Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó
Mai német líra CHRISTOPH MECKEL: Keresitek... Keresitek folyó menti házakban, puszták szélén, virágzó vadonokban távol keresitek, nevén szólítjátok, ámde nem lelhető meg folyóparti házakban, puszták szélén, virágzó vadonokban távol. Keresitek a békánál a kútban, a víz fekete házában, ahol a halott királyok suttognak, ámde nem lelhető meg a békánál a kútban, a víz fekete házában, ahol a halott királyok suttognak. És keresitek ott, hol a fényességes főnixek élnek, messze, pávák és baglyok között keresitek, nevén szólítjátok, ámde nem lelhető meg ott, hol a főnixek élnek, sem pávák és baglyok között. Közeletekben járkál és fütyörész járkál fütyörész akit kerestek járkál és fütyörész. Keresztúry Dezső fordítása HEINZ KAHLAU: Viharokban Viharok ellen bátran s biztonságosan, reménybe s gőgbe burkoltam magam. Hittem: mint sziklaszál, szilárd vagyok. A szél port hajt maga előtt s magot. Mi engem ért: eső, fagy és nap is, homokká tett - még a hajamat is. S ha egyszer a halál rostába rak, termékenység, talán egy magnyi fennmarad. fe. ' ' - I J. GELJASZ (Saul alakítója) — az Ukrán SZSZK érdemes művésze* ^_ ■■■ v A Szovjetunióban jól ismerik és szeretik Petőfit, a költőt. Nemrég -azonban, a magyar dráma hete alkalmából, a szovjet közönség a drámaíró Petőfit is megismerhette. Petőfi Tigris és hiéna című monumentális történelmi drámáját a Szovjetunióban korábban még nem mutatták be. Ez egyfelől bizonyos nehézségeket Jelentett, másfelől azonban alkotói szabadságot adott a művészeknek. A drámát Ukrajnában és Moldáviában két szovjet színházban tűzték műsorra. Jaroszav Geljasz, az Ukrán SZSZK népművésze, a tyernopoli Tarasz Sevcsenko Színház főrendezője úgy határozott, hogy Petőfi darabját, mint jelentőségteljes történelmi cselekményt viszi színre. ÉrdeKes .a színpadi megoldás: egyetlen boltíves középkori erőd, amelynek más-más oldala a „vár“, a „kocsma“, a „barlang“, stb. Sz. Danyilisin díszlettervező igyekezett viszPKnöJFi Jékely Zoltán fordítása WOLF BIERMANN: Rajnai országos vásár Katonáim kitűnően lőnek -i szólt a tábornok. A nyár pergőtüzében elhevernek a virágok között, s lelődözik az embereket. A karácsonyi vásáron elvegyülnek az emberek közt, s célba lőnek a virágokra. A lelőtt embereket összeszedi a halál. A lelőtt virágokat összeszedi a leány. A fiam magasba nő. A páfrány magasba nő. Óvja a természetvédelem. Emberek! Titeket mikor védelmez végre az emberség, hogy ne legyetek céltáblái embertársaitoknak? Pákolitz István fordítása VOLKER BRAUN: Előszó Hadd tördeljék nyalábba verseiket a siker tüzeire várva! Hadd kössenek rímcsokrokat, útjefzőnek szó-pusztáikban! A mi dalaink magasnyomású szelepek a vágyak csőhálózatában. A mi dalaink teľefonhuzalok, végtelenül lebegők, telve elektromossággal. A mi dalaink fákként sarjadnak, ezer gyökérrel az öreg földgolyó titokzatos limlomából, és ezer táj felé lombosodnak. A mi dalaink pázsitot mutassanak nekünk, hídívei alatt a gondolatnak. A mi dalaink vigyék fel az éjszaka álmait a menny boltozatára. A mi dalaink űzzék el a bőrből a félelem borzongását. A mi dalaink páncélozzák a mellet napsugarakkal. Bede Anna fordítása SZOVJET SZÍNPADON szaadni a kor történelmi hangulatát, s ezt a célt a magyarok életmódjából vett elemek és •a korai középkorra utaló, főként bőrből és prémből készült kosztümök alkalmazásával el is érte. A darab befejezése teljesen megfelel az igen határozott és következetes rendezői megoldásnak, és a mű témájának: a hős hazafiság legyőzhetetlen 6TŐ. A tigris és a hiéna megöli egymást, a sebesült Saul pedig — őt J. Geljasz alakítja hamisítatlan romantikus felfogásban, hévvel, színesen, teátrálisan — életben marad. Jobban mondva a néző indokoltan azt hiheti, hogy Saul életben marad. A rendező ezen a kissé naiv módon fejezi ki azt a gondolatát, hogy a népükért harcoló hazafiak ereje legyőzhetetlen, hogy örök dicsőség vár azokra, akik az igazságért, a haza boldogságáért vívott harcnak szentelik életüket. Kisinyovban a Puskin Színházban Valerij Kapcsa, a Moldáviai SZSZK érdemes művésze vitte színre ugyanezt a drámát. A rendező a darabot még 1958-ban ismerte meg, és valósággal megdöbbentette őt annak költőisége, nem mindennapi drámai felépítése. Kisinyovban érdekes és mély eszmei-művészeti megoldást kapott a darab. A színpad gördülő függönyén durván mintázott fa látható. Hatalmas középkori címer áll előttünk, amelyen a tigris és a hátára fordított hiéna képmása látható. Szétnyílik a belső függöny, és szemünk elé tárul egy hatalmas fapadozat, amelynek széles, durva deszkái hol emelvényt, hol vérpadot, hol ünnepi királyi asztalt, hol pedig barlangot, kocsmát jelenítenek meg. A kisinyovi előadás fő témája az uralkodók érdekéinek alárendelt, meggyötört nép tragédiája. Míg az ukrajnai előadás arról szól, hogy a nép nem pusztulhat el, addig a moldáviai bemutató azt mondja el, hogyan pusztul el az ember az önző hatalomvágy szörnyű világában. V. Kupcsa a nép témáját emelte ki Petőfi drámájában. Az alaphangot — a népi sors motívumát — a nép egyszerű fiai adják meg, akik a falusi kocsmában isznak „a szeretett hazáért“, mert „mást tenni érte nem adatott meg nekik“. Az előadás Petőfi-veisekkel kezdődik és fejeződik be, amelyeket az udvari bolond először magyar, majd moldován nyelven mond el. A színház a puskini tragédia szellemében oldotta meg Petőfi színművét: a nép mintegy a kulisszák mögött cselekszik, vagyis egyelőre „némán hallgat“, de ez a hallgatás sokatmondó, hangosabb a nép ébredésének elkerülhetetlenségéről, aktív történelmi szerepéről kimondott szavaknál. Napjainkban valahogy az a vélemény alakult ki, hogy az emberiség már kinőtt az ifjúkori romantikából, tartózkodóbb lett. Kiderült azonban, hogy a színház nézői nem szégyenük a kitörő érzelmeket, a viharos monológokat, hanem ellenkezőleg, vonzódnak a gondolatok őszinte kifejezéséhez, a nyílt, leplezetlen érzel mekhez. Az ukrajnai és a moldáviai színházakban óriási közönségsikere van Petőfi drámájának. Előadásai a színművészet afféle iskolájává váltak, mert a színészeknek gazdag lehetőséget adnak annak bizonyítására, hogy a mozgás és a szó igazi mesterei. A romantikus stílusában és színes, látványos formájában egymáshoz annyira közelálló, de a színmű értelmezésében merőben különböző két előadás igen korszerűen hangzik manapság a szovjet színpadon. E. MAKAROVA . rrr, > jTj J uw »in r»„ 1« rti
