Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-14 / 164. szám, péntek
PIERRE CAMES PÁRIZSI LEVELE Nagy remények Franciaországban Francois Mitterrand, a szocialista póri első titkára Georges Mar- chais és Etienne Fajon társaságában nyilatkozatot tesz a két párt megegyezéséről. LEU Szigorúan, körültekintően Történelmi jelentőségű esemény a közös kormányprogramról létrejött megállapodás a kommunista és szocialista párt között. E megállapodást, mint ismeretes, hónapokig tartó tárgyalások előzték meg. A megállapodás a két párt között a legfontosabb közeledést jelenti az 1920-ban bekövetkezett szakadás óta. Még az 1936- ban létrejött megállapodás is csupán általános irányvonalakat tartalmazott, amelyek főként a fasizmus növekvő veszélye ellen irányultak. Ezúttal részletes, pontos programról van szó, amely ne in kevesebb, mint 9 újságoldalt töltött meg az Humanité június 28-i számában. Közös kormányzat A közös kormányprogramban a kommunista párt és a szocialista párt megerősíti azt a közös elhatározását, hogy véget vessen a jelenlegi rendszer igazságtalanságának —, hangsúlyozza a program bevezető része. A két párt rámutat, hogy bizonyos kérdésekben megmaradtak a köztük a nézetkülönbségek, de ez nem akadálya annak, hogy érvényesítsék akaratukat és képességüket a közös kormányzatra. A kormányprogram első fejezete, amelynek címe „Jobban élni, megváltoztatni az életet“ fontos fejezeteket tartalmaz, a bérezésről (havi ezer frank bérminimum), a vásárlóerőről, a munkafeltételekről, a szociális biztonságról, a lakáskérdésről, az oktatásról, a kutatási tevékenységéről, a sport-, a kultúra és a családkérdésről stb ... Államosítás, leszerelés A kormányprogram második részének címe „Demokratizálni a nemzeti gazdaságot, fejleszteni az állami szektort, tervezni a haladást“. Ez a rész felöleli az állami vállalatok szakaszát és kitűzi azokat a területeket, amelyeket államosítani kell: a bányákat, a fegyvergyártást, a nukleáris ipart, a gyógyszer- és vegyipart, az elektronikát. Majd megnevezi azokat a nagy trösztöket — összesen tizenhármat — amelyek kifosztják a nemzetgazdaságot. Ezek a következők: a Dassult, Roussel — U. C. LA. V., Rhône— Pöulenc, I. T, T., Thomson, Péchiney—Ugine—Kulmann, Saint- Gobain Usinor, Wendel—Sidé- lor, Schneider. A további fejezetek a mezőgazdaság, a kereskedelem és a pénzügyek terén foganatosítandó intézkedéseket rögzítik. A program harmadik része az intézmények demokratizálásával, a szabadságjogokkal, a negyedik rész pedig a nemzetközi politikával foglalkozik. A program nemzetközi politikai célkitűzései a békés együttélésen, a leszereléshez való aktív hozzájáruláson, a rflikleáris leszerelésen és a nukleáris kísérletek betiltásán, az általános nukleáris leszerelés előmozdításán, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívásának szorgal* mazásán alapul. Nagy reménység A fent nagy vonásokban vázolt közös kormányprogram megvalósítása óriási változást jelentene Franciaország politikai életében. A megállapodás tulajdonképpen az 1968 májusi nagyarányú sztrájkmozgalom óta megindult tárgyalások és közlekedési kísérletek eredménye. A tét nagy, a jobboldal ellen intézett támadás hevesebb, mint bármikor azelőtt. Milyenek a kilátások a sikerre? Az egységes baloldal, amelyet a két nagy szakszervezeti szövetség, a CGT és a CFDT támogat, fokozott eséllyel indul az 1973 tavaszán esedékes általános választásokon. Pillanatnyilag, habár a széles néprétegek egyetértéssel, elégtétellel és reménnyel fogadták a megállapodást, nem mondhatjuk, hogy a lelkesedés hulláma árasztaná el az egész országot. A baloldal soraiban évtizedes szakadást nem lehet az egyik napról a másikra megszüntetni.Ugyanakkor szem előtt kell tartani azt is, hogy a munkásság és a tömegek lelkesedése, szenvedélyes akarata kirobbanó erővel megnyilvánulhat — amint ennek 1968 májusában is tanúi voltunk — abban az esetben, ha a vezetők nem tartják be a programban lefektetett elveket. Általában azt mondhatjuk, hogy minden lehetséges. A baloldal, amely jelenleg kisebbségben van, győzelmet arathat a választásokon. Ehhez azonban számos akadályt kell Ieküzde- nie. A kommunisták ezt nagyon jól tudják. A komárnói fKomárom) Steiner Gábor Hajógyár termelési igazgatóságának üzem részlegei felajánlást tettek. Ennek értelmében már augusztus 28-án átadják rendeltetésének azt a teherhajót, amelyet eredetileg csak szeptember 20-ig kellett A lakosságnak nyújtott szolgáltatások (erén bőven akad javítani való, főleg vidéken, ahol a helyi gazdálkodási vállalatok nem szívesen létesítenek üzemrészleget. Azzal érvelnek, hogy egyes szolgáltatásaikat kevesen vonnék igénybe, így ráfizetéssel dolgoznának. Esetleg előfordulhat, hogy nem tudják kielégíteni a keresletet. Az említetteket figyelembe véve a 20/1985 Zb. rendelet értelmében ilyen helyeken a nemzeti bizntlságok iparengedélyt adhatnak ki, csökkent munkaképes nyugdíjasoknak, nőknek, esetleg rendes munkaviszonyban levő egyéneknek. A kimutatások alapján Szlovákiában a múlt év végén 5047 ember rendelkezett ilyen engedéllyel. ebből 1183 nyugdíjas és 108Ü nő. Amint látjuk, a nemzeti bizottságok, élnek — főleg a nyugat-szlovákiai kerületben — a törvényadta lehetőséggel. Ez dicséretes dolog, a hiba azonban abban van, hogy a szóban forgó rendeletet nein mindenütt értelmezik egységesen, s ebből nézeteltérések adódnak. Ezt bizonyítja a közelmúltban megtartott ellenőrzés is. Több helyen az engedély megadásánál. úgyszintén megvonásánál, nem tartják be a rendeletben felsorolt és lefektetett elveket. Sőt, történlek olyan esetek is, amikor az alkalmazásban levő, iparengedéllyel rendelkező egyén ulthagyta rendes munkáját, s — ahogy mondani szokás — önálló kisiparos lett belőle, esetleg még alkalmazottat is tartóit. Minden állampolgárnak, aki iparengedélyt kér, szükséges hangsúlyozni, hogy erre nincs volna elkészíteni. A felajánlást a Szlovák Nemzeti Felkelés közelgő évfordulója tiszteletére tették és azt is elhatározták, hogy a szóban forgó hajó neve ez lesz: „A Szlovák Nemzeti Felkelés 28. évfordulója.“ (m. 1.) (örvényes joga, vagyis kérelmét elutasíthatják. Ez az egyik alap. elv, a másik, hogy az alkalmazásban levőknek munkaadójuk beleegyezése szükséges az engedély megszerzéséhez. Ebből tehát az is kitűnik, hogy az ilyen alapon nyert iparengedély azon- nyomban érvénvét veszti, mihelyt az illető felbontja munkaviszonyát. Arról, hogy hol és milyen ipar űzésére, illetve szolgáltatás bebiztosítására lehet enge- délyt adni, a jnb dönt. Az engedélyek kiadását egységes elv alapján kell biztosítani. A 71/1967 Zli. számú törvény alapján az engedélyen fel kell tüntetni, milyen tevékenységről van sző, miért engedélyezték, valamint azokat a feltételeket, amelyeket az illetőnek be kell tartania. Ha a tevékenység eladással, illetve