Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-15 / 165. szám, szombat
három Oj könyv f'ľ f> ti I a transzkontinentális gázvezeték Kőműves Imre: Vészben, viharban ... Vági Istvánról, a magyar munkásmozgalom jeles alakjáról viszonylag azok is keveset tudnak, akik egyébként a mozgalom alapos ismerői. Az egykori ácsmunkás, az 1900-as évek elején ismerkedett meg a kommunista eszmével. Széles körű agitációs munkát végzett és számos sztrájkot, munkástün- tetést szervezett. A Magyar Ta. nácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg politikai biztosa volt. Az 1920-as évek elején a Szociáldemokrata Pártban végzett tisztségeket, ahonnan ellenzéki magatartása miatt kizárták. Később a magyarországi Szocialista Munkáspárt megszervezésében játszott jelentős szerepet. Forradalmi tevékenységéért a Horthy-fasizmus többször bebörtönözte. Szabadulása után (1932) a Szovjetunióba emigrált. Ott is halt meg 1940-ben a személyi kultusz áldozataként. Kőműves Imre: Vészben, viharban ... című kétrészes életrajzi regénye Vági Istvánnak állít emléket. Az író gyermekkorától haláláig tekinti át hőse életét. Kerüli a pátoszt, az idealizálást. Az eseményeket meggyőzően, a szemtanú hitelességével tárja az olvasó elé. Könyvében arra is törekszik, hogy politikai szereplése mellett bemutassa Vági István magánéletét, családját, környezetét. Szép leírást ad többek között Vági ifjúkoráról, ismerőseiről és arról, hogyan érlelődött a félig proletár, félig szegényparaszti származású ácsmunkás kommunista harcossá és vezetővé. Az olvasmányos kötet érdekes színben világítja meg Vági István harcostársait és barátait: Bokányi Dezsőt, Landler Jenőt és a munkásmozgalom több más ismert képviselőjét. A személyes élményre épülő kötél a munkás- mozgalom történetére vonatkozó számos eddig ismeretlen adatot is tartalmaz. A szocialista városok és a szociológia E kötet 12 tanulmányt tartalmaz és napjaink égető problémáira válaszol. Az urbanizáció folyamata és a településrendszer tervezésének kérdései, A szocialista város szerkezetének alakulása, valamint A lakáskér- üés társádalmi vonatkozásai című fejezetekben tulajdonképpen hat ország: a Szovjetunió, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, Jugoszlávia és Románia városszociológiai kutatásairól ad képet. Egyben megpróbál válaszolni arra a szakemberek körében szinte naponta felvetődő kérdésre, hogy melyek ma a településrendszer tervezésének lehetséges céljai, milyen erők hatnak a nagyvárosi fejlődés irányába, milyen társadalmi érdekek mozgatják a tervezés mechanizmusát, mi tekinthető korszerű lakásnak és városnak, mit ígér a jövő stb., stb. A tanulmányok mindegyikét átszövi az a gondolat, hogy a tudományos-technikai forradalom korszakában a társadalom életében számos fontos, minőségi változás következik be, s* ezek között az egyik legjelentősebb az urbanizáció. A folyamat méretét kifejezően mutatja az az egyetlen adat is, hogy míg 1800-ban a 100 ezer lakosnál nagyobb városokban a világ össznépességének csupán 1,7 százalék élt, 1960-ban e szám már 19,6 százalékra nőtt. Arra a gyakran elhangzó kérdésre, hogy üdv avagy szerencsétlenség-e az urbanizáció, a tanulmányok több szempontból válaszolnak. Általában azt húzzák alá, hogy az urbanizáció fogyatékosságai a kapitalizmus feltételei között a fejlődés spontán jellegéből következik, hiszen a magánérdekek spontán uralma mellett a társadalom össz- fejlődése sem irányítható hatékonyan. A szocializmusban viszont, ahol a társadalom képes a saját fejlődését irányítani, az urbanizáció is sajátosan alakul, nem elszigetelt, spontán érvényesülő jelenség, hanem irányítása lényegében a társadalom- fejlődés irányításának fontos eleme. • Az urbanizációellenes nézetek a városfejlődés egy történetileg már túlhaladott felfogásából fakadnak. A szovjet szerzők véleménye szerint az urbanizáció irányításának fontos feladata, hogy a legkülönbözőbb települések kulturális és egyéb lehetőségeit mindenki számára hozzáférhetővé tegye. a településrendszert úgy kell kialakítani, hogy a nagy centrumokban élők is könnyen eljuthassanak a természetbe. . A csehszlovákiai tapasztalatokról Jirí Musil többek között azt írja, hogy Csehszlovákia a kis és a közép termetű városok országa. Az urbanizáció foka nem felel meg az iparosítás mértékének. A lakosságnak csaknem a fele olyan településeken él, amelyek népessége kétezer alatt van. Csak öt városunknak több a lakossága 100 ezernél, és csak Prága lakossága haladja meg a félmilliót. Lakásállományunk összetétele az épületek korát tekintve az európai átlagnak felel meg, de sokkal kedvezőbb mint Francia- országban, vagy több más nyugati országban. Sok európai ország városaitól eltérően a csehszlovák városok — néhány kivételtől eltekintve — nem szenvedtek jelentős kárt a háború alatt. Ez a körülmény hozzájárult ahhoz, hogy kiterjedt történelmi városmagok őrződlek meg. Némelyikük — például Prágáé — európai viszonylatban a legnagyobbak közé tartozik. A tanulmányból azt is megtudjuk, hogy nálunk a lakbérekből származó jövedelem nagyjából csupán a felét fedezi az állami lakásállomány fenntartásához szükséges költségeknek. Ez azt jelenti, hogy Csehszlovákiában a lakásellátás részben a társadalmi szolgáltatások egy bizonyos formája. A lakbép még az 1965. évi kisebb emelés után is aránylag csekély tétele a családi költségvetésnek s a kereset a legtöb1 lakó számára nem befolyásol h a lakásválasztást, tehát nincs szoros kapcsolat a jövedelem és a háztartás által elfoglalt lakás között. A. Baranov: Milyenek a lakásszükségletek napjainkban? című tanulmánya szerint a fejlett tőkésországokban az a folyamat tapasztalható, hogy a jómódú lakosság a város központjából az elővárosokba menekül, ahová nemcsak a tiszta levegő, a természethez való közelség és a viszonylagos csönd vonzza, hanem a saját családi házban való lakás lehetősége is. A szocialista városok és a szociológia című kötet bevezetőjét Azonosságok és különbségek a szocialista országok városfejlődésében címmel Szelé- nyi Iván írta. Ö végezte a tanulmányok válogatását is. A fordítás Földvári Tamás és Kovács S. Jenő munkája. Dr. Farkas László: Egzisztencializmus, strukturalizmus, marxizálás Dr. Farkas László: Egzisztencializmus, strukturalizmus, marxizálás című tanulmánya a mai nyugati világ két divatos filozófiai irányzatát, az egzisztencializmust és strukturalizmust veszi bonckés alá. Mindkét elméletnek az a közös vonása, hogy marxista színekben igyekszik tetszelegni és megpróbálja a marxizmus számos tanítását kisajátítani. A szerző a marxi- záló egzisztencializmus és a marxizáló strukturalizmus ösz- szehasonlító elemzésén keresztül mutatja ki, hogy az említett irányzatok a sok tévedés mellett nem képesek a történelem fejlődését szükségszerű, de a természeti evolúciónál minőségileg magasabb rendű specifikus folyamatként értelmezni. Sartre és tanítása az egzisztencializmus, valamint Lévi— Strauss és tanítása, a strukturalizmus nem érti meg a társadalmi forradalmat, a proletariátus diktatúrájának és a párt vezető szerepének a szükségességét. „Tanításukban — írja dr. Farkas László — igen sok a különbség s ezt hiba volna figyelmen kívül hagyni, ám sok az azonosság is. Mindketten alapvetően idealisták, ellenfelei a szocialista forradalomnak, nem tudnak szabadulni polgári beállítottságuktól. A marxizálás csak küiső máz nálunk, mely mögött megtalálható a nem marxista, sőt antimarxista lényeg, a szembeállás a marxizmussal, a kommunista párttal, a szocialista országok közösségével“. A polemikus hangú tanulmány a téves nézetek leleplezése mellett a strukturalizmus és az egzisztencializmus fejlődéstörténetét is bemutatja. BALÁZS BÉLA M e g!) a 11 KÓNYA LAJOS 58 éves korában csütörtökön elhunyt Kónya Lajos, kétszeres Kossuth-díjas költő. A váratlanul elhunyt költő, író Felsőgallán született. Tanítónak készült, a soproni tanítóképzőben tanult. A 30-as és 40- es években falusi tanítóként dolgozott. Irodalmi munkássága mellett többször vállalat közéleti szerepet is. 1953-ban oktatásügyi miniszterhelyettessé nevezték ki, ugyanekkor Komárom megye országgyűlési képviselője volt. A 30-as évektől jelentek meg versei, az 50-es évek közepétől prózai művekkel is jelentkezett. A korábban a társadalom igazságtalanságait bemutató és azokról lázadó hangon író költő ekkor bizakodó hangon szólalt meg. Szinte minden fonto- sebb eseményre azonnal verssel válaszolt. Bizakodó hangja 1954-től komorabbá, tépelődővé vált, majd egy ideig hallgatott, de 1958 óta ismét rendszeresen jelentek meg fokozatos önmagá- ra-találást jelző költeményei. Prózáját is átitatta a lírai látásmód. Munkásságáért 1950-ben és 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Az energiafogyasztás világ- sz . . egyre nő, ami az emberiség szaporodásával, az élet- színvonal emelkedésével, az ipari termékek növekedésével magyarázható. Számítások szerint az 1950-es év energiafogyasztása a század végére a nyolcszorosára emelkedik. Az ember mindenekelőtt a köny- nyen hozzáférhető energiaforrásokat veszi igénybe, mert ezek szinte korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre. Ilyenek többek között a kőolaj, a vízi erő és a földgáz. A jövőben kénytelen lesz az ember más, nehezebben megszerezhető forrásokból is meríteni energiát, mint a nap, az atommag energiája stb. Az utóbbi években végzett feltárások szerint a földgáz bőséges mennyiségben áll rendelkezésre. Előnye az, hogy a természetben előforduló állapotban közvetlenül felhasználható nagypotenclájú energiatermelésre. E tekintetben egyik energiaforrás sem versenyezhet a földgázzal. Viszonylagosan egyenletes minősége, tisztasága nagy technológiai eredmények elérését eredményezi, hatékonyabbá teszi a gyártást, növeli a munkatermelékenységet. Számos iparágban a gyártás ma már el sem képzelhető földgáz nélkül. A háztartásban betöltött szerepét nem kell külön hangsúlyoznunk. Nem mulaszthatjuk el megemlíteni, hogy milyen jelentősége van a környezet levegőjének tisztántartásában és a légköri szennyeződés csökkentésében. A gáz égésekor ugyanis semmiféle tömény szennyeződés nem keletkezik a csekély mellékterméken kívül, ami a többi tüzelőanyag égésekor keletkező exhalációval ösz- szehasonlítva, egészen elenyésző mennyiségnek mondható. A nemzetközi földgázkeres- keuelem Európában 1964-ben kezdett rohamos fejlődésnek indulni, amikor az első algériai cseppfolyósított földgázszállítmány elindult Anglia felé. Ettől az időtől kezdve nagy fejlődés tapasztalható a gúzszállítás terén mind cseppfolyósított, mind gáz alakjában a nemzetközi távvezetékeken keresztül. A földgáz szállításában nagy fordulópontot jelentett az 1968-as év, amikor a Szovjetunió hosszú lejáratú szerződési kötött Romániával és a szomszédos Lengyelországgal, Csehszlovákiával, továbbá az NDK- val és Bulgáriával. A következő évben Olaszországgal, Ausztriával és az NSZK-vai kötött megegyezést nagy mennyiségű földgáz szállítására a transzkontinentális gázvezetéken keresztül, amely a jelen pillanatban még építés alatt van Csehszlovákia területén, de a jövő évben már átadják rendeltetésének. A Szovjetunióban a megelőző ötéves tervidőszakban — 1966— 1970-ig — további nagy kiterjedésű földgázforrásokat tártak fel, melyek alapján 20 év alatt 600 milliárd m3 földgázt lehet kitermelni. Ezzel a fantasztikus földgáz mennyiséggel a Szovjetunió megelőzte a világ összes államait, amint azt a Comité du Gas 1971. évi jelentésében olvashattuk. A földgáz lelőhelyei a Szovjetunióban nincsenek egyenletesen elosztva. Az európai részen, ahol jelenleg a kitermelés súlypontja van, az egész készlet 21,8 százaléka, míg Szibériában és a keleti országrészekben 61,4 százaléka, Közép-Ázsiában és Kazahsztánban 16,8 százaléka található. A lelőhelyek ilyen szétszórtsága hosszú távvezetékek építését teszik szükségessé, ami a szibériai és a középázsiai lelőhelyeket az európaiakkal köti össze. A távvezetékek hossza az elmúlt ötéves terv ideje alatt 42 000 km-ről 70 000 km-re emelkedett, a jelenlegi ötéves terv végén pedig 100 000 km hossrú lesz a vezeték. Az a cél, hogy az ösz- szes lelőhelyeket egy nagy közös rendszerbe kössék. Ezeknek a lelőhelyeknek túlnyomó része, kb. a 80 százaléka, aránylag kis mélységben található, amely nem haladja meg a 3000 métert. A lelőhelyek 90 százaléka tiszta földgáz, crunk a lelőhelyek 5 százalékát takarja kő- olaj, úgyhogy a gázkitermelés túlnyomó mennyisége zavartalanul folyhat, tekintet nélkül a kőolaj kitermelésére. A földgáz termelésének gyors irama magával vonja a vegyipar hatalmas fejlődését, mert a földgáz jelentős nyersanyagot képez. A csehszlovákiai földgázszük- séglet fedezésére, valamint az ausztriai, az NSZK, az NDK és az Olaszország felé irányuló szállítások céljából Csehszlovákia területén épül a transzkontinentális távvezeték. A gázvezeték hiányának, az átadóállomások helyének tervezésénél és kivitelezésénél a Szovjetunióban szerzett tapasztalatokat használták fel. Szükség volt erre különösen a természetes akadályok, a hegyek, a folyók és a mestersé1- ges akadályok, az épületek, utak stb. leküzdésénél. Természetesen szem előtt kellett tartani az egész hálózat beruházási költségeinek a minimumra való csökkentését, a lehetőségek határain belül. Az országunkat átszelő föld- gázvezeték három nagy szakaszra oszlik. Az ország legkeletibb részén a Szovjetunió határán fekvő Ruská községben felállított átvevőállomástól indul ki a keleti szakasz. Brati- slavától északkeletre egy elágazás vezet az ausztriai Baum- gartenba. A fővonal középső szakasza tovább folytatódik Brnón keresztül Prágáig. Innét kezdődik az északi szakasz, amely északnyugat felé haladva Litvínovnál éri el az ország határát és folytatódik az NDKban. Az északi szakaszból van egy elágazás az NSZK felé, ez a nyugati szakasz, amely Wald- hausban ér német területre. A hosszú gázvezeték vonalán, kb. 100—150 km-es távolságban egymástól, összesen 7 sűrítőállomás lesz. Az első három a csőrendszer fokozatosan emelkedő teljesítőképességét biztosítja. A mérő, az irányító és a távközlőrendszer magában foglalja azokat a mérőberendezéseket is, amelyek az egyes országhatárok átadóállomásain mérik a gáz mennyiségét. Az egész rendszer irányítása a prágai diszpécser-központból történik. Az itt elhelyezett számítógép minden adatot azonnal értékel és mindenről tájékoztat. Az egész gázvezeték mentén távbeszélővonalat létesítenek. A jövő év elején üzembe helyezik a transzkontinentális távvezetéket. Elsőnek Ausztria felé indul meg a szovjet földgázszállítmány, ezt követőleg a többi államba is megkezdődik a szállítás. Ez a jelentős építkezés rövid idő alatt készül el. A kiváló teljesítmény az építkezés dolgozóinak szorgalmát, szakmai hozzáértését és politikai öntudatuk igen magas színvonalát bizonyítja. —tu— Perínbsn is aratnak A Košice-vidék járás egyik legnagyobb mezőgazdasági üzemében, a períni (PerényJ egyesült szövetkezetben már több mint egy hete aratnak. Kendi Ferenc, a szövetkezet elnöke így nyilatkozott a munkák menetéről: — Egyesített szövetkezetünkben az idén 1200 hektár gabonát aratunk, ebből 800 hektár búza, 400 hektár árpa. Gépeink kijavítva, üzemképesen indultak az aratásra. Hat SZK—4-es és négy E—512-es kombájnunkhoz két kisegítő kombájn is érkezett a Lipanyi Állami Gazdaságból. Az aratás még nem indult meg teljes gőzzel, naponta csak 8—10 vagonnyit csépelünk, az aratás ütemét egyelőre a szárítóberendezés teljesítményétől tesszük függővé. Ha a gabonafélék teljesen beérnek, minden gépünkkel részt veszünk az aratásban, s ha az időjárás is kedvezni fog, napi 30 vagon teljesítmény mellett három hét alatt végzünk. A várható hektárhozamokkal kapcsolatban azt is elmondta az elnök, hogy az idén a tavalyihoz hasonló, 34 mázsás átlagos hektárhozamra számítanak. A gabona jelentős, része sajnos itt is megdőlt és a betegségek is jobban felütötték a fejüket, mint más években. (szaszák) KÖNÖZSI felvétele
