Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-22 / 171. szám, szombat

Húsz év G yakori hadiállapotban, egyidejűleg a munka frontjáéi tett alkotó erőfeszítésekkel, új alapokon a jobb jövő ki­alakítására tett erőfeszítések jegyében telt el az a húsz év, amely a monarchia bukása óta határtalanul nagy változásokat eredményezett Egyiptom életében. Éppen húsz éve, W52. jú­lius 23-án döntötte meg Abdel Gamal Nasszer ezredes vezeté­sével haladó szellemű tisztek csoportja b'aruk király korrupt rendszerét, s vetett véget ezzel a Mohammed Ali dinasztia egyiptomi uralmának. Ami ez után következett, az már Egyiptom modern történelme, mely rövidsége ellenére esemé­nyekben éppen olyan mozgalmas, mint múltja volt. Ülésezik az egyiptomi parlament Heikal a közel-keleti rendezés kilátásairól A szocializmus védelme Japán—kínai közeledés A szenátus jóváhagyta a moszkvai egyezményeket erre“ — írja, majd hozzáteszi, hogy előbb az araboknak kell kényszerű helyzetet teremteni Washington számára. Ennek eszköze Heikal szerint az olaj. Heikal ennek megfelelően fel­szólítja az olajban gazdag arab országokat: korlátozzák a „fe­kete arany“ kitermelését, csu­pán annyit szivattyúzzanak az olajvezetékekbe, amennyi jelen­legi kiadásaik fedezéséhez, va­lamint — és ez a fontosabb — az Izrael ellen vívandó harc költségeihez szükséges. Ha az olajtermelő arab országoknak sikerül ilyen típusú, kollektív politkát kialakítaniuk, az Egye­sült Államok majd jobb belá­tásra kényszerül. Elmondja még a továbbiak­ban, hogy a „szilárd arab bázis“ csupán egyik eleme annak a „többágú“ stratégiának, ame­lyeket jómaga a konfliktus megoldása érdekében javasol. További elemei: Egyiptom vál lalfon bizonyos kockázatot (Heikal nyilvánvalóan katonai kockázatra gondol), mert „aki nem kockáztat, nem is nyer semmit", erősítsék az arab — szovjet barátságot. ban magukat az imperializmus népellenes lényegét és agresz- szív törekvéseit illetően. A Szovjetunió azonban — folytatódik a cikk — a nemzet­közi feszültség enyhítésének hí­ve, a tartós béke" híve, és ép­pen ennélfogva erélyesen szembeszáll minden agresszív cselekménnyel, minden olyan kísérlettel, amely a népek fel­szabadító harca ellen irányul. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a békés együttélés elvé­nek megszilárdításáért folyta­tott harccal párhuzamosan a Szovjetuniónak és a testvéri szocialista államoknak erőfe­szítéseket kell tenniük védelmi képességeik szilárdítására. sor kerül egy Tanaka—Szun ta­lálkozóra is. A jövő hét eleje1!! kezdődnek meg a hatalmon lévő Liberális Demokrata Pártban azok a meg­beszélések, amelyek azt céloz­zák, hogy a konzervatív párton és kormányon belül egységes álláspontot alakítsanak ki a Kínával való kapcsolatrendezés kérdésében. Ha ez sikerül, a kormányszíntű tárgyalások szín­tere áttevődik Pekingbe — mu­tatnak rá japán kormánykörök­ben. 9 Első lépések A „Szabad Katonatisztek“ cso­portja lemondásra kényszerítet­te Farukot és elkerülte a véres polgárháborút. A monarchia kor­hadt fatákolmányként omlott össze, bukásra megérve, s Fa­ruk ott végezte, ahol általában a hasonló sorsra jutott exural- kodók. Playboyként élt, míg telt összeharácsolt vagyonából, az- tán agyonitta magát és szívin­farktus végzett vele valame­lyik nyugat-európai üdülőhe­lyen. A monarchia feudális ma­radványai azonban nem szűntek meq egyik napról a másikra, felszámolásukért szinte lépés­ről lépésre kellett csatázni a reakcióval. Az egyiptomi forradalom je­lentősége elsősorban abban volt, hogy anttimperialista és anti- feudális jellegével megmutatta a követendő utat, a forradalom szellemében végrehajtott intéz­kedéseivel hatást gyakorolt más arab országokra is, szilárd ala­pot teremtett haladó politikai folyamatok érlelődésére és meg­valósulására. Döntő lépést je­lentett a brit monopóliumok tu­lajdonságának államosítása, majd az angol támaszpontok fel. számolása. Nasszer elnök rend­szere, különösen a köztársaság­nak 1953-ban történt kikiáltása óta, világosan kifejezte, hogy nemzeti külpolitikát kíván foly­tatni, Egyiptom nem lesz Ang­lia és más imperialista hatal­mak függvénye. Merész lépések voltak ezek, különösen akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy a fiatal köztársasági rendszernek szembe kellett néznie az impe­rialista Nyugat várható megtor­ló intézkedéseivel, másodszor az országon belül sem dőlt el vég­leg a hatalmi harc, mert a feu­dális viszonyok csökevényel kö­zött különösen a vidéken erős volt a földbirtokosok befolyása, az ő sarjaik alkották a hadse­reg tisztikarának zömét és so­káig fékezhették a reformok, különösen a földreform végre­hajtását. A fellahnak is meg kellett előbb győződnie arról, hogy a Nasszer vezette kormány a javát akarja, de még akkor sem fejezhette ki szabadon a rendszer támogatását, mert még mindig ki volt szolgáltatva a földbirtokosok önkényének. Nasszer vitathatatlan érdeme, hogy feismerte Egyiptom veszé­lyeztetettségének forrását és 1956-ban államosította a Szuezi- csatorna Társaságot. Várható volt, hogy ezt a keserű pirulát nem nyelik le az érdekelt nyu­gati államok. 1956 októberében angol—francia—izraeli agresszi­ót indítottak az egyiptomi rend­szer megdöntésére, a Szuezi- csatorna visszaszerzéséért, de a Szovjetunió intő szava lehűtötte az agresszorok vérmes remé­nyeit. Az agressziót követően új fejezet kezdődött Egyiptom tör­ténetében. 0 Az igazi barátok 1956 kinyitotta az arab töme­gek szemét és az egyiptomi kor­mány mindinkább a szocialista országok, elsősorban a Szov­jetunió felé kezdett orientálód­ni. A két ország diplomáciai kapcsolatai már 1943-ban lét­rejöttek, de csak 1956 után bon­takoztak ki igazán. Ebben nagy része volt annak a szerepnek, amelyet a Szovjetunió, majd további európai szocialista ál­lamok Egyiptom iparosításában, nagy létesítmények építésében, általában a gazdasági és keres, kedelmi együttműködésben vál. laltak. Ennek legeklatánsabb példája az asszuáni qát- és erő­műrendszer. Terve már 1952 ok­tóberében felvetődött. A Nem­zetközi Újjáépítési és Fejleszté­si Bank 460 millió egyiptomi font segítséget ajánlott fel, az Egyesült Államok és Anglia is hajlandó volt finanszírozni a létesítményt, de olyan feltéte­lekkel, amelyek megalázták vol. na Egyiptom nemzeti méltósá­gát és a kapitalista fejlődés út­jára terelték volna az orszá­got. Érthető, hogy Kairó ezt visszautasította és máshol ke­resett segítséget. Ezt a Szovjet­uniónál találta meg. Egy csep­pet sem vitás, hogy az asszuá­ni erőműrendszer mindkét rész­legének felépítését csakis a Szovjetunió nagylelkű anyagi és műszaki segítsége tette lehető­vé, ezt egyiptomi részről több­ször kiemelték. A Szovjetunió közel 700 millió rubel hitelt nyújtott e célra Egyiptomnak. A gazdasági eredmény mellett mérlegelnünk kell azt is, hogy az erőműrendszeren egymás mellett dolgozó egyiptomi mun­kások és szovjet szakemberek erősítették a két nép barátsá­gát, s a szovjet műszakiak pozi­tív befolyást gyakoroltak arab fegyverbarátaikra. A műszaki-gazdasági segítség mellett ki kell emelnünk azt a nagy és felbecsülhetetlen segít­séget, amelyet a Szovjetunió az 1967-es izraeli agresszió óta nyújtott Egyiptomnak az ország szuverenitásának és független­ségének megvédésében, a közel- keleti helyzet igazságos rende­zésére irányuló erőfeszítései­ben. A nemzetközi fórumokon tett diplomáciai szolgálat mel­lett éppen a szovjet haditech­nika, a szovjet katonai tanács­adók működése tett felbecsülhe­tetlen szolgálatokat Egyiptom­nak abban, hogy szembe tudott szállni az agresszorok további próbálkozásaival és fel tudott készülni a megszállt területek­hez való elidegeníthetetlen jo­gainak érvényesítésére. • Üj utakon A két ország együttműködé­se egyre erősödik, amit a ta­valy megkötött szovjet—egyip­tomi barátsági és együttműkö­dési szerződés is megpecsételt, s ez még szélesebb alapokra helyezte a Szovjetunió és Egyiptom kapcsolatainak kibon­takoztatását. Tartalmazza töb­bek között a felmerülő idősze­rű politikai és gazdasági kér­désekről való rendszeres konzul­tációkat, ami a gyakorlatban meg is történik. Bizonyítják ezt egyiptomi politikusok gya­kori moszkvai látogatásai. A két ország viszonyára jellemző­ek a néhai Nasszer elnök sza­va: „Az arab-szovjet barátság nem csupán ideiglenes jelenség. Állandó tényező lett, amelynek hatása kiterjed a szabadságért és a békéért vívott harcra. Erő­södik a két fél küzdelme prob­lémájának mély megértéséből kiinduló kölcsönös bizalom." Egyiptom példája az egész arab világot befolyásolta. A po­zitív fejlődés eredménye lett a kialakuló arab egység, az arab népek antiimperialista frontja. Ennek egyik konkrét eredmé­nye lett az Egyiptomot, Szíriát és Líbiát tömörítő államszövet­ség. Az egység útján további lépések is történnek, például az Egyiptomban és Líbiában kormányzó Arab Szocialista Unió párt készülő egyesítése. Az arab egység szárny bontá­sa az antiimperialista és anti- cionista front erősödésével jár, úgy is mondhatnánk, hogy ma már képesek önállóbban felven­ni a küzdelmet az arabok el­lenségeivel, amit a szovjet ka­tonai szakemberek most befeje­ződött egyiptomi küldetése tett lehetővé. Egyiptom tisztában van vele, mivel tartozik érte, ezt fejezi ki hálás köszönetnyil­vánítása. A szovjet—egyiptomi együttműködés természetesen tovább fejlődik az egyezmény szellemében, s ez zálogát adja nemcsak Egyiptom, hanem más arab országok pozitív fejlődésé­nek, a húszéves út ígéret teljes folytatásának. L. L. Kairó — Anvar Szadat, egyip­tomi elnök csütörtökön politi­kai vezetőkkel és a sajtó vezető képviselőivel tanácskozott. Jól tájékozott kairói források sze­rint pénteken összeült az egyip­tomi parlament is, hogy megvi­tassa a közel-keleti helyzet leg­utóbbi fejleményeit. Mint az Al Ahram jelenti, né­hány napon belül Kairóba vár­ják jasszer Arafatot, a palesz­tin ellenállási szervezet elnö­két. Arafat jelenleg a Szovjet­unióban tartózkodik, s ottani látogatása befejeztével Kairóba, Tripoliba és Damaszkuszba láto­gat, hogy megvitassa az arab vezetőkkel az aktuális tenniva­lókat. Heikal, az Al Ahram főszer­kesztője szokásos pénteki ve­zércikkében — amely egyben a „sem béke, sem háború“ ál­lapotáról szóló hatrészes cikk­sorozat befejező része is — is­mét azt latolgatja, milyen esz­közzel lehetne az Egyesült Ál­lamoknál kikényszeríteni, hogy a rendezés érdekében nyomást gyakoroljon Izraelre. „Senki sem győzhet meg bennünket arról, hogy Amerika képtelen Moszkva — A Krasznaja Zvez­da pénteki számában „Békés együttélés és a szocializmus vé­delme" című cikkében megálla­pítja, hogy a békés együttélés elve nem zárja ki az imperia­lizmus agresszív erőivel szem­beni aktív fellépés politikáját, a szocializmus és a kommuniz­mus vívmányainak szilárd vé­delmét. A Szovjetunió józanul és reálisan értékeli a jelenlegi helyzetet, s abból indul ki, hogy a nemzetközi feszültség enyhü­lését mutató jelek ellenére még súlyos küzdelmet kell vívni a béke, a nemzeti és a társa­dalmi felszabadulás ellenségei­vel. A valódi marxisták és le- ninisták nem ringatják illúziók­Tókió — Japán kormányfor- rások szerint augusztus elején lesz az első hivatalos megbeszé­lés Miki Takeo miniszterelnök­helyettes és Szun Ping-hua, a Kínai—Japán Baráti Társaság alelnöke között a két ország közötti kapcsolatok rendezésé­nek kérdéseiről. Az említett források úgy tudják, hogy a Csou En-laj miniszterelnök meg­bízottjának tekintett kínai poli­tikussal valószínűleg tárgyalást folytat Ohira Maszajosi külügy­miniszter is. Sőt, Tokióban csak­nem bizonyosra veszik, hogy Washington — Az amerikai szenátus külügyi bizottsága csütörtökön egyhangúlag jóvá­hagyta a május végén Moszkvá­ban aláírt szovjet—amerikai fegyverkorlátozási egyezménye­ket: a rakétaelhárító rakéta­rendszerek (ABM) korlátozásá­ról szóló szerződést és a hadá­szati támadó rakétafegyverek korlátozásáról szóló ideiglenes megállapodást. A szerződést az előírások sze­rint a szenátusnak, az ideigle­nes (intézkedő) megállapodást pedig a kongresszus mindkét házának jóvá kell hagynia. A külügyi bizottság döntése néhány órával Rogers külügy­miniszter képviselőházi meg­hallgatása után született meg. Rogers gyors jóváhagyást kért a kongresszustól az egyezmé­nyekre, mégpedig azért, hogy októberben — mint mondotta — folytatódhassanak a szovjet —amerikai stratégiai fegyver­korlátozási tárgyalások. A szenátus elvileg már a jö­vő héten meghozhatja a dönté­sét a megállapodásokról. Területkiigazítási megállapodás az NDK és Nyugat-Berlin között Berlin — Berlinben pénteken dr. Walter Müller, az NDK kül­ügyminisztériumának osztályve­zető-helyettese és Dietrich Hin kefuss, a nyugat-berlini szená­tus kancelláriájának tanácsosa aláírta a berlini területkiigazí­tásra vonatkozó megállapodást, amelynek értelmében — mint ismeretes — a volt potsdami pályaudvar közelében 8,5 hek­tárnyi területet csatolnak Nyu- gat-Berlinhez. A szóban forgó terület azelőtt az NDK főváro­sához tartozott. Amerikai repülőgépek Kínának Washington — Az amerikai kereskedelemügyi minisztérium engedélyt adott a McDonnel— Douglas Company elnevezésű amerikai repülőgépgyártó társa­ságnak arra, hogy repülőgépe­ket szállítson a Kínai Népköz- társaságnak. A cég néhány DC- 10 típusú szállítórepülőgépet kíván eladni a kínaiaknak. Nemrég kapott minisztériumi engedélyt gépeinek kínai ex­portjára a Boeing elnevezésű, vezető amerikai repülőgépgyár­tó társaság is. A McDonnell—Douglas a Pen­tagon egyik fő szállítója. A tár­saság egyebek között Phantom típusú vadászbombázókat gyárt, amelyeket — mint ismeretes — a vietnami háborúba is bevet­nek. SIKERESEN zárult Csehszlo­vákia számára az Elektro 72 nemzetközi kiállítás első hete. A bratislavai elektrotechnikai üzemek 40 millió rubel érték­ben adtak el új típusú transz­formátorokat. OTTO WINZER, a Német De­mokratikus Köztársaság külügy­minisztere baráti látogatásra Moszkvába érkezett. A repülő­téren Andrej Gromiko fogadta. ACCRA lakosai nagygyűlésü­kön támogatták a ghanai Nem­zeti Tanácsát és elítélték Kefi Busa volt Ghanai államfő köve­tőinek puccskísérletét. FRANCIAORSZÁG július vé­géig még két nukleáris robban­tást kíván végrehajtani a Csen­des óceán térségében. A PSIUP Proletár Egység Olasz Szocialista Pártja 16 tag­ja került az Olasz Kommunis­ta Párt Központi Bizottságába. MOBUTU zaire-i elnök a Zai­re Köztársaság nyolc nagyköve­tét megfosztotta hivatalától, mert üzérkedéssel vádolják őket. A THAIFÖLDI katonai junta döntése szerint Thanom Kitti- kacsorn marsall a következő évben is betölti a hadsereg fő- parancsnoki tisztjét. SZÁZSZÁZALÉKOS volt a részvétel az olasz építőipari munkások 24 órás sztrájkján. A munkások követelték, hogy azonnal kezdjenek tárgyaláso­kat a munkaadókkal az új szer­ződések megkötéséről. FERDINAND MARCOS Fülöp- szigeti elnök kijelentette, hogy a japán—kínai kapcsolatok nor­malizálására irányuló lépések elősegíthetik a feszültség csök­kenését Ázsiában. TANAKA KAKUEI japán mi­niszterelnök megbeszélést foly­tatott Narita Tomomival, a Ja­pán Szocialista Párt elnökével. A megbeszélés központi témá­ja a japán—kínai kapcsolatok normalizálása volt. JÚLIUSBAN több mint 80 ezerrel növekedett Nagy-Britan­niában a munkanélküliek szá­ma. A július 10-i adatok sze­rint a munkanélküliek száma elérte a 913 531 személyt, vagy­is Nagy-Britannia munkaképes lakosságának 3,6 százalékát. EL TENIENTE az állami tu­lajdonba vett chilei rézbánya dolgozói 1974-ig kétezer új la­káshoz lutnak a Népi Egység kormánya lakásépítési prog­ramja megvalósításának kereté­ben. MEGHALT Friedrich Flick háborús bűnös, akit annakide­jén a nemzetközi bíróság a má­sodik világháború gazdasági előkészítéséért hét évi börtön- büntetésre ítélt. Hétvégi hírmagyarázatunk Ellsberg vádolja a Pentagont New York — A titkos Penta­gon-dokumentumok nyilvános­ságra hozatala miatt perbefo­gott Ellsberg professzor a Los Angeles i bíróság elé írásos val­lomást terjesztett, mely az ame­rikai hadigépezet agresszív ter­veinek újabb leleplezéseit tar­talmazza. „A Pentagon agyközpontjá­ban“ személyesen részt vettem több olyan terv kidolgozásában, amelyek az Egyesült Államok­nak egy lehetséges termonuk­leáris háborúban tanúsított ma­gatartását határozzák meg“ — írja Ellsberg. Az amerikai tu­dós hangsúlyozza, hogy a De­mokrata Párt uralkodása idején kidolgozott terveket a hadügy­minisztérium stratégiái titokban tartották. 1961-ben Ellsberget meghív­ták a vezérkari főnökök bizott­ságába — az Egyesült Államok legfontosabb hadászati központ­jába. A vezérkari főnökök bizottsá­gában Ellsberg bejáratos volt a speciális „katonai terembe“, ahol a nemzetközi feszültség élezésére irányuló terveket ké­szítették, illetve az ilyen jel­legű titkos dokumentumokat őrizték. Itt dolgozták ki a „szuezi válság részleteit“ más­szóval Izraelnek az arab orszá­gok ellen irányuló agresszív terveit. Ellsberg befejezésül hangsú lyozza, hogy a Bern bíró által összeválogatott esküdtszék nem hozhat reá és Russóra nézve igazságos döntést. Az esküdt­szék — mutat rá — alapvetően a Pentagon megrendeléseit vég­rehajtó állami intézmények és társaságok alkalmazottaiból áll, s a „vádlottak“ éppen e szerve­zetek tevékenységét leplezik le.

Next

/
Oldalképek
Tartalom