Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó
EfflCQOM) Nem ÉN, hanem MI Helena Udvardiovával — egy újszülött, de máris óriás — üzem lázas tevés-vevései közepette — csak nehezen sikerült beszélgetésbe merülnünk. A Ružomberoki V. I. Gyapotgyárak levicei üzeme azt az időszakát éli, amikor kétszeresen szüksége van erői teljes bevetésére. Mindössze fél éve, 1971. november 6-án kezdték el a komplex üzemeltetést. Az azóta eltelt idő sok tanulsággal szolgált, amit az üzem vezetőségének soraiból mindenki szem előtt tart. Ottjártamkor meggyőződhettem róla, hogy milyen lelkesen végzi munkáját az a fiatal mérnökökből, technológusokból, mesterekből alakult csoport, amit vezetőségnek hívnak. Közülük való Helena Udvardiová is, a személyzeti osztály dolgozója. — Nem vagyok lévai — rázza kérdésemre mosolyogva a fejét. Trenčínben születtem, ott nőttem fel és végeztem el a közgazdasági középiskolát is. Első állomásom az „életben“ Košice volt, a Vasművek. — Négy évig éltem ott, majd miután férjhez mentem, s a férjem Levice (Lévaj környéki, átköltözködtünk oda. Két fiam van, egy ötéves és egy tizenegy hónapos. Ennyi a rövid életrajz. S most hadd tegyek hozzá egyet- mást én is. Mindig szerette a közösségi életet, olyannyira, hogy képes volt terheket, felelősségeket is vállalni érte. Ko- Sicén az üzemi ifjúsági szervezet titkárnőjeként működött. Férj- hezmenetele s a család nem akadályozták ineg abban, hogy folytassa munkáját. Sőt, az új környezettjen még többet vállalt magára. Pusztán, munkabeosztása, a személyzeti osztály vezetése — már magában is elég gondot okoz. Emberekkel dolgozik. Emberekkel, akik nem mindig a legmegértőbbek és a legegyenesebb szándékúak, akiknek a problémáit nem rázhatja le magáról, amikor kilép az üzemből. De nem is akarja. Magával viszi családi életébe is. Nyugtalanítják. Töprengésre ösztönzik. 1970-ben, amikor a már részlegesen termelő üzem fiataljai megalapították az újjászervezett ifjúsági szövetség helyi szervezetét, bekerült a vezetőségbe. De erről a funkcióról azóta már lemondott egy másik, szintén fontos szervezet érdekében. A múlt év májusában ugyanis megalakult a nőszövetség, s őt Jelölték elnökévé. — Jóformán női üzem vagyunk — mondja. — Az 1849 alkalmazottból 1131 a nő. Nagy részük persze még fiatal, 18—20 éves lányok, de szép számmal akadnak családos anyák is, akiknek nem mindennapi gondjain mi vagyunk hivatottak segíteni. Nem akarom azt mondani, hogy valamiféle érdekszövetség vagyunk a férfiakkal szemben, de bizony nemegyszer be kell avatkoznunk a családi életbe is. Volt már olyan példa is, hogy nekünk kellett elvitetnünk az alkoholista férjet elvonókúrára. — De nemcsak az üzem, vagy a családi élet területeire terjesztjük ki intézkedéseinket. Ha dolgozó nőink érdeke megkívánja, túllépjük ezeket a határokat. Néhány hónapja volt már eny egészen nagy, „városi méretű“ akciónk is. Új lakótelepi munkásnőink sokat panaszkodtak az ottani üzlethálózatra, a hiányos áruellátásra. Nem volt mit tenni, kéréssel fordultunk a városi nemzeti bizottsághoz, s nemsokára meg is lett az arcdménye. Úgy látszik, méltányolnak bennünket — húzza ki magát ültében. — Még nagyon fiatal üzem vagyunk, maguk az alkalmazottak is — folytatja, miután megszakítottuk beszélgetésünket egy állásért jelentkező fiatal mérnök kedvéért —, s ezért a munkafegyelem területén nemegyszer bizonyos nemtörődöm, felelőtlen hozzáállást észlelünk. Tapasztaltabb szakértők szerint ez átmeneti jellenség, s idővel helyreigazodik, de mi, a nőszövetség vezetői addig is megpróbálunk tenni valamit ennek érdekében. Különböző akciókat, munkaversenyeket hirdetünk és szervezünk, amibe a legtöbb dolgozót szeretnénk bevenni. — Szeretnénk, ha nagyon jó munkaközösség alakulna ki az üzemben. Mi, asszonyok könnyebben megértjük egymás problémáit, hisz többé-kevésbé valamennyiünké egyforma — család, munka, s a velejáró bosszúságok. — S ez a segítőkészségünk nem üres, szép szólam. Azonkívül, hogy minden nőnapon (amiből nálunk eddig még nem volt sokj ajándékokat osztanak szét az asszonyok között, a múlt év karácsonyára személyenként 25 méter ágyhuzatra valót is kaptak, s ebben az évben is kapnak. A megbecsülés és a szeretet más, apróbb jeleivel is találkozhatunk. Ilyenek például a gyermekeknek rendezett Télapó-ünnepség vagy a látogatások anyaszabadságukat töltő kolléganőiknél. — Ez az egyik oldal — a gyakorlati. De mi szeretnénk — még nem tudjuk, milyen formában — nevelni is asszonyainkat. Első lépcsőfoka ennek talán az a varró-főzőtanfolyam lesz, amelyet most nyitunk meg az üzemi étkezdében. Persze a tanulás területei és módszerei kimeríthetetlenek, idővel majd kiválasztjuk a legmegfelelőbbeket, és igyekszünk őket meg is valósítani. Az egész idő alatt, míg beszélt, egyszer sem használta azt a kifejezést, hogy én, mindig csak: mi. — Hennán hozta magával ezt az optimista és töretlen mun- kake^ivet? — kérdezem. Kedves, bizonytalan gesztussal vonja meg a vállát. — Nem tudom. Mindig ilyen voltam, már az iskolában is. Azt hiszem a közösség ösztökél rá. Nem tudom. — S a férje? — Ô, mi funkcionáriuscsalád vagyunk, ő is rengeteg társadalmi munkát végez. Otthon aztán kölcsönösen elmondjuk problémáinkat. Nem, neki igazán nincs ellene kifogása. Megért, és segít a gyermekek nevelésében is. Elnézem az arcát, amely nem változik és semmit sem veszít Kedvességéből akkor sem, ha egy olajos kezű gépész lép be hozzá, hogy egy rokkant, munkát kereső öreg cigány vagy egy fiatal mérnök keresi. Mindenkit ugyanazzal a figyelemmel hallgat végig, a legapróbb részletekig, egyszer sem szól rájuk; „gyorsabban, fejezze már be, mert nekem más dolgom is van“. Pedig valóban vannak más dolgai, helyesebben szólva: más emberek dolgai is. És ő mindenki számára szakít időt, ha másképpen nem, a saját szabad idejéből. Fiatal éveit teljes odaadással veti bele abba a felfokozott munkaritmusba, amely annyira jellemzi ezt az üzemet, s még csak nem is gondol arra, hogy ezt külön senki sem jegyzi fel. Munkája beleolvad a közösség mindent magába foglaló végeredményébe. KOVÁCS MAGDA Napozó-homokozórutiák 1. Kétféle színfi frottiranyagból ftsszeállftatt napozó, eleién aapmotívum rátéttel. 2. „Pikkelyes" kartonruhácska. A tiátas nadrág — a „bermuda* — anyag is karton. 3. Frottír naposé, elütő színfi szegélyezéssel. A felső rész két oldalán almamotívum rátéttel. 4. Vászonnadrág, enyhén hosszított szárral, a derékon vászon övvel. Tápláló, ízletes, meleg ételt... „Közlekedési vállalatunkban orvosi előadás volt az ésszerű táplálkozásról — írja P. Károly olvasónk. — A doktor közérthetően megmagyarázta, hogyan kell élnünk és mit ennünk, hogy egészségesek maradjunk, de ahogyan mi ismerjük a kocsivezetők és kalauzok munkafeltételeit, nyomban meg is nyugtattuk, hogy tanácsait lehetetlen betartani. Mi a véleménye erről a szerkesztőségnek? ...“ Érdekes témát vetett fel olvasónk, és szívesen foglalkozunk vele. Orvos munkatársunkat kértük fel, mondjS el ezzel kapcsolatban véleményét. Íme a válasza: A közlekedési vállalatok alkalmazottaival napestig beszélgethetünk táplálkozási kérdéseikről. Általában értelmes, jó kiállású és olvasott emberek, akik jól ismerik a helyes táplálkozás alapelveit is. Látják, mi a jő és mi a rossz az áruellátásban, amerre járnak, tanúi az újonnan épült s megnyitott vendéglátói pari üzemek és büfék indulásának, s annak, hogy szinte valamennyiből rövidesen útszéli kocsma lesz. Vállalataik vezetésének időnként meg is teszik javaslataikat az étkezések megoldására vonatkozólag, de annak tudatában cselekszik, hogy a felelős tényezők úgysem tesznek ez ügyben semmit. Országunkban sok olyan járás ván, ahol a közlekedési vállalatoknak nincs üzemi étkezdéjük. Meggyőződtünk arról is, hogy a gondok özönében legtöbb helyütt hányzik a kezdeményezés is ahhoz, hogy megteremtsék a lehetőséget valamelyik más vállalat étkezdéjéből vagy egy szálloda étterméből szállított meleg táplálók felszolgálásának. A valóság az, hogy nemcsak az autóbuszok, hanem a teherautók dolgozóinak is csak a vendéglők és büfék sovány „kosztja“ jut osztályrészül. Annak ellenére, hogy tudják, mire van szükségük, kénytelenek ott vásárolni, ahol erre éppen idejük van, és azt venni, amit kapnak. Élelmiszerből leginkább a szakszerűtlenül tárolt és árusított füstölt húsáru, pástétom, halsaláta, régi péksütemény, nápolyi szelet kapható. Italból még kisebb a választék. Sokan aránytalanul nagy kiadással csillapíthatják éhségüket és szomjúságukat. Ideig-óráig jól is laknak, de ugyanakkor tudják, hogy ez a táplálkozás egyoldalú, szegényes, és ha helytelenül tárolják a romlandó, kényes árut, meg is betegedhetnek tőle. Az országutak dolgozóinak azt tanácsolhatjuk, igyekezzenek a legnagyobb mértékben odahaza gondoskodni teljes napi táplálékukról, hogy ne legyenek ráutalva az otthonuktól távoleső boltokra és büfékre. Helyes, ha a kocsivezető és a kalauz is olyan táskával jár munkába, amelyben elfér két termoszedény. Az egyikben, amelynek szélesebb a nyílása, forró levest vagy más meleg ételt vihet, a szűkebb nyakú termoszban tetszés szerint forrón vagy hidegen teát, limonádét vagy kávét. Kétszer havonta egészítsék ki éléskamrájukat olyan élelmiszerekkel, amelyekből tízórait és uzsonnát készíthetnek, vagy csillapíthatják éhségüket saját szükségletük és étvágyuk szerint, anélkül, hogy útközben több vendéglőben, büfében vagy boltban kellene keresniük pl. pástétomot, dzsemet, sajtot, kekszet, gyümölcsöt stb.l Ezenkívül gyakrabban vásároljanak vajat, liptói túrót és más tápláló, erőt adó és vitamindús ételeket, amelyeket tisztán becsomagolva vajas, túrós, körözött kenyér formájában vihetnek magukkal! A tízórait, uzsonnát keménytojással, metélthagymával, a füstölt húst tormával ízesíthetjük. Ne feledkezzünk meg az olyan lehetőségekről sem, amelyekkel a zöldségesboltokban immár télen is találkozunk: paradicsom, karalábé, sárgarépa! És ne sajnáljuk a pénzt citromra, narancsra, grapefruit- ra! A vitaminok, különösen a C vitamin ellenállóbbá teszi a szervezetet a felső légutak betegségeivel szemben, amelyeknek az autóbuszsofőrök és kalauzok az állandóan fertőzött környezetben bizony mindig ki vannak téve. A közlekedési vállalatok dolgozóinak táplálkozását csak úgy lehetne megoldani minden járásban, ha megtalálnák az üzemi étkezdék megteremtésének lehetőségét. Amennyiben erre nincs mód, járásonként a nemzeti bizottságok és más vállalatok összefogásával létesíteni kellene olyan étkezdét, ahol autóbuszsofőrök, kalauzok, bejáró dolgozók, Iskolások, piaci árusok, nyugdíjasok és rokkantak, valamint a diétára szorult lakosok Is olcsón kapnának tápláló, ízletes, meleg ételt és italt a nap minden szakában. Ilyen kezdeményezés talán több helyen megértésre találna, ha a szervezést a járási vezető szervek vállalnák, s bizonyára beneveznének olyan üzemek is, amelyek, akárcsak a közlekedési vállalatok, nem rendelkeznek üzemi étkezdével. A felvetett kérdéshez még csak azt kell hozzátenni, hogy az autóbuszok és más gépjárművek hivatásos dolgozóinak napi kalóriaszükséglete nőknél 2500, férfiaknál 3000 kalória. Ezt az értéket lehetőleg nem szénhidrát- és zsírtartalmú ételekkel, hanem Inkább fehérjét tartalmazó cikkekkel igyekezzünk elérni. Az utolsó lényeges pont az, hogy a táplálkozás, a napi ételek elosztására is menetrendszerű legyen, mert az étkezésbeli rendszertelenség nemcsak az emésztésre, hanem az idegzetre és az általános közérzetre és egészségi állapotra is káros befolyással van. Dr. SZANTÚ GYÖRGY Gyakorlati tanácsok d A sülteket mindig jól hevített sütőbe tesszük. t| A kartonba vagy újságpapírba csomagolt húst otthon azonnal csomagoljuk ki, mert a papír felszívja a levét, a nyomdafesték pedig kellemetlen ízt kölcsönöz a húsnak! A Az egészen kisütött baromfit lehetőleg csak kihűlés után daraboljuk! A nagyobb csirkéket négybe vágva tálaljuk fel, -a kisebbeket hosszában ketté vágva. ti A sülthöz körítésnek szolgáló zöldségféléket és mártást aszerint kell a sültestálba berakni, hogy mennyi idő kell az elkészítésükhöz. Ellenkező esetben szétfőnek, és elveszítik vitamin-tartalmukat. A Amikor egy mártásos sültet felmelegítünk, adjunk hozzá egy kiskanálnyl cukrot! Ettől javul a mártás színe. # A hús porhanyósabb lesz, ha megöntözzük konyakkal, és pár másodpercig lelángoljuk. ^ A sertéshús 2—3 napig friss marad, ha egy edénybe téve forró zsírral beborítjuk. £ A tészta a túlhevített sütőben sem fog odaégni, ha a tepsi alá egy réteg sót szórunk. ^ Ha a megfőzendő tojás héja meg van repedve, az edényben levő vízbe tegyünk egy kevés sót, s a fehérje nem fog kibuggyanni. ^ A héjában főtt burgonya (amiből pürét vagy salátát akarunk készítenll, megfehéríthető kevés tejjel vagy citromlével. 1972. VI. 25. 16
