Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-20 / 169. szám, csütörtök
Beke Dániel (balról a második), a čalovói (nagymegyeri) gabo- naruklár vezetője a gabonát szállító traktorosokkal a szem minőségét értékeli. Magtárban a helye (Folytatás az 1. oldalról) len. Leolvastam az arcáról, hogy bizony nincs a megszokott hangulatban. — Ha az aratást időben elvégezhetnénk — tájékoztat — nem lennének komolyabb bajok. Az időjárás azonban gyakran félbeszakítja a munkát az aratás amúgy is lassú folyamatában. Az a szerencsénk, hogy a múlt hét végén még a vihar előtt levághattunk 9 hektár sörárpát kifogástalan minőségben. Ha csak fél napot is késünk, az időjárás alaposan megvámolta volna termésünk mennyiségét és minőségét. Négy kombájn arat a szövetkezet földjein, s az idén az E-512-esek teljesítményét az SZK-4-esek talán felülmúlják, jobban érvényesülnek a puha talajon. A Veľké Zálužie-i szövetkezetben Milan Drozd mérnök az idei aratást valóságos gabonacsataként jellemezte. A közel ezer hektárnyi termés learatá- sához három SZK-4-es és öt német gabonakombájn áll rendelkezésükre. Kihasználják-e vajon a gépek teljesítményét? — Az idén talán sehol sem beszélhetünk a gépek maximális teljesítményéről — mondotta —. Az időjárás nálunk is gyakran akadályozza a munkát. Egy-egy parcellát a kombájnok csoportosan aratnak le. A hét elejéig száz hektár termését sikerült behordanunk. A gabonát szovjet tisztítóval tisztítjuk és csak azután szállítjuk a felvásárló üzem raktárába. Ha állandósulna a száraz időjárás, 12 nap alatt pontot tehetnénk az aratási munkák végére. Ladislav Veselý, a Táborból érkezett kombájnosok brigádvezetője és Jozef Tibitancl Ceské Budéjovicéről már több mint egy hete a nitrai járásban tartózkodik. Ök ketten 25 kom- bájnos munkáját irányítják az aratási bizottság irányelveinek megfelelően. — Példásan gondoskodnak rólunk és kombájnosainkról a nitrai járásban, de mi nem vendégeskedni, hanem dolgozni jöttünk elsősorban — mondják mindketten. A brigádvezetők arra a legbüszkébbek, hogy gépeik kifogástalanul dolgoznak és mindenütt dicsérik jó munkájukat. Az aratási munkák társadalmi felelősségét átérezve a Jednota is igyekszik enyhíteni a mezőgazdasági üzemek vezetőinek gondjait. Harminc szövetkezettel kötöttek szerződést egésznapi ellátásra, a legtöbb ebédet — háromszázat — a sládefikovceiek rendelték. A Jednota mozgó elárusítói állandóan járják a határt, frissítőket, üdítő italokat szolgálnak fel az idei gabonacsata hőseinek. A nyári munkák dandárjára 106 ezer üveg ásványvizet, 2 ezer üveg mustot, és több mint 15 ezer darab konzervárut biztosítottak a mezőgazda- sági üzemek dolgozóinak. A nitrai járás mezőgazdasági üzemei a központi aratóljizotl- ság felhívására újabb munkakö- telezettség-vállalásokkal, a gépek tökéletesebb kihasználásával válaszolnak. A gabonabetakarításban nemcsak az ország kenyerének biztosításáról van szó, hanem a hústermelés növeléséről és az állattenyésztés sikeres fejlesztéséről is, melyről szintén ezek a nyári mozgalmas napok, illetve hetek döntenek. SZOMBATH AMBRUS A Zemianská Olöui (Nemes- ócsa) új gabonasilóban is felkészültek a gabona átvételére. IFoto: Noga) Dél-Szlovákia járásaiban beérett a gabona. Az aranysárga árpa- és búzatáblák mindenütt kicsalogatták már a modern idők aratóit, a kombájnosokat, traktorosokat. Gépek morajlása visszhangzik szerte a határban. Vajon milyen a helyzet a Dunajská Streda-i (dunaszerda- hely) járásban, ahol szintén az elsők között látlak hozzá a gabona felvásárlásához? Az itteni felvásárló üzem igazgatója, Tóth József elvtárs így válaszol kérdéseinkre: — A gabona idei felvásárlási terve a legnagyobb a járás történelmében. 6300 vagon búza és árpa felvásárlására készültünk fel, ami a dolgozók részéről maximális erőfeszítést követel. Az utóbbi években 700 vagonnal növeltük raktáraink kapacitását, ez azonban még mindig kevés. Két 2100 vagonos' gabonasilót is építünk a járásban, egyet Lehnicén {nagylég), egyet pedig Hrobofíovón (Alistái). Sajnos, ezek kilenc évi építés után sem állnak még rendelkezésünkre. Ami a szárítókat és a tisztítókat illeti, raktárainkban kilenc helyen 18 korszerű szovjet szárítót helyeztünk üzembe, öt helyen nagy teljesítményű beépített tisztítóval rendelkezünk, és további három váiuloroltat- ható tisztítóállomást üzemeltetünk a szükségleteknek megfelelően. A szárítással tehát az idén nem lesznek nagyobb problémáink, a tisztítással azonban annál inkább, mert 350 kombájn után folyamatosan tisztítani a magot bizony nem csekélység! Útközben betekintettünk a felvásárló üzem néhány raktárába. A čalovói (Nagymegyer) raktár vezetőjét, Beke Dánielt éppen árpát szállító pótkocsik mellett találtuk. Halász József, Madovič Jozef és Kázmér Dezső, a helyi szövetkezet traktorosai, valamint Éliás Ferenc, az állami gazdaság traktorosa érkezett a szállítmánnyal. — Az idén az állami alapokba 190 vagon árpát és búzát, takarmányozási célokra pedig 130 vagon búzát vásárolunk fel — magyarázza a felvásárlással kapcsolatos kérdésünkre a raktáros. — Egy 230 vagonos silóval rendelkezünk, további 80 vagont a garázsokban helyezünk el. A felvásárlás egyelőre simán megy, kora reggeltől csaknem éjfélig dolgozunk. A gabona viszonylag nedves, a nagy kapacitású szárítónk ezért naponta 24 órán át dolgozik. Az árpa aránylag tiszta, az első búzaszállítmányok azonban eléggé szennyezettek voltak. A Ciliská Radvan-i (Csilíz- radvány) raktár vezetőjét, Horváth Lászlót szintén nem kellett sokáig keresnünk. Nagy Katalin laboránsnővel és Horváth László gyakornokkal az árpa nedvességtartalmát vizsgálta, amit épp az imént hozott Szabó József a helyi, Gaál Árpád pedig a kl'úcoveci (Kulcsod) szövetkezetből. — Hogyan fizet az árpa? kérdezem őket a gabona átadása alkalmából. — Egyelőre elégedettek vagyunk a terméssel is és a felvásárló üzem munkájával is. Az idei idényre valóban jól felkészültek — válaszol Szabó József. — Milyen gondokkal jár az idei felvásárlás — faggatom a raktár vezetőjét. — Tulajdonképpen a raktár befogadóképessége okozza a legnagyobb problémát. 480 vagon gabona elhelyezését tudjuk biztosítani, de több mint száz vagon kukorica van raktáron, ami elég sok helyet foglal. Mint látja, az utóbbi években felépített hét hangár nagyon jól bevált, kár, hogy nem nagyobbak. A felvásárlást gyakorlatilag július negyedikén kezdtük. Az eddig befutott gabona nedvességtartalma 13,5 és 15,5 százalék között volt, a szárítás tehát nem okozott gondot. A mag minősége azonban eléggé kifogásolható volt. A gabčikovói (Bős) raktárban Csicsai Sándor raktárvezető fogadott. Ebben a raktárban dolgozik Csán János vezetésével a járás felvásárló üzemének legjobb munkakollektívája, amely tavaly óta a „Szocialista munkabrigád“ cím elnyeréséért versenyez. Itt is jól felkészültek a felvásárlásra, amiről a raktár vezetője így nyilatkozott: — A búzza és az árpa felvásárlását július tizedikén kezdtük. Elsőnek Horváth Vince mérnök, a baloňi szövetkezet agronómusa és Molnár László traktoros érkezett negyvenkét mázsa árpával. Az idén 600 vagon gabona felvásárlását tervezzük, ami 80 vagonnal haladja meg raktárunk kapacitását. Kitünően berendezkedtünk a gabona szárítására és tisztítására, naponta 20 vagon gabonát tudunk megszárítani és 35-vagonnal kitisztítani. Ennek megfelelően a megengedettnél nedvesebb gabonát is felvásárolhatjuk és ezzel is hozzájárulhatunk az aratás folyamatosságához. A Kútniky Efsz-ből (Hegyéte) például 21 %-os nedvességtartalmú búzát hoztak, a medveďovi (Medve) szövetkezetből pedig 22,3 százalékosat. Rövidesen egy újabb magyar gyártmányú szárítót is üzembe helyezünk, melynek teljesítménye eléri a százötven mázsát óránként. Ennek még az idén nagy hasznát vesszük a kukorica szárításában. Szöveg és kép: J. SLUKA KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE Kloss halkan kisurrant az irodából és lassan lépegetett le a lépcsőn. Any- nyira elgondolkozott, hogy majdnem összeütközött a konyhába jutó Mártával. Szerencsére az annyira rohant, hogy észre sem vette. Kiment az udvarra, ellenőrizte, hogy a katonák a helyükön vannak-e. Néhány percig beszélgetett az őrmesterrel. Nem sietett. Azt akarta, hogy Majewski elmondja beosztottjainak hiábavaló próbálkozását. Ezen alapult Kloss további terve. Időt adott neki, hogy cselekedjenek, úgy, amint ő előre eltervezte. Aztán elhatározta, hogy megtekinti a pálmakertet. Amikor egy fél óra múlva, elégedettségét elrejtve, belépett a szalonba, már senkit sem talált ott. Biztosan a szobájukba mentek. Amikor Kloss a manzárdszobájába lépkedett felfelé a lépcsőn, azon töprengett, ami meglepte a szalonban. Valami apróság volt ez, mintha hiányozna onnan valami, de mi? Lenyomta a kilincset, kinyitotta az ajtót és nyitva hagyta. Ez is a tervéhez tartozott. Már a küszöbről látta, hogy egyelőre minden az előre látott terv szerint halad. Amikor kiment, egy szeletke papírt tett a padlástérre vezető ajtóhoz. Nem volt ott. Valaki tehát felment. Kloss számított erre. Ezért ejtette Edward elé a Latoszek nevét viselő lapot. Megállt az íróasztalnál, úgy hogy eltakarja a felfelé vezető ajtót, elővette a zubbonya alá rejtett dossziét és a tiszta lapokat, aztán leült, szeme sarkából figyelte az ajtót, hogy veszély esetén akcióra készen legyen. Egyik lapot a másik után írta tele azzal, ami éppen eszébe jutott, kémiai, fizikai és matematikai jelekkel, komplíFordította: Bába Mihály kálinak tetsző vonalakat húzott, amelyeknek nem volt értelmük, aztán köbre emelt egy számot, gyököt vont. A kilencedik lapnál úgy vélte, hogy elég, leitatta a lapokat, beletette a dossziéba és a dossziét a fiókba rejtette, melyet gondosan kulcsra zárt. Amikor egy pillanatig még így ült mozdulatlanulvalami megvilágosodott előtte. Méq egyszer megpróbált visszatérni ahhoz a gondolathoz, amely kísérte, miközben azt az értelmetlen szöveget írta. Arra gondolt, hogy az ajtó mögötti valaki megölhette volna, azaz ledöfhette volna és már tudta, hogy mi döbbentette meg a szalonban. Nem látta a díszes tört, illetve csak a tőr- hüvely lógott a falon. Tudta, hogy valakit halálos veszedelem fenyeget, de vajon nem késő-e már mentési akciója? Olyan hirtelen ugrott fel, hogy az ajtó mögött rejtőzködő ember biztosan megrémült. Bár sietett, nem felejtette el, hogy kulcsra zárja az ajtót. Annak az embernek ott kell még lapulnia egy ideig. Csak ne legyen késő — gondolta Kloss, amikor a lépcsőn futott le. Az első emeltten lassította lépteit, azon töprengett, hogy melyik ajtó is vezet Przetocki szobájába. Hiszen az öregnek most szundítania kell. Igen, ennek kell lenni, állt meg az egyik ajtó előtt. Halkan bekopogott. Nem kapott választ. Már későn lenne? — nyomta le a kilincset. De nem, Przetocki mélyen aludt a kockás takaró alatt. Kloss azon töprengett, hogy hol tudna elrejtőzködni, amikor meghallotta, vagy inkább megérezte a neszt uz ajtó előtt. A fulhoz lapult. A lány halkan ment az alvóhoz, még csak körbe sem tekintett. Kloss csak ükkor ugrott oda hozzá, amikor elővette a tőrt. Hirtelen kicsavarta a kezéből, tenyerével meg gyorsan befogta u száját. A fegyver a padlóra esett. A lány száját továbbra is befogva tartotta, hogy písszenni se tudjon és a szobájába vezette. Csak bent engedte el, és elővette pisztolyát. — Ostoba — kiáltotta németül Jo luntu. — Hallgass! Most én beszélek! Tudok mindent, te vagy a futár Londonból. —- Ó, te hülye! Minek küldött ide Hofberg. Várnod kellett volna! Várnod! — kiáltotta hisztérikusan a lány. — Semmit sem szabad lett volna egyedül tenned! Mindent elrontottál! Tudod, mit kapsz ezért? —■ Hogyhogy? — tetette a csodálkozást Kloss. — Ez uzt jelenti, hogy te... — Még mindig nem érted? Hilda Ki- lar, a kémelhárítási osztály főhadna gy«— Meg kellett volnu mondanod nekem ... — jelentette ki Kloss megrendülve. — A legegyszerűbb utasítást sem tudtad végrehajtani. Na, mit bámulsz rám? Mozdulj meg végre, azonnal meg kell ölni az öreget. Akkor Zosia megkapja a dokumentumokat. Ha sikerül végrehajtani a feladatot, valahogy megbékítjük Hof berget is. — A feladat végre lett hajtva — mondta Kloss nyugodtan. Kinyitotta az íróasztal fiókját és átadta a lánynak azt a dossziét, melyei nemrégen tett oda. — Íme Latoszek dokumentációja. Holnap reggel személyesen adom át Hofbergnek. Remélem ezért nem küld a keleti frontra. Amíg a lány a dossziét lapozta át, Kloss Hofbergre gondolt, aki mindent megtett, hogy félrevezesse, hogy az ügynök, akire vár, nem nő lesz. Igen, félrevezette Klosst, de vajon miért? — Hol találtad ezt? — kérdezte a lány. — A padláson, u rejtekhelyen. Amint látod, nekem is megvannak a magam módszerei. — Tulajdonképpen ketten is átadhatnánk ezt a dossziét Hofbergnek — mondta a lány. — Én meg arra gondolok, hogy egyedül kell megtenned, mert te kaptad ezt a feladatot. — Milyen lovagias vagy. Nem értékeltelek eléggé, Kloss. — Sok barátom hibája ez. — Ügy gondolom, hogy Hofberg sem értékel eléggé. Majd beszélek vele. Ragyogó ötlet volt azzal a paranccsal, hogy megtiltottad nekik, hogy elhagyják Przetokot. Ez meggyorsította az ügyet. Értesítsd Hofberget, hogy legkésőbb holnap este indulok innen. Parancsom van, hogy ne leplezzem le magamat, Bohun csoportját egy kissé pon tosabban meg akarom ismerni. — Hilda, nem túl kockázatos ez? — Ilyen a mi munkánk, Hans. — Rágyújtott és mélyen leszívta a füstöt. — Árra gondolok, ha befejeztük ezt a munkát, találkoznunk kellene. Megszerettelek. — De mondd csuk, hogy is történt mindez? Elfogtátok a Londonból érkező futárnőt, azt a Jolanta Krzeminskát? —• Hofberg személyesen várt rá az állomáson, jó információja volt. Aztán ő maga hallgatta ki. Kiszedett belőle mindent, mielőtt... Érti a módját az öreg! — Értem — mondta Kloss. Halántéka hasogatott, félt, hogy fejgörcs okozta fájdalmát észreveszi rajta a lány. — Olyan termetű volt, mint én, á ruhája is mintha rám készült volna. — Jól beszélsz lengyelül. — Te meg nagyszerűen megjátszottad, hogy nem ismered a lengyel nyelvet. Különben lengyel gimnáziumot végeztem Poznanban, de sohasem szűntem meg németnek lenni. Harmincnyolc óta dolgozom az admirálisnak. — Gyerünk — mondta Kloss. — Tájékoztatnod kell a lovaskapitányodat, hogy megszerezted a dokumentumokat. (Folytatjuk). J szó 1972. VII. 20. Ken vendegesMi, dilgini iöttiinft Andrzej Zbych:
