Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-18 / 167. szám, kedd

A munkás egy ség útján Róma — Vasárnap — mint már jelentettük — befejeződött a Proletár Egység Olasz Szocia­lista Pártjának (PSIUP) rendkí­vüli kongresszusa: a határozat kimondja a párt feloszlatását és csatlakozását az Olasz Kom­munista Párthoz. Az utolsó napon felszólalt Tullio Vecchietti, a párt elnö­ke, aki hangsúlyozta: „A Prole­tár Egység Párt 1964-ben, ami­kor kivált a Szocialista Párt­ból, nem egy elvont, elméleti baloldali szocialista irányzat megtestesítője akart lenni, ha­nem az egész munkásmozgalom szerves részeként kívánt aktí­van tevékenykedni. Éppen ezért most, az új helyzetben termé­szetes módon találja meg he­lyét az OKP soraiban.“ Valvri főtitkár a felszólalá­sokra adott válaszában ugyan­csak hangsúlyozta az OKP-hoz való csatlakozásnak mint vá­lasztásnak az érvényességét. A jelenlévők — a kongresz- szus 350 résztvevőjének mint­egy 70 százaléka — ezt köve­tően ünneplő lelkesedéssel, egyhangúan fogadták el a KB határozati javaslatát a felosz­latásról és az OKP-hoz való csatlakozásról. Utána az OKP küldöttsége, amely Berlinguer főtitkár vezetésével vett részt a kongresszuson, helyet foglalt az elnökségben, és Berlinguer hatalmas taps közepette testvé­ri üdvözletét tolmácsolta a párt soraiba lépő új elvtársa^nak. A kisebbségi irányzatok kép­viselői a vasárnapi ülésen már nem vettek részt. Egy csoport­juk Vincenzo Gatto vezetésével külön határozatot fogadott el, amely a Szocialista Pártba való visszatérést mondja ki, és bi­zottságét alakított, amely az OSZP-vel egyetértésben ezt a csatlakozást később végrehajt­ja. Egy másik, nagyobb csoport pedig (mintegy 22 százalék) Vittorio Foa vezetésével úgy határozott, hogy újjáalakítja a PSIUP-ot, s még ebben az év­ben megtartják alakuló kong­resszusukat. Ezzel a három határozattal a Proletár Egység Párt nyolc és féléves története véget ért. Az OKP Központi Bizottsága csütörtökön, július 20-án össze­ül, hogy értékelje a Proletár Egység Párt kongresszusának határozatát. A Newsweek esélyesebbnek tartja Nixont McGovernnel szemben ÜJ síó 1972. VII. 18. Moszkva — Az alábbiakban közöljük 1. Alekszandróvnak a moszkvai Pravda vasárnapi szá­mában megjelent írását, amely­nek címe: „Amiről Washington­ban beszélnek és Pekingben hallgatnak". „Az Egyesült Államokban éles küzdelem bontakozott ki a külpolitika legalapvetőbb kér­déseit illetően. A harc közép­pontjában a fegyverkezés és az indokínai agresszió problé­mája áll. A Vietnamról szóló négyol­dalú tárgyalások július 13-án történt felújításával kapcsolat­ban ismét fellobbantak az ame­rikaiak indokínai politikáját il­lető viták. Már kialakult a szél­sőjobboldal koalíciója, amely­nek tagjai a Pentagon hadiipa­ri komplexumának és táborno­ki karának képviselői. Ezek a militarizmus és az agresszió irányvonalát igyekeznek védel­mezni, szembeszegülni a nem­zetközi feszültséget enyhítő mindenféle ésszerű lépéssel. Pozícióikat azonban erőtelje­sen aláássák az Egyesült Álla­mok széles közvéleményében végbemenő változások, amelyek kifejezésre jutnak a legmesz- szebbre látó amerikai politiku­sok nézeteiben. A Pentagon lá­zasan kutat új szövetségesek és új érvek után. A minap meg is érkezett a segítség. Pekingből visszaérke­zett a demokrata párti Caleb J. Boggs és a republikánus Ge­rald Ford, a két párt képvi­selőházi vezére, akik Csou En- laj meghívására jártak a kínai fővárosban. A repülőtéren azon nyomban nyilatkoztak a sajtó képviselőinek élményeikről. Boggs beszámolt a kínai ve­zetők „komoly aggodalmáról“ a lehetséges jövőbeni „szovjet fegyverkezés“ és „amerikai le­szerelés“ (?) miatt. Ford pedig egyenesen kijelentette: „A kí­naiak nem akarják, hogy az Egyesült Államok kivonuljon a Csendes-óceán térségéből és ezt a kivonulást elhamarkodottnak tekintik“. Később mindkét képviselő ar­ról beszélt, hogy pekingi tár­gyalópartnereik tartottak attól a „vákumtól“, amely állítólag az Egyesült Államok Délkelet- Ázsiából és más térségekből való kivonulása nyomán kelet­keznék. A Pentagon propaganda-gé­pezete telj torokból harsogja a képviselők által Pekingből ho­zott nyilatkozatokat. E propa­ganda számára az ilyen köz­lemények igazi főnyereményt jelentenek: látjátok, maga Csou En-laj tanácsolja a fegyverke­zési hajsza folytatását és az Ázsiában maradást! Vannak te­hát ázsiaiak és ázsiaiak. Nem mindenki bélyegzi meg a mások ügyeibe való beavatkozást. Washington — Thomas Eagle- ton szenátor, az amerikai De­mokrata Párt alelnökjelöltje a CBS tv-nek adott nyilatkozatá­ban vasárnap este bírálta a Ni- xon-kormány vietnami politiká­ját, mivel az továbbra is ka­tonai eszközökkel akarja meg­oldani a konfliktust. „Mi nem akarjuk, hogy Indokínában to­vább pusztuljanak az emberek, hogy a térség országaira to­vábbra is amerikai bombák hulljanak“ — mondotta az alel- nökjelölt. A továbbiakban az esetleges demokrata kormány­zás politikájáról Eagleton kifej­tette, hogy az amerikai csapa­tok három hónapon belüli ki­vonására tett ígéret nem vonat­kozik egész Indokínára, csak Vietnamra. Az ígéret továbbá nem jelenti azt, hogy az ame­rikai hadiflotta visszavonul eb­ből a térségből Honoluluba, és az összes indokínai légitámasz­pontokat három hónapon belül leszerelik. Az alelnökjelölt ki­fejtette azt a demokrata párti elgondolást is, hogy a békeidő­ben csupán hivatásos hadsere­get kellene fenntartani, háború esetén viszont fel kell újítani a behívási rendszert. Charleston — A NATO egyik parlamenti bizottságának elnö­ke bírálta és veszélyesnek nyil­vánította McGovern katonai programját. MacLean skót kép­viselő a dél-karolinai Charles- tonban kijelentette, hogy nem akar ugyan beleszólni az ame­rikai politikába, de úgy érzi, hogy ha McGovern elnöksége idején csökkentenék a Nyugat­Európában állomásozó csapatok létszámát, növekedne a nukleá­ris konfliktus veszélye. Mac­Lean bírálta a demokrata el­nökjelöltnek azt az ígéretét is, hogy megválasztása esetén há­rom hónap alatt kivonja az összes amerikai katonát Dél- Vietnamból. New York — A Newsweek, amerikai külpolitikai folyóirat országos közvéleménykutatása szerint, ha most tartanák az el­nökválasztást, Nixon elnök el­söprő győzelmet aratna McGo­vern fölött. A magazin felméré­se szerint a hivatalban lévő el­nök biztosan számíthatna 236 elektori szavazatra és valószí­nűleg az övé lenne további hat­vannégy, aminek birtokában ké­nyelmes többséggel szerezné meg újból az elnöki címet. A Newsweek számításai sze­rint McGovern csak hét elek­tori szavazatra számíthat biz­tosan és ezenkívül 36 elektor „hajlik felé“. Az is igaz, vi­szont hogy a lap a legnagyobb államok, így Kalifornia, New York, Illinois és Pennsylvania választási eredményét még bi­zonytalannak tartja. Az Egyesült