Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-26 / 174. szám, szerda
Avatok között A Zelovcei (Zsély) Efsz-hez, melynek Záhorcén (Zahora) van a központja, még egy harmadik a Selešťanyi JSzelestény) Efsz is tartozik. Az idén 420 hektáron termesztettek búzát, 260 hektáron árpát, és 20 hektáron zabot. Az aratást elsőként kezdték meg a járásban. Először a sorolók fogtak munkához, de ma már 7 kombá jn csépeli a kalászokat. Nincs könnyű dolguk. A gabona 70 százaléka ledőlt a föld. re. így a kombájnok csak lassan haladnak. A búzatáblán csak a kicsépelit szál m a rendek matatják, hol van a tarló és hol „áll“ még a gabona. A kombájnok napi teljesítménye 2—3 hektár. De ha lassan dolgoznak is, eredményesen, szinte minden kalászt learatnak, kicsépelnek. Kázmér Antal elnök, Krizán Slavomír főagronómus, és Mi- nárik József udvarvezető a legutóbbi megbeszélés alkalmával, a kombájnosokkal együtt megállapították: két komoly probléma okoz gondot, a ledőlt gabona és az eső Eddig 8fi hektár árpát és 50 hektár búzát arattak le. Árpából 35 métermázsás, búzából 45 métermázsás hektárhozam mutatkozik. A szemet 3 teherautó és pótkocsis traktorok hordják a tisztítógépekhez, majd utána az MGF—OBP típusú, magyar gyártmányú szárítóhoz, ahonnan óránként 50 q gabona kerül a magtárba. A szalmagyűjtést 6 szalmako- csi, 3 szalmaprés, és traktorok végzik. Kazalba a T—172-es nagy teljesítményű rakodó rakja. A szalma begyűjtése után egy brigádozó traktoros azonnal tarlóhón tásba kezd. Árpából már teljesítette a felvásárlási tervet a szövetkezet. Sőt, a tervezett 5 vagon helyett 11 vagonnal szállított. Néhány nap múlva búzából is beszállítják a tervezett mennyiséget, a 17 vagon termést. Záporeső zavarta meg a munkát, amikor a Veľká Čalomija-i (Nagycsalomija) Efsz határábai* jártam. Balko László agronó- must, Cseri Péter gépésztechnikust és Okolenszky Lajos udvarvezetőt is az eső zavarta be az irodába. Beszélgetés közben kiderült, hogy aratási probléma bőven akad... És ráadásul még az eső is! Az egyesült öt szövetkezet gabonavetése 732 hektár. Ebből búza 442 hektár, árpa 278 hektár, zab 12 hektár. Az aratást 13 kombájn végzi. Közülük 5 saját gép, a többi a gépállomásról és Sumperkből jött segítségükre. Eddig 11 hektár búzát, 159 hektár árpát és 20 hektár repcét arattak le. A hektárhozam búzából 42q, árpából 37 q körüli. Jó] megszervezték a gabona behordását, de nagy gondot okoz a tisztítás és a szárítás. Nincs korszerű tisztítóberendezésük. Megfelelő raktárakkal sem rendelkeznek. Arra várnak, hogy a lesenicei (Leszenye) nagy állami gabonaraktár próbaüzemeltetését megkezdjék. A terv szerint már most üzemelni kellene a raktárnak, a terv szerint nekik már ott kellene elhelyezni 150 vagonnal a termésből ... Csakhogy még nincs olyan állapotban a gabonaraktár épülete. Eddig mindössze cs.ak 11 vagon termést vettek át tőlük, mintegy 120 vagon termést ideiglenesen raktároznak. Az is probléma, hogy a gabona 80 százaléka erősen megdőlt. Az aratók számára azonban a hét; minden napja munkanap, és ha az időjárás „megembereli“ magát, akkor egy hét múlva befejezik az aratást. BOJTOS JÁNOS ARATÁS A BARÁTSÁG JEGYÉBEN 1972. VII. 26. A Seneci (SzeneJ Efsz konyhavezetőjének, Hűlik Máriának hálás koszlosai vannak mostanában. Már négy éve vezeti az üzemi konyhát, és minden évben örül a nyárnak, az NDK- ból érkező diákoknak. — Várjanak csak, 12 órára itt lesz mindegyik, az aratásnál megéheznek — mondja Paj- ger Ilona szakácsnő. Végre megérkeztek. Vidáman, néhányan pecsenyére sülve a tűző naptól, elözönlik az ebédlőt A Seneci Efsz és az NDK- beli Friesack szövetkezet tagjai közötti baráti kapcsolatokról már régebben is hallottunk. A diákok jelenléte azonban meglepett. Rudolf Sulka, a szövetkezet elnöke felvilágosit. — A friesacki mezőgazdasági szövetkezettel már öt éve tartjuk a barátsági kapcsolatot. Tapasztalatcserére járunk oda, és ők is gyakran látogatnak el hozzánk. Ebben a városban felsőfokú mezőqazdasági iskola is van, amelynek a bernolákovói mezőgazdasági technikummal van kapcsolata. Ebből adódik azután, hogy az oltani iskola növendékei minden évben részt vesznek nálunk az aratási munkálatokban. Számukra ez termelési gyakorlatnak számít, hiszen velük vannak az előadóik is. Letelepedtünk két szimpatikus fiatalember mellé. Dieter Wolf Huhn mérnök és Holdi Röhme mérnök első ízben vesz részt a szenei aratáson. — Iskolánk már nyolc éve jár ebbe a szlovákiai körzetbe termelési gyakorlatra, s az utóbbi években rendszeresen csak a seneci szövetkezetbe járunk — mondják. Nagyon jól érezzük itt magunkat, nagyon kedvesek az emberek. Számunkra szokatlanul meleq van itt, munka után azonban a seneci tavakban hűsülhetünk, ami kárpótol a napközben elszenvedett forróságért. Régebben itt járt kollégáink szívesen emlékeznek vissza az eltöltött napokra, és számunkra is emlékezetes marad ez a munkában töltött nyaralás. A diákok a qazdasági udvaron gyülekeznek. Közülük tízen Huhn tanár vezetésével a tisztítók felé tartanak. A tisztítók munkáját Michal Bucan irányítja, 6 osztja el a német Szép emlék lesz ez a fénykép a német diákoknak a szövetkezet zsákjával. diákokat is, egyeseket a sörárpa tisztításához, másokat a takarmányárpa tisztításához, ahol a helybeli kilencéves iskola növendékei is segítenek. A szövetkezet aqronómusát, Pavol Vrbiart nehéz megtalálni ebben a dologidőben. Hol itt van, hol ott van, mindig szükség szerint, „hoqy rendjén menjen az aratás“ — ahogy ő maga is mondta, amikor a tisztítókhoz érkezett. — Már megint borul! — mondja gondterhelt arccal — szaladnom kell a kombájnokhoz és a kazalozókhoz, ahol a többi diák dolgozik. Nem jön velem? A Kis-Kárpátok felől gyanúsan sötét felhők közelednek a város felé. Fülledt, meleg a levegő, a délutáni zivatar úgylátszik elkerülhetetlen. A trnavai út mellett fekvő parcellán nagy a sürgés-forgás. A kombájnok már az utolsó árpakalászokat vágják, mögöttük szalmaprések szórják tele a tarlót szabályos téglalap-alakúra sajtolt bálákkal. A traktoros pótkocsikra rakodó emberek ugyancsak kapkodhatnak, hogy győzzék a bálázó gépek munkáját. Legnagyobb a forgalom a kazalozásnál. Potsdami, gottaburgi, magdeburgi, brandenburgi, rostocki és az NDK más városaiból és községeiből származó fiatül ok hozzáértő szakemberekként építik itt a kazlat. A seneci szövetkezet idős, sokat tapasztalt tagjai is elismerően bólogatnak, tetszik nekik a leendő mezőgazdasági mérnökök munkája. J. SLUKA Az egész ország és minden köztársaság érdekében HOGYAN SZERVEZTÉK MEG A SZOVJETUNIÓ EGYSÉGES NÉPGAZDASÁGÁT? Fél évszázada, hogy a világ tudomást szerzett a Szovjetunió megszületéséről. Nyugaton nem volt hiány jósokban, akik a szocialista államszövetség hamarosan bekövetkező gazdasági összeomlását jövendölték. Fölösleges most felidézni a felsült próféták szavait. Fontosabb, hogy valami másra emlékezzünk vissza: akik gondolkodó emberek voltak Nyugaton, akkor is megértették a Szovjetunió létrejöttének politikai és társadalmi-gazdasági jelentőségét. „Arra a következtetésre jutottam — írta Theodore Dreiser amerikai író —, hogy Oroszország minden valószínűség szerint a leghatalmasabb gazdasági erők egyikévé válik, amelyek valaha is léteztek a világtörténelemben“. Az, amit Dreiser és mások még csak valószínűnek tartottak, már régóta cáfolhatatlan tény. A szocializmus, a Szovjethatalom, annak gazdasági és nemzetiségi politikája társadalmi elméletből társadalmi gyakorlattá vált. Központosított gazdasági élet Az 1922-ben államszövetséggé egyesült szovjet-köztársaságok központi szerveket és hatóságokat hoztak léire, és olyan jogkörrel ruházták fel őket, amelyek lehetővé tették a népek együttműködésének zavartalan megszervezését a gazdasági, a politikai és a kulturális élet minden területén. A gazdaságirányítás központosítása lehetővé tette, hogy a fiatal szovjetállam az elsőrendű fontosságú feladatokra összpontosítsa erőfeszítéseit. A forradalom vívmányainak sorát végső soron az döntötte el, hogy megteremtették a gazdasági blokád veszélyét elhárító nehézipart, megszilárdították az ország védelmi képességét, és minden köztársaságban kiépítették az általános közoktatási hálózatot, megteremtve ezzel a nemzeti szakembergárda felnevelésének lehetőségét. A világtörténelem első szocialista állama éppen ezért volt képes megszervezni a soknemzetiségű ország népgazdaságának fejlesztését, irányítani a szocialista termelést, a bővített újratermelést, az anyagi javaknak valamennyi köztársaság dolgozói érdekében történő elosztását, cseréjét és felhasználását. Döntő szerepet játszott ebben a központi tervezés, amely lehetővé tette az ország gazdaságának összehangolt fejlesztését. A szovjet állam, tervezési és gazdasági szerveinek, hatósá-' gainak és bizottságainak segítségével, ésszerűen osztja el az ország területén a termelőerőket, meghatározza, milyen leszen a termelés szintje és szerkezete, milyen ütemben fejlődjön a szövetségi köztársaságok és az egész Szovjetunió népgazdasága, milyen összegű és célú beruházásokat valósítsanak meg, és megszervezi az áruforgalom, a közlekedés, a szállítás, a hírközlési hálózat fejlesztését. Az állam szabályozza a pénzügyi és hitelrendszert, a pénz- forgalmat, megállapítja a legfontosabb termelőeszközök és fogyasztási cikkek árát. Az árak stabilitása mindenekelőtt azt jelenti, hogy a tervmutatók állandóak és összemérhetők. Egy ország elmaradott vidékek nélkül A Szovjetunió előtt már létezésének első napjaiban nehéz feladatok álltak. Nem volt egyszerű összehangolni a korábban egymástól elidegenedett népek érdekeit. Az érdekek egyesítéséhez a megbízható módszer magának a szocialista rendnek a természetéből adódott. Valamennyi szövetségi köztársaságban a legrövidebb úton emelni kellett a gazdasági színvonalat s ez sikerült is, minthogy mindegyikben kihasználták a természeti adottságokat és a nemzeti sajátosságokat az egész ország érdekében. E problémák megoldását nehezítette az, hogy igen nagy területeken rendkívül alacsony volt a gazdasági és a kulturális színvonal, nem volt ipar, s az Októberi Forradalomig feudális, sőt patriarkális-nemzetségi viszonyok uralkodtak. Az ipari termelésnek több mint 60 százaléka Oros-zország néhány központi kormányzóságában tls részben Ukrajnában összpontosult. A szovjet állam által kidolgozott lervezési formákat és módszereket maga az élet ellenőrizte — nem voltak sem saját tapasztalatok, sem elődök. A szovjet népgazdaság fejlesztésének tervezési rendszere fokozatosan alakult ki. Eleinte éves, később ötéves tervek készültek. A két forma előnyei aztán kiegészítették egymást: az állam ötéves távlati tervet készít, amelyet évenként finomít és tökéletesít, hogy az időközben megjelent új, pozitív mozzanatok az ötéves terv fő feladatainak maximális teljesítését szolgálják. A szovjet állam már kezdetben irányelvként szögezte le, hogy valamennyi szövetségi köztársaságban fejlett gazdaságot kell létrehozni. Azt a rendkívül nehéz és bonyolult feladatot tűzte ki maga elé, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét olyan országgá változtassa, ahol nincsenek elmaradott vidékek. Már a határidő előtt teljesített első ötéves terv időszakában, 1929 és 1932 között jelentős eredményt sikerült elérni: az ipari termelés szintje az ország régi ipari körzeteiben megkétszereződött, más köztársaságokban három és félszeresére növekedett. Ha pedig csak a közép-ázsiai köztársaságokat nézzük, ott a növekedés még nagyobb volt — körülbelül ötszörös! A következő ötéves tervidőszakokat szintén a szövetségi köztársaságok gazdasági és kulturális fejlesztésének gyorsított üteme jellemezte. A szocializmus felépítéséig a szociális és kulturális célok megvalósítására fordított kiadások több szovjet köztársaságban meghaladták a bevételeket. A szovjet kormány az ország központi körzeteinek jövedelmeiből éveken át pótjuttatásokat folyósított ezeknek a köztársaságoknak. A gazdasági, szociális és kulturális szintek kiegyenlítése, illetve további emelése fontos fényező volt valamennyi szovjet köztársaság gyors és sokoldalú fejlődésében. Ezen az alapon valósult meg a nemzetek tényleges egyenlősége, szilárdultak meg igazi testvéri kapcsolataik. A történelemben nem volt még példa arra, hogy népek ily módon együttműködtek és egymást kölcsönösen segítették volna gazdasági fejlődésükben. A korábban elnyomott és elmaradott népeknek nyújtott mindenirányú segítség, a fejlődésben előbbre járó nemzetek szintjére való emelésük a szocialista építés folyamán a társadalmi fejlődés objektív törvény- szerűségének mutatkozott. A nemzetek együttműködése, erőik és erőforrásaik egyesítése révén rendkívül rövid idő alatt sikerült felszámolni a gazdasági és kulturális elmaradottságot, megvalósítani az ország iparosítását, a mezőgazdaság szocialista átalakítását, az igazi kulturális forradalmat, felépült a szocializmus, és a Szovjetunió magas fejlettségű erős nagyhatalommá vált. A köztársaságok szövetsége a fejlődés biztosítéka A Szovjetunió gazdaságának magas fejlettségi színvonala a tervezés további tökéletesítését, a szövetségi állam gazdasági építésének átfogó, minden ösz- szefüggést számbavevő megtervezését teszi szükségessé. Nagy gazdasági kérdések megoldása egyre gyakrabban lépi túl egy-egy köztársaság közvetlen szükségleteinek kereteit, s országos jelentőségűvé válik. A köztársaságok érdekel ilyenkor nemcsak nem szenvednek csór bát, hanem ellenkezőleg: a Szovjetuniót alkotó valamennyi nép életbevágóan fontos ügynek tekinti azokat. Az anyagi eszközök és az erőfeszítések összpontosítása, a szovjet népek egymást segítő önzetlen támogatása lehetővé tette, hogy valamennyi szovjet- köztársaságban igen fejlett ipar és gépesített nagyüzemi mező- gazdaság jöjjön létre. Az Ukrán SZSZK-ban például a szovjetha- talom megszületése óta jelentős fejlődést ért el a színesfém- kohászat, a repülőgépgyártás, az autógyártás, a traktorgyártás, a vegyipar, a gépipar, az elektrotechnika. Az ukrán ipar össztermelése hatvanötszörösé- re, villamosenergia termelése pedig kétszázhatvanhatszorosára növekedett! Csak a legutóbbi ötéves tervidőszak alatt 250 nagyüzem épült Ukrajnában, mind a testvéri köztársaságok közremű ködésé ve I Kazahsztán példája is szemléltetően mutatja a szocialista nemzetek összefogásának gyümölcseit. Ezen az egykor elmaradott agrárterületen, ahol á lakosság jelentős hányada nomád és félnomád életmódot folytatott, most korszerűen gépesített bányaipart, vas- és szí* nesfémkohászatot, vegyiműveket, gépgyárakat, nagy teljesítményű energiaipart, számos könnyűipari és élelmiszeripari vállalatot találunk. Csak a legutóbbi évek során tizenöt új város jött létre, s mindegyikben hatalmas gyárak épültek. A ka- zah termőföldeken majdnem kétszázezer traktor és hozzávetőleg százezer gabonakombájn dolgozik. A közép-ázsiai köztársaságok a testvéri népek segítségével hatalmas eredményeket értek el a társadalmi-gazdasági fejlődésben. A kaukázusontúli köztársaságokban szintén mélyreható társadalmi-gazdasági változások mentek végbe. Azerbajdzsánban a szovjethatalom évei alatt többtucatszorosára nőtt a termelés. Grúzia ma villanymozdonyokat és repülőgépeket, autókat és szárnyashajókat, számítógépeket és pontos műszereket, acél- és hengereltárut, műszálat és teaszedő gépeket gyárt. Örményország kiváló minőségű elektronikus számítógépeket, részecskegyorsítókat, különféle bonyolult műszereket, értékes műanyagokat szállít »* országos piacra. Ugrásszerűen fejlődött a balti köztársaságok gazdasága, Lettország, amely egykor mező- gazdasági terület volt és a „nagy, Európától“ függött, ma fejlett iparral rendelkező köztársaság. Ipari termelésének volumene 1940-hez viszonyítva harminc- szorosára növekedett. Litvánia a felismerhetetlenségig megváltozott, ipari termelése a szovjethatalom éveiben harmincszorosára nőtt. Észtország ipari termelésének csupán évi növekedése több mint kétszer akkora, mint az 1940-ben megtermelt egész évi mennyiség. Töretlenül fejlődött a Molda- vai Szovjet Szocialista Köztársaság gazdasága is. A háború utáni években több mint 200 nagyüzem épült itt. Ipari termelése huszonnyolcszor akkora, mint 1940-ben volt. A többi köztársaságokhoz hasonlóan a Moldavai SZSZK gazdasági életét is ezernyi szál fűzi össze a Szovjetunió más körzeteivel és gyáraival. A szenet a doni szén- medencéből szállítják Moldavá- ba, az olajtermékeket a Volga- vidékről, a vasat és az acélt a Kaukázusontúlról meg az Uraiból, a mezőgazdasági gépeket Ukrajnából, Belorussziából, Észak-Kaukázusból hozzák. A Szovjetunióban az egész szovjet nép közös erőfeszítésével fejlett szocialista társadalom épült fel, melynek egységes gazdasági élete magas színvonalat ért el. Ez a szerves egységet alkotó gazdaság magába foglalja valamennyi köztársaság népgazdaságát, s egységes állami terv szerint fejlődve szolgálja az egész ország és ugyanakkor minden egyes köztársaság érdekeit. Iván Grosev egyetemi tanár, a történettudományok doktora (APNJ
