Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó
KMECZKÓ MIHÁLY: MEGFIGYELTED-E MÁR? MEGFIGYELTED E MÁR hogy ha terem az égszürke füvet villdmszirmokat rejteget üveg - tenyerében a táj hogy órádban az apró kerekek fogukkal féltik egymást s remegnek MEGFIGYELTED E MÁR és ha rügyeznek az árva ágak a fény elé párosával állnak s ha ritka falat vár milyen szilárdan simul egymáshoz a két fogsor s a telt száj nem átkoz MEGFIGYELTED E MÁR hogy párosával hull a levél is s a páros csillagok megigézik ha zord magányban jár az ég agglegénye az üstökös s ha mindenségben hiába köröz MEGFIGYELTED E MÁR az utca mentén mind szemben állnak féltik vigyázzák egymást a házak s ha az este leszáll a fények is párosával gyúlnak s a’teeretők egymáshoz indulnak MEGFIGY&TtD E MÁR Az eredmények köteleznek A CSEMADOK Nové Zámky-i (Érsekújvár} helyi szervezetének színjátszó csoportja kétségkívül egyike a legkiforrottabb és egyben leggazdagabb múlttal rendelkező műkedvelő együtteseknek. Tagjai kultúrát szerető, önzetlen emberek, akik rendszeresen látogatják környékük városait és fal- vait, s a komárnói (komáromi j fókai-napokon évről évre sikerrel szerepelnek. A csoport eddigi tevékenységéről és jelenlegi munkájáról Boleman Iván rendezőtől érdeklődtünk. — Mikor és ki alapította a csoportot? — A régi párttagok alapították a CSEMADOK helyi szervezetét — még 1949-ben. Akkor alakult meg a színjátszó csoport is. Tagjainak toborzása, szervezése főleg Bijeszik Gyula érdeme, aki mint rendező 1959-ig vezette a színjátszókat. — Milyen tevékenységet fejtett ki a csoport Bijeszik Gyula vezetése idején? — Azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom, hogy Bijeszik Gyula, aki egyébként nemcsak rendező volt, hanem egyike a szervezet legagilisabb irányítóinak, néhány év alatt Szlovákia egyik legaktívabb műkedvelő színjátszó csoportját nevelte ki. A legnagyobb sikert abban az időben az együttes A Sabin nők elrablása, a Mágnás Miska, a Luxemburg grófja, A nagy műtét, valamint a Ludas Matyi előadásával érte el. 1954-ben már én is a csoport tagja voltam, s a Mágnás Miskában Bijeszik Gyula engem is szerepeltetett. Előadásaink színvonalasak voltak, s ezt az bizonyítja a legjobban, hogy az említett operettet huszonkilnc- szer adtuk elő. Hasonló sikerülik volt a Luxemburg grófjával is, mellyel huszonegyszer léptünk fel. — Kik nyújtottak abban az időben kiemelkedőbb teljesítményt a színjátszók közül? — Erre a kérdésre nehéz válaszolnom, hiszen valamennyi szereplő tehetséges volt, és áldozatos munkát végzett. Hogy mégis válaszoljak, talán Zá- horszky Elemér, Szenei György, Thirringné Thain Margit nevét említeném meg. — Mi az, ami ebből az időből legkedvesebb élményként maradt meg az Ön emlékezetében? — A CSEMADOK helyi szervezete székházának felépítése. Ebben ugyanis van egy ötszáz férőhelyes színjátszó terem is, melynek értéke műkedvelő színjátszó csoportunk számára szinte felbecsülhetetlen. Hadd jegyezzem meg azonban itt, hogy a székház felépítésében oroszlánrésze volt Záhorszky Elemérnek, aki az építkezéshez számtalan brigádakciót szervezett. — Ön mióta vezeti a színjátszókat? — 1959-től. Ezzel kapcsolatban azonban el kell mondanom, hogy amikor Bijeszik Gyula egyrészt egészségi állapota miatt, másrészt mivel Bajčra került, s ezután visszavonult, nein akadt senki, aki munkáját folytassa. Nekem nem voltak rendezői ambícióim, azonban merész elhatározásra vállalkoztam: megpróbálkoztam a rendezéssel. Sikerült, s azóta vagyok egy személyben gyógyszerész és rendező. — Milyen tevékenységet fejtett ki a csoport az Ön vezetése alatt? — Elsőként egy romániai magyar és egy román szerző. Az utolsó vonat című közös darabját vittük színre. Ezt az Egy kis bécsi kávéház című antifasiszta dráma előadása követte. Ekkor kapcsolódott be a csoport munkájába dr. Druga János fogorvos, akiről elmondhatom, hogy a legoda adóbb segítőtársam. Jelenleg ő végzi a technikai rendezést. A következő két darabbal, a Majd a papa és a Susmus című zenés vígjátékkal részt vettünk a Jókai-napokon is. A Majd a papa cíművel 1964-ben Komárnóban akkora sikerünk volt, hogy Druga Jánost, Szenei Györgyöt és engem a MATESZ azonnal szerződtetni akart. Később a Jegygyűrű a mellényzsebben című darabot adtuk elő. Munkánk akkor már nem volt számottevő, s elmondhatom, hogy a csoport tevékenysége 1968-ban teljesen lehanyatlott. — És később? — 1969-ben új vezetőséget választott a helyi szervezet. Azóta Sidó Zoltán az elnökünk, Major Ferenc a titkárunk és Záhorszky Elemér a kul- túrfelelősünk. Az újonnan választott vezetőség jó működési feltételeket biztosított számunkra, ezért nagy kedvvel fogtunk a munkához. Eredménye az lett, hogy Jókai Szeretve mind a vérpadig című rabjának török átdolgozásban való előadásával 1970-ben Komárnóban. elnyertük „A legjobb megelevenítés“ és „A legjobb rendezés“ díját. A díszlet, a mozgás és a beszéd itt tökéletes harmóniát alkalmazott. — Legutóbb a Nagymama című darabot adtuk elő, az idei Jókai-napokon. Elnyertük a legjobb rendezés díját. Ezenkívül figyelemre méltó dr. Druga János egyéni teljesítménye, aki „A legjobb férfialakítás“ díját a Jókai-napokon most már harmadszor nyerte el. — Kik játszanak még a régiek közül? — Thirringné, Kovács Mihály és én. A többiek új tagok. A fiatalok tehetségesek, és én ennek nagyon örülök. — Mi maradt meg az Ön emlékezetében a hat vanas évekből? — Talán az, hogy a Jókai-darab előadásainak idején Záhorszky Elemér vezetésével egy körülbelül száztagú esztrádcsoportunk is sikert aratott a Régi mániám című esztrádműsorral. — A csoport gondjai és céljai? — Gondjaink nincsenek, céljaink azonban vannak. A Nagymama című darabbal legközelebb július 4-én, Dvory nad Zitavoun (Udvardon) lépünk fel. Ezenkívül további falvakkal folytatunk tárgyalásokat. Meg kell még említenem, hogy Záhorszky Elemér jelenleg a Charlie nénje című zenés vígjátékot rendezi. Munkánk tehát folyamatos, s szeretném, ha sokáig az is maradna. —ér— ZS. NAGY LAJOS: KOMLÓSI LAJOS: ZIRIG ÁRPÁD: NEM SZÓLOK nem szólok ha kedvem nagyritkán késztet nézd az arcom bonyolult hangtalan képlet mit ma mondok helyettem elmondja a patak míg magányos bércekről lábadhoz szalad a hangom ne halld ne a szó valljon mi éget a szemem hallgasd a szemem mely megint kék lett 1972. VI. 25. ESTI MESE HIÁNYZOL Az est húrjait lehangolták Elhagyott balalajka a csend Alvaszálló sirályok a gondolatok Valahol messze nagyon messze egy tűzszikra egy olajmécses egy lilás gázláng egy higanygőzlámpa küzd a sötéttel Az est hallgat Húrjai beteg liánként lógnak és nincs egy kéz egy varázspálca üstökös zene emlékek csendje hogy életre keltse Valaki hiányzik az estből mint mellkasból a kivett sz(v mint a kék égről az ég maga Alkonyodik, esteledik, az is telik, ez is telik, zsákok telnek meg sötéttel, kössük össze nagy kötéllelf Alkonyodik esteledik, megvernének, de nem merik, de nem merik elkezdeni. Én kezdjem el? isten nekit Alkonyodik, esteledik, esti csillag közeledik, leszáll az orrom hegyére, hess, felkergetem az égre. Alkonyodik, esteledik, az embert csak kinevetik, mert fekete, mint a tinta, s énekéhez fütty a minta. Alkonyodik, esteledik, az is telik, ez is telik, évről évre ez így telik, az embert végül meglelik, s az élete is eltelik. PORTRÉ Tóthpál Gyula felvétele ÚJ-VeRseK