Államok Kom­munista Pártja bejelentette, hogy New York államban is in­dítani akarja az elnökválasztá­si küzdelemben jelöltjeit: Gus Hallt, a KP főtitkárát és Jarvis Tynert, az Ifjúmunkások a Fel­szabadításért nevű szervezet el­nökét. A jelöltek listájára való felvételhez húszezer aláírás szükséges. Közeledés Peking és Tokió között? Tokió —- Tokiói politikai és diplomáciai megfigyelők szerint határozottan felgyorsult a ja­pán—kínai kapcsolatrendezést előkészítő folyamat, s a jelek szerint az ütemet ezúttal Pe­king diktálja. Csou En-laj kí­nai miniszterelnök egy hét le­forgása alatt vasárnap immár másodszor nyilvánította ki Kína készségét a ríma/co-kormánnyal való rendezési tárgyalásokra. Tanaka miniszterelnök leg­később szeptemberben meg sze­retné kezdeni a kapcsolatfel­vételi tárgyalásokat Kínával. Japán kormányforrások szerint Tanaka már ezen a héten rész­letesen megvitatja a Kínával kapcsolatos lépéseket Ohira külügyminiszterrel, Miki Takeo államminiszterrel és Nakaszone külkereskedelmi és iparügyi miniszterrel, a Tanaka-kormány „három pillérével“. A hét végén zártkörű érte­kezlet zajlott le a japán kül­ügyminisztériumban, amelynek napirendjén a japán—kínai kapcsolatok rendezése szere­pelt. Kissinger és a gésák Tokió — A Japánban műkö­dő külföldi újságírók klubjának lapja legújabb számában hírt adott arról, hogy Henry Kissin­ger, Nixon elnök nemzetbizton­sági főtanácsadója összesen hatvanhat órás tokiói tartózko­dása alatt három gésa-partin vett részt. A cikk szerzője kudarcot vallott arra irányuló kísérletében, hogy részletes nyilatkozatra bírja a „Kissin­ger-partikon“ részt vett gésákat, akik a jelek szerint, „felsőbb utasításra“ hallgatnak. Csupán annyit sikerült kiszedni belő­lük, hogy Mr. Kissinger való­ságos „iro goto shi" ami erő­sen kétértelmű japán kifejezés. A fordító szándéktól függően jelenthet „selyemfiút“, de „ké­tes tisztességű öregfiút“ is. pokban fejezte be körútját a Benelux államokban. Tán hang­súlyoznunk sem szükséges kü­lönösképpen, hogy tárgyalásai­nak homlokterében — a kétol­dalú kapcsolatok további fej­lesztésén túlmenően — az eu­Eszmecserék pergőtüzében rópai biztonsági értekezlet ösz- szehívásának még nyílt kérdé­sei szerepeltek. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a biztonsági és együttműködési értekezlet elő­készítése hosszadalmas és kö­rültekintő munkát vesz igénybe. Feltétlenül szükséges, hogy na­pirendjén valóban a legalapve­tőbb kérdések szerepeljenek, ugyanakkor az értekezlet mun­káját szem előtt tartva elenged­hetetlenül fontos olyan határo­zatok és dokumentumok kidol­gozása, nem utolsósorban elfo­gadása, amelyek cselekvően já­rulnak majd hozzá kontinen­sünk békéjének megszilárdítá­sához. Ezt a valóban alapvető fontosságú tényezőt figyelem­mel kísérve feltétlenül érdeklő­désre tart számot és derűlátás­ra ad okot Andrej Gromiko há­gai nyilatkozata, amelyben a többi között hangsúlyozta: „Az európai enyhülés az a terület, amelyen országaink együttmű­ködhetnek, lépésről lépésre ha­ladva, bővítve a kölcsönös meg­értést és egyetértést. Az a kö­rülmény, hogy országaink kü­lönböző társadalmi rendszerűek, a legutóbbi idők nemzetközi tapasztalatai alapján nem je­lent akadályt az ilyen együtt­működés kibontakoztatása szempontjából.“ Kétségtelen, hogy Gromiko megállapításában egy mély és ma már nyilvánvaló igazság rejlik. Vitathatatlan, hogy a kontinens, sőt a világ békéjé­nek érdekében tett pozitív kez­deményezések útjában nem áll­hat a társadalmi berendezkedés különbözősége, hiszen vala­mennyi ország biztonságáról van szó. Ennek az elvnek az érvényesülése tulajdonképpen a lenini koncepció győzelmét je­lenti, a békés egymás mellett élésnek a leninizmusban rögzí­tett téziseinek időszerűségét, helyességét. Felvetődik ugyanakkor a kér­dés, vajon a pillanatnyi hely­zetben tulajdonképpen mi aka­dályozza az értekezlet mielőbbi összehívását? Nos, nyilvánvaló, hogy a legsúlyosabb akadályo­kat immár sikerült elhárítani. Várat magára azonban még né­hány procedurális kérdés meg­oldása. Említettük, hogy az elő­készítés rendkívül körültekintő munkát igényel, múlhatatlanul szükséges az egyes országok álláspontjának, alapállásának előzetes egyeztetése. Az igaz­sághoz tartozik, hogy a Varsói Szerződés budapesti felhívását követően, tehát az elmúlt két esztendő során, újabb és újabb problémák kerültek a felszínre, tágult az értekezlet tervezett napirendje, további reményekre feljogosító diplomáciai esemé­nyek befolyásolták az előkészü­let folyamatát. Nem feledkez­hetünk meg természetesen a visszahúzó tendenciákról sem, arról, hogy a földgolyónkon meglevő válsággócok, így első­sorban az indokínai és közel- keleti helyzet, messzemenően negatív hatást gyakorol az ál­talános nemzetközi helyzetre. összegezésképpen viszont el­mondhatjuk, az a program, amelyet a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XXIV. kongresszu­sának határozata rögzít és amely békeprogram néven ment át a köztudatba, immár telje­sülőben van, annak ellenére, hogy végső célkitűzéseinek el­éréséhez további esztendők megfeszített munkájára lesz szükség. A moszkvai vezetés, illetve a szocialista társadalom­közösség országainak kormá­nyai és kommunista pártjai kétségtelenül hatalmas erejű békeoffenzívát indítottak, nem­zetközi politikai koncepciójuk tengelyébe az együttműködés kiszélesítését állították, nem fe­ledkezve meg a nemzetközi kommunista- és munkásmozga­lom egységének további meg­szilárdításáról sem. BALOGH P. IMRE Waldheim Moszkvában Moszkva — Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a szovjet kor­mány meghívására hétfőn Moszkvába érkezett. A látogatással kapcsolatban a moszkvai Pravda megállapítja: Waldheim a főtitkár posztján azért harcol, hogy az ENSZ ha­tékonyabb szerepet töltsön be a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításában. Waldheim síkraszáll az államok , közötti együttműködés és jószomszédi viszony széles körű fejleszté­séért. Kurt Waldheim eddig kétszer járt a Szovjetunióban, akkor még Ausztria külügyminiszte­re volt. Kommunista választási győzelem Santiago de Chile — Amanda Altamirano kommunista politi­kus, a Népi Egységfront jelölt­je nyert az időközi választáson, amelyet Coquimbo tartomány­ban tartottak a tartomány meg­üresedett képviselői tisztségé­nek betöltéséért. A chilei belügyminisztérium vasárnap kiadott közleménye szerint Altamirano 47 048 sza­vazatot szerzett az ellenzéki Or­lando Poblete 39 002 szavazatá­val szemben. Altamirano elődje a kongresszusban ugyancsak egy kommunista képviselő volt, így tehát az ottani erőviszonyokban nem következett be változás. Schröder Pekingben Peking — Gerhard Schröder, a nyugatnémet parlament kül­ügyi bizottságának elnöke elé­gedett a kínai fővárosban foly­tatott megbeszéléseivel, ame­lyeknek során elsősorban a vi­lágpolitikai kérdések összefüg­géseit vitatták meg — jelenti a DPA hírügynökség Pekingből. A további megbeszéléseken az NSZK és a Kínai Népköztársa­ság kétoldalú kapcsolatait érin­tő kérdések kerülnek sorra. A nyugatnémet politikus tájékoz­tatja vqndéglátóit a Közös Piac kibővítéséről és az európai biz­tonsági konferenciával kapcso­latos bonni álláspontról. SZIDKI egyiptomi kormányfő fogadta Ľubomír Hanákot, ha­zánk kairói nagykövetét, akivel a két ország kapcsolatairól tár­gyalt. TRAJANOVSZKIJ tokiói szov­jet nagykövet felkereste Ohira Maszajosi japán külügyminisz­tert és megegyezett vele, hogv szeptemberben megkezdik a békeszerződés előkészítésére vonatkozó szovjet—japán tár­gyalásokat. BEFEJEZŐDÖTT a Réunion! Kommunista Párt III. kongresz- szusa. AZ NSZK visszautasítja a dip­lomáciai kapcsolatok felvételé­nek előkészítésére finn részről javasolt tárgyalásokat — tűnik ki Karl Mörsch, a nyugatné­met minisztérium parlamenti államtitkárának nyilatkozatá­ból. AZ URUGUAYI fegyveres erők parancsnoksága közölte, hogy őrizetbe vettek nyolc tupama- ro-gerillát, akik állítólag ápri­lis 14-én kivégezték Armando Acosta y Lara belügyminiszter­helyettest. BERTIL SVANSTRÖM nemzet­közi Lenln-békedíjas svéd új­ságíró, neves közéleti személyi­ség, váratlanul elhunyt. A FÜLÖP-SZIGETEK kormá­nya határozottan tiltakozott a Csendes-óceán térségében folyó francia nukleáris kísérletek el­len, mert azok légköri zavaro­kat és tájfunokat idéznek elő. LEMONDOTT a holland kor­mány két minisztere, ami azt eredményezheti, hogy Biesheu- vel koalíciós kormányának többsége megszűnik és a kabi­net lemondásra kényszerül. SZVARAN SZINGH, indiai külügyminiszter hivatalos láto­gatásra Nigéria fővárosába, La- gosba érkezett. MAHMUD RIAD, az Arab Liga főtitkára észak-afrikai körútja befejezéseként Tripoliban tár­gyalt a Líbiai Forradalmi Pa­rancsnokság vezetőivel. Leleplező cikk Washington és Peking paktálásáról Kommentárunk U a valamiről el lehet majd " mondani, hogy eszmecse­rék pergőtüzében született meg, az európai biztonsági és együtt­működési értekezletről nyilván, hiszen az utóbbi kAt esztendő bilaterális megbeszéléseinek gyújtópontjában éppen a kon­tinensen uralkodó feszültség feloldásának, a szóban forgó értekezletnek az előkészítése áll. Hangsúlyoznunk szükséges, hogy tulajdonképpen intenzív tárgyalássorozatról van szó, olyan többoldalúvá terebélyese­dő eszmecseréről, amely vég­eredményben megérlelte első gyümölcsét, így az európai sta­tus quo bonni elismerését, kö­vetkezésképp az ún. német kér­dés-komplexum kimozdítását a holtpontról. Ez utóbbi tény lé­nyegében kiütötte a fegyvert a kétkedők, sőt az újabb hideg- háborús hullám felé kacsingató politikai körök kezéből, ugyan­is nyilvánvalóvá vált, hogy a valóban kényes problémák ese­tében is lehetséges a tárgyalá­sos rendezés; az erőszakról, a fenyegetésről való lemondás az egyedüli célravezető út. Annak ellenére, hogy a nyári vakáció bizonyos mértékig meglassítja a fontos és maga­sabb szintű nemzetközi politi­kai tárgyalásokat, elmondhat­juk: az európai biztonsági és együttműködési értekezlet ösz- szehívásának az ügye szinte ál­landóan napirenden szereplő kérdés. így Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter a na-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom