találmányok és újításuk nemrégen Brnóban megrendezett nemzetközi kiállításán. A munkahely legfontosabb része az a berendezés, amellyel a forrasztásra kerülő munkadarab a legmegfelelőbb helyzetbe állítható. A forrasztói munkahely gépesítése nagymértékben növelte a munkatermelékenységet. (J. Lofaj felvétele — CSTK) Egy vak postás életéből Amikor a járókelőktől Pelro Mihály jelöl érdeklődtem, nem tudták, kiről van szó. — Rosszul kérdezte, Misku bácsit kellett volna mondania — közölték a salai /Vágsellye/ postahivatalban. A kastélyban lakott, de most vett egy házat. Otthon találja e, nem tudjuk. Egész nap a várost járja, újságot árul. Bulán, a galántai úton alig tettem néhány lépést a közös udvaron, máris megpillantottam az ajtóban. — Hozzám jött? — kérdezte. Nem látott, de lépéseket hallott, s ez elég volt neki. Behívott. A lakás mind a négy falán kisebb-nagyobb órák függ tek. Néhány több, mint kétszáz éves. És valamennyi jár. — Ez a kedvtelésem. Egész életemben gyűjtöttem, és a világ minden kincséért sem vál nék meg tőlük. Azt ott egy or vostól kaptam. Egy pesti régi ségkereskedö ezer pengőt kínált érte, de nem adtam. A hetvenhat éves Petro Mihály már régen elvesztette sze- mevilágát. 1915-ben Trnovec nad Váhom-ban (Vágtornóc) dolgozott, mint vasutas. Egy gyorsvonat mozdonyából izzó szikra esett a szemébe. Látását már nem tudták visszaadni. Négy év múlva a másik szeme is tönkrement. Szülei halála után sok megaláztatásban és mellőzésben volt része. — Valamiből élnem kellett — mondja. Újságot kezdtem árulni és még ma is ezt teszem. Büszkén mutulja a nyugat szlovákiai kerületi pártbizottságtól kapdtt kitüntetést. Hogyan árulja az újságokat? — Egyszerűen. Minden reggel hét órakor bemegyek a postahivatalba, ott megmondják az újságok címét, és úgy rakom a táskámba, hogy tapintással megtalálom. Megkérdezem, nem lopíák e még meg? — Nem. Az emberek jók hozzám, törzsvásárlóim is vannak. Havonta négyezer koronát viszek a postára. Egyszer két fiú jött hozzám. Azt hitték, mivel vak vagyok, elvisznek valamit a lakásból. Az asztalon öt korona feküdt, az egyik a zsebébe tette... Hallottam. Mondtam neki, tegye vissza a pénzt. Sajnáltam a fiúkat, adtam nekik fagylaltra valót. Nagyon hálásuk voltak, többször meglátogattak, de min dig jó szándékkal. — Ki gonaoiKiu .. ,,i yu ól? — Vendéglőben ebédelek, vacsorát és reggelit otthon készítek. Néha segítenek a jó emberek kitakarítani, de ezt is legszívesebben magam végzem, Nyugdijam van, az újságárulással is szépen keresek. Enélkiil a munka nélkül már el sem tudnám képzelni az életem. Miska bácsit szeretik a šalai- uk. Becsületes, jó embernek tartják. Vágya, hogy még sokáig szolgálja vásárlóit, és minél több újságot adjon el. KRAJCSOVICS FERDINAND KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE Edward arra kérte, hogy tizenkét órakor legyen nála. Kazik megállt a tizenötös számú ház kapujában és felpillantott. A második emeleti ablakban megpillantotta a virágcserepet. Ez azt jelentette, hogy minden rendben. Kazik még egyszer körülpillantott, de semmi gyanúsat nem vett észre. De, ha Kazik egy kicsit figyelmesebben tekintett volna körbe, megpillantotta volna azt a két férfit, akik a szomszédos kapuban álltak és azt, aki a Pol- na utca sarkán az újságárus előtt téb- lábolt. Mindez olyan természetes volt, hogy Kazik határozott léptekkel ment be a kapun. Edward a kapuban fogadta. — Nyolc percet késtél — mondta — kevés időnk van. Kazik örömteli hangulata ebben a pillanatban elszállt. Edwarddal minden találkozása lehangolóan kezdődött. Bementek a szobába. — Ülj le — mondta Edward. — Megvan a vázlat? — Igen, de van valami sokkal fontosabb ... — tette hozzá azonnal. — Várj. — Edward úgy viselkedett, mint a tanító az iskolában, amikor a rosszul felkészült diákot vizsgáztatja. — Ez a kapu... — tanulmányozta figyelmesen a vázlatot —, hány percenként megy el arra az őrség? — A fal mellett megy végig — mondta bizonytalanul Kazik. Fordította: Bába Mihály — Hány perceként! — ismételte meg a kérdést Edward. Be kellett vallania, hogy nem tudja