Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó
NEMES KÜLDETÉSBEN Prágai beszélgetés LUKÁCS MIKLÓSSAL, a Magyar Állami Operaház igazgatójával Az idei Prágai tavasz nemzetközi zenefesztivál a csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok történetében is fontos állomást jelentett. A budapesti Operaház teljes társulata fennállása óta feltekintve a balettkar 1957 évi prágai és brnói szereplésétől) először vendégszerepeit az első rangú cseh színpadon, a prágai Nemzeti Színházban. A Magyar Állami Operaház Lukács Miklós vezényletével, Mikó András rendezésében Bartók Kékszakállú herceg vára c. egyfelvonásos operáját, s Koródy András vezényletével és Seregi László koreográfiájával A fából faragott királyfi, valamint A csodálatos mandarin táncjátékot adta elő. A Bartók-triptichonon kívül Erdélyi Miklós vezényletével előadták Monteverdi remekművét, a Pop- pea megkoronázása c. operát. A budapesti Operaház prágai vendégszereplése nagy művészi élményt jelentett a zenei igényességéről ismert közönség számára. Mind a Bartók-művek, mind pedig a Poppea előadása kétségkívül azok közé a zenei események közé tartoztak, amelyek hozzájárultak az idei Prágai Tavasz fényéhez, sikeréhez. Az Operaház szereplésével egyben nemes kultúrpolitikai küldetést is teljesített: hozzájárult a csehszlovák főváros művészettel áthatott ünnepi hangulatához, amely egyben nagyszerű aláfestése is a nemzetek közötti békés együttműködés eszméinek valóra váltására irányuló, egyre terebélyesedő törekvéseknek. L ukács Miklós érdemes művész, a Magyar Állami Operaház igazgatója a zeneművészeti főiskolát a két háború közti években, Berlinben végezte. Először Németországban volt karmester, a budapesti operához a háború alatt szerződött. Harminc éve az Operaház karmestere, hat éve az igazgatója. A Zeneművészeti Főiskolán az ének főtanszak vezetője, s ezek mellett Magyarország negyedik legjobb zenekarának, a budapesti MÁV Szimfonikusok Zenekarának is ő a vezetője. Az Operaházban nagyobb műveket, elsősorban Wagner-operákat vezényel. A prágai vendégszereplés utolsó napján vele beszélgettünk, s első kérdésünkkel a Magyar Állami Operaház repertoárja iránt érdeklődtünk. A budapesti Operaház két operaházból áll, a tulajdonképpeni Magyar Állami Operaházból és annak Erkel Színházából. A két operaház egy szervezet, csak a műszaki személyzet, a zenekar és részben az énekkar van különválasztva. A többiek, a balett, a magánénekesek, karmesterek, rendezők, stb. — egy társulatot képeznek. A két színházban évente együttesen kb. 520 előadást játszunk. Igen széles a repertoárunk: ,9 preklasszikusoktól (lásd Poppea!) a modernekig (lásd pl. Szokolay Vérnászát!). Az idén visszük színre Alban Berg Luluját, amit Önöknél nemrégen játszottak Brnóban. — Mi vagyunk az a színház, amely a legtöbb Ver di-művet tartja műsoron, 12 Verdi-operát játszunk állandóan. Nagy a Mozart-, a Puccini- és a Wagner- repertoárunk is. A Parsifalon kívül pár hónap múlva a többi Wágner-művet is játsszuk majd, ugyanis ezelőtt négy évvel nagy fába vágtuk a fejszénket. Elhatároztuk, hogy saját erőnkből színre visszük a Wagner-tetralógiát. Eddig elkészült a Rajna kincse, a Walkür, a Siegfried, s októberben lesz kész az Istenek alkonya. Mindez saját erőnkből, két szerep- osztásban. Hadd legyek most egy kicsit büszke arra, hogy nekünk sikerült 'íz, hogy a Magyar Állami Operaháznak két Siegfriedje és két Brünhildéje van. Más, sokkal nagyobb színházaknak nagyon gyakran még egy sincs, s csak vendéggel tudnak dolgozni. • Ismeretes, hogy a budapesti Operaház számos külföldi fesztiválon :s részt vesz. Hol és milyen műsorral szerepelt az Operaház társulata az utóbbi években, pontosabban a prágai vendégszereplés előtt? — Az utolsó hat év alatt balettünk szerepelt Helsinkiben és Norvégiában, a bergeni fesztiválon. Tavaly a moszkvai Nagy Színházban egész társulatunk nyolc előadással szerepelt. Négy évvel ezelőtt balettünk Szófiában, Belgrádban és Zágrábban járt, s vendégszerepeltünk Bécsben, a Wiener Festwochén is. Felléptünk az NDK-ban, a berlini Staatsoperben, részt vettünk a wiesbadeni ünnepi játékokon és a dort- mundi magyar héten. Franciaországban Párizsban és a Le Havre-i magyar héten szerepeltünk, Olaszországban pedig pár évvel ezelőtt az egész társulat Bolognában, s a múlt hónapban balettünk pedig a római közönség előtt lépett fel. Pár évvel ezelőtt Libanonban, a baalbeki nyári fesztiválon szerepelt balettünk. — Balettkarunk június 18-án Bulgáriába, a várnai balettfesztiválra utazik. A nyári szünet után már újabb utazás áll előttünk, mégpedig a franciaországi s ezzel együtt egy most születő új magyar tradícióval is. Egy hagyomány hosszú idő alatt születik. Kialakulására újabb és újabb előadásokra, koreográfiákra, rendezésekre van szükség. A mostani rendezés kétéves, az előző kb. kilenc, s a még korábbi talán 8—10 éves. Pár év múlva megint tovább megyünk egy lépéssel, s megint csak újra rendezzük és újra koreog- rafáljuk őket. — Ez még nem jelenti azt, hogy mindegyik rendezés és koreográfia jobb a réginél, de annyit biztosan jelent, hogy időszerűbb. Tíz év sokat jelent, főleg Bartóknál, akit szokás már új-klasszikusnak is nevezni, de véleményem szerint az egész zenei közönség számára még nem jelenti a 'régi klasszikust. Ez az egyik oka, hogy Bartók-művekkel szerepelünk külföldön. — A Poppea megkoronázására azért esett választásunk, mert tudjuk, hogy Prága nagypn sok preklasszi- kust játszik, nem annyira operákban, mint inkább szimfonikus zenében. Tudomásom szerint éhből a műből a prágai Dvorák Teremben csak a berlini Staats- oper adott elő részleteket. Én magam Monteverdit egyik legnagyobb zenei zseninek tartom, ezt az operáját csodálatos remekműnek, ma is élő alkotásnak, : annál is inkább (amit persze a külföldi közönség egy része nem érzékelhet), mert fantasztikusnak tűnő, a mai modern életbe áttranszponálható szövege van. • A prágai közönségnek feltűnt, hogy a vendég- szereplő társulatban sok fiatal hangot, énekest hallott és látott. Következtethető'-e ebből, hogy az éne- , kes-utánpótlás terén jó az Operaház helyzete? — Mi Budapesten nagyon igyekszünk, hogy a fiatalokat előrevigyük, csatasorba állítsuk. Elmondhatom, hogy elég szerencsés helyzetben vagyunk az utánpótlás terén. Elég sok jó éne^ "nk van, persze, nem minden hangnemben. A map '«»r az ritkább — de ez máshol is így van —, de szoprán tekintetében valóban el vagyunk egy kicsit kényeztetve, olyan sok jó szopránunk van. Akad több jó baritonunk, basszusunk is. Az utánpótlás-nevelést évek óta tervszerűen végezzük. A Zeneművészeti Főiskolán vagyok az ének főtanszak vezetője, s az Operaház főrendezője, Mikó András pedig a színpadi játékgyakorlat tanára. A növendékeket így sok éven keresztül figyelhetjük, és látjuk, hogy kiből mi lesz, és azokat, akiknél remény van arra hogy szép utat járhatnak be, rögtön szerződtetjük az Operaházhoz, s nem kell nekik hosszú ideig várni, amíg jelentősebb szerephez jutnak. Ez bizonyos kockázattal is jár, a rizikót azonban igyekszünk a minimálisra csökkenteni. Együttműködünk az énekesekkel, s ha egy énekes véleménye szerint valamilyen szerep számára még túl korai, akkor semmiféleképpen sem kényszerítjük, hogy azt a szerepet elénekelje ... • Az egyes fővárosok z^enei közönségének ízlése eltérhet egymástól. Amint tapasztaltam, s az eddig megjelent sajtókritikákból is ez tűnik ki, az Operaház prágai szereplése nemcsak ritka kulturális eseményt, hanem főleg nagy művészi élményt jelentett.. Ön, mint a társulat igazgatója, milyen benyomásokat szerzett Prágában? — Rendkívül őrültein annak, hogy végre sor került az Operaház első prágai vendégszereplésére. Még jobban örültem annak, hogy ennél a vendégszereplésnél én voltam az Operaház igazgatója és az első Bartók-mű vezénylő karmestere. Nagy érzés az, amikor az ember egy idegen városban — amelyet egyébként barátinak érez — lemegy a színház zenekari helyiségébe, és felemeli kezét, hogy a két állam himnuszát elvezényelje ... összegezve a Bartók-művek és a Poppea fogadtatását — úgy érzem, hogy mind a két este, mind a két mű nagyon tetszett a j prágai közönségnek. Ahhoz, hogy mélyebben megismerjem a prágai közönség ízlését, több évtizedes tapasztalatok kellenének. Azonban azt hiszem, és a személyes beszélgetésekből is úgy tűnik ki, hogy a tisztán udvarias szólamokon felül mind a Bartók- művek, mind pedig a Poppea előadása maradandó,, mély benyomást keltett a prágai közönségben. SOMOGYI MÁTYÁS JeSenet A csodálatos mandarinból (balról jobbra: Sipeki Levente, Nagy Zoltán (mandarin), Fülöp Viktor és Szumrák Vera. Jelenet a Poppeából. Házy Erzsébet a címszerepben, Szőnyi Ferenc mint Néró. ség elé. Voltunk külföldön Szokolay Vérnász c. operájával (a brnóiak is bemutatták), régebben játszottuk még Kodály Székelyfonóját, Verdi Falstaffját, Moszkvában Puccini Manón Lescaut-jával is felléptünk, s a legközelebb Händel Rodelindóját visszük külföldre. • Az elmondottakból kitűnik, hogy a gazdag repertoár bő választási lehetőséget nyújt külföldi vendégszereplésekre. Milyen szempontok határozták meg, hogy Prágában a Bartók-triptichonnal és a Montever- di-operával mutatkozott be az Operaház társulata? — Prágába azért hoztuk el ezt a műsort, mert a Bartók-műveket mindig is szívügyünknek tartottuk, ezért szeretnénk velük megismertetni a külföldet, Bordeaux-ba hívták meg balettünket. Egyrészt nagyon örülünk a sok meghívásnak, de, sajnos, nem tudunk valamennyinek eleget tenni, mert az otthoni feladatokat is teljesíteni akarjuk. Szinte állandó mozgásban vagyunk. Egy vendégszereplés megszervezése nagy gond, hiszen több száz emberről van szó, s közben az egyik operaházunk odahaza tovább játszik. — Az utóbbi években többek között ezzel a prágai műsorral szerepeltünk, de balettünk különösen gyakran járt külföldre Hacsaturján Spartacusával, Adam Giselle c. balettjával pár évvel ezelőtt még a régi feldolgozású Bartók-művekkel, mert ezzel a feldolgozással, amelyet most mutattunk be Prágában, s előtte Rómában, 1970. szeptember 25-én, Bartók Béla halálának 90. évfordulójának napján léptünk a közönKasza Katalin A kékszaKálIü herceg varaban. 1972. VI. 25. 8
