Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó
1972. VII. 2. Nyilvánvalóan korai lenne kijelenteni: lám, hosszú esztendők stagná- ciója után beérett a genfi leszerelési tanácskozások gyümölcse. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy az elért eredmények, az általános és teljes leszerelés szempontjából rendkívül fontos, mondhatnák alapvető jelentőségű dokumentumok, egyszer s mindenkorra az égető nemzetközi politikai problémák tárgyalásos rendezésének lehetőségét példázzák. Bebizonyosodott, hogy a genfi fórum, amelynek asztalánál szocialista államok, NATO-hatal- mak és semleges országok küldöttségei foglalnak helyet, az adott realitások tárgyilagos elemzése alapján képes a sokszor rendkívül bonyolult helyzetekből is kivezető utat találni. A genfi LESZERELÉSI BIZOTTSÁG, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete 1961. évi 16. ülésszakának » határozata szellemében tizennyolc állam alakított, napjainkban a leszerelési és fegyverkorlátozási törekvések legrangosabb fóruma. Igaz ugyan, hogy a bizottság tevékenységének kezdeti szakaszában, így 1961—1966 között egyetlen komoly figyelemre méltó dokumentumot sem fogadott el, mintegy képtelen volt szabadulni a hidegháború éveinek bizalmatlanságot hintő, keserű emlékű örökségétől, így a Szovjetunió leszerelési javaslatai, többek között a háromszakaszos fegyverkorlátozási tervezet, a nyugati tárgyaló felek meddő vitájába, a NA TO-hatalmak halogató taktikájába fül ladt. Tulajdonképpen ez a felismerés késztette a moszkvai vezetést arra, hogy az általános és teljes leszerelést, mint, végső célkitűzést, kisebb horderejű, ám lényeges kérdéscsoportokat érintő részmegállapodások útján kö zelítse meg. Dön tő lépés Magától érthető, hogy a leszerelést tárgyalások gyújtópontjában a nukleáris és tömegpusztító fegyverek állanak. Ezt nem csupán a szóban forgó fegyverek veszélyessége, hanem egy további tényező is indokolja. Kétségtelen ugyanis, hogy a nukleáris tömeg pusztító eszközök fejlesztése a tudó- mányos-műszaki forradalom korában végeláthatatlan fegyverkezési versenyt eredményezne, amely viszont rendkívül fékezően hatna a világ államainak gazdasági, de nem utolsósorban szociális és kulturális fejlődésére is. Köztudomású, hogy a védelmi és támadó rakétarendszerek műszaki fejlesztése az elmúlt esztendők során milliárdokat emésztett fel, olyan anyagi eszközöket, amelyek a kölcsönös bizalom megteremtése ese tében az emberiség javát szolgáló beruházásokra hasznosíthatók. Szovjetunió számos indítványő- ban, javaslat-tervezetében, így a genfi leszerelési bizottság talaján is első és döntő fontosságú lépésként a pillanatnyi állapot „befagyasztását“ helyezte előtérbe. Ez annyit jelent, hogy a nukleáris hatalmak nem fejlesztik tovább tömegpusztító eszközeiket, az ilyen fegyverekkel nem rendelkező államok viszont nem folytatnak kísérleti atomrobbantásokat. A szovjet kezdeményezés — a későbbi fejlemények is tükrözik — ésszerűnek, elfogadhatónak bizonyult és lényegében ezek az elvek alkotják az atomsorompó egyezmény gerincét. Annak ellenére, hogy Franciaország és a Kínai Népköztársaság nem csatlakozott a megállapodáshoz, illetve mind a mai napig folytatja kísérlet) robbantásait, az atomstop érvényesülése jelentős hozzájárulás a kölcsönös bizalom megteremtéséhez, sőt tárgyalási alapot nyújtott a további megbeszélésekhez. így került a genfi bizottság napirendjére a tengerfenék fegy- vermentesítésének, valamint a biológiai és vegyi tömegpusztító eszközök gyártása betiltásának a kérdése. Kétségtelen, hogy a tengerfenék demi- litarizálása jelentős hozzájárulás az általános és teljes leszereléshez. Tudvalevő, hogy a tengerek fenekén elhelyezett nukleáris rakétafegyverek nem csupán egy esetleges háború idején jelentenének súlyos veszélyt az emberiségre nézve, hanem általában komoly akadályt jelenthetnek a szabad hajózás, a tengerek kincseinek kiaknázása szempontjából. Tagadhatatlan, hogy az említett két egyezmény — az atomstop és a tengerfenék fegyvermentesítéséről szóló nemzetközi megállapodás — egyrészt megnövelte a genfi leszerelési bizottság tekintélyét, másrészt olyan kiindulási alapot teremtett, amely lehetővé tette a továbblépést, a bizottság tagjainak figyelmét a biológiai fegyverek gyártásának és tárolásának eltiltására irányíthatta. Nem célunk, hogy bővebben elemezzük, vajon milyen veszélyt jelenthetnek az emberiség számára a biológiai fegyverek. Tény hogy a töíoscsln, a szovjet küldöttség vezetője megpusztító eszközöknek ez a típusa a legbarbárabb, tulajdonképpen visszájára fordítja azokat a tudományos eredményeket, amelyek éppen az ember védelme céljából születtek meg. Használatuk — több neves szakember és tudós egyöntetű véleménye szerint — az emberiség degenerációjához vezethet. Ebben a vonatkozásban ugyanakkor már nem csupán a gyártás betiltása, hanem a meglevő készletek megsemmisítése is előtérbe került. Az a tény, hogy a genfi leszerelési bizottság végül is elfogadható dokumentumot dolgozott ki, reményekre jogosítja fel a világ haladó közvéleményét, amely arra számít, hogy a jelenlegi ülésszakon hasonló döntés, illetve határozattervezet kerül tető alá a vegyi fegyverek gyártásának és tárolásának eltiltásáról. A gordiuszi csomó Vitathatatlan, hogy a genfi leszerelési bizottság munkáját a múltban is, ma is leginkább az elfogadott megállapodások, a születendő egyezmények ellenőrzésével összefüggő kérdések hátráltatták. Ezzel kapcsolatban tán érdemes rátapintani a szovjet javaslat lényegére, amely az ellenőrzést — hasonlóan a SALT-megál- lapodúsokban rögzített állásponthoz — saját nemzeti eszközökkel óhajtja végrehajtani. A szovjet javaslat logikusan a nukleáris hatalmak műszaki szintjére és felkészültségére apellál, hiszen a rendkívül érzékeny és nagy hatósugarú tudományos berendezések, a mesterséges holdak korában aligha válik szükségessé az amúgyis kétes eredményekkel járó helyszíni szemle, amely esetleg egy bizonyos szinten veszélyeztetheti az adott ország biztonságát. Úgy tűnik azonban, hogy a legutóbbi hónapok kétoldalú szovjet—amerikai tárgyalásai eredményeként lezárult ez a vita, sikerült kettévágni a gordiuszi csomót, így a genfi leszerelési bizottság jelenlegi ülésszakán tán ennek a kérdésnek a „kizárásával“ már zökkenőmenteseit folytatódhat a további megállapodások feletti tanácskozás. Körülmények közrejátszása Tévedés lenne azt hinni, hogy az általános és teljes leszerelés kérdéseivel kizárólag a genfi leszerelési bizottság hivatott foglalkozni. A genfi fórumon megszülető megállapodástervezetek magától érthetően az ENSZ közgyűlése elé kerülnek, amely végeredményben dönt sorsuk felől. Ettől függetlenül, a világszervezet talaján számos kezdeményezésre kerül sor, ilyen volt például az a szovjet javaslat, amely leszerelési világ értekezlet összehívását indítványozta. Nyilvánvaló, hogy ezek az indítványok szintén elősegítik a genfi értekezlet munkáját. Nem kevésbé az európai feszültség enyhítését szolgáló törekvések is. A leszerelési tárgyalások történetében feltétlenül fordulópontot jelent a szovjet—amerikai SALT-meg- állapodás, amelyet Nixon elnök moszkvai látogatása idején parafáit a két fél. Úgy is mondhalnók, hogy a SALT- tárgyalások szervesen kapcsolódnak a genfi leszerelési bizottság munkájához. Ugyanis a szovjet—amerikai eszmecsere a támadó és védelmi jellegű rakéta fegyverek korlátozásáról rendkívül kedvezően befolyásolhatja az általános és teljes leszerelés ügyét. Ennek a megállapodásnak a jelentősége, bár hangsúlyozottan csak az első lépésről van szó, kizárólagosan a fegyverkezési verseny megfékezésében kap szerepet, mégpedig nem csupán a két fél viszonylatában, hanem általánosságban is. Aligha vonható kétségbe, hogy a szovjet, vagy az amerikai törvényhozás hozzájárul-e a SALT-megálla- podások ratifikációjához. Tulajdonképpen nem is ez a tényező a következő fordulók megrendezésének az előfeltétele. Arról van szó, hogy a további érdemi tárgyalások megkezdését megelőzően feltétlenül érvényt kell szerezni a már megkötött megállapodásoknak, s itt nem csupán a SALT-egyez- ményről van szó, hanem a genfi tárgyalóasztalnál kidolgozott és elfogadott dokumentumok realizálásáról is. Párhuzamok A genfi leszerelési bizottság tevékenysége törvényszerűen összefügg a világpolitikai folyamatokkal, az enyhülés útját egyengető politikai törekvések sikerével, avagy kudarcaival. A Szovjetunió — idézett három szakaszos leszerelési javaslatában — felvetette a NATO és a Varsói Szerződés tagjainak idegen országokban állomásozó fegyveres erői létszámának arányos csökkentését stb. Ezek az indítványok mind a mai napig „érvényesek“, megvalósításuk feltehetően az európai biztonsági értekezlet eredményeitől is függ. A párhuzamok felállítása mindenképpen indokolt, sőt szükséges. Több politikai megfigyelő mulatott már rá, hogy a genfi barométer magától érthetően a világpolitikai folyamatok alakulása szerint ingadozik. így a leszerelési tárgyalásokat feltétlenül kedvezőtlenül befolyásolja az indokínai fegyveres konfliktus, pontosabban háború. Hogy csak egyetlen példát említsünk, tudvalevő, az amerikai hadvezetés különböző vegyi fegyvereket is bevet a dél-vietnami szabadságharcosok ellen. Ezek a fegyverek — többek között — hatalmas és komoly következményekkel járó károkat okoznak az ország mezőgazda- sági kultúrájának, megmérgezik az emberek környezetét, különböző járványok stb. vészes elterjedéséhez vezethetnek. Az amerikai hadvezetés, a Pentagon természetesen minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy maximálisan fékezze a vegyi fegyverek eltiltásáról szóló megállapodás-tervezet megszületését. Ennek megfelelően alakul majd az amerikai küldöttség taktikája is a genfi leszerelési bizottság ülésein, amennyiben a közeli időszakban nem sikerül lényeges előrehaladást elérni a vietnami háború mielőbbi befejezése ügyében. Ez a nagyon is időszerű példa híven tükrözi, hogy az egyes rész- megállapodások megkötését a konfliktusos helyzetek felszámolásának kell feltétlenül megelőznie. Egy politika csődje Említést tettünk róla, hogy a genfi leszerelési bizottság munkájának kezdeti szakaszát a hidegháborús politika öröksége kötötte gúzsba. Nos, az elért eredményeket, a nemzetközi feszültség feloldását elősegítő megállapodásokat szemügyre véve leszögezhetjük, hogy a hidegháborús uszítások, a diszkrimináció, gazdasági és politikai elszigetelés időszaka végérvényesen lejáróban van, Igaz ugyan, hogy napjainkban is sok esetben hangzanak még el disszonáns hangok, viszont a nemzetközi közvélemény, a reálpoli- tikai elvek térhódítása háttérbe szorítja a fegyvercsörtető hatalmi csoportok, szélsőséges pártok és szervezetek uszításra, nacionalizmusra épülő platformját. Ez a folyamat, amely tulajdonképpen leszerelésre kényszeríti az imperializmust, korunk osztályharcának, a nemzetközi kommunista- és munkás- mozgalom forradalmi mozgalmának szerves alkotóeleme. Mindenképpen hozzájárul a kolonializmus felszámolásához, kizárja az erőszak alkalmazását az államközi kapcsolatokból, a békés egymás mellett élés alapelveinek a szellemében rendezi a fennálló nézeteltéréseket. Tehát erről és nem kevesebbről van sző Genfben, ezért helyezünk komoly hangsúlyt a leszerelési bizottság munkájára, amelyet évek hosszú során át fékezett, gáncsolt, akadályozott a nyugati országok hatalmi struktúrájának egyik determináns tényezője, a hadipari komplexum. Persze, az elért, valóban pozitív eredmények ellenére sem írhatjuk le a katonai berendezéseket és fegyvereket gyártó cégek, szétterjedt vállalatok befolyását a kapitalista országok külpolitikai vonal- vezetésére Távlatok A genfi leszerelési bizottság jelenleg folyó ülésszaka viszonylag kedvező külpolitikai konstellációban kezdett munkájához. Korai lenne természetesen jósolgatásokba bocsátkozni, vajon a bizottság munkájában részt vevő államok küldöttségei mivel „lepik“ meg az Egyesült Nemzetek Szervezete soron következő ülésszakát. Rosesin szovjet delegációvezető bizakodó nyilatkozatot telt, ám rámutatott az esetleges akadályokra is, vázolta, hogy a leszerelés folyamata mindenképpen függőben van az egyes hatalmak, kiváltképp a nagyhatalmak politikai vonalvezetésétől. Leszögezte ugyanakkor, hogy a Szovjetunió a továbbiak során is ragaszkodik elvszerű álláspontjához, az elért eredményeket az általános és teljes leszerelés szerves részeként értelmezi. Végezetül nem árt, ha hangsúlyozzuk: a genfi leszerelési bizottság 1972. nyári ülésszaka — az elmúlt esztendők viszonylatában — valóban optimális körülmények között ült össze. Balogh P. Imre