pontosan. Edward arra a következtetésre jutott, hogy a felderítés nem pontos. Négy napjuk van az akció előkészítésére és még mindig alig tudnak valamit. Kazik boldogan mosolygott. — Tulajdonképpen azt szerettem volna jelenteni... — kezdte hogy sikerünk lesz. Beszerveztem egy németet, Reil emberét. — Mi! Két nap alatt? — kiáltott Edward. — Pontosabb jelentést kérek. Tizenöt perced van. Kazik órájára pillantott. Fél egy volt. Fél egykor Kloss a Polna utcai cukrászdában ült. Edwarddal egy félóra múlva kellett találkoznia. Kissé korábban jött el az irodából, sétált a városban, aztán betért ide egy kávéra, mert a kávéház ablaka a Walowa utcára nézett és így tulajdonképpen nyugodtan figyelhette az utcát. Nyugtalan volt. Nem történt semmi olyasmi, ami okot adott volna erre, de Kloss érezte, hogy veszély közeledik. Az előző nap este ta lálkozott Brunnerrel a kaszinóban. Brunner nyugtalan volt, sokat ivott, sokkal többet mint általában. Közölte Klossal, hogy nyomon vannak. De Kloss részletet nem tudott kiszedni belőle. — Ti is foglalkoztok ezzel az ügygyei — mondta, — de számunkra hamarosan véget ér. — Kezetekben vannak már az emberek? — kérdezte Kloss. — No, egészségedre Hans — nevetett Brunner. — A kezünkben lesznek. Glau bel nagyszerű fickó. — Mi köze ennek Glaubelhez? — kérdezte Kloss. — Szeretnéd tudni? — Brunner ismét teletöltötte a poharát — ez az én személyes sikerem, drága barátom, és ezt a sikert nem akarom megosztani senkivel. — Szép — jelentette ki Kloss — és ha valamit megtudok? — Akkor majd elmondod nekem — robbant ki nevetésben Brunner. — Tartogatok egy kis csereárut a számodra. Vajon mit tud Brunner? Lehet, hogy csak blöfföl? Hiszen Edward környezete tiszta. A vele dolgozó embereket sokszor ellenőrizték, közülük senkit sem csuktak le, egyetlen olyan esemény sem történt, ami nyugtalanságot ébreszthetne, vagy mégis? Talán Danka nem volt elég óvatos? A központ ismét információt kér a Pulkowski-ügyben. Négy nap haladékot kapott. Hogy hajtsa végre ezt a feladatot? A felszolgálónő hozta a kávét, Kloss kóstolgatta, a kávé langyos volt. Eltolta magá elől a csészét és ebben a pillanatban megjelent a kávéház ajtajá ban Rioletto úr. Valamit elnéztem volna? — gondolta Kloss, vagy ez az olasz nyomon követ engem? Rioletto Kloss asztalához ment. — Jónapot, Kloss — üdvözölte. — Ha senkit nem vár ... — Nem, nem várok — mondta kissé hűvösen Kloss. — Kérem, foglaljon helyet. Rioletto egy doboz cigarettát dobott az asztalra és intett a felszolgálónönek. Egy pillanat múlva már ott volt előtte a csésze csokoládés kávé. — Mindig csokoládéval iszom — magyarázta — különben ebben az országban sokkal könnyebb hozzájutni, mint Berlinben. Kloss hallgatott. — Főhadnagy úr — folytatta Rioletto — nagyon örülök ennek a véletlen találkozásnak. — Nagyon szerelem a véletlen találkozásokat, — mondta Kloss és határozottan hangsúlyozta a véletlen szót. Rioletto kacagott. — Ön túl bizalmatlan. Az Abwehrben dolgozik, igaz? — Miért kérdi? — Nem kérdezem, csak megállapítottam. Ön nem hisz az én véletlen találkozásaimban. — Nemi — Brunnernek más erről a véleménye. — Kedves Ottó barátomnak és nekem gyakran eltérőek a véleményeink — magyarázta Kloss. — De van ez így néha. En szeretem a konkrétumokat és a tényeket. — Ugyanazzal az üggyel foglalkoznak mindketten — mondta Rioletto kissé bizonytalan hangon. — Mire gondol? — A Reil-üzemben történt robbanásra. Már közöltem Brunnerrel, hogy kész vagyok segíteni neki. Kloss feszült figyelemmel hallgatta. Mit akar ez az olasz? Brunner számára dolgozik? Vajon Brunner parancsolta meg neki, hogy utána nyomozzon? — Ugyanezt akarja elmondani nekem is? — Lehetséges — válaszolt az olasz. — Felesleges, Rioletto úr. Ha ön nekünk dolgozik... — Ezt nem mondanám — Rioletto nyugodtan itta a csokoládés kávét — én a más stílusú beszélgetéseket szeretem, főhadnagy úr. Ha néha segítek is ... Ez nem jelenti azt... — hirtelen más témára tért át —, hogy érzi magát a körzetvezető szép felesége? IFolytatjuk) 1972. VII. 29 Gépesített nwkaltfly a forraszoknak Andrzej Zbych:
