Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-22 / 171. szám, szombat
LENGYELORSZÁG ÜNNEPE A közelmúltban elkészült a Visztula teljes szabályozási és partrendezési terve Varsóban és a főváros környékén. A gigászi terv szerint 15—20 év alatt teljesen megváltoztatják a megzabolázhatat- lannak hitt Visztula környékét. [Foto: CAF felv.) Lengyelország július 22-én nemzeti ünnepét, az Antifasiszta Nemzeti Felszabadító Tanács megalakulásának, s az új, népi állam alapjait lerakó kiáltvány közzétételének 28. évfordulóját ünnepli. Az Ide^L ünnep külsőségeiben a tavalyihoz hasonlóan szerény és egyszerű. Nincsenek transzparensek, plakátok, képesújságok, portrék és sikereket hirdető táblák. A légkör azonban őszinte, s az ország legutóbbi másfél éve politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális eredményei birtokában bizakodó. A sokéves hagyományhoz híven a lengyel párt- és állami vezetők ezekben a napokban több beszédben is értékelték az ország felszabadulása utáni fejlődését, jelenlegi helyzetét, s aláhúzták a soron levő legfőbb teendőket. Az elmúlt közel három évtizedről Edward Gierek, a LEMP KB első titkára megállapította: Pártunk vezetésével a lengyel nép a felszabadulás óta mély, társadalmi reformot hajtott végre, a borzalmas háborús pusztításból újjáépítette az országot, korszerű ipart teremtett, fejlesztette a mezőgazdaságot, a kultúrát, a tudományt és a művészetet. Az élet maradéktalanul igazolta pártunk helyes külpolitikáját, amelynek alapja a Szovjetunióval fenntartott barátság és szövetség. Helyes volt a párt gazdaság- és társadalomfejlesztési politikájának fő vonala is, bár ezen a területen egyes időszakokban komoly hibák történtek. E hibák- róil pártunk maga beszélt és hozzálátott kijavításukhoz. A népi Lengyelország egész eddigi fejlődését értékelve, az igazságnak megfelelően elmondhatjuk, hogy a felszabadulás utáni időszakot egészében a haladás uralta, nem pedig a hibák. A LEMP KB 1970 decemberi plénumán meghirdetett, s a tavaly decemberi pártkongresszuson megerősített gazdaság- és társadalomfejlesztési politika helyességéi ma már konkrét eredmények igazolják. A lengyel népgazdaság 1971-ben sikeres évet .zárt, s a kedvező irányzatok az idén tovább folytatódtak. Az ország összes ipari termelése ez év első felében 12 százalékkal meghaladta a tavalyi azonos időszakét. A nehézipar például 3,6 milliárd, a gépipar 1,8 milliárd zloty értékkel, a vegyipar pedig 3,8 százalékkal túlteljesítette féléves tervelőirányzatát. Javult a beruházási tevékenység, ami az utóbbi esztendőkben különösen sok gondot okozott. Növekedett a szarvasmarha- és sertésállomány. A gabonatermés jónak ígérkezik. Biztosított a pénz-áru egyensúly, amiben az előzőnél nagyobb szerepet játszik a közszükségleti cikkek importja. A lakosság pénzjöve- delme ez év első felében 46 milliárd zlotyval, vagyis 15,9 százalékkal több volt, mint 1971 megfelelő időszakában. (A kiskereskedelmi árakat tavaly januárban 2 évre befagyasztották.) A szocialista szektor dolgozóinak átlagbére most 5,2 százalékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt. A nyugdíjak 8,9 százalékkal emelkedtek. A szocialista ipar az elmúlt fél évben 7,4 százalékkal termelékenyebben dolgozott, mint a tavalyiban. Az idén eddig 67 600 új lakást adtak át rendeltetésének, vagyis 10 400-zal többet, mint 1971 első hat hónapjában. Az eredmények tehát kétségkívül meggyőzők. A lengyel párt- és állami vezetés azonban hangoztatja, hogy a gazdasági fronton semmi körülmények között sem szabad csökkenteni az éberséget. A Trybuna ludu egyik legutóbbi vezércikkében aláhúzta, hogy a munkatempó nem lanyhulhat, sőt fokozni kell. A piaci helyzet állandó gondoskodást igényel. (Húsból és hentesáruból pl. még mindig nem tudják maradéktalanul kielégíteni a keresletet, annak ellenére, hogy a felhozatal egy- harmadával növekedett.) A gazdasági arányokat következetesen tovább kell javítani. A termelés emelkedésének az eddiginél nagyobb mértékben a munkatermelékenységből kell származnia. Nagyobb figyelmet kell fordítani a korszerű szervezésre, a műszaki haladásra. Tökéletesíteni kell az anyaggazdálkodást, ami jelenleg az egyik leggyengébb láncszem. Minthogy az ország belpolitikai életének homlokterében most a gazdasági kérdések állnak, a fentiekben egyben a soron levő legfontosabb rész-feladatokat jelentik. Az általános törekvés ugyanakkor az eddigi gazdaság- és társadalomfejlesztési ütem meggyorsítása, fokozása. A lengyel belpolitikában jelenleg ez a kérdések kérdése. Érdemes emlékeztetni arra, hogy az alig egy hónappal ezelőtt törvényerőre emelt 1971 —1975-ös lengyel ötéves terv számottevően felemelte a LEMP VI. kongresszusán elfogadott távlati fejlesztési program fő célkitűzéseit, mutatóit. A párt- és állami vezetés azonban a közhangulat és a legújabb felmérések alapján úgy véli, hogy még magasabbra lehet állítani a mércét. Jelenleg kedvezőek a feltételek ahhoz — mondotta legutóbbi beszédében Edward Gierek —, hogy még gyorsabban gyarapítsuk az össznépi vagyont. Fejlődésünk mostani gyors üteme arról tanúskodik, hogy még óriási kihasználatlan tartalékaink vannak. A fejlődési ütem további fokozása egész társadalmunk érdeke. Úgy vélik, egy év múlva összeülhet a LEMP országos értekezlete, amely — az első két és fél esztendő eredményei birtokában — még feljebb kerekítheti az 5 éves tervmutatókat. Ez a többi között azt jelentheti, hogy a lakosság reáljövedelme az 1971—75-re beütemezett 18 százalék helyett 20—21 százalékkal növekszik. Másfél esztendeje a lengyel belpolitikai élet mozgalmassága mitsem csökken, sőt fokozódik. A nemzetgyűlés például 3 hónapos tavaszi ülésszaka idején 5 plenáris ülést tartott. Ezeken összesen 90 képviselő szólalt fel. 26 új törvényt alkottak. A szejm állandó bizottságai ezalatt 300 országos horderejű problémát vitattak meg. Avagy az elmúlt másfél hónap mérlege: két országos gazdasági aktívaértekezlet, továbbá a LEMP KB ülése és 7 vajdasági aktíva- értekezlete, amelyeken Edward Gierek, a KB első titkára 63 Piotr Jaroszewicz miniszterelnök részvételével az anyaországhoz visszacsatolt nyugati és északi területek fejlesztésének további gyorsításáról tanácskoztak. Június eleje óta lengyelországi látogatáson járt Nixon amerikai és J. B. Tito jugoszláv elnök, Fidel Castro, a Kubai KP első titkára, Waldheim, az ENSZ főtitkára. Közben Jaroszewicz miniszterelnök Moszkvában, Olszowski külügyminiszter pedig Oslóban, Becsben, Bukarestben és Szófiában tárgyalt. Ezalatt sor került a lengyel—NDK-beli csúcstalálkozóra is. S a közelgő ősz politikai eseménynaptára hasonlóan gazdag. Megkezdődött a lengyel gazdasági reform gyakorlati végrehajtása. A napirenden szerepel a község-közigazgatási reform. A LEMP KB az eszmei nevelő tevékenységről és az ifjúság helyzetéről tanácskozik majd. Edward Gierek hivatalos látogatást tesz Párizsban, Jaroszewicz miniszterelnök pedig a skandináv országokban. Az ünnepi számvetés nem volna teljes a lengyel külpolitikai tevékenység, az ország nemzetközi pozíciói erősödésének említése nélkül. A külpolitikai sikerek közül kiemelkedik a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálása, életbelépése, aminek eredményeként az NSZK véglegesen elismerte az Odera—Neisse határ sérthetetlenségét. Joggal állapította meg a varsói „Polityka“ című lap, hogy a lengyel nép a LEMP VI. kongresszusa határozatainak eredményes megvalósítása jegyében köszönti idei nemzeti ünnepét. MÁRKUS GYULA (Varsó» Lankát néhány nappal ezelőtt ismerte meg; a gyárból ment éppen ki egy újabb sikertelen kísérlet után és megpillantotta a gyárkapuban. Szép volt, jól öltözött, sokkal jobban, mini a kisvárosi lányok általában. Megállíttatta a kocsit. Danka jól beszélt németül, közölte, hogy ót az Arbeitsamt irányította ide munkára. Kissé elhúzta a száját ... Tehát eljött, mert mi mást tehetne? Reil javasolta neki, hogy visz- szaviszi a városba. Arra gondolt, hogy úgysem fogadja el meghívását, de a lány azonnal beleegyezett. Ö nem, nem volt fanatikus lengyel, meghívta magá hoz. Lankának szép lakása volt. Reil szerette az ilyen lakásokat, melyet nem tömtek tele apróságokkal, kevés, de ízlésesen kiválasztott bútorok tették kellemessé a szobát. Ri’il másnap ismét elment hozzá. Virágot vitt és egy üveg konyakot. A virágot az ablak előtt álló karcsú vázába tette, a konyakot meg a heve- rőn ülve iszogatták. — Más vagy mint általában a lengyel lányok — mondta Reil. — Én értem, hogy miért fogadjátok olyan kelletlenül a németeket... De az politika, én pedig nem foglalkozom politikával. Te sem, igaz? A lány bólintott. Aztán táncoltak és Reil, amikor magához szorította, arra Fordította: Bába Kiliály gondolt, hogy jó lenne, ha ilyen titkárnője lenne. A Volkslistát valahogy csak elintézné. Talán a kicsinek német volt a nagymamája, vagy valakije az elődök között... Most csak arra gondolt, hogyan szabaduljon meg Krepkétől, ettől a vén lánytól, aki ismét bejött a dolgozószo bájába. — Megjöttek a Gest apótól —■ jelen tette, de nem zárta be maga mögött az ajtót. — Mondtam már, Krepke kisasszony, hogy az ajtót zárja be maga mögött, ha a dolgozószobámba lép. Ez az első. A második: ha jelent, közölnie kell a nevet is. Kéretem őket. A gestapós Pulkowskit kísérte. A lengyel tudóst nagyon öregnek vélte Reil, arca csupa ránc, friss sebekkel borított, a ruha úgy lógott rajta, mint egy zsák. Félt. Reil arra gondolt, hogy Pulkowski biztosan azt hiszi, hogy ó is gestapós, ezért elhatározta, hogy a lengyel tudóssal nagy tisztelettel bánik. Természetesen, ha erre rászolgál... — Kérem, várjon a titkárságon — mondta Reil megvetően a gestapósnak. — Most itt nincs szükség önre. — Pulkowskit hellyel kínálta. Pulkowski mereven leült. Nem igen linlta mit kezdjen a kezével. Térdeire tette és bal tenyerének piszkos kötését nézte. — Kávé és egy pohár konyak? — kérdezte Reil. Pulkowski hallgatott. — Tehát egy pohárka konyak és szivar — mondta Reil. Hangosan és jó- lelkűen felnevetett. — Ilyen szivart biztosan régen nem szívott. Kitöltötte az italt, elővette a sziva- ros dobozt, de egy pillanatra sem hallgatott el. Természetesen megállapította, hogy ezek a gestapósok igazi szamarak, tompa bürokraták, de ó, Reil, ugyanahhoz a fajtához tartozik, mint a vendége, akik vsak a tudománnyal és a technikával foglalkoznak, és nem törődnek a politikával. Biztosan szót értenének. Sőt, szót is kell hogy értsenek. Pulkowski megitta a konyakot, aztán szivarra gyújtott. Szüntelenül éberen figyelte Ŕeilt, de már kissé kényelmesebben ült, nem olyan mereven, mint korábban. — Miről van szó, uram? — kérdezte. — Hány éves ön, professzor úr? — Negyvennyolc — válaszolt Pulkowski és Reil arra gondolt, hogy ez% az ember legkevesebb hatvannak látszik. — Mérnök vagyok — magyarázta Reil, — és ugyanazok a problémák érdekelnek, amelyeket ön próbált megoldani. Az ön munkájáról még a háború előtt hallottam... — Elhallgatott, de Pulkowski nem szólt, így hát tovább folytatta. — Igazgatónak küldtek ebbe a gyárba, ugye megérti... —• Kinyitotta íróasztala fiókját és kivette az előre elkészített dossziét. — Itt van néhány műszaki rajz. Kapcsolódnak az ön háború előtti munkájához. Kérem nézze át. Emlékszik ön, a találmányára, melyet harminchétben Olaszországban szabadalmaztatott? Arról van szó . . . Pulkowski a rajzokra pillantott, aztán határozott mozdulattal eltolta magától. — Én nem segítek önnek. — Mi? — Reil harsányan nevetett. — Én mindent tudok! Ez az olasz szabadalom a sugárhajtásos repülőgépek motorjait érinti! — Nem — mondta Pulkowski. — Hallgasson! — kiáltott Reil. Mégis elvesztette türelmét. — Nagyszerű munkafeltételeket teremtek az ön számára. Ügy bánok önnel, mint a barátommal, vigyázok az egészségére ... — Az én egészségemre — mondta Pulkowski — gondoltak a kollégái, a Gestapón. — El kell felejtenie. — Reil nagy nehezen lecsillapodott. — Hiszen mi egészen más fából valók vagyunk... — Pulkowski hallgatott, Reil pedig azonnal hozzátette: — Az ön felesége, Pulkowski úr, továbbra is a Gestapo börtönében van. A lengyel arca hamuszürke lett. Felemelte a poharat, a konyak a padlóra löttyent. — Nem tesz semmit — legyintett Reil. — Kérem, gondolkozzon. Adok önnek egy kevés időt. Ezalatt itt marad a gyár területén ... Ebben a pillanatban hatalmas robbanás rázta meg a levegőt. Az ablaküveg szinte porrá zúzódott, a légáramlat betört a szobába, a villany kialudt, sötétség vette őket körül. Odakint lángoszlop szökkent az égre. — A kivető készülék — kiáltotta Reil. — Az én kivető készülékem! (Folytatjuk) Andrzej Zbych: Po znan látképe madártávlatból.
