Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-26 / 174. szám, szerda

Ä Szlovák Szocialista Köztársaság gazdaságának fejlődése és az állami terv feladatainak teljesítése 1972 első felében (Fulytalás az %. oldalról) Az építővállalatok munkájá­nak minőségi mutatóit illetően azonban már nem voltak ilyen lók az eredmények. 1972 első fél évében megja­vult a közlekedési eszközük ki­használtsága, lerövidült a vas­úti kocsik körforgása és meg­javult a vasúti közlekedés rend­szeressége. Továbbra is fogya­tékosságokat tapasztalhatunk azonban, amelyek negatívan hatnak a népgazdaság igényei­nek kielégítésére. A termelés növekedésének tényezői 1972 első fél évében a nép­gazdaság szocialista szektorá­ban (az efsz-eken kívül) 1 582 000 személy dolgozott. A múlt év hasonló időszakához viszonyítva 2,8 százalékkal emelkedett a dolgozók száma. Ebből az ipari termelésben 2,6 százalékkal, de az első fél év­re tervezett munkaerők számá­nál ez még mindig 3,5 ezerrel kevesebb volt. Az építőiparban 172 700 dol­gozó biztosította a tervfelada­tok teljesítését. A legnagyobb növekedést az Építésügyi Mi­nisztérium által irányított üze­mek érték el. A szocialista szektor dolgo­zóinak kifizetett bérek összege 6,9 százalékkal emelkedett. Az átlagos havi bérek 4,0 száza­lékkal emelkedtek és elérték a 2011 koronát. A szocialista szek­torban egy dolgozó átlag 77 koronával kapott többet havon­ta, mint 1971 első felében. Az ipari dolgozók átlagos ha­vi bére 1971 koronáról 2044 ko­ronára emelkedett. Az építő­iparban dolgozók átlagos havi bére 2240 korona volt, a tava­lyihoz viszonyítva 5,3 százalék­kal emelkedett. Az ipari termelés növekedé­sében a munkatermelékenység emelkedésének részaránya 71,4 százalék volt. 1971 első fél évéhez viszonyítva az iparban 6,4 százalékkal emelkedett a munkatermelékenység. A mun­katermelékenység kedvező fej­lődésére pozitív hatással volt a munkaidőalap jobb kihaszná­lása, a munkaképtelenség ese­teinek csökkenése. Mindez le­hetővé tette, hogy csökkentsük a túlórák számát. Nem emelke­dett azonban a műszakok szá­ma. Az építőiparban a termelés növekedését 60,5 százalékban a munkatermelékenység növeke­dése fedezte, a terv azonban 73,6 százalékot irányoz elő. Az első fél évben csökkent a betegség és balesetek miatti munkaképtelenség. A munka­képtelenek száma naponta át­lag 70 563 volt. Az állami gazdasági szervezetek gazdálkodásának pénzügyi eredményei Az állami gazdasági szerve­zetek pénzügyi gazdálkodását az első öt hónapban az anyagi és más költségek növekedésé­nek lelassulása jellemezte. Ezek a pozitív tényezők meg­nyilvánulnak a nyereség kiala­kításában, és az üzemek renta­bilitásának növekedésében. A teljesítmények elsősorban a vegyiparban, a közszükségle­ti iparban ás az építőiparban emelkedtek. Kedvezőek az ered­mények a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is. A teljesítmény egységére eső anyagi és más költség 68,99 fillér, ami 0,31 fillérrel több, mint tavaly az első fél évben. Az anyagi és más költségeket elsősorban a vegyipari és köz­szükségleti cikkeket gyártó vál­lalatok csökkentették. A tartalékok fejlődéseben az első öt hónapban kedvező a helyzet. Az anyagok tartaléka 2,4 százalékkal emelkedett, az árutartalék 8,7 százalékkal csökkent. Ezzel szemben a bel­kereskedelmi szervezetek áru­tartaléka 5,3 százalékkal emel­kedett. Az állami gazdasági szerve­zetek pénzügyi gazdálkodásá­nak pozitív tényezője az anya­gi és más költségek csökkené­se, negatív jelenség viszont a befejezetlen építkezések szá­mának növekedése. A beruházások A beruházások eredményeit kedvezően befolyásolta első­sorban az a tény, hogy a szál­lító építővállalatok túlteljesí­tették a féléves tervet. A meg­kezdett építkezés száma, vala­mint a szállító-megrendelő kap­csolatok következetlen teljesíté­se megnyilvánult abban, hogy nem tartották be az új kapaci­tások átadásának határidejét és nem teljesítették egyenletesen a beruházások tervét. 1972 első fél évében 15,3 mil­liárd korona beruházást való­sítottak meg, ami 16,8 száza­lékkal több, mint 1971 első fe­lében. A szocialista szektorban ked­vezőbben teljesítették a felada­tokat, mint az elmúlt évben. Az első fél évben az évi álla­mi terv beruházásainak 41,1 százalékát teljesítették. A terv teljesítésében lemara­dás tapasztalható egyes olyan ágazatokban, amelyek a lakos­ság személyes és társadalmi fogyasztását biztosítják, első­sorban a közszükségleti és élelmiszeriparban. Nem teljesí­tik a beruházások tervét a Ke­reskedelmi Minisztérium, az Is­kolaügyi Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium ága­zatában sem. A beruházásokban negatív je­lenség volt az első fél évben, hogy nem összpontosították kel­lőképpen az eszközöket az épít­kezések befejezésére. Ebben az időben 800 millió korona érté­kű építkezést fejeztek be, de ugyanakkor megkezdték 4 mil­liárd korona értékű létesítmé­nyek építését. A lakosság életszínvonala Az anyagi források kialakí­tásának dinamikus fejlődése lehetővé teszi, hogy teljesítsük a lakosság életszínvonalának növelésében a kitűzött célokat. Az első fél évben tovább emel­kedett a lakosság bevétele, gaz­dagabb lett a hazai piac. A la­kosság keresletének aránylag kedvező kielégítése, az árak szabályozása és az árfegyelem megszilárdítása abban nyilvá­nult meg, hogy növekedett a bizalom a korona iránt és meg­szilárdult lakosságunk bizton­ságérzete. A lakosság pénzbevétele 1972 öt hónapja alatt 6 százalékkal emelkedett. A szociális bevéte­lek 9,6 százalékkal emelked­tek, ami 482 millió koronával jelent többet, mint 1971 azonos időszakában. A pénzkiadások 6,7 százalék­kal emelkedtek. Ez a növeke­dés összhangban áll az állami tervvel. A kiskereskedelemben eszközölt vásárlások értéke 860 millió koronával volt több, mint 1971 első felében. A legnagyobb ütemben a szolgáltatásokra for­dított kiadások emelkedtek. A lakosság takarékbetétje 3,8 szá­zalékkal emelkedett. 1972 első felében a kiskeres­kedelmi forgalom értéke 23,7 milliárd korona volt, ami 6,3 százalékkal több, mint 1971 el­ső felében. A tervfeladatok sikeres telje­sítésére hatással volt a piac egyre jobb ellátása és a lakos­ság pénzbevételének növekedé­se. A belkereskedelem dolgo­zói fokozatosan kiküszöbölték a választékban tapasztalható hiá­nyokat. Nagy gondot fordítot­tak arra, hogy a piacot ellás­sák olyan árufajtákkal, ame­lyek iránt nagy a kereslet. To­vábbra is nagyobb a kereslet mint a kínálat a jobb minősé­gű textíliákat és cipőket, kü­lönösen a bútort illetően. Az élelmiszerellátás kielégí- lő volt. Fogyatékosságok for­dultak elő elsősorban a húsfaj­ták választékában. A többi árucikkekkel való el­látás megjavult, de továbbra is hiányoznak egyes textilfajták, mint például a gyermek- és csecsemőruhák és a frottírból készített ruházati cikkek. Az első fél évben is csökkentek a kiskereskedelmi árak. Az el­múlt év első feléhez viszonyít­va az árak indexe 0,6 száza­lékkal csökkent. A közétkezte­tésben a kiskereskedelmi árak 1,2 százalékkkal, a szolgáltatá­sokban 0,2 százalékkal csök­kentek. Valamennyi szociális csoport létfenntartási költségei csökkentek. 1972 első fél évében 13 691 lakást adtak át, ami 1971 első fél évéhez viszonyítva 8,8 szá­zalékkal több. Az építővállalatok az év ele­jétől 9348 lakás építését fejez­ték be, ami 7,6 százalékkal több mint tavaly az első fél évben. Az egyéni építkezés keretében 4356 lakás épült fel, ami 4,6 százalékkal kevesebb, mint 1971 első fél évében. 20 159 lakás építését kezdték meg. és az évi tervet 55,3 szá­zalékra teljesítették. 1971 első fél évéhez viszonyítva 2194 la­kással többet kezdtek el építe­ni. A megkezdett építkezések száma megteremti a feltétele­ket arra, hogy 1973-ban egyen­letes legyen az építkezés. To­vábbra is lemaradás tapasztal« ható a lakótelepek komplex el­látottságában. Az előzetes eredmények sze­rint 1972 első fél évében 2,3 milliárd korona táppénzt fizet­tek ki a dolgozóknak. 1971 azo­nos időszakához viszonyítva ez 3,3 százalékkal több. 1971 első fél évéhez viszonyítva az anya­sági segély összege 134,4 szá­zalékkal és a gyermek megszü­letésénél kifizetett segély 102,7 százalékkal emelkedett. Az elmúlt év első fél évéhez viszonyítva a nyugdíjak össze­ge 314 millió koronával emel­kedett és elérte a 3511 millió koronát. Az átlagos öregségi nyugdíjjáradék 852 koronáról 885 koronára, a szövetkezeti tagok járadéka 575-ről 612 ko­ronára emelkedett. 1972 első fél évében a Szlo­vák Szocialista Köztársaság népszaporulatának fejlődéséi az élve született gyermekek szá­mának emelkedése jellemzi. Emelkedett a házasságkötések száma és csökkent a terhessé­gek művi megszakításának szá­ma. Az elmúlt évhez viszonyítva 600-zal több házasságot kötöt­tek. A válások száma a múlt év első fél évének színvonalán maradt. 1972 első fél évében az élve született gyermekek száma 1971 azonos időszakához viszonyítva 1200-zal emelkedett. A Szlovák Szocialista Köz­társaságban 1972 első felében a természetes szaporulat emelke­dett, 1971 első fél évéhez vi­szonyítva 1,1 ezerrel növeke­dett. 1972. július 1-én a Szlovák Szocialista Köztársaságnak 4,602 000 lakosa volt. A tervteljesítés és a népgaz­daság fejlesztésének eredmé­nyei az évi feladatok szempont­jából nézve kedvezőek. Az alap­vető termelési ágazatokban idő­előnyt szereztek a termelési feladatok teljesítésében. Az el­múlt időszak negatív fejlődési irányzatának hatása növeli az évi feladatok teljesítésének igé­nyességét, valamint az irányítás minden fokán a szervező és irányító munka igényességét is. Nagyon késó volt már, amikor Kloss elhagyta a körzetvezető palotáját. Ak­kor ment el, amikor Rioletto a házi­asszonytól köszönt el. Az asszony nem vette észre Klosst, különben is részeg volt már, és Kloss abban bízott, hogy elfelejti... Természetesen néhányszor még táncolni kellett volna vele, mert nagyon értékes ismeretség volt, de nem volt ereje elviselni az asszony szüntelen fecsegését. Brunner az ablaknál ter­peszkedett, Kloss látta az arcát, ami­kor kilépett az utcára. Az éjszaka hűvös volt, mint általá­ban május elején; Kloss zsebre dugott kézzel ment ötven vagy hatvan mé­tert és megállt a sarok mögött, azon a helyen, ahonnan iól láthatta a körzet­vezető palotájának bejáratát. Vajon Rio- leto kocsival érkezett? Ha igen, ak­kor természetesen semmit sem tehet... Várt. Végre megpillantotta a bűvész magas alakját. Rioletto gyors léptekkel ment, egyetlen egyszer sem nézett körül. Kloss óvatosan utána osont. A néptelen utcán megjelent a járőr: hangos „Halt.I“ kiáltással megálltak Rioletto mellett, aztán visszaadták neki az igazolványát és összecsapták bokájukat. Kloss ha­nyagul tisztelgett, amikor elmentek mellette... Továbbra is óvatosan ment. s úgy látszott, hogy a bűvész még csak nem is sejtette, hogy figyelik. Befordult az egyik főutcába, s néhány perc múl­va már abban a villanegyedben jártak, ahol csak németek laktak, Kloss cso­Fordította: Bába Mihály dálkozott, mert azt hitte, hogy Rioletto szállodában szállt meg ... A bűvész megállt az egyik ház előtt, elolvasta a számot, az ajtóhoz lépett és becsöngetett. Kloss messziről figyelte. Rioletto elég sokáiq várt, miq végül kinyílt az ajtó és Kloss megpillantotta a küszöbön, a bentről kizúduló fény- özönben, Puschke úr alakját. Nem té­vedett! Puschke állt az ajtóban, és né­hány pillanat múlva Riolettóval eltűn­tek a villában. Mi kötötte össze ezt a két embert? Puschke megijedt vagy csak úgy tett, mintha megijedt volna, amikor meglát­ta Riolettot a körzetvezetőnél? Viselke­désükben nem volt semmi különös, ami régi ismeretségre mutatott volna, és még hozzá olyan ismeretségre, mely fel­jogosít a késői látogatásra. Vajon szük­ség lehet-e még eqy ilyen Információ­ra? Miért mondta Rioletto: „Az az em­ber, aki részt vett a gyári robbantás­ban, itt van közöttünk?“ Kire gondolt? Mit tud és mit mondhat Brunnernek? # # * Kloss akkor tette fel magának ezt a kérdést, amikor a belváros felé ment. Edward a Wolowej utca 15. számú ház­ban lakott, egy ódon bérház második emeletén. Már aludt, amikor bekopo­gott hozzá. — Megőrültél — mondta. — Mi tör­tént?. Kloss leült az ágy szélére és rágyúj­tott. Pihent. Figyelmesen nézett a szo­bában tevékenykedő Edwardra. A taní­tó úr vizet forralt, teát készített. — Mi történt? — kérdezte, amikor kiöntötte a poharakba a teát és leült. — Meg kell beszélnünk néhány dol­gotmondta Kloss. — Az idegeid felmondták a szolgála­tot — állapította meg Edward. Hol vol­tál? —- A körvezető fogadásán. Oj fela­dat vár rád. — Miről van szó? — Egy bizonyos Rioletto, valami sö­tét figura lehet, valószínűen a Gestapo ügynöke. Próbálj megtudni róla valamit. És Reil helyetteséről, Puschkéről... — Megpróbálok ... — Legjobb lesz. ha Puschkéval Dan- ka foglalkozik. — Megint Danka — mondta Edward — sajnálom azt a kislányt. — Panaszkodott? — Sohasem fog panaszkodni, Tegnap óta Reil titkárnőié. Azaz csak helyette­síti a titkárnőt, akit az a német szabad­ságra küldött a Birodalomba. — Nagyon jó — jegyezte meg Kloss. Edward sokáig hallgatott. — Nagyon jó — ismételte meg végül. — Gondoltál-e valamikor arra, hogy mi­lyen árat kell ezért neki fizetni? Kloss gyors léptekkel járt le s fel a szobában. — Sohasem gondolkoztam az árakon — jelentette ki. Tudta, hogy hazudik; napok óta csak Dankára gondolt és va­lahányszor eszébe jutott, átkozta a mun­káját. — El kell hogy juttasa hozzánk Reil üzemének pontos tervrajzát. — Csak ne olyan hevesen, ne olyan hevesen — mondta Edward. — Most semmit sem szabad tennie, ami a leg­kisebb qyanút is felébreszthetné a né­metekben. Teljesen elegendő, ha sike­rül kapcsolatot teremtenie Pulkowski- val. —• És ki hajtja végre a feladatot? — Ezt Kazikra bíztam — mondta Ed­ward. — Nagyszerű fiú. Megbirkózik vele. — A csoportodban mindenki nagy­szerű — dünnyögött Kloss. — Változat. lanul tanító vagy,, aki szeret jó osztálu- zatokat adni. Kazik a Reil üzemével szemben levő vasúti műhelyben dolgozott. A sötét bo­rokban levő irodájának ablakából látta a síneket, a mozdonyokat és távolabb a magas falat, mely elválasztotta a gyárba vezető sínpárokat. Korán ment munkába. Néhány perccel nyolc előtt már bent volt, de Herr Luebke, a főnö­ke, a magas, barna inges német, rend­szerint előtte érkezett meg. Szobájá­nak ajtajában várt Kazikra és szüntele­nül órájára pillantott. Kiadta a munkát Kaziknak. Igaz, nem volt sok: lemásol­ni a fizetési listát, a kimutatást a mun. kásokról, de a német rendkívül nagy pontosságot követelt, elegendő volt egyetlen jelentéktelen hiba. már lemá­solt atta az egészet. Egy óra múlva egyedül hagyta Kazikot, kiment az ál­lomásra a kollégáihoz, meglátogatni az állomásfőnököt és közben meginni egy korsó sört. Erre várt Kazik. A főnök szobájában álló páncélszekrényben vol­tak a lepecsételt belépők Reil üzemé­be, melyeket azoknak a vasutasoknak adtak ki, akik a gyári mellékvágányon dolgoztak. — Egy óra múlva visszajövök — mondta szokásához híven a főnök. Kazik az ablaknál állt és amikor a német eltűnt a raktárak épületei mö­gött, bement a szobájába. A páncélszek­rény kulcsai az íróasztal fiókjában he­vertek. Kazik tolvajkulccsul kinyitot­ta az íróasztalfiókot, sokkal tovább mintsem gondolta, bajlódott a páncél- szekrénnyel. Végre kinyílt az ajtaja. Megtalálta a „Passierschein“ feliratú dossziékét. Kivette az egyiket: Hans Molke nevére kiállított belépők voltak. Zsebébe rejtett egyet és kirohant a bá­rokból. (Folytatjukj 1972. VII. KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE Andrzej Zbych:

Next

/
Oldalképek
Tartalom