Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-02 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó

lig virradt meg, a Szenijon Gyezsnyev óee­A ánkutató hajó fedélzetén már mindenki tal­pon állt: a Maldive-szigetekhez közeled­A kétezer korallszigetből álló szigetvilág 300 négyzetkilométeren terül el. Ceylon kö- • zelében az Indiai-óceánban 800 km hosszú láncként húzódnak észak-dél irányban. A Szemjon Gyezsnyev óvatosan haladt előre a zátonyok és korallszirtek között, majd hor­gonyt vetett a maiéi kikötőben. Motorcsónakon ju­tottunk, a partra. Maiéban, a Maldive Köztársaság fővárosában vendégszerető házigazdáink autós városnézésre hívtak meg. Nagy megtiszteltetés ez, mert a köz­társaság egész autóparkja 70 autóból áll. A tenge­ren többnyire csónakon, a szárazföldön meg ke­rékpáron közlekednek. Hlső benyomások Maié nagyon jó benyomást tett ránk: dús, zöld növényzet, szabályos utcák, pontos planírozás. A 12 ezer lakosú főváros az azonos nevű, fél kilomé­ter széles és másfél kilométer hosszú szigeten fek­szik. Ha ^tovább akarnának építkezni, az óceántól kellene elhódítani területet. Maié fő utcáin takaros emeletes villák húzód­nak. A kereskedők és a nemesek hajlékai. A há­zakat általában kertek övezik, az utca felől fe­hérre meszelt kőkerítések. Csak az elnöki palotá­nak, a népi medzslisz, a parlament szerény épüle­tének, a volt szultáni palotának, a minisztériumok épületeinek és egyes más állami intézmények épü­leteinek van bizonyos sajátos építészeti jellegze­tessége. Maló központi részében van a könyvtár olvasó­teremmel. Tizenkétezer kötetes állományában orosz és szovjet írók számos fordításos műve is megtalálható. Az olvasóteremben láthattuk az SZKP XXIV. kongresszusának anyagát, szovjet fo lyóiratokat, APN-brosúrákat. A dolgozók negyedeiben pálmatetős, alacsony házak állnak, de a fehér korallhomokkal beszórt utcácskák tisztaság dolgában vetekednek a köz­ponti városrészek utcáival. A városi tájkép velejárói a mecsetek és minare­tek. Maiéban 35 mecset van. Legtekintélyesebb az ősi kőfaragásos Péntek mecset. Közelében van egy nem túl nagy, fehér-kék színű cilinderes torony — a minaret, ahonnan a müezzin naponta ötször szólítja imára a híveket — persze, ma már hang­szóró segítségével. A minaret mellett van egy gaz­dag díszítésű portikusz, amely a maldivaiak fő szentélyéhez — Abdulla Barahatula Barbara arab hithirdető mauzóleumához vezet. Ö térítette moha­medán hitre a Maldivák népét. Távolabb van Mo­hammed Thakurufar Al-Azam nemzeti hős sírja — a XVI. században ő vezette a harcot a portugál hódítók ellen. Maié — a köztársaság egyetlen kikötője. Per­sze, még nincs egészen berendezve, belső öble csak motoros csónakokat és motoros hajókat fo­gad be. A rakpart esténkint nyüzsgő halpiaccá változik. A közelben van a város kereskedelmi központja — a kis boltok zöme kereskedelmi szö­vetkezetek tulajdona. Az üzletekben és a piacokon a fő áru a hal. Helyi kézművesipari remekeket is árulnak. Híresek a maldivai kagylók. Persze, a polcokon fellelhetünk modern japán tranzisztoros rádiókat, magnetofonokat és órákat, francia illat­szereket, holland rágógumit. Maié 1969-ben nyílt kikötő lett, az idegen árut nem vámolják meg. Mivel a köztársaság 110 ezer főnyi lakossága 200 szigeten szétszórtan él, a központi hatóságok tisztában vannak vele, hogy fejleszteni kell a légi­forgalmat. Maiétól másfél kilométerre, Hulule szi­geten van egy repülőtér. Angolok építették a má­sodik világháború éveiben. Az 1958—1959-es brit­ellenes zavargások idején lerombolták, de később helyreállították és kibővítették. Most nagy repü­lőgépek befogadására is alkalmas, de pénzügyi és technikai nehézségek miatt csak alkalomszerűen veszik igénybe. Csak Ceylonnal van rendszeres lé­gi összeköttetés, ezt a ceyloni légitársaság bonyo­lítja le. A harc gyümölcse A Maldive-szigetek — ősi állam. Sok szigeten megmaradtak a kupolaszerű pagodák és buddhista templomok romjai. A szigetvilág őslakóira emlé­keztetnek, akik ceyloni és indiai telepesek voltak, s i. e. a HI.—II. században költöztek ide. A Maldi- vákról tudtak az ókori görögök, bizánciak és per­zsák. Az arabok elterjesztették kultúrájukat, írá­sukat és vallásukat; 1153 óta az iszlám államval­lás a Maldivákon. A XVI. században portugál gyarmatosítók hódí­tották meg rövid időre a szigetcsoportot, helyükbe a hollandok, majd a XIX. században az angolok jöttek. 1887-ben az angol „védnökök“ „védnökségi egyezményt“ kényszerítettek a szigetlakokra, s a Maldivák évekre angol gyarmat lett. A helyi la­kosság többször felkelt az idegen uralom ellen, de minden próbálkozását vérbe fojtották a gyar­mattartók és bábjaik, a maldivai szultánok. A második világháború után, jelentős mértékben az indiai és a ceyloni felszabadító mozgalom ha­tására, a Maldivákon is felszabadító harc indult az angol uralom lerázásáért. A köztársaságot még 1953-ban kikiáltották, de a reakciós erőknek a britek segítségével sikerült egy év múlva megdön- teniük a köztársasági rendszert és visszaállítani a szultán hatalmát. Az angolok szorgalmazták, hogy adják nekik bérbe Addu atollt. Tervbe vet­ték a repülőtér helyreállítását Gan szigetén, hogy biztosítsák az összeköttetést az Indiai-óceán me­dencéjében levő hajóikkal és kikötőhelyet létesít­senek hadihajóik számára. A britek próbálkozásai általános tiltakozást vál­tottak ki. Akkor a gyarmattartók kiprovokálták a déli szeparatisták megmozdulását. Az angolok nyo­mására a maldivai kormány 1960 februárjában egyezményt írt alá, amelynek értelmében 850 000 font sterling értékű gazdasági segítség fejében jogot ad Nagy-Britanniának Gan sziget és Hittadu sziget egy részének „korlátlan és teljes" felhasz­nálására 1986-ig a Nemzetközösség „védelme“ ér­dekében. A Maldivák népének függetlenségi mozgalma azonban annyira erősödött, hogy London 1965. jú­lius 26-án kénytelen volt politikai függetlenséget 1972. VII. 2. adni a szigeteknek, hogy legalább a bérelt szige­teket megtarthassa magának. Ez a nap a Maldivák népének nemzeti ünnepe lett. Az országot még abban az évben felvették az ENSZ-be. Komoly események következtek az ország éle­tében 1968-ban, amikor a nemzeti kereskedő bur­zsoázia érdekeit képviselő Ibrahim Naszir minisz­terelnök kezdeményezésére népszavazást tartottak a s£ul tanát us sorsáról. A lakosság többsége a köztársasági rendszer mellett szállt síkra, s így a medzslisz 1968 júliusában törvényt hozott, majd november 11-én hivatalosan kikiáltották a köztár­saságot. Naszirt köztársasági elnökké választot­ták. A Maldivák ápolni akarja a kapcsolatokat min­den országgal, a szocialista országokkal is. „Ml szoros barátságban akarunk lenni azokkal az or­szágokkal, amelyek értékelik az ilyen barátságot, tiszteletben tartják függetlenségünket és területi épségünket" — mondotta Ahmed Zaki külügymi­niszter. A fiatal köztársaság ma 18 országgal, köz­tük a Szovjetunióval tart fenn diplomáciai kap­csolatokat. ÄlSami ellenőrzés Gazdasági téren nagy feladat vár a köztársa­ságra. Erről beszélgettünk a köztársasági elnök­kel, a miniszterekkel, a maldivaiakkal, akikkel összejöttünk. Az országnak nincs ipara, legfeljebb kézművesek működnek. A szigetvilág gazdasági tá­masza a halászat. Az évi fogás 20—25 ezer ton­na; ez kielégíti a lakosság szükségleteit és még 3 ezer tonna füstölt tonhalat is exportálhatnak Indiába, Ceylonra és más országokba. Dél-Ázsiá- ban kedvelt a „maldivai hal“ — kókuszolajban kü­lönleges módon készített tonhal. Hűtőberendezé­sekben évente 250—300 tonna friss halat szállíta­nak külföldre. A Maldivák halászflottájának mindössze 25U0 vi­torlás áll rendelkezésére, meg valami kevés ki­sebb motoros hajó. Az utóbbi években külföldi ha­jók rablóhalászatot folytattak e térségben, ami miatt a kormány kénytelen volt intézkedéseket tenni a köztársaság érdekeinek védelmében. 1969- ‘ben 100 mérföldes halászati övezetet jelölt meg a szigetek körül és fegyveres őrséggel védelmez- tette érdekterületét. Egyidejűleg a köztársaság fel­ségvizeinek területét 3-ról 12 mérföldre bővítette. A szigetvilág gazdaságában nagy jelentősége van még a minden szigeten növő kókuszpálmának. Ez is fontos kiviteli cikk, élelmiszeren kívül fontos nyersanyagot is szolgáltat a hazai kézművesipar­nak. A Maldivákon van még trópusi gyümölcs — banán, papaya, majomkenyérfa, ananász, zöldséget is termesztenek: édesburgonyát, borsót, babfélé­ket, paradicsomot, retket. Rizzsel is kísérleteztek, ie nem honosodott meg. A rizsszükségletet telje­sen importtal fedezik, ugyancsak importálják a cukrot, a tejet, a lisztet, a sőt s egyéb cikkeket. Ennek ellenére az ország fizetési mérlege pozi­tív, amiben nagy szerepe van a maldivai—indiai —ceyloni közös hajótársaság maldivai zászló alatt közlekedő hajóinak forgalmából befolyó haszon­nak. A kormány a nemzetgazdaság fejlesztésének meggyorsításán dolgozik, rendezte az adófizetést és megfosztotta a kedvezményektől a helyi nemes­séget. Bevezették a külkereskedelem állami mono­póliumát, a belkereskedelmet is az állam ellen­őrzi. A kormány ugyanakkor azon fáradozik, hogy idegen tőkéhez jusson, gazdasági és pénzügyi se­gítséget kapjon. Jelentéktelen segítséget az ENSZ- től is kap az ország, továbbá befolyik valami a fejlett kapitalista országoktól az ún. Colombo- terv csatornáin. Barátok segítsége A szakemberképzésben a Szovjetunió segít a Maldiváknak. Találkoztunk két helybelivel, akik folyékonyan beszéltek oroszul. Abdulla Számát és Mohamed Ahmet a leningrádi orvostudományi in­tézetben szerzett diplomát. A fiatal orvosok, akik a köztársaság egyetlen, 40 férőhelyes kórházában dolgoznak, sokat beszéltek az ország egészségügyi viszonyairól. Az országban mindössze négy orvos van, ezért naponta néha húsz órát is dolgoznak. A lakosság 70 százaléka maláriában, tuberkulózisban, elefan- tiázisban, gyomor- és bélbajokban szenved... Sok ezer kilométer választja el egymástól a két országot. Kapcsolataik azonban évről évre bővül­nek. Fejlődik a szovjet—maldivai kereskedelem és gazdasági együttműködés. Rendszeresek a szov­jet tudományos expedíciók maiéi látogatásai. Éven­te sok diák megy a Szovjetunióba tanulni a Mal- divákról. A távoli Maiéba rendszeresen eljut a szovjet politikai, tudományos és szépirodalom. Ez persze csak a kezdet, mert a két nép barátsága és együttműködése még inkább szilárdulni és fejlőd­ni fog... A legszebb fővárosi épület — az elnöki palota. Korallhomok borítja Maié utcáit, amelyeket messzire elkerülnek az autók. A maiéi gyümölcspiacon A tenger kincse: a gazdag hal­zsákmány Mn HMmi mrp n j/1, r] I jj r] , • . JT mjZ' •' Ä*éi - ­(for “ £}’ f& fcT ísľTlfb; m® ? f—“'ü K w 'rľ* Ŕŕ = t. ‘ ' Js .i-'. - ' '*• •' ■ ' i. i • J' 'í'

Next

/
Oldalképek
Tartalom