árusítással is összefügg, a Belkereskedelmi Minisztérium 13/1908 Zb. rendeleté érielmében kell eljárni. A nyár beálltával egy olyan szolgáltatásnak is szemtanúi lehetünk, mint a fagylaltkészítés és árusítás, amelynek engedé- lyezését a rendelet nem tartalmazza. Ugyanis e téren a szocialista szektorok is biztosítani tudják a lakosság folvamatos ellátását.' S (alán ebben a íe- vékenységben történt a legtöbb visszaélés. Nem tartják be a rendelet 5. cikkelyét, vagyis má. sokat is alkalmaznak. Hogy az egyes falvakban, vidéki városokban — főleg a la- kástatarozás jön számításba — szükség van szakmunkásokra, a szolgáltatások bebiztosítására, ebhez nem fér kétség. Nincs azonban szükség fagvlaltosok- ra, papírlabda készítőkre és árusítókra, giccses és ízléstelen szobrok készítőire, akik többet artanak, mint használnak. A nemzeti bizottságoknak a jövőben jobban meg kell válogatniuk, kinek és milyen tevékeny, ség végzésére adnak engedélyi. IA megvonásnál figyelembe kell venni, hogy az illető be tudja fejezni a megkezdett munkáit). Egyszóval a rendelet értelmében az eddiginél szigorúbban és körültekintőbben kell eljárni az egyes tevékenységek engedélyezésénél. ili r Hajókereszteléselőtt Komáméban KLOSS KAPITÁNY K ALAN DOS T Ö RTÉlMET Zosia nem tudott semmiről semmit. Arra emlékezett, hogy akkor késő éjszaka érkeztek meg, ő az édesanyjával azonnal aludni tért, az apja meg a nagyapjával bezárkózott a dolgozószobába. De ez még a kastélyban volt, ami csak másnap égett le, egy gyujtóbomba esett rá. Majewski röviden elmondta miről van szó. Zosia, amikor a lovaskapitány befejezte, megkérdezte: — Jolanta, csak egyet mondj meg nekem: él-e az apám? — A parancsnokságot valakinek értesíteni kellett, legalább is így gondolom. Elegendő ez? — Nem. Ő, vagy mindketten, a szüleim .. — hangja remegett —, ha ott lennének Londonban, akkor legalább egyetlen szót üzennének nekem ... — Tizennyolc éves vagy és a földalatti lengyel hadsereq felesküdött katonája, s mégis úgy viselkedsz, mint egy gyerek. Semmit sem tudok az édesapádról. Parancsot kaptam, ez minden. — Még meg sem kérdezted... — a kislány megvetően nézett rá. — Nem szokásom jelesleges kérdéseket feltenni. — Hogyhogy felesleges? — Bocsáss meg, Zosia — hangja nem volt bocsánatkérő —, hiszen téged nem ismertelek, nagyapádra is csak halványan emlékszem. Valamit szeretnék mondani. Szeptember óta először vagyok az országban. Jártam Krakkóban, de Fordította: Bába Mihály nem látogattam meg az apámat. Egyetlen, amit megtehettem; felhívtam telefonon, hogy halljam a hangját, hogy meggyőződjek róla — él-e. De én meg sem szólalhattam. A telefonját biztosan lehallgatják. Megérted most már? —- Zosia, háború van, nincs idő magánügyekre — szakította félbe a lovaskapitány. Átölelte és atyain megsimo- gatta fejét. — jolanta, ön tehát először jár az országban? — kérdezte Edward. Jolanta bólintott. Zosia elfordult, megtörölte szemét. — Bocsánat — mondta. — Mit kell tennem? — Teljesíteni a parancsot — mondta a lovaskapitány. — El kell mondanod nagyapádnak a földalatti hatóság kérését. Semmi részlet, egyetlen név sem. — De hiszen nagyapa ... — Azt akarod mondani , hogy sejti? Annál jobb. Azok a dokumentumok téged is érdekelnek. Csaknem felnőtt vagy már, azok pedig az édesapádé. — Igen. De gondolja, hogy nagyapa kiadja? — Erről meq vagyok győződve — mondta, de ez nem volt igaz. Majewski nagyon is jól ismerte Przetockit. Tudta, hogy a dokumentum megszerzése nem lesz egyszerű. A katonák valóban kártyáztak, amikor Kloss belépett. Vei akartak ugrálni, de Kloss intett, hogy játsszanak csak tovább. Néhány percig elbeszélgetett a Feldwebellel, aki dicsérte az életet Przetokban és semmi ellenvetése nem lenne, ha a háború végéig itt élne. Kloss alig figyelt rá, mert az altiszt feje fölött kibámulva az ablakon, észrevette a kétkerekű homokfutót. amely- lyel a zömök férfi érkezett. Ügy látszott, hogy a vendéget jól ismerte a cselédség, mert az egyik rögtön odafutott, kifogta a szép pej lovat s beve zette az istállóba. A férfi egy pillanatra megállt a gangon. Néhány szót váltott Zosiával és lenyomta a kilincset. Még így messziről is látszott, hogy gyakori vendég a házban. — Tessék? — kérdezte Kloss, mert nem hallotta a Feldwebel utolsó szavait. — Azt kérdeztem, Oberleutnant úr, hogy sokáig leszünk-e még itt? —- Csalódást kell okoznom — mondta Kloss. — Azt hiszem már holnap visz- szatériink. — Es azt gondolta: ma, de legkésőbb éjszaka, mindenre fény derül. A harmadik vendég megérkezése megerősítette ebben a meggyőződésében. Már tudta, hogy vége a várakozási időnek, hogy eljött a cselekvés ideje. A Feldwebel nem rejtette el elégedetlenségét. — Van valamilyen parancsa számunk, ra, főhadnagy úr? — Igen, — mondta Kloss, mert ebben a pillanatban eszébe jutott valami. — Igen — ismételte meg. — Ettől a pillanattól kezdve a visszavonásig a kastélyt senki sem hagyhatja el. Beengedni mindenkit. Ki senkit. Ezért felelőssé teszem. — És ha valaki mégis megpróbálna... — kezdte a Feldwebel. — Nem! — mondta az altisztnek. — Lőni nem szabad. Minden más eszköz megengedett, de lőni nem szabad. Átment az udvaron és az istálló felé tartott. El akart tűnni a gangon ülő Zosia tekintete elől, akt biztosan azt n feladatot kapta, hogy szemmel tartsa őt. Megfordult, hogy megbizonyosodjon felőle, ott van-e még a kislány, de már nem látta. Otirányát mégsem változtatta meg, mert figyelhették a szalon ablakából is. Csak amikor eltűnt az istálló mögött, akkor ugrott a kastélyt helyettesítő épület mögé. Idegesítette az az ajtó, ahonnan néhány perccel ezelőtt Jan komornyik kijött. Szerencsére nyitva volt, nyikorgói nélkül nyílt ki, amikor lenyomta a kilincset. Egy nagy hallban találta magát, ahonnan meredek lépcső vezetett felfelé. Szemben csak egyetlen ajtó volt, a kiáradó szagról ítélve a konyha, vagyis Jan feleségének a királysága terült el ott. Halkan lépkedve igyekezett felfelé a lépcsőn. A lépcsők veszedelmesen nyikorogtak. Egy pillanat alatt döntött. Be. lekapaszkodott a kanfába és úgy húzta magát feljebb. Jan felesége azonban így is meghallotta a zajt. — Ki az? — kérdezte, kidugva fejét a konyhaajtón. Szerencsére Klossnaic ekkorra sikerült elrejtőzni a nagy szekrény mögé. — Átkozott macskák! — dörmögött az öregasszony és becsapta az ajtót. Csak most tekinthetett körül. Félhomály volt. A lépcsők itt még keskenyebbek voltak, valószínűen a padlásra vezettek. Klosst megint az ajtó kötötte le. Hova vezet? Sokáig hallgatózott, aztán lenyomta a kilincset. Sajnos be volt zárva. Elővette zsebkését, amelyet megrendelésre készítettek neki, amikor tamály néhány napig szabadságoli volt Wies- badenben. Kloss számára nem létezett csukott zár, lakat. Most is a harmadszori próbálkozásra a zár csikorogva engedett. g 1972. IFolytatjuk). 4 An-rzej Zbych:
