Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-18 / 167. szám, kedd

POZITÍV NEľfSEOlSPOLITIKAl INTEZKEDlSEK Írta: KROCSÄNV DEZSŐ, az SZSZK munkaügyi és népjóléti minisztere A CSKP XIV. kongresszusa az életszínvonal emelésére vonat­kozó döntésekben külön figyel­met szentelt a szociálpolitika további fejlesztésének, az ötö­dik ötéves terv irányelve pedig hangsúlyozta, hogy egyrészt gondoskodni kell az olyan ál­lampolgárok életszínvonalának emeléséről, akik már nem vehet­nek részt a munkafolyamatban, másrészt fokozott gondot kell fordítani a népszaporulat to­vábbi fejlődésére. A populáció alakulásának elemzése megmutatta, hogy a második világháborút követő esztendőkben a születések szá­mát tekintve Csehszlovákia eu­rópai és világviszonylatban is az élvonalban állt. 1945-től 1954­ig hazánkban ezer lakosra szá­mítva évente átlag 20—22 gyer­mek született. 1954-től azonban fokozatosan csökkent az élve- születések száma. A legalacso­nyabb 1968-ban volt, amikor ezer lakosra számítva 14,9 gyer­mek született. Demográfiai egyensúlyzavar A kedvezőtlen populációs irányzat természetesen megbon­totta a dermográfiai egyen­súlyt is. Ezt bizonyítják a la­kosság korösszetételének az adatai. 1950-ben az összlakos­ság 38,1 százaléka 15—39 éves volt, de 1968-ban ez az r.rány 36,5 százalékra csökkent. Ezzel szemben a 60-évesek és a még idősebbek aránya 10 százalék­ról 13 százalékra emelkedett. Bebizonyított tény, hogy ezek a változások a halálozási arány­szám csökkentésén kívül a szü­letések csökkenésének a követ­kezményei. Ennek a kedvezőt­len folyamatnak gátat kellett vetni, mert a természetes szapo­rulat távlati szempontjából nem felelt meg sem a társadalom lehetőségeinek, sem a népgaz­daságfejlesztés követelményei­nek. A szocialista társadalom elsődleges érdeke a természetes szaporulat helyes alakulásának biztosítása, ami nélkülözhetet­len előfeltétele az anyagi és szellemi értékek újratermelésé­nek. Ugyanis a munkaerő döntő fontosságú tényező a tudomá­nyos-műszaki forradalom kor­szakában. A népesedés felső határa Szükségszerűen felmerül a kérdés, hogyan kellene fejlőd­nie hazánkban a népesedésnek. Figyelembe véve földrajzi hely­zetünket, gazdasági lehetősé­geinket és más kritériumokat, az egy családra számított opti­mális arány 2,5 gyermek. Je­lenleg ez az arány Csehszlová­kiában 1,9, a Szovjetunióban pedig 2,5. Az óhajtott népese­dési arány érdekében a CSKP KB 1971. évi szeptemberi ple­náris ülésének határozata alap­ján néhány népjóléti-gazdasági jellegű intézkedést már végre­hajtottak és további intézkedé­seket készítenek elő. Ezek közül a legjelentősebb az, hogy növeltük a gyermek- gondozási segélyre jogosultak számát és folyósítási idejét meg­hosszabbítottuk. Ez a segély le­hetővé teszi, hogy kialakul­jon az összhang a nők két funk­ciója — anya és dolgozó — kö­zött. 1972 első negyedében havon­ta több mint 60 ezer asszony vette igénybe a gyermekgondo­zási segélyt, és ez a jogosult családok bevételét a fenti idő­szakban mintegy 102 millió ko­ronával növelte. A segély azon­ban nemcsak több jövedelmet jelent, hanem hozzájárul a gyer­meknevelés kedvező körülmé­nyeinek kialakításához is. Köz­tudomású, hogy a gyermek éle­tének első éveiben fejlődik tes­tileg és szellemileg is a legin­kább és ezért különösen fontos az anyai gondoskodás és neve­lés. A népesedési politika szem­pontjából ugyancsak nagy jelen­tőségű népjóléti intézkedés, hogy a szülési segélyt 1000 koroná­ról 2000 koronára emelték. Ezt különösen a fiatal házasok ér­tékelik, mert a segély összegé­ből anyagi nehézségek nélkül szerezhetik be az újszülött első szükségleteit. A felemelt segély révén a családok bevétele kb. 85 millió koronával nagyobb, mint az 1971 október 1-óta ér­vényes rendelet előtt volt. A népesedési probléma átfogó megoldása A természetes szaporodást elősegítő intézkedések célja nemcsak a gyermekes családok­nak nyújtott társadalmi segítség fejlesztése, mert tudjuk, hogy a megfelelő népesedési légkör kialakításának még számos más tényezője is van. Ezért az utób­bi időben a probléma átfogó megoldására törekszünk, és be­vonjuk ebbe a munkába a töb­bi állami szervet, elsősorban a nemzeti bizottságokat is. Jelen­leg a dolgozó nők jobb élet- és munkakörülményeinek kérdésé­vel foglalkozunk. Ezzel kapcso­latban nagy jelentőségű a gyer­mekgondozó létesítmények — bölcsődék, óvodák, napközi ott­honok — hálózatának bővítése. Ezen a téren már ma is lényege­sen javult a helyzet, de az el­következő években még na­gyobb méretű javulást akarunk elérni. A népesedési politika egyik igen fontos feladata a lakáskér­dés megoldása. Dolgozóink ezen a téren is meggyőződhettek ar­ról, hogy a párt és az állam új vezetői határozottan az elmúlt éVek fogyatékosságainak fel­számolására törekednek. A CSKP XIV. kongresszusának ha­tározata értelmében 1971—1975- ben 500 ezer lakást kell fel­építeni és ki kell alakítani az anyagi-műszaki feltételeket ar­ra, hogy a következő években fokozzuk a lakásépítés ütemét. Jelenleg a szövetségi és nemze­ti tárcák kidolgozzák a lakás- politika szociális szempontjait azzal a céllal, hogy hatéko­nyabban oldhassák meg a több gyermekes családok és a fiatal házasok lakásproblémáját. Az erkölcsi szempontok jelentősége A gyermekes családoknak nyújtott társadalmi segítség tervszerű fejlesztésén az anya­gi feltéttelek kialíkátásán kívül erkölcsi ösztönzőkkel is befo­lyásolni akarjuk a természetes szaporodást. A hatvanas évek­től kezdve hazánkban a fiatal emberek egy részében úgyneve­zett „fogyasztó pszichózis“ ala­kult, ami az 1968—1969-es vál­ságos években elmélyült. Ennek következtében háttérbe szorult a szülői érzés, a kulturális és más értékek szeretete. Számos házaspár ideálja sajnos a gyer­mektelen, vagy legjobb esetben az egy gyermekes család. Ezt bizonyítja például az, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztár­saságban a három gyermekes családok csupán a gyermekes családok összessé/gének 10,5 százalékát képviseli, ezzel szem­ben a gyermektelen családok aránya 50,9 százalék. Ez azt bizonyítja, hogy a több gyerme­kes családoknak nyújtott céltu­datos segítségen kívül arra is szükség van, hogy az Ifjúság­ban a nevelés eszközeivel feléb­resszük a család iránti szerete- tet, felkészítsük őket a szülői hivatás betöltésére. Jelenleg a tárca mellett működő tanácsadó testület segítségével — amely testületben részt vesznek az összes érdekelt tárcák és jelen­tős társadalmi szervezetek kép­viselői — előkészítjük a fenti célt szolgáló nevelés átfogó és egységes programját. Ezzel egy­idejűleg igyekszünk minél előbb A nemzeti bizottságok mun­kájával kapcsolatban aránylag ritkán esik szó a polgári bi­zottságok tevékenységéről. Pe­dig feladatuk rendkívül fontos, hiszen aktívan részt vesznek az emberek nevelésében, az új ha­gyományok létrehozásában. Vagyis politikai szempontból is felelősségteljes munkát végez­nek. Ez már egymagában meg­szabja azt a követelményt, hogy olyan emberekre kell bízni a polgári ügyek intézését, akik ideológiailag érettek és ráter­mettségüknél fogva is képesek ellátni feladatukat. Sok múlik azon is, milyen helyiség áll a polgári bizott­ságok rendelkezésére. Például milyen a községben a házasság- kötő terem. Sajnos, még min­dig akadnak helyek, ahol bi­zony ez a terem nem elég ün­nepélyes ahhoz, hogy vonzó le­gyen felejthetetlen maradjon az ifjú pár számára. Ugyanakkor akadnak városok és községek, ahol felmérték annak jelentő­ségét, milyen fontos a megfelelő teremről való gondoskodás. Rit­ka szép házasságkötő terme van például Rimavská Sobotá- nak (Rimaszombat). A községek kialakítani a kerületi, majd a járási házassági tanácsadókat, amelyek már a kezdet kezdetén megoldanák a családokban ki­alakult válságos helyzeteket, és így hozzájárulnának a válások csökkenéséhez. Végül helyénvaló a kérdés, hogyan alakult hazánkban a né­pesedés az utóbbi években. Meg­állapíthatjuk, hogy 1969-től kezdve a születések száma emelkedő tendenciát mutat. Pél­dául 1971-ben a Szlovák Szocia­lista Köztársaságban mintegy 83 ezer gyermek született, vagyis ezer lakosra 18,2 születés ju­tott, ami megfelel a jó európai átlagnak. Annak ellenére, hogy e kedvező jelenségnek egyik fontos tényezője az, hogy nőtt a 20—30 éves nők száma, vitat­hatatlanul megmutatkozik a né­pesedést elősegítő átfogó in­tézkedések kedvező hatása is. Éz a kedvező fejlődési irány a társadalmi légkör változásának az eredménye, mert dolgozóink biztos jövőt látnak maguk előtt, látják, hogy a párt és az ál­lam új vezetőinek szavai azo­nosak a tetteikkel. közül mindenekelőtt a Novó Zámky-i járásban [Érsekújvár) lévő, mintegy 1500 lakosú Pod- hájskát említhetnénk, ahol nem sajnálták az anyagiakat a há­zasságkötő terem létesítésére. Talán modani sem kell, hogy a kívánt hatást el is érték: a pol­gári esküvők felejthetetlenek. Ezt olykor még a község idős polgárai se tagadják. Nemcsak a teremnek kell szépnek lennie, hanem az es­küvőnek és az azt követő mű­sornak is. Nem helyes, ha min­den fiatal párnak ugyanzat a beszédet mondják, hiszen a fia­talok sem mind egyformák. Fi­gyelembe kell venni a fiatalok mentalitását, műveltségi szín­vonalát. Szólni kell még a névadó ün­nepségekről, a személyazonos­sági igazolványok ünnepélyes átadásáról és a polgári szer­tartással végzett temetésekről. Egyre több a csak polgári szer­tartással történő névadás és temetés Ahol ezt színvonalasan végzik, ott a polgárok fokozato­san rájönnek, hogy az új ha­gyomány jobban megfelel a mai kor embere követeim én yé- nek. (p j FONTOS FELADATOK KLOSS KAPITÄN# KALANDOS TÖRTÉNETE Amint a két férfi kiment, Klošs fel­állt, az iratait a dossziéba rakta, me­reven megállt a lányok előtt, főbólin- tássál elköszönt és gyors léptekkel ment fel a lépcsőn a szobájába. A fo­lyosón fannal találkozott, aki egy nagy pálmát cipelt. Olyan■ szerencsétlenül ütódtek össze, hogy ha Kloss nem siet azonnal segítségére, a szép növény a földre zuhan, fan megköszönte Kloss- nak a segítséget azzal a különös fur­csa mosollyal, ahogyan a komornyikok tudnak mosolyogni. Kloss akkor lepő­dött meg, amikor fan ezekkel a szavak­kal fordult hozzá: — Közeledik a tél, me'egebb helyre kell vinni. — Lengyelül mondta ezt, de olyan hangsúllyal, mint aki számára természetes az, hogy a német Kloss fő­hadnagy megérti. Kloss belépett a szobájába és rögtön kinyitotta a titokzatos ajtót. Gondolat­ban még egyszer elrendezte a tervét és arra az eredményre jutott, hogy et­től a pillanattól kezdve ô diktálja az események menetét. Az öreg gróf szun­dikálása jó alkalom volt arra, hogy pontosan átkutassa Pzetoeki íróaszta­lát. Éppen azon töprengett, hogy körbe menjen e a már ismert úton vagy a rö­videbb átjárót használja, amikor kopog­tatást hallott. — Mit óhajt? — kérdezte, amikor megpillantotta az ajtóban a homokfu­tóval érkező férfit, aki később ci gróf­fal beszélgetett. —■ Főhadnagy úr ~ mondta Pisárski — szeretnék bemutatkozni — megmond­ta a nevét és hozzátette, Uogy a közeli Karczmiskban lakik. Csak most döbbent rá Kloss, hogy Fordítutta: Bába Mihály Pisárski az ebédnél nem volt jelen, biz­tosan nem engedték asztalhoz ülni a kupecet. — Azért jön hozzám, hogy megmond­ja a nevét? — Ne haragudjon főhadnagy úr, de most tudtam meg, hogy háziőrizetben vagyunk és szerettem volna megkér­ni ... — A parancs világos. A visszavoná­sig senki sem hagyhatja el Przetokot. — Főhadnagy úr, nekem hajnalban el kell mennem. Vettem két szekér rozsét és... — Lehet, hogy holnap feloldom a pa roncsot — mondta Kloss és azon töp­rengett, hogy mi az ördög rejtőzhet a rozsé mögött. — Nekem semmi közöm a politiká­hoz, főhadnagy úr. Én nagyon sok né­met tisztet ismerek, kérdezze meg va­lamelyiket, természetesen azt, aki már régebben itt van. Pisarskira mindig szükségük lehet. Néha csomagot kell küldeni haza... — mondta rossz né­metséggel. — Üzletelni akar velem? Feketéző, igen? — A főhadnagy úr rögtön ajtóstul... Nem javaslok semmit, csak segítséget segítségért. Feleslegesen haragszik rám a főhadnagy úr. Nem feketéző vagyok én, inkább csak közvetítő. Pisárski el­intéz mindent, amire megkérik. Kér­dezze csak meg Hofberg ezredest. Is­meri? — Mit mondott — ugrott fel Kloss. Ez teljesen váratlanul érte. Tévedett volna? Vagy valamit nem vett figye­lembe? Elhatározta, hogy nyílt kártyák­kal játszik. — Értem. Milyen instrukciója van a számomra? — Instrukció? — pislogott Pisárski. — Nem értem — dadogta és az ajtó felé hátrált. — Ez valami félreértés. A viszontlátásra főhadnagy úr. Ké­rem ... De Kloss már nem tudta meg, hogy mit akart kérni Pisárski, mert amint hátrálva elérte az ajtót, olyan hirtelen nyitotta ki és ugrott ki rajta, hogy Kloss hangosan felnevetett. Odalépett az ablakhoz és látta, amint Pisárski át­rohan az udvaron és eltűnik az egyik melléképületben. Elhatározta, hogy mégis körbe megy fel a rejtekhelyre és közben megnézi, hová rohant az az ember, aki mindent vesz és elad. És vajon mindenkinek? — töprengett, amikor közeledett a nagy istállóajtóhoz, amely mögött Pisárski eltűnt. Klosst meglepte az ajtó elé tett ha­talmas rőzsecsomó. Tovább ment. Láb­ujjhegyre állt és belesett a kis ablakon. Nem látott senkit. De észrevette a pin­cébe levezető lépcsőt. Megkerülte az istállót, s hátul valóban ott találta a pinceablakot. Lehajolt, rögtön megpil­lantotta Pisarskit, aki izgatottan magya­rázott. egy kötényes férfinak. Csak a következő pillanatban vette észre, hogy a menyezeti horogról egy óriási sertés lóg, melyet a kötényes férfi trancsíro- zott fel. Kloss mosolygott és tréfásan gondolt a korábban önmagánuk feladott kérdésre: mi az ördög rejtőzhet a rozsé mögött? A kérdést helyesen így kellett volna feltennie: Mi lesz majd a rőzse alatt? Apróság! Edward természetesen azonnal tájé­koztatta a lovaskapitányt, hogy milyen szó volt háromszor is leírva a lapon, amit Kloss főhadnagy leejtett. — Nem tévedtél? — kérdezte a lo­vaskapitány. — Biztosan nem, lovaskupitány úr. — Amikor kettesben voltak nem hasz­nálta az illegális beszédben oly gya­kori „nagybácsit“. — De valami mégis nyugtalanít engem, valami, amit nem tudok megérteni. — Miért kérdezted jolantától — szólt közbe a lovaskapitány —, hogy először látogatott-e Londonból haza! — Ez is nyugtalanít. És még valami. Az, hogy akkor bejött ez a Pisárski s valami olyasmit mondtam róla, hogy a feketézők királya. Aztán ő beszélt az ismeretlen feketéző emlékművéről. Em­lékszik? folanta erre nem reagált. — Nem értem. Miért reagált volna? — Honnan ismerné folanta a meg­szállás alatt született szavakat lovas­kapitány úr? Meg kellett volna kérdez­nie, mit jelent az? — Feleslegesen szaglászol. London­ban mindent tudnak rólunk, jól vannak informálva. — Kémelhárító tiszt vagyok, nekem szaglásznom kell. Különben is, megfi­gyelte a beszélgetésünket a reggeli alatt? — Kinek a beszélgetését? Miről be­szélsz? — Bocsánat, én nem jelentek, ha­nem csak hangosan gondolkodom. Az öreg beszélgetett folantávál, valamilyen régi emléket idézett fel. folanta apjá­hoz fűződik. Az egyik pillanatban el­kezdte mesélni, hogy furatában Henryk barátjával annyira belemelegedtek a beszélgetésbe, hogy a nyolcesztendős fo­lanta valahová elkószált. Még a rend­őrséggel is kerestették, folanta sokáig nem értette, mit beszél az öreg, aztán mintha hirtelen eszébe jutott volna, még apró részleteket is elmondott. De ekkor Przetocki öklével kezdte verni a homlokát, érelmeszesedését szidta, mert az okozza, hogy mindent összezavar. Először is, a történet nem furatában esett meg, másodszor nem jolantáról volt szó, hanem valamilyen Basia Ko- ziellownáról. — Nem akart ellenkezni az öreggel. —Lehetséges — mondta minden meg­győződés nélkül Edward. — De a fe­jemet adnám: láttam Varsóban a Fras- catti pályán ... — Hiszen elismerte, lehetséges, hogy járt ott. — Igen, valóban — mondta Edward. — De én a háború előtt sohasem vol­tam Varsóban. Vagyis ez azt jelenti, hogy nemrégen láttam ott, egy éve, másfél éve, és a Frascatti teniszpálya, mint minden más, „Nur für Deutsche“, vagyis „csak a németek számára“ fenn tartott pálya. (Folytatjuk). 1972 VII. Andrzej Zbych:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